Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Anyai vigasztalás


Aranyosi Ervin: Anyai vigasztalás

Gyere kicsim meghallgatlak,
öntsd ki bátran szívedet!
Ki az, aki bántani mer,
ki az aki kinevet?
Nem tudják még, azt hogy ki vagy,
hogy lelkedben mi lakik,
azt hiszik, hogy téged bántva
lehetnek csak valakik.
Ne is törődj velük többé,
nyugtasd meg a lelkedet,
aki sejti mivé válhatsz,
nem bánt többé, nem nevet!

Aranyosi Ervin © 2018-09-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A kutyám meghallgat…

Aranyosi Ervin: A kutyám meghallgat…

Tudod, ő a kutyám, beszélgetőtársam,
megért, nem kell az, hogy újra magyarázzam.
Leül elém, s figyel, átérzi, mit érzek,
próbál vigasztalni, mikor szívből vérzek…
Sosem vitatkozik, egyetért mindenben,
tán az okosabbat hiszi, s látja bennem.
Megértő szeretet a szeméből árad,
s legfeljebb elalszik, mikor lelke fárad.
Néha, ha vicceset mesélgetek neki,
szinte nevet rajta, s látom, hogy szereti.
Persze, ő is mondja néha a magáét,
én is meghallgatom, ez benne a játék.
Néha csak megértőn ülünk együtt csendben,
vagy épp csatangolunk kint a természetben.
Tudod, ő a kutyám, igazi családtag,
része otthonomnak, a szűkebb világnak.
Van, ki meghallgasson, amikor beszélek,
mert egy kutya nélkül szegényebb a lélek.

Aranyosi Ervin © 2018-01-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva