Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Értünk morgolódom


Aranyosi Ervin: Értünk morgolódom

Hiszem, az állatok éppúgy élő lelkek,
kikbe születéskor életet leheltek.
Reánk bízták őket, mint gondos gazdára,
csak az emberlélek korcsosult el mára.

Az állattartásból kínzó nagyüzem lett,
s azt is tudom, e vers életet nem menthet.
Nincs is egyéb célom, csak gondolkodtatni,
szemellenzősökre úgysem tudok hatni.

Pedig a sok kínzás, helyhiány, félelem,
önzőn, pénzsóváran adagolt élelem,
lelki betegségre beadott gyógyszerek,
halálfélelemmel bennük keveredett.

Lám, ezt feldolgozva adják, s mi zabálunk,
s amiket megeszünk, mi is azzá válunk.
A vadonélőket hobbiból pusztítják,
és vadászat néven tömegesen irtják.

Nem szükséglet, éhség, kényszer hajtja őket,
– sportból lövöldöző férfiakat, s nőket.
Ész nem is kell hozzá, pénzért mindent kapnak,
jó kis szórakozás – de nem a vadaknak.

Hogy a sok állatot meg tudják etetni,
esőerdő pusztul, mert szóját kell vetni.
Igaz a bolygónak elfogy levegője,
szója lesz majd elég, szippanthatsz belőle!

Növényvédő szerek, a rovarok ellen,
falvak felé szálló méreg-fellegekben.
Madarak pusztulnak, kihalnak a méhek,
kevés gyümölcs terem, s talán ez a lényeg!

Folyók, tavak felett ködös szúnyogirtás,
persze ezekről már cikkeket is írt más.
Romlik az ivóvíz, halállomány pusztul,
telepítik máshol, akár csapatostul.

Azokat gyógyszeres trágyával etetik,
horgászok horgásszák, de jó is lesz nekik!
Tengerből halászott hal tele van fémmel,
ami nem fér össze a jó egészséggel.

Ki nagy termést akar, a szeme se rebben,
műtrágyák, vegyszerek vannak főszerepben.
Antibiotikum, növekedés hormon,
táplálékban, vízben – ezért morgolódom!

Pusztul, ami élő, állatok, növények,
pestisként aratnak a népbetegségek.
A gyógynövényeket gyommá nyilvánítják,
és mint kártevőket tűzzel-vassal irtják.

Helyettük vegyszerrel gyógyítják az embert,
műanyag vitamin, mit az orvos rendelt,
azt szed a félvilág, bár semmit sem érnek,
viszont szaporodnak a nagy nyereségek.

A dolgozó embert stresszel nyomorítják,
tudatlan vezetők sarokba szorítják.
De vajon a sok pénzt hogy lehet megenni?
Vagy tudunk belőle majd új bolygót venni?

A halál, mint méreg, úgy jut beleinkbe,
nem is vesszük észre ha fáj eleinte.
Gondolkodó lelkek vegánokká válnak,
s hiába üzennek a még vak világnak.

Egyre több az ember, van már sok halandó,
és a Föld IQ-ja, az bizony állandó.
Szét oszlik a Földre leszületők között,
ne gondolkodjon az, ki ide költözött!

Termelő zabálás – erről szól az élet?
Nézd az emberi faj már megint mivé lett!
Ha ezt így folytatjuk, mi lesz majd a vége,
a lélek temploma, mint Notre Dame, elég-e?

Földrésznyi szigetek majd tengerbe hullnak,
mikor a jéghegyek vízzé alakulnak.
Nem jött el az idő, gondolkodni, tenni?
Felgyülemlett szemét fog majd eltemetni!

Aranyosi Ervin © 2019-04-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Csalogassuk haza a fecskéinket!


Aranyosi Ervin: Csalogassuk haza a fecskéinket!

Csalogassuk haza a magyar fecskéket,
pótoljuk a levert, széttört fecskefészket!
Fecskepelenkát is tehetünk alája,
hogy ne piszkítsanak a házunk falára!
Csupán csak jó szándék kell, s egy kis fáradság,
hogy a fecskéinket visszacsalogassák,
hiszen nélkülük sok rovar ural minket,
csalogassuk haza hát a fecskéinket!

Mert a vegyszer sosem helyettesít fecskét,
mérget szerte szórni ezért ne is tessék!
Hisz a fecskék mellett eltűnnek a méhek,
rájuk is mérgezőn hatnak mind a mérgek.
Persze, ez is üzlet, páran gazdagodnak,
akik a világra vegyszereket szórnak,
de őket sem védi később pénz és vegyszer,
magát is pusztítja az oktalan ember.

Csalogassuk haza a magyar fecskéket,
hadd fessenek újra az egünkre kéket,
hadd cikázzanak fenn, hisz azt oly jó nézni,
fecskerepüléstől szívünk megigézni.
Hallgatni a kedves, szép csivitelésük,
– mi, akik hallhattuk, a szívünkbe véstük.
Ám ma már sok gyermek nem is hallott róla,
milyen kedves dal is a szép fecskenóta.

Ma már több a rovar és kevés a fecske,
nem oly romantikus nélkülük az este.
Sok oktalan ember leveri a fészkét,
fecske mentesíti az eresz egészét.
Így tűnik el lassan ővelük az élet,
s nélkülük a világ meglátod mivé lett!
Hiszen lassan minden MŰ lesz körülöttünk,
mert a vegyszerekkel szerződést kötöttünk.

Csalogassuk haza a magyar fecskéket!

Aranyosi Ervin © 2019-03-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva