Aranyosi Ervin: Őszbe érve

Aranyosi Ervin: Őszbe érve

Az ősz hajamba szőtte színét,
fénylő, szép szálakat adott!
Évek múlását megmutatva,
én is már érettebb vagyok!
Adom a lelkem szép gyümölcsét,
ízleld meg, talán édesebb!
Benne a Napot gyűjtöm össze,
s így adom át a fényt neked!

Az őszben sem mindig borongok,
bennem nevet ma még a Nap,
vidámító színeket hordok,
s a nyár a szívemben marad!
Emlékét adom a világnak,
vetítem még a tiszta fényt,
s amíg engem vidámnak látnak,
megőrzöm másnak a reményt!

Mert jobb, ha az őszt megcsodálom.
mintha nyaramat siratom,
megélem ma is boldogságom,
örömöm szóróm, átadom!
Mosolyt kell csalnom arcotokra,
az élet még nem múlhat el,
az ősz a jövőnek megágyaz,
s puha avarpárnára lel.

Sosem hűlhet ki a világunk,
bennünk élet lángja lobog,
csak találjunk rá, mire vágyunk,
mi lelkünk mélyén mocorog!
Hát élvezzük a fáradó Nap
reánk lecsorgó melegét,
s ne csak hiányán zsörtölődjünk,
hogy ami marad, nem elég!

Élvezzük csak a lét gyümölcsét,
s szórjuk csak széjjel a magot!
Teremtsünk jövőt, szebb világot,
élhetőn boldog holnapot!
S higgyünk együtt a holnapunkban,
hogy tavasszal a mag kikel,
s óvjuk a reményt önmagunkban,
utunkon tovább menni kell!

Aranyosi Ervin © 2022-09-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!