Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Nyelvet nyújtva

Aranyosi Ervin: Nyelvet nyújtva

Lóg a nyelvem, kicsúfollak,
aztán jókat nevetek.
Élvezem a napjaimat,
amíg gyerek lehetek.
Szemem csillog a mosolytól
minden napom csodaszép!
Azt nem értem a sok felnőtt,
mért veszti el az eszét?

Miért veszik túl komolyan
ezt az egész életet?
Mért nem hagyják, hogy a lelkük
hadd maradjon csak gyerek!
Én reájuk nyújtom nyelvem,
én nem leszek keserű,
azt akarom, életemet
vidámítsa a derű!

Minden napra kitalálok
vidám, vicces dolgokat.
Megfigyelem, mi jó nekem,
mitől vagyok boldogabb?
Kiélvezek minden percet,
amíg gyerek lehetek,
vígan játszom, bohóckodom,
huncutkodom, nevetek.

Mi lenne, ha példát vennél,
s eldobnád a gondokat!
Megfigyelnéd, hogy a lelked,
mitől lenne boldogabb?
Kiélveznél minden percet,
s figyelnéd mi jó neked,
s hagynád azt, hogy mától kezdve
szebb legyen az életed!

Aranyosi Ervin © 2020-03-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Világnézet

világnézet
Aranyosi Ervin: Világnézet

Négy aprócska kölyökróka kifeküdt a napra,
Nem volt szükség hűs árnyékra, vagy szalmakalapra.
Tavaszi nap fürösztötte szép vörös bundájuk,
a világ megfigyelését bízták csak reájuk.
Volt közöttük, aki figyelt, leste a világot,
meg is csodált növő füvet, kinyíló virágot,
lassan tovacsúszó csigát, nagyot ugró szöcskét,
figyelt, s közben nem zavarta szunyókáló öccsét.
A harmadik szintén bámult, mindezt mégse látta,
mert a negyedik kis róka épp a fülét rágta.
Megzavarta a nézésben, odafigyelésben,
csak egy bosszús kis gondolat járt már az eszében.
Az elsőből tudós válik, ismer szinte mindent,
a másikból álmodozó, ki tiszteli Istent.
A harmadik harcolni fog, mindig bosszút forral,
a negyedik meg bosszantja, kötekedő orral.
Milyen jó, hogy különbözünk, ettől szép világunk,
az egészből mindig más részt, különbözőt látunk.
Így lesznek a vélemények, sajátosak, szépek,
s ha mindenki elmeséli, akkor kapsz egészet!

Aranyosi Ervin © 2016-04-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Te teremtesz


Aranyosi Ervin: Te teremtesz

Megfigyellek ember, miképpen teremtesz.
Elméd erejével változtatni kezdesz.
Vágyaid tüzével formálod világod,
előbb elképzeled, aztán szinte látod.
Lelkeddel megérzed, majd magadhoz vonzod,
az élet csodáját, s a sok földi gondot.
Bizony teremtésed uralnod is kéne,
mert való világod, hited eredménye.
Tudd, mire figyelmed sugarát vetíted,
azt valóra váltod, életre segíted.
Rajtad áll, milyen lesz, amit teremtettél,
jóvá, vagy gonosszá önmagadtól lettél!

Aranyosi Ervin © 2014-08-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva