Aranyosi Ervin: Isten szeret engem


Aranyosi Ervin: Isten szeret engem

Isten szeret, hiszen életre hívott,
és annyi szépre megtanított,
s hagyott mocsokban is fürödni,
s a Nap fényében tündökölni.
Hagyta, hogy perceim megéljem,
s biztatott, hogy szívem ne féljen,
s elém tárta minden kincsét,
hogy választhassak, hogy mim nincs még?
Adott mindent, mire vágytam,
eldugta jól, de megtaláltam,
valahányszor csak rá figyeltem,
kedves ajándékokra leltem.

De volt, amiért bosszankodtam,
nem láttam át azon nyomban,
hogy mi vele a valós szándék,
hogy egy kis baj, lehet ajándék!
Mert megvéd egy sokkal nagyobbtól,
mire az ember nem is gondol.
Sokszor már tudni is akartam,
vajon miért segít Ő rajtam,
mért támogat, s mért pont engem,
vajon kit láthatott meg bennem?

Mert a rossz is jobbra fordult,
de amíg a szívem koldult,
amíg földi kincsre vágyott,
nem kaptam meg a világot!
Így tanított napról napra,
fényt szórva a pillanatra,
mutatta azt, hogy mi a lényeg,
nem a tárgyak és nem a fények,
nem a felsejlő csillogások!
A tanítás mögött van más ok!
Hogy végre élvezzem a létet,
és kezdjem látni az egészet!

Isten szeret, bár sosem mondta,
csak fényt kevert hétköznapokba,
néhány percet ünneppé tett,
mikor a lelkem mindent értett,
amikor képes volt örülni,
földi körhintára ülni,
s tapasztalni, mert arra vágytam,
s ott volt a mag, az élő vágyban,
csak hagynom kellett, hogy kikeljen,
hogy neki adjam a figyelmem…

Aranyosi Ervin © 2020-09-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva