Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Megszületett…


Aranyosi Ervin: Megszületett…

Megszületett a Messiásunk!
Szemünk nyitja, hogy végre lássunk!
Szeretni tanít, élni, adni,
emberségünkben megmaradni!

Megtanít minket, szívvel élni,
egyek vagyunk, nincs okunk félni!
Fürödni fényben, szeretetben,
jóságosan és egyre szebben!

Szeretni jött és jobbá tenni,
elárvult lelkeket emelni,
megmutatni, hogy él az Isten,
s egy része ott van mindegyikben!

Minden élőben, fűben, fában,
az egész élő nagy világban,
és saját gyermekként szeret,
s boldog vagy, ha felismered!

Találd meg Istent a világban,
ellenfélben és jóbarátban,
hisz tükörképed mindegyik,
s hordja a csodát, az Istenit!

Talán majd egy napon belátod,
hogy minden élő a barátod,
s miattad teremtetett,
hogy együtt éljen itt, veled!

Szeresd te is szebbé világod,
adj örömöt és boldogságot,
szórd hát a fényt, hadd melegítsen,
szívedben ott lakik az Isten!

Szülessen újra Messiásunk,
hogy végre tiszta szívvel lássunk!
Hogy szebben éljük életünket,
engedjük élni Istenünket!

Aranyosi Ervin © 2018-12-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Az első találkozás

Az első találkozás
Aranyosi Ervin: Az első találkozás

Találkoztunk, s rabul ejtett! Szívem már érte dobog.
Két tanítvány, két tanító – higgyétek el – nagy dolog!
Megszületett és általa megszületett a szülő!
Mától útját egyengetem, hisz embernek készül Ő!
Figyelem a rezdülését, vajon Ő majd mit tanít?
lesz-e, ami nehezíti kettőnk boldog napjait?
Mint egy színész, új szerepben, amit még tanulni kell,
felelősség egy életért, amíg saját útra lel.
Nem tanít meg senki arra, mikor, mit, hogyan tegyek,
s napról napra növekednek előttem a gondhegyek.

Kétségek: – Hogy jól csinálom? Jó lesz vajon? Jól tudom?
Hányszor vallok majd kudarcot, hogyan járjak jó úton?
Jó szándékkal állok hozzá, s mi lesz, hogyha tévedek?
Nekem nem szabad hibáznom, rám bíztak egy életet!
Csak a szeretet segíthet, szív szavára hallgatok,
ám kétségem kérdésére, vajon, jó választ adok?
Szeretnék jó szülő lenni, adni mindent, mit lehet,
szeretettel megtölteni arany, pici szívedet.
Figyelem a rezdülését, de oly csepp még, s nem beszél.
Óvom naptól, a világtól, meg ne bántsa lenge szél.

– Köszönöm, hogy hozzám jöttél, rám bízva a sorsodat,
kezdő vagyok, taníts engem, hibázom majd jó sokat.
Ám megteszek mindent érted, mindig jó szándék vezet,
tiszta szívvel terelgetlek, s mindig jó szülőd leszek.
Átadom, mit megtanultam, amin tudok, javítok!
Amit szüleimtől kaptam, mindazt, ami nem titok.
Továbbadom, miben hiszek, s mindazt, ami jól bevált,
s azt is, miről én sem tudtam, csak úgy, a lelkemre szállt.
Figyelek a jelzésekre, más már nem is érdekel,
remélem, a jó szándékom, nagyon ritkán téved el.

Örülök, hogy megszülettél, örülök, hogy vagy nekem,
életeddel, száz csodáddal, szebbíted az életem.
Szeretnélek támogatni, vezetgetni utadon,
érdekessé tenni léted, ne várjon rád unalom!
Szeretném, ha boldog lennél, s megélnéd az álmaid,
kitárnám a képzeleted, messze szálló szárnyait.
Amit tudok elmesélek, építs te rá holnapot,
s akármikor szükség van rám, tudd, hogy mindig ott vagyok.
Örülök, hogy találkoztunk, légy nálam is boldogabb!
én kísérlek, szívvel óvlak, te csak tedd a dolgodat!

Aranyosi Ervin © 2016-11-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva