Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Ha mind szeretnénk!


Aranyosi Ervin: Ha mind szeretnénk!

Ha most befejeznéd a mindennapi harcod,
boldog győztes lennél, ki nem vall kudarcot!
Hisz, ki háborúzik győzhet, avagy veszthet,
ez ad a vállára egy súlyos keresztet!
Hiszed, hogy a siker az igazi célod,
hogy a kitartásod edzi meg acélod?
Örök dicsőség lesz végül a jutalmad,
s boldoggá tehet majd az elért hatalmad?

Ma mind, aki harcol, egyre többre vágyik,
s nem érti a létet a halálos ágyig.
Ott pedig megbánja minden háborúját,
ott láthatja viszont szeretetlen múltját.
Mi lenne, ha mindig szeretettel élnél,
dicsőséget inkább örömre cserélnél?
Bejárnád az utad, élveznéd a léted,
szeretet, jó érzés kísérné a lépted?

Ha mind megtalálnánk közösen a békét,
s nem rettegve várnánk csúfos világvégét,
hanem megmentenénk magunknak a Földet,
ha a szeretetre épít’nénk jövőnket,
akkor nem csak várnánk, mire szívünk vágyott,
életre keltenénk itt a mennyországot,
és a napok poklát örökre felednénk,
hisz, ha mind szeretnénk, már angyalok lennénk!

Aranyosi Ervin © 2018-05-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Anyák napi jó kívánság


Aranyosi Ervin: Anyák napi jó kívánság

Hogy fér a szívedben el ennyi szeretet,
talán a jó Isten tett ily csodát veled,
hogy reánk sugározd szíved minden kincsét,
lenyomva a mennynek földi, szép kilincsét?

Megnyitva a lélek földi mennyországát,
szebbítve családunk napjait, világát,
mézet csepegtetve a mindennapokba,
teszed csak a dolgod, mosolytól ragyogva.

Ó, te földi angyal, de jó, hogy vagy nékünk,
általad szeretve, boldogabban élünk,
te pedig csendesen teszed csak a dolgod,
azt kívánjuk neked, légy örökké boldog!

Aranyosi Ervin © 2018-05-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ha tudnád, hogy nincsen…

Aranyosi Ervin: Ha tudnád, hogy nincsen…

Azt mondod: – Nincs többé! – Jaj, mennyire tévedsz!
Azért mert nem látod, arcához nem érhetsz?
Fizikai teste eltűnt a világból,
de nem szűnt meg lelke, más síkon él, s máshol.
Örökké létezik, gyakran álmodsz róla,
a világmindenség egyik vándorlója.
Pont oda tért vissza, ahonnan te jöttél,
mikor egy életre szerződést kötöttél.

Mikor leszületünk, mindent elfelejtünk:
– Honnan, miért jöttünk, mit akar a lelkünk,
mit kell megtanulnunk, s átadnunk egymásnak?
Mikor leszületünk, lelkünkre már várnak!
Leszületünk, aztán megtanulunk félni,
s olyanok akarnak tanítani élni,
kik maguk sem tudják, miről szól az élet,
s egész életükben a haláltól félnek!

Pedig nincsen halál, mert örök a lelkünk,
csak anyagba lépünk, és szóval teremtünk.
Csak a tapasztalás a létnek a célja,
építőeleme, mint házaknak a tégla.
Építeni jöttünk tapasztalat-házat,
nehéz a tananyag és a lelkünk lázad.
Gyermekként nem tudást, csak hitrendszert kapunk,
s szívünk kontrollálja az aggályos agyunk.

Annyi jó van bennünk, amit el kell nyomnunk,
s akadnak olyanok, mit nem vesz be a gyomrunk.
Lelkünkben bántanak, konfliktusok érnek,
így lesznek bántásból ronda betegségek.
Szennyezzük a Földet, mérgezzük magunkat,
majd rettegve várjuk szörnyű halálunkat,
s közben elfogadjuk, amit bebeszélnek:
– Így kell ennek lenni, erről szól az élet!

De hát ez nem igaz, nem ez a valóság!
Mert, ha egyszer látnánk, győzhetne a jóság,
ha a szeretetünk végre dominálna,
ez a világ bizony, mennyországgá válna!
Talán nem is kéne akkor jönni-menni,
elég lenne lenni, s mindenkit szeretni!
Végre minden lélek megnyugvást találna,
és senki se hinne többé a halálban!

Aranyosi Ervin © 2017-11-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ábrándozni jöttem

Ábrándozni jöttem

Aranyosi Ervin: Ábrándozni jöttem

Ábrándozni jöttem. Szálló felhőt látni.
Színes szirmot bontó virágot csodálni.
Testvérként tisztelni körülöttem mindent.
Önmagamba nézve felfedezni Istent.

Szeretni a világ minden élő lényét,
magamba fogadni éltető Nap fényét.
Langyos, lágy esőben ázni, megfürödni,
szerető szívekben élni, tündökölni.

Ábrándozni jöttem, önmagamból adni!
Megpróbálni mindig embernek maradni.
Megmutatni másnak, mitől szép az élet,
azt, hogy nincsen pokol, s nincsen végítélet.

Mert mind lelkek vagyunk, kik élünk e Földön,
Csupán elhitetik, de ez itt nem börtön,
csak a lehetőség csodaszép világa,
lelkünk tükörképe, életfánknak ága.

Belsőnk tükörképe, képzeletünk része,
erre épül külső világunk egésze.
Kiküldött kérdésre kapott válasz mása,
a világ szívének együtt dobbanása.

Ábrándozni jöttem, s megtanultam félni,
halálomat várni, múlt-árnyékban élni.
Pedig jobb lett volna gyermeknek maradni,
békességben élni, tiszta szívvel adni.

Nagy kár, hogy az ember nem érti a létet,
ezért teremt lelke poklot és sötétet.
Pedig teremthetne fénylő Mennyországot,
élhetővé téve újra a világot.

Lelkünk mért nem talál megnyugvást és békét?
Mért vezetjük félre a jövő nemzedékét?
Rossz hitet, rossz kulcsot adva a kezébe,
mástól szerzett tudást hazudva szemébe.

Ábrándozni jöttem, lássál velem álmot,
teremtsünk a földön élhetőbb világot!
Hiszen minden megvan a jó teremtéshez,
csak figyelnünk kéne, szép szívünk mit érez.

A szívünk vezessen és sosem az elme,
mindig csak a jóra áradjon figyelme.
Legyen szebb a világ, csodás körülöttem,
én élni szeretnék. Ábrándozni jöttem!

Aranyosi Ervin © 2017-02-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Imádkozás

Császár Tamás festménye

Császár Tamás festménye

Aranyosi Ervin: Imádkozás

Befelé fordultam, imádkozni kezdtem.
Lelkem tiszta mélyén az Istent kerestem!
Mert tudom, hogy ott van, biztos megtalálom,
nem kívül keresem, túl égi határon.

Itt van a mennyország, ha hiszem, ha látom,
mert akit szeretek, itt mind megtalálom.
Azt is aki elment, más létsíkra lépett,
mert róla is őrzök sok-sok szép emléket.

Mikor imádkozom, magamhoz is szólok,
és szép imám szerint változnak a dolgok.
Hálám új kincseket vonz az életembe,
amit így álmodok, az jön velem szembe.

Nem csak imádkozom, most meg is bocsájtok,
amikor haragszom, önmagamnak ártok!
Lelkemet mérgezem, nem azt, aki bántott.
Haragom leveszem, mint egy rossz kabátot.

Amit mások tettek, azon sem rágódom,
inkább a szeretet szép köntösét hordom.
Amim van, azt szívből tudom másnak adni,
így lehetek képes a fényben maradni.

Befelé fordultam és kitárulkoztam,
háborgó lelkemre szép megnyugvást hoztam.
Hitem erősödött, megnyugodott lelkem,
imám erőt adott, fogódzóra leltem!

Aranyosi Ervin © 2017-01-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ha – MOST!

ha MOST
Aranyosi Ervin: Ha – MOST!

Ha most e verset olvasod,
legyél vidám, nevess, ragyogj!
Mert új reggelt adott az ég,
egy új lépcsőt rakott eléd.
A mennyországba ez vezet,
s rád bízta, hogyan tervezed,
hogy átlépsz bele egy napon,
vagy itt, megéled gazdagon…

Hozz ki belőle, mit lehet,
rajtad múlik, hogy élteted.
Tudod, teremt a gondolat,
hogy jót álmodsz, vagy gondokat.
Örül, vagy éppen fáj szíved,
úgy lesz, ahogyan elhiszed!
Előbb-utóbb a mennybe érsz,
lassabban úgy, ha nem remélsz!

Ám mért ne élhetnéd meg itt?
Figyeld az élet mit tanít!
Apró jelek vezetnek át,
s mutatják lépteid nyomát,
ahová lábad tenni kell,
ha mennybe akarsz menni el.
Nehéz ösvény, mely elvezet,
akár aggódsz, vagy élvezed.

A választás rád bízatott,
hogy küszködsz, vagy magad adod.
A döntés csupán rajtad áll,
s lelked hozzá utat talál.
Nem lenne jobb csak könnyedén?
Álmod átvisz az út felén!
S ahogy te lépsz, majd úgy jön el,
akard, hogy itt kezdődjön el.

Élvezd napod, szeress, nevess,
hogy végre élj, s mennyben lehess!
Ne erőlködj, az nem segít,
érzés vezesse lépteid!
Figyeld a belső hangokat,
súgnak neked, nagyon sokat!
Élvezd napod, a perceket,
kísérjen mosoly, szeretet!

Mindenki más érted van itt!
A megbántás téged tanít.
Ha megérted, hogy mit jelent,
értelmezted a szép jelent!
A múltad hagyd hátad mögött,
tanított, s adhat szebb jövőt,
ő hozta el e szép napod,
s örülj te is, ha megkapod.

Ha most e verset olvasod,
legyél vidám, nevess, ragyogj!
Mert új reggelt adott az ég,
egy új lépcsőt rakott eléd.
A mennyországba ez vezet,
s rád bízta, hogyan tervezed,
hogy átlépsz bele egy napon,
vagy itt, megéled gazdagon?

Aranyosi Ervin © 2017-01-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Élhetőbb új évet kívánok!

Buek-2017
Aranyosi Ervin: Élhetőbb új évet kívánok!

Lassú vajúdással szüli meg december,
reményteli szívvel várja minden ember.
Mindőnk azt reméli, jobb lesz, mint elődje,
tán az életünk is megváltozik tőle.
Hogy az egész világ szebbé, jobbá válik,
a gonosz rossz arca, mint egy máz, lemállik,
és egy szerethető világ jön helyébe,
amit szép hitünkért Isten ad cserébe.

Múlatjuk az időt, magunk kimulatjuk,
bút, keserűséget az óévben hagyjuk,
Várjuk a jövendőt, benne van reményünk,
hogy szeretve egymást, ember módra éljünk.
Változik az idő, változzon világunk!
Az válik valóra, amit láttat álmunk,
amit elképzelünk, s képes vagyunk látni,
csak az jöhet létre, tud valóra válni.

Mi lenne, ha mi most nem csodára várnánk,
a jót elképzelnénk, s teremtővé válnánk!
Képünk lenne róla, hogy élhetünk szépen,
s tudnánk, a mennyország eljöhet, egészen!
Nem hatalmasokat dicsérne a nimbusz,
egy nemzetért szólna ma éjjel a himnusz!
Kezünk, szívünk, lelkünk egymásba karolna,
ha az év-forduló, egy új kezdet volna!

Amikor kigyúlnak az ünnepi fények,
mikor felélednek hitek és remények,
Isten egy nemzetnek tegye jobbá sorsát,
legyen hát mennyország végre Magyarország!
Hiszen, minden mi kell, nemzetünknek, megvan!
Csupán elosztani, adni kéne jobban!
Csupán felemelni kéne ezt a népet,
ehhez kívánok most egy boldogabb évet!

Aranyosi Ervin © 2016-12-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Te is TEN vagy!

Te is TEN vagy
Aranyosi Ervin: Te is TEN vagy!

Te is TEN vagy, azzá lettél,
mikor ide leszülettél!
Teremtéssel felruházott
az Úr, aki legyen áldott!
Megáldott a gondolattal,
s ha tudnád, mire mész azzal,
sosem félnél, sosem sírnál,
mindig egy szebb jövőt írnál!

Te is TEN vagy, teremtő kész,
de minek a teremtő ész,
ha önmagadban nem hiszel,
csodát véghez sosem viszel.
Mert a hited akadályoz,
kétkedésed meghatároz,
holnapodról nincsen képed,
s így nem látod az egészet!

Pedig te is TEN vagy, tudom,
ám csak csámborogsz az úton,
a céljaid alig látod,
hitrendszered a korlátod.
Hiszed, sorsod meg van írva,
tudásod viszed a sírba,
mert csak földi kincset hajszolsz,
értelmetlen célból harcolsz.

Neked is TEN-né kell válnod,
létre hozni valóságod,
kellő szeretetre lelni,
s nem másoknak megfelelni!
Teremteni boldogságot,
megváltani a világot,
szépíteni, jobbá tenni,
mennyországot teremteni!

Aranyosi Ervin © 2016-12-15.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin​: Cica mennyország

cicamennyország
Aranyosi Ervin​: Cica mennyország

Kerestem, hogy hova tűnik
el a villany fénye?
Tudod, minden cicának van
nyomozó erénye.

Rájöttem, a hűtőszekrény
azért lett bezárva,
mert ott lapul ezer csoda
a cicára várva!

Odadugták a tejecskét,
s minden féle étket.
Mindazt a jót, amivel
egy cica “félreléphet”.

Azt hiszik, ha nem látom,
majd nem korog a gyomrom?
Komolytalan ez a gazdi,
Istenemre mondom!

Így hát én most úgy döntöttem,
elbújok itt menten,
és a cica mennyországot
rögön megteremtem!

Aranyosi Ervin © 2014-09-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Segítődnek jöttem!

segítődnek jöttem
Aranyosi Ervin: Segítődnek jöttem!

Isten gyermekeként születtem e Földre.
Szépen megformázott, kitalált előre!
Érző lelkek közül kiválasztott engem,
s rám bízott egy álmot, öltsön testet bennem!
Én leszek szavának egyik hírvivője,
emberek élete váljon szebbé tőle!
Rám bízta a titkot, a szeretet csodáját,
vigyek fényt a létbe, a szeretet lángját!

Tudta, szükség van rám, hogy hitét hirdessem,
s kapzsiság bűnébe, azért mégse essem.
Hát életre keltett és útnak indított,
szívem közepébe egy adó-vevőt rakott.
Tudom, azért vagyok ezen a világon,
hogy szívem érezzen, tapasztaljon, lásson,
s a teremtő hangját halljam, s közvetítsem,
hogy leírjam mindazt, mit rám bízott az Isten!

Hirdessem a versben a szeretet csodáját,
hogy lássák meg a létben annak minden báját.
Merítsenek erőt tisztes igazságból,
amelyik felemel, s minden lelket ápol.
Mutassam: – A világ tele van szépséggel –
és aki meglátja, az sokkal többet ér el!
Aki szeretni bír, s adni mer jóságot,
megleli a Földön az élő Mennyországot.

Azért jöttem el, hogy kivegyem a részem,
s mit az Úrtól kapok, átadjam egészen.
Hogy, mint közvetítő, nyilatkozni merjek,
s némely, még tudatlant, lentről felemeljek.
Kivegyem a részem az újjászületésből,
amire a világ már nagyon régen készül.
Hát én felvállaltam ezt a feladatot,
közvetítem szavát, hitet, erőt adok.

Tudd, a pokol tüze itt ég lent a Földön,
amikor nem látsz át a szemellenződön,
mikor csak a gondot, bajt, az átkot látod,
mikor te teremted saját akadályod.
S elveszted a hited, istentelen leszel,
tehetetlen dühvel értelmetlent teszel,
aztán meg siratod, lelked sajog belé,
elveszett nyugalmad szíved sose lelé.

Keresed az utad, s rossz irányba nézel,
újságot olvasol, vagy épp tévét nézel,
s azt hiszed, a hír mind valódi, hiteles,
s azt kapja az ember tőle, amit keres.
Belesüllyedsz mélyen a lét-ingoványba,
érzések nélküli anyagi világba.
Nem csoda fájdalmad, helyed nem találod,
élet nélkül bolyongsz, s várod rút halálod!

Te sem ezért jöttél, születtél a Földre!
Jó akartál lenni, érzésekkel töltve.
Ki kellene nőni az anyagi világból,
édenkertbe lépni, a bűn mocsarából.
Keresd hát az utat, a szeretet útját,
leld meg a szeretet éltet adó kútját,
engedd, hogy a szíved, érzésed vezessen,
életednek végre értelme lehessen!

Aranyosi Ervin © 2016-11-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva