Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Az igazak álma


Aranyosi Ervin: Az igazak álma

Amikor elalszom, más világba lépek.
Napi fáradtságát leveti a lélek.
Álmok vesznek körül, ott lehetek nyomban,
az annyira vágyott szép “Paradicsomban”.
Leteszem terheim, felszabadul testem,
nem fáj az, amitől ébren térdre estem.
Mintha mindig a jót, az igazat látnám,
s teljesülne minden, anélkül, hogy várnám.

Haragom és dühöm, itt szélnek eresztem,
nem cipelem tovább fájdalmas keresztem.
Nem talál meg rossz hír, megbékül a lélek,
azt hiszem, álmomban, csak a szépnek élek.
De mitől is lesznek igazak az álmok?
Mielőtt elalszom, mindent megbocsátok!
Annak aki bántott, vagy kiről úgy véltem,
annak ki bosszantott, vagy akitől féltem!

Amikor lerakom egy nehéz nap súlyát,
nem viszem magammal szívem baját-búját!
Megtisztul a lelkem, önmagammá válok,
ezért szeretettel fogadnak az álmok.
Azon gondolkodtam, mit kellene tennem,
hogy az álmom nappal tovább éljen bennem?
Hogyan hozhatnám át ebbe a világba?
Hogyan épülhetne be a valóságba?

Mi lenne, ha álmom, itt életre kelne,
lelkünk a világban mennyországra lelne?
Nem folytatnánk tovább a sok lélek harcot,
szeretettel néznénk eztán minden arcot!
Ébren is álmodnánk, álmainkban élnénk,
egy egész életet boldogra cserélnénk?
Az eszünk is mindig jó dolgokon járna,
cserélnénk létünket élhetőbb világra!

Ahhoz, hogy így legyen, minden ember kéne,
aki minden rosszat örömre cserélne,
aki az álmokból áthozná a szépet,
amitől boldoggá válhatna az élet.
De, amíg úgy érzed, neked más az álmod,
addig itt a Földön azt te sem találod.
Addig csak azt hiszed, sorsod mások írják,
s ezzel nappal ásod álmaidnak sírját.

Azt hiszed, hogy reggel életre kell kelned,
az elvárásoknak muszáj megfelelned.
Cipeled haragod, másokat megbántasz,
s nem látod, hogy ezzel önmagadnak ártasz!
Hiszem, ha az ember tudatossá válna,
élete változna, s teljesülne álma.
Le kellene vetni a hétköznapok jármát,
s közösen álmodni az igazak álmát!

Aranyosi Ervin © 2019-01-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tanuljunk meg együtt őszintén szeretni!


Aranyosi Ervin:
Tanuljunk meg együtt őszintén szeretni!

Tanuljunk meg együtt őszintén szeretni,
elárvult szíveket is boldoggá tenni!
Varázsolni szívvel igaz boldogságot,
mennyországgá téve az egész világot!

Hisz csak szeretetre sóvárog a lélek,
egy kis szeretetért bármit megtennének,
de hiába, ha a szívük nem tud adni,
mások szeretetét nem képes fogadni!

Locsolgasd mosollyal, kedves szép szavakkal,
legyen a tenyered terülj-terülj asztal,
hagyd arcára sütni lelkedből a Napot,
így építs lelkébe szeretet alapot!

Tegyél néhány kedves gesztust társaidnak,
használd jóságodat lelkek közé hídnak!
Töltsd meg mások lelkét jó energiával,
s a földi pokolból mindenki kilábal!

Legyünk hát fényszórók, mutassuk az utat,
leljen rá mindenki, ki jó után kutat!
Tanuljunk meg együtt őszintén szeretni,
együtt boldogulni, és szeretve lenni!

Aranyosi Ervin © 2018-12-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szeretetre vágyunk


Aranyosi Ervin: Szeretetre vágyunk

Mások vagyunk, nyughatatlan lelkek,
kik földre szállva szeretetre leltek!
S nem csak találtak, de megtanultak adni,
és szeretnének szeretve megmaradni!

Hisszük a Földön minden élő vágya
hogy a szeretetet mind-mind megtalálja.
S mind azt hiszi, hogy harcolni kell érte,
pedig csak jó érzést kell adni cserébe!

Szeretnünk kell, mert erről szól az élet,
s ha szívedet másokkal elcseréled,
megleled majd a világ legszebb kincsét,
s lenyomhatod a mennyország kilincsét!

Aranyosi Ervin © 2018-12-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Gondolatok az életről


Aranyosi Ervin: Gondolatok az életről

Azt hiszed, ha végére érsz, megítélnek téged?
Bírád elé fogsz kerülni, s jön a végítélet?
Az fog rajtad ítélkezni, aki mindent látott?
Aki hagyta, hogy tönkretedd csodaszép világod?
Aki látta bűneidet, és mégsem szólt közbe,
mintha nem is lenne kapocs teközted és közte?
Mindent rád hagy, mint a szülő buta gyermekére,
és a végén ráolvassa bűneit fejére?

Azt mondjátok, egyszer élünk, s azért állunk sorba,
hogy ki menjen mennyországba és ki a pokolba?
Ha bűneid elköveted, s azután megbánod,
csak a jótett lesz érvényes, s veheted kabátod?
Nem számít már amit tettél, a lét tanítása,
úgy sem születsz le a Földre, s nem lesz rád hatása?
Ha ez így van, valójában mi motivál téged?
Szerintem még ma sem érted miről szól az élet.

Hányszor jövünk, hányszor megyünk? Nem tudom a választ.
Keressük a helyes utat és a lelkünk választ.
Érzések és gondolatok befolyással vannak.
Hogy mi a jó? Megtalálni neked kell, magadnak!
A jó Isten figyel téged, általad tapasztal,
ha a lelkedet kitárod fényével vigasztal.
Szűrőiden engeded át azt, mik reád hatnak,
s vagy megoldódnak a dolgok, vagy új rejtvényt adnak.

Nincs jó ember, nincs rossz ember, bűntelen, vagy bűnös!
S el ne hidd, hogy boldogabb, ki közelebb a tűzhöz!
Az életünk csak tanulás – senki nem osztályoz –
csak a lélek kerül közel igaz valójához.
Minden tetted visszakapod, ezért úgy bánj mással,
hogy ne legyen túl sok dolgod majd a megbánással.
Azt add, amit te szeretnél, amit várnál mástól,
s akkor nem lesz félnivalód e szép tanulástól.

Mindannyian egyek vagyunk, hát egymásért élünk!
Leszületünk újra, s újra, csak testet cserélünk.
Cipeljük a bűneinket, míg jóvá nem tesszük.
A másokét megbocsájtjuk, s végleg eleresztjük.
Az csak a baj, a legtöbbünk csak a végét várja,
s iskoláját tudatlanul újra, s újra járja.
A túl sok kör felesleges, elszenvedett élet,
ezért aztán sokakba csak hálni jár a lélek!

Ha mindenki megértené, miért jött a Földre,
létünk csodás, közös útja átválthatna zöldre.
Egymásért és támogatva tennénk mind a dolgunk,
s rájönnénk, hogy bizony eddig vakok, buták voltunk.
Nem harcolnánk, versengenénk többé már egymással,
lelkünk összhangba kerülne milliárdnyi társsal.
Nem bántanánk világunkat, vígan élnénk benne!
Végleg eltűnne a pokol. Itt Mennyország lenne!

 Aranyosi Ervin © 2018-07-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ha mind szeretnénk!


Aranyosi Ervin: Ha mind szeretnénk!

Ha most befejeznéd a mindennapi harcod,
boldog győztes lennél, ki nem vall kudarcot!
Hisz, ki háborúzik győzhet, avagy veszthet,
ez ad a vállára egy súlyos keresztet!
Hiszed, hogy a siker az igazi célod,
hogy a kitartásod edzi meg acélod?
Örök dicsőség lesz végül a jutalmad,
s boldoggá tehet majd az elért hatalmad?

Ma mind, aki harcol, egyre többre vágyik,
s nem érti a létet a halálos ágyig.
Ott pedig megbánja minden háborúját,
ott láthatja viszont szeretetlen múltját.
Mi lenne, ha mindig szeretettel élnél,
dicsőséget inkább örömre cserélnél?
Bejárnád az utad, élveznéd a léted,
szeretet, jó érzés kísérné a lépted?

Ha mind megtalálnánk közösen a békét,
s nem rettegve várnánk csúfos világvégét,
hanem megmentenénk magunknak a Földet,
ha a szeretetre épít’nénk jövőnket,
akkor nem csak várnánk, mire szívünk vágyott,
életre keltenénk itt a mennyországot,
és a napok poklát örökre felednénk,
hisz, ha mind szeretnénk, már angyalok lennénk!

Aranyosi Ervin © 2018-05-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Anyák napi jó kívánság


Aranyosi Ervin: Anyák napi jó kívánság

Hogy fér a szívedben el ennyi szeretet,
talán a jó Isten tett ily csodát veled,
hogy reánk sugározd szíved minden kincsét,
lenyomva a mennynek földi, szép kilincsét?

Megnyitva a lélek földi mennyországát,
szebbítve családunk napjait, világát,
mézet csepegtetve a mindennapokba,
teszed csak a dolgod, mosolytól ragyogva.

Ó, te földi angyal, de jó, hogy vagy nékünk,
általad szeretve, boldogabban élünk,
te pedig csendesen teszed csak a dolgod,
azt kívánjuk neked, légy örökké boldog!

Aranyosi Ervin © 2018-05-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ha tudnád, hogy nincsen…

Aranyosi Ervin: Ha tudnád, hogy nincsen…

Azt mondod: – Nincs többé! – Jaj, mennyire tévedsz!
Azért mert nem látod, arcához nem érhetsz?
Fizikai teste eltűnt a világból,
de nem szűnt meg lelke, más síkon él, s máshol.
Örökké létezik, gyakran álmodsz róla,
a világmindenség egyik vándorlója.
Pont oda tért vissza, ahonnan te jöttél,
mikor egy életre szerződést kötöttél.

Mikor leszületünk, mindent elfelejtünk:
– Honnan, miért jöttünk, mit akar a lelkünk,
mit kell megtanulnunk, s átadnunk egymásnak?
Mikor leszületünk, lelkünkre már várnak!
Leszületünk, aztán megtanulunk félni,
s olyanok akarnak tanítani élni,
kik maguk sem tudják, miről szól az élet,
s egész életükben a haláltól félnek!

Pedig nincsen halál, mert örök a lelkünk,
csak anyagba lépünk, és szóval teremtünk.
Csak a tapasztalás a létnek a célja,
építőeleme, mint házaknak a tégla.
Építeni jöttünk tapasztalat-házat,
nehéz a tananyag és a lelkünk lázad.
Gyermekként nem tudást, csak hitrendszert kapunk,
s szívünk kontrollálja az aggályos agyunk.

Annyi jó van bennünk, amit el kell nyomnunk,
s akadnak olyanok, mit nem vesz be a gyomrunk.
Lelkünkben bántanak, konfliktusok érnek,
így lesznek bántásból ronda betegségek.
Szennyezzük a Földet, mérgezzük magunkat,
majd rettegve várjuk szörnyű halálunkat,
s közben elfogadjuk, amit bebeszélnek:
– Így kell ennek lenni, erről szól az élet!

De hát ez nem igaz, nem ez a valóság!
Mert, ha egyszer látnánk, győzhetne a jóság,
ha a szeretetünk végre dominálna,
ez a világ bizony, mennyországgá válna!
Talán nem is kéne akkor jönni-menni,
elég lenne lenni, s mindenkit szeretni!
Végre minden lélek megnyugvást találna,
és senki se hinne többé a halálban!

Aranyosi Ervin © 2017-11-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ábrándozni jöttem

Ábrándozni jöttem

Aranyosi Ervin: Ábrándozni jöttem

Ábrándozni jöttem. Szálló felhőt látni.
Színes szirmot bontó virágot csodálni.
Testvérként tisztelni körülöttem mindent.
Önmagamba nézve felfedezni Istent.

Szeretni a világ minden élő lényét,
magamba fogadni éltető Nap fényét.
Langyos, lágy esőben ázni, megfürödni,
szerető szívekben élni, tündökölni.

Ábrándozni jöttem, önmagamból adni!
Megpróbálni mindig embernek maradni.
Megmutatni másnak, mitől szép az élet,
azt, hogy nincsen pokol, s nincsen végítélet.

Mert mind lelkek vagyunk, kik élünk e Földön,
Csupán elhitetik, de ez itt nem börtön,
csak a lehetőség csodaszép világa,
lelkünk tükörképe, életfánknak ága.

Belsőnk tükörképe, képzeletünk része,
erre épül külső világunk egésze.
Kiküldött kérdésre kapott válasz mása,
a világ szívének együtt dobbanása.

Ábrándozni jöttem, s megtanultam félni,
halálomat várni, múlt-árnyékban élni.
Pedig jobb lett volna gyermeknek maradni,
békességben élni, tiszta szívvel adni.

Nagy kár, hogy az ember nem érti a létet,
ezért teremt lelke poklot és sötétet.
Pedig teremthetne fénylő Mennyországot,
élhetővé téve újra a világot.

Lelkünk mért nem talál megnyugvást és békét?
Mért vezetjük félre a jövő nemzedékét?
Rossz hitet, rossz kulcsot adva a kezébe,
mástól szerzett tudást hazudva szemébe.

Ábrándozni jöttem, lássál velem álmot,
teremtsünk a földön élhetőbb világot!
Hiszen minden megvan a jó teremtéshez,
csak figyelnünk kéne, szép szívünk mit érez.

A szívünk vezessen és sosem az elme,
mindig csak a jóra áradjon figyelme.
Legyen szebb a világ, csodás körülöttem,
én élni szeretnék. Ábrándozni jöttem!

Aranyosi Ervin © 2017-02-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Imádkozás

Császár Tamás festménye

Császár Tamás festménye

Aranyosi Ervin: Imádkozás

Befelé fordultam, imádkozni kezdtem.
Lelkem tiszta mélyén az Istent kerestem!
Mert tudom, hogy ott van, biztos megtalálom,
nem kívül keresem, túl égi határon.

Itt van a mennyország, ha hiszem, ha látom,
mert akit szeretek, itt mind megtalálom.
Azt is aki elment, más létsíkra lépett,
mert róla is őrzök sok-sok szép emléket.

Mikor imádkozom, magamhoz is szólok,
és szép imám szerint változnak a dolgok.
Hálám új kincseket vonz az életembe,
amit így álmodok, az jön velem szembe.

Nem csak imádkozom, most meg is bocsájtok,
amikor haragszom, önmagamnak ártok!
Lelkemet mérgezem, nem azt, aki bántott.
Haragom leveszem, mint egy rossz kabátot.

Amit mások tettek, azon sem rágódom,
inkább a szeretet szép köntösét hordom.
Amim van, azt szívből tudom másnak adni,
így lehetek képes a fényben maradni.

Befelé fordultam és kitárulkoztam,
háborgó lelkemre szép megnyugvást hoztam.
Hitem erősödött, megnyugodott lelkem,
imám erőt adott, fogódzóra leltem!

Aranyosi Ervin © 2017-01-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ha – MOST!

ha MOST
Aranyosi Ervin: Ha – MOST!

Ha most e verset olvasod,
legyél vidám, nevess, ragyogj!
Mert új reggelt adott az ég,
egy új lépcsőt rakott eléd.
A mennyországba ez vezet,
s rád bízta, hogyan tervezed,
hogy átlépsz bele egy napon,
vagy itt, megéled gazdagon…

Hozz ki belőle, mit lehet,
rajtad múlik, hogy élteted.
Tudod, teremt a gondolat,
hogy jót álmodsz, vagy gondokat.
Örül, vagy éppen fáj szíved,
úgy lesz, ahogyan elhiszed!
Előbb-utóbb a mennybe érsz,
lassabban úgy, ha nem remélsz!

Ám mért ne élhetnéd meg itt?
Figyeld az élet mit tanít!
Apró jelek vezetnek át,
s mutatják lépteid nyomát,
ahová lábad tenni kell,
ha mennybe akarsz menni el.
Nehéz ösvény, mely elvezet,
akár aggódsz, vagy élvezed.

A választás rád bízatott,
hogy küszködsz, vagy magad adod.
A döntés csupán rajtad áll,
s lelked hozzá utat talál.
Nem lenne jobb csak könnyedén?
Álmod átvisz az út felén!
S ahogy te lépsz, majd úgy jön el,
akard, hogy itt kezdődjön el.

Élvezd napod, szeress, nevess,
hogy végre élj, s mennyben lehess!
Ne erőlködj, az nem segít,
érzés vezesse lépteid!
Figyeld a belső hangokat,
súgnak neked, nagyon sokat!
Élvezd napod, a perceket,
kísérjen mosoly, szeretet!

Mindenki más érted van itt!
A megbántás téged tanít.
Ha megérted, hogy mit jelent,
értelmezted a szép jelent!
A múltad hagyd hátad mögött,
tanított, s adhat szebb jövőt,
ő hozta el e szép napod,
s örülj te is, ha megkapod.

Ha most e verset olvasod,
legyél vidám, nevess, ragyogj!
Mert új reggelt adott az ég,
egy új lépcsőt rakott eléd.
A mennyországba ez vezet,
s rád bízta, hogyan tervezed,
hogy átlépsz bele egy napon,
vagy itt, megéled gazdagon?

Aranyosi Ervin © 2017-01-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva