Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Meglelni az utat…


Aranyosi Ervin: Meglelni az utat…

Sokszor az a legnehezebb:
– Önmagunknak megfelelni!
Megnyugtatni a lelkünket,
s benne a békére lelni.

Túl nagyok az elvárások,
s tesszük dolgunk rendületlen,
aztán jön egy nagy csalódás,
s nem vagyunk már lendületben.

Elveszítjük a hitünket,
önmagunkban, s persze másban,
Szemernyit sem bízunk többé
az igaz feltámadásban.

Csak a szakadékot látjuk aztán
és nem leljük meg a hidat,
s lelkünk sínylődik a létben,
ami jólétünkre kihat.

Egészségünk semmivé lesz,
tünetek hibát jeleznek,
s vegyszereket adagolunk,
gyógyszerként a beteg testnek.

De csupán a lelket kéne
gyógyítani, felemelni!
Megnyugtatni, s elmerülve,
benne a békére lelni.

Hiszem, ha csak szeretettel,
tekintenénk önmagunkra,
gyógyulhatna test és lélek,
ez lenne a legszebb munka.

Kijavítanánk hibánkat,
hisz aki él, mind hibázik
Tudnánk, tisztán közeledik
a szívünkhöz az a másik.

A bűnt is csak kitalálták,
nem létezik bűnös lélek,
csak nem látnak a sötéttől,
lélekben csak vakon élnek.

Tudatlanság csapdájában
a kiutat nem találják,
az isteni megváltó fényt,
bezárt lelkükkel nem látják.

Nekünk ezért kell ébrednünk,
nyitni lelki szemeinket,
a teremtőnk fényszórónak,
tanítónak jelölt minket.

Ám sosem kell erőn felül,
semmiképp sem megfelelni,
csak szívünkkel a jó utat,
az igazit kell meglelni.

Ha már megvan, megmutatni,
más is követhesse léptünk,
s ha mindenki nyomunkban jár,
tán a mennyországba értünk!

Aranyosi Ervin © 2019-12-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Lelkedben a válasz


Aranyosi Ervin: Lelkedben a válasz

Azon izgulsz, vajon mit gondolnak rólad?
S nem éled meg sosem saját önvalódat!
Önmagad nem leled, magadat sem érted,
a rólad alkotott képeidet félted?
Gondolkozz el végre, valóban az lennél,
s úgy élsz itt a mában, ahogyan szeretnél?
Biztos, hogy mindig a saját utad járod,
vagy lelked kitéve, az elismerést várod?

Ki vagy hát valóban, s hogy fogsz nyugtot lelni?
Hiszen hitrendszered nem hagy ünnepelni!
Beskatulyáz, bezár, más útra terelget,
megbolondít olykor, őrületbe kerget?
Hisz te nem lehetsz az, mit elvárnak tőled,
saját kezedbe kell venned a jövődet!
Ne légy az, akivé mások útján váltál,
mikor megfelelni másoknak próbáltál!

Mert bármit is tettél, a szándék jó volt benned,
késztetést éreztél: – hogy másokért kell tenned!
S néha jó célt szolgált munkád eredménye,
s ha nem – hitted – az csak a sorsod szeszélye.
Magaddal kéne már lassan megbékélned,
s lelkedet követve, saját útra lépned!
Nem csak botladozni mások lábnyomában,
új utat taposni magadnak a mában!

Megvizsgálni végre hiteidet, jók-e?
Hogy jó célt szolgálnak, s pont neked valók-e?
Építők? Rombolók? Téged is szolgálnak?
Vagy csak élősködnek, s más javára válnak?
Meg kellene végre saját utad lelni,
nem csak folyton másnak élni, megfelelni!
Élj inkább úgy végre, jól essen az élet,
s megrögzült hitrendszer ne gátoljon téged!

Élvezd hát a Napod, s hagyd, hogy melegítsen,
előtted szaladva, utadon segítsen,
kövesd hát a fényét, kedved szerint élve,
ne bújj az árnyékba büntetéstől félve!
Ha elakadsz néha, merülj el magadban,
s tudd, hogy lélek vagy a testté gyúrt anyagban!
Lélek, aki érző, s szeretetre éhes,
ki ma még nem hiszi: – Bármi lehetséges!

Pedig, hogyha hiszel tisztán önmagadban,
megszűnhet a pokol, kínzó, izzó katlan,
kiléphetsz az élet tágas mezejére,
rátalálva a lét valós értelmére.
Hiszen születéstől meg van benned írva,
de nem láttad eddig könnyeken át, sírva!
Esélyed van utad bármikor meglelni,
önmagadba szállva lelkedre figyelni!

Aranyosi Ervin © 2019-11-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Megfelelés

megfelelés
Aranyosi Ervin: Megfelelés

Miért akarsz te mindenáron, s mindig megfelelni?
Azt hiszed, hogy ezért fognak téged majd szeretni?
Miért akarsz szerethető rabszolgává válni?
Miért akarsz önmagadból egész mást csinálni?
El ne hidd, ha kedvükben jársz, majd szeretnek téged,
csak az egyéniségedet vesztheted el végleg!
Ne játssz tehát szerepeket, ne bújj másik bőrbe,
becsüld inkább azt az embert, kit látsz a tükörben!
A szeretet nem elvárás, hát hiába várod,
rajtad múlik, szeresd jobbá környező világod!
És ha szeretetet küldesz, az tér vissza hozzád.
jó lenne, ha a másokét te is viszonoznád!
Szeresd magad, s majd meglátod, szeretni fog más is,
éld a saját életedet, s ne legyél banális,
legyél inkább egyéniség, kit mások csodálnak,
s hidd el, ettől az álmaid valósággá válnak.
Légy önmagad, különleges, csodálatos ember,
hidd el nekem, hogy másoknak megfelelned nem kell!

Aranyosi Ervin © 2016-03-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva