Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Szeresd szabaddá!


Aranyosi Ervin: Szeresd szabaddá!

Te vagy az élet szép gazdagsága,
te vagy teremtőd legbelső vágya,
te vagy a mag, mely maga az élet,
nyílj hát a Napra, s majd egyszer eléred!
Te vagy a sors és te vagy az álmod,
ha életcélodat is megtalálod,
szeretni fogod, ahogyan élhetsz,
hiszen Napodhoz kezeddel érhetsz.

Te vagy a csoda, Isten teremtett,
ismerned kéne az isteni rendet,
amitől magad is istenné válnál,
világból is Mennyet csinálnál!
Te vagy az életnek magja, egésze,
belőled nyílhat a virágzó része!
Engedd csak szabadon szárnyalni álmod,
teremts magadnak szebb valóságot!

Teremts magadnak szebb valóságot,
szeresd szabaddá ezt a világot!
Mikor az életed célját megérted,
virágját kibontja neked az élet!
Örömöd megleled zajló napokban,
felismeréseid emelnek sorban.
Rájössz az okokra, te is így lettél,
egy egész világot szabaddá tettél!

Aranyosi Ervin © 2022-04-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Jó és rossz napok!


Aranyosi Ervin: Jó és rossz napok!

Vannak jó és rossz napok,
van, hogy mosolyt sem kapok,
de nekem mégis adnom kell,
dolgomat sosem adnom fel!

Teremtenem új holnapot,
mit megélek, hol ott vagyok,
mi a lelkemből kiragyog,
hogy megláthassák, ki vagyok!

Vannak még jó és rossz napok,
én mégis reményt adhatok,
hiszem, hogy jó úton vagyok,
lelkem vezet és felragyog!

Fényem majd új utat mutat,
s megnő bennünk az öntudat,
hogy lesz még szebb is a világ,
s virulni kész a sok virág!

Bár vannak jó és rossz napok,
szeretetet adok, s kapok!
Mosoly ragyog az arcomon,
s nem veszi senki sem zokon!

Mosoly a mag, s talán kikel,
s én nem érem be ennyivel!
Biztatlak téged is: – Szeress,
hogy te is boldoggá lehess!

Múljanak el a rossz napok,
jók legyenek a holnapok,
szívem sok árvát megetet,
és hatni fog a szeretet!

Jobbá lesz tőlünk a világ,
s boldogabb lesz mind, aki lát,
s naponta szépül életünk,
s a földi mennybe érhetünk!

Aranyosi Ervin © 2022.01.26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Amikor rám nézel…


Aranyosi Ervin: Amikor rám nézel…

Amikor rám nézel,
két szemed ellágyul,
szereted érzem
szemed sugarából.
Barna íriszedből
aranyszín sugárzik,
szívem rögtön, egyből
szeretetben ázik.

Vajon, mit látsz bennem,
mitől válok többé,
lelkedtől emelve,
hogy válok örömmé?
Mitől lesz értékes
számodra személyem,
amiért jutalmam
megkapom, megélem?

Talán többnek is látsz,
mint amilyen vagyok,
talán többet is vársz,
mint amit adhatok?
Vagy te felfedezted,
amit még nem tudok,
mit nem ismerhetek,
míg mennybe nem jutok?

Lehet, hogy az a menny,
épp te benned épült,
s lelked a lelkemmel
végre kiegészült?
Így együtt, közösen
alkotjuk csodánkat,
így leszünk mi együtt,
teljesekké váltak?

Nem tudom, de jó így
lelkedben fürödni,
örömökre lelni,
hosszasan időzni,
elvonulni szépen
a külső világból,
mert lelked meggyógyít,
felvidítva ápol.

Remélem, hogy érzed,
én is folyton adnék,
szívem melegével
örökké maradnék,
visszatükrözhetnék
jóságosat, szépet,
mindent, amit adtál,
s mit kínált az élet.

Mit számít világunk
külső őrültsége,
elleszünk így együtt,
amíg nem lesz vége!
Egymást boldogítva,
örömökre lelve,
átvészelek mindent,
lelkedben telelve.

Amikor rám nézel,
két szemed ellágyul,
az érzéseidről
sok mindent elárul!
Elveszünk egymásban,
forró ölelésben,
élő biztonságban,
újjá születésben.

Hiszen az erőnket,
szépen összeadjuk,
egymás hibáit is
bátran elfogadjuk,
csak a jót keressük,
így azt is találjuk,
s nem marad lelkünkön
többé már talán lyuk.

Szépen befoltozzuk,
szívvel, szeretettel,
amire egyedül
nem képes az ember!
Elfogadjuk egymást,
s talán jobbá tesszük,
ehhez az erőnket
közös létből vesszük.

Fürödj hát meg te is,
szemem sugarában,
szerethetőbbé és
szeretőbbé váltam.
Neked áldozom hát
figyelmem, szerelmem,
hogy odaadásod
visszhangozzon bennem!

Melengetem lelked,
összekapcsolódunk,
gondokat a létben
könnyedén megoldunk!
Szeretetpercekben
ketten eggyé válunk,
s ha mi jobbá lettünk,
követ majd világunk!

Aranyosi Ervin © 2021.09.05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Na jól van!


Aranyosi Ervin: Na jól van!

Na jól van, jól van,
jól van már!
Hiszem, az élet,
jó tanár,
és minden percben
csak tanít,
hogy kéne élned
napjaid!

Na jól van, hiszem
jobb lehet,
ha megismered
lelkedet,
ha megismered
önmagad,
ha megleled
belső szavad!

Na jól van, tudom,
megleled,
csak vizsgáld meg
jól lelkedet,
csak csendben
merülj benne el,
s figyeld figyelmed
mire lel.

Hogy lelked mélyén
mit talál,
hogy nem is
létezik halál,
mindig csak újabb
tanulás,
felismerésből
új tudás.

Na jól van, látom,
látod már,
sorsod a lelked
mélyén vár,
módodban áll
javítani,
s nem akar mást:
Tanítani!

Boldog lennél,
ha értenéd,
rólad szólna
saját zenéd!
Na jól van – hinnéd –
s mondanád,
s dúdolnád
lelked dallamát.

No lám csak, van
saját dalod,
és úgy szól
ahogy akarod,
ha akarod,
ha élvezed,
a földi mennybe
elvezet.

Aranyosi Ervin © 2021-08-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hit, hála, szeretet


Aranyosi Ervin: Hit, hála, szeretet

Ha verseim szívedhez érnek,
megértve, lassan feldobog.
Hangjait súgják az álmodó szélnek,
mitől parazsad fellobog.
Más szemmel látod máris a világot,
van hát, mit adhatok neked,
valamit, mire a lelked vágyott,
emberi érzést, meleget.

Hitet adok, hát higgy a holnapokban,
hogy ez a világ mégis szép lehet,
meg van rég írva, fenn a csillagokban,
s versekbe gyűjtöttem össze neked!
Mutatom, hogyan kell szívedből szeretni,
s elhárul, látod, minden akadály,
akard világod te is jobbá tenni,
szívvel megélni azt, amit muszáj!

Félelmeinket kell igazán legyőznünk,
ez a recept és nem kell semmi más!
A földi létben hosszan elidőznünk,
ne legyél hát egy hitetlen Tamás!
Téged csak a félelem gyengíthet,
az, ha már önmagadban sem hiszel,
rajtad az aggódás sosem segíthet,
az csak energiákat visz el.

Próbálj hát élni szívvel, szeretettel,
s látni a világ tényleg csodaszép,
ne dacolj kiégett, fáradt életekkel,
akikre rárogy nap, mint nap az ég!
Találd meg utad, tedd szebbé világod,
éld meg a percet és keress örömöt,
magad körül a szépet megtalálod,
s egyre több jön, ha szívvel köszönöd!

Legyen a hála vonzó mágnes a létben,
tapasztald meg, hogy egyre többet ad,
fénysugár az, a nappali sötétben,
amitől jobban érzed majd magad!
Engedd szívedbe, s ha onnan elárad,
szeretet fénnyel telik meg a lét,
szíved szeretni soha el nem fárad,
és fénylő utat terít majd eléd!

És ez az út, itt lent vezet a mennybe,
a megváltás már e Földön jöjjön el!
A szereteted boldogságot teremtve,
éltet, ragyogtat, s az égig emel!
Lelkierőddel, mint sas, égen szállhatsz,
felülemelkedhetsz, mind a gondokon,
s ezzel saját sorsod írójává válhatsz,
s nem kell keseregned más írta soron.

Segíts a szeretet magjait elvetni,
s ha a lét földjéből búzája kikel,
akard világunkat így jobbá szeretni,
hiszen boldogulni, s nem csak lenni kell!
Legyél fényvivője az emberiségnek,
szereteted szórva köztük szerte-szét,
bátorítsd azokat, akik ma még félnek,
fényszóród legyen a kedves, szép beszéd!

Aranyosi Ervin © 2021-08-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Lélekemelés

Aranyosi Ervin: Lélekemelés

A versem lelkem tiszta mása,
s az olvasóim biztatása
teszi napom fénylőbbé, szebbé,
alkotni vágyón lelkesebbé.
Hiszen a Föld attól forog,
hogy lábunk felszínén topog,
mert itt minden energia,
amit csak ad ember fia.

A gondolat is messze táncol
és visszatér a nagyvilágból,
egy valóságot hozva létre,
s nem is kell erőlködni érte!
Csak hinni, lelki szemmel látni,
elképzelni és megcsodálni,
hittel érezni, kézbe venni,
naponta teremtővé lenni!

Mert Istenadta lelkek lennénk,
ha elfogadnánk, ha elképzelnénk,
hisz Ő sok kis istent teremtett,
hogy őrizzünk isteni rendet.
Hogy eljöjjön az Ő országa,
hiszem, ez volt Teremtőnk vágya,
hogy végre istenekké váljunk,
s hozzá a jó útra találjunk!

Mi nem csak haldokolni jöttünk,
a világ csoda körülöttünk,
nem kéne törődnünk a rosszal,
a lelket mérgező gonosszal!
Ha mind csak a jóra figyelnénk,
jobbat alkothatna elménk,
a jövőnk sokkal szebbet hozna,
s az egész világ megváltozna.

Atyánktól mind istenné váltunk,
de nem figyeltünk, nem vigyáztunk,
így más teremtett rossz világot,
amire lelkünk nem is vágyott!
Mint rossz körhinta forog Földünk,
félünk, fájunk, zsörtölődünk,
és figyelünk minden rosszra,
mely sorsunkat összehozta.

Elhitették! Rosszak volnánk?
Az ördög szekerét tolnánk?
Hagynánk, mások írják sorsunk,
miközben csak morgolódunk?
Varácspálca van kezünkben,
mégsem jár más az eszünkben,
csupa rossz ügyet szolgálunk,
s bántóinkkal eggyé válunk.

Másképp kéne dolgunk tenni,
az embert jobbá szeretni!
Elesettet felemelni,
együtt boldogságra lelni!
Ha elhinnéd, könnyű lenne,
éppen ez a lényeg benne,
mert csupán a hiten múlik,
szenvedésünk meddig nyúlik?

Mi lenne, ha gondolkodnánk,
szép jövőről gondoskodnánk?
Higgyétek el, rajtunk áll csak,
hogy vagyunk-e elég bátrak,
hogy belépjünk mind a mennybe?
Legyen részünk önként kegyben!
Tegyük szebbé világunkat,
s így a lélek feljebb juthat!

Aranyosi Ervin © 2021-01-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A halál nem létezik


Aranyosi Ervin: A halál nem létezik

Nincsen halál, nem létezik!
Akik állítják, miért teszik?
Miért jó, hogy ezzel megvezetnek,
gátat szabva az életednek,
ellopva álmot, boldogságot,
sötétre festve a világot?
Csak másik szintre lép a lélek,
de, míg itt él, azt mondja félek,
s nem éli meg a szabadságát,
nem ismeri meg a világát,
a létnek célját nem találja,
csak eljövő halálát várja!

Nincsen pokol és nincsen menny sem,
nem létezik, csak képzeletben!
Ha az ember végre felfogná,
talán a létét nem nyafogná,
nem szenvedné folyvást végig,
mert nem élnek, kik Istent “félik”!
Mert tőle félni nem is kéne,
neki nincs arra igénye,
nem várja el, hogy esdekeljél,
hogy földre önként térdepeljél,
s megalázd magad ő miatta,
az életet nem önzőn adta!

Nincsen neki hatalomvágya,
ő nem vágyik a gazdagságra,
hiszen benne megvan már minden,
hisz ő a mindent teremtő Isten!

Ő nem vár el tetőled semmit,
ha elakadsz, majd tovább lendít,
s eljuttat oda hova vágynál,
ha nem ragadsz le csak a vágynál!
Ha mindig úgy teszed a dolgod,
hogy lelked alkot, s attól boldog,
akkor az élet teljessé tesz,
és a világod végre szép lesz,
általa így boldoggá válhatsz,
s lelkedben megnyugvást találhatsz.

Csak tudnod kell, tanulni jöttél,
egy jó kis szerződést kötöttél,
s a tanulást élvezned kéne,
hisz saját terved eredménye.
Hiszen, mikor Földre születtél,
egy vággyal áldott lélek lettél!

Hogy végül, hogy éred el vágyad,
az út mindegy, csak megcsináljad!
Nem minden terved sikerülhet,
az utad néha nagyot kerülhet.
Néha a járt út járhatatlan,
s az átsegítő láthatatlan,
de ha vár rád, a célt eléred,
és addig nem ér a lét véget,
amíg csak dolgod van a Földön,
s addig a lét nem puszta börtön,
addig nem tudod abbahagyni,
utadon tovább kell haladni!

Vagy elvégzed az iskoládat,
vagy rád egy újabb élet várhat,
ahol majd folytatod, mit kezdtél,
mikor életre szövetkeztél.
Nincsen halál és pokol sincsen,
s mindenben benne, ott az Isten,
az mind maga, amit teremtett,
így találhatsz értelmes rendet.
Poklot, halált nem ő írt néked,
adott működő mindenséget,
s a teremtést mireánk bízta,
s hitte a lelkünk isteni tiszta!

Csakhogy az ember többre vágyott,
pokollá tette a világot,
és mindezért Atyját okolja,
a rosszért az Istent ostromolja.
Hiszi, a poklot Sátán adta,
s ki azt szolgálja Sátánfattya!
Pedig nem más, mint gyarló lélek,
kire visszaszáll az ítélet,
s elszenvedi, amit teremtett,
megélve poklot és a mennyet!

S mert mindig hazudtak neki,
a mások istenét élteti,
és idegen imát mormol,
mit örökölt egy régi korból.
Egy életen át várja sírva,
hogy hátha másképp lett megírva,
hátha ő reá nem talál,
a neki hazudott halál.

Nincsen halál, csak átkelés,
csupán leáll a szívverés,
a test elporlad nincs tovább,
abba hagyjuk az iskolát.
Ha megbuktunk jövünk megint,
egy megálmodott terv szerint,
vagy tán, mert tovább tanulunk,
azért hoz erre az utunk.
Elmegyünk mind és visszatérünk,
tanuljuk azt, hogy mennyit érünk!
Az életünk folyik tovább,
ha kell ezer világon át!

Aranyosi Ervin © 2020-11-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Életegyetem


Aranyosi Ervin: Életegyetem

Boldognak lenni, ez az életcélunk.
Ezért jövünk. Lelkünk életre kel.
Esélyt ad rá a születés csodája,
hol új út nyílik, s álom kezdődik el.

Lehetünk boldogok annyi féle módon,
ha van oly érzés, mely minket boldogít,
de keresztül kell vágnunk a bozóton,
és ami gátol, az egyúttal tanít.

Hisz minden ember boldog akar lenni,
de sok nem érti, ez nem küzdelem!
Nem kell csatázni, háborúba menni,
csak érteni, hogy egy vagy énvelem.

Vedd csak észre a hétköznap csodáit,
az öröm apró, csillogó cseppjeit!
Mindazt a szépet, ami élni csábít,
amely a Földön már mennybe repít!

Együtt könnyebb lesz – hidd el – boldogulni!
Nyújtsd hát kezed, és gyere énvelem!
Az embernek szeretetet kell tanulni,
ennyiből áll az életegyetem!

Aranyosi Ervin © 2019-11-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Egy van, ami gyógyít


Aranyosi Ervin: Egy van, ami gyógyít

Egy van, ami gyógyít: A szeretet fénye!
Ettől válhat jobbá a világ összes lénye.
Mindenki lelkében ott van, ott világít,
sose keressétek hát a túlvilágit!

Ha a lelketekből e fény majd kiárad,
érezni fogod, hogy Istent megtaláltad,
hisz rajtad keresztül boldog, ha szerethet,
ezért rejtette el a szikráját benned.

Ha majd ez a szikra lángra gyúl, s fellobban,
akkor élhetünk majd boldogabban, s jobban.
Hisz ez a fény gyógyít, kire fénye vetül,
az érzi magát majd igazán emberül.

Mert amíg az ember kincseket keresgél,
sötétben botorkál, s homályos a szent cél:
– Nem uralni kell e csodaszép világot,
valóra váltani az isteni álmot.

Egymást kézen fogva, naponta teremtve,
szeretet fényében léphetünk a mennybe,
és már itt, a Földön, még az életünkben,
szeretet fényével betöltött lelkünkben.

Mi is lehet ennél komolyabb, nemes cél?
Utad megtalálni, amin mennybe mennél.
Talán, ha másokat is vinnél magaddal,
gyógyítva lelküket a fénysugaraddal.

Felnyitni szemüket, szívüket kitárni,
s együtt a jó utat, végre megtalálni!
A szeretet fényét árasztani másra,
új esélyt teremtve az emberré válásra.

Gyógyítsunk hát lelket és a test meggyógyul,
ezt kaptuk örökbe egykor megváltónktól.
Egy van, ami gyógyít: A szeretet fénye!
Ettől válhat jobbá a világ összes lénye.

Aranyosi Ervin © 2019-08-24
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ne csörgess láncot!


Aranyosi Ervin: Ne csörgess láncot!

Ne csörgess láncot, kard helyett,
ne hajts a rendszernek fejet!
Legyen világod élhető,
s mindenkinek elérhető!

Ne legyen senki szebb, se jobb,
hiszen veletek egy vagyok!
Ugyanaz jár mindenkinek,
csak a gazdag nem érti meg!

És a szegény sem, azt hiszem,
hogy: – Értetek dobog szívem!
Hiszen a kincs nem boldogít,
nem kincsszerzés a dolgod itt!

Mert, ha eljön végső napod,
csak emeled a kalapod,
itt hagysz mindent, ami anyag,
csupán csupasz lelked marad…

Olvasd, miket írtál bele,
mennyi szépséggel lett tele?
Milyen érzés bélelte ki,
mennyi jóság jutott neki?

S figyeld lelked mennyit adott?
Mások lelkében mit hagyott?
Fűtött-e fázós teleken,
kaptak-e tőle elegen?

Jól lakatott-e lelkeket,
volt benne elég szeretet,
együttérzés és irgalom,
vagy biztatásból egy halom?

Tettél-e másért, vagy bután
magadnak kapartál csupán?
Vagy tetted ugyan dolgodat,
de senki nem lett boldogabb?

Volt benned némi isteni?
Tanítottál teremteni?
Elérted vágyott álmodat,
s adtál-e másnak álmokat?

Vajon hová vezet az út,
s a lelked majd a mennybe jut?
Lehet, idelent volt a menny,
csak nem engedték, hogy bemenj!

Nem tanítottak arra meg,
megélni léted hogy lehet.
Rossz minták jártak csak elöl,
s hazugság jött minden felől.

Ám készen kaptál elveket,
ekképpen bántak el veled,
hitted, mind jó, aki vezet,
s csak érted van a szervezet.

Becsaptak, ma már jól tudod,
felesleges köröd futod,
jóvá válni nincs már időd,
az útjelző is mind kidőlt.

De jó hírem van, van remény!
Rád is vetülhet még a fény.
Csak saját fényed szórd, igen,
találj másokat ott, szíven.

Mondd el nekik, hogy még lehet,
hogy gyűjthetnek emlékeket,
hogy a jóérzés drága kincs,
s üres a lét, ha vágya nincs!

Ne csörgesd tovább láncodat!
Váltsd valóra az álmokat!
Segíts másnak elérni azt,
hol fáj a szív, ott nyújts vigaszt!

Legyél a tűz, mely odavonz,
és távol tartja a gonoszt!
Legyél a fény, a szeretet,
mely felnyit álmos szemeket!

Aranyosi Ervin © 2019-04-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva