Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Manó-ország meséje – Bonyodalmak


Aranyosi Ervin: Manó-ország meséje – Bonyodalmak

A manókat megosztotta,
a sok becsapós beszéd.
Volt olyan ki nem találta,
– elvesztette az eszét.

Volt ki bősz haragra gerjedt,
s volt ki messze menekült.
A vándornak –  manónépet –
megosztani sikerült.

Mindenkihez kedvesen szólt,
mézes-mázos volt velük,
nem hitték, hogy erényüket
használja fel ellenük.

Mert ahol az őszinteség,
szívből fakad eleve,
egy-két fondorlatos szónak,
méreg lehet a leve.

Egymás ellen kijátszotta,
s minden manó hitt neki.
Elhitette, a manókkal,
hogy ő mindet szereti.

A többiek nem szeretnek
senki mást, csak magukat!
– Így beszélte a manóknak,
a hasába a lyukat.

A manók csak benne bíztak,
rajta kívül senkiben.
Nem csoda az, hogy a vándor,
beszél, beszél, s nem pihen.

Ha érdekel a folytatás,
hát gyere el holnap is!
Mert a mese, a manókhoz,
versek szárnyán visszavisz!

Aranyosi Ervin © 2021-04-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Manóország meséje – A pletyka


Aranyosi Ervin: Manóország meséje – A pletyka

Manóország, Manónépe,
Manóföldön ott lakott.
Manókezek, manószájra
sosem tettek lakatot.

Amit gondoltak, kimondták,
nem titkoltak semmit el.
Őszinteség volt a törvény,
s nem volt bajuk senkivel.

Ám egy napon jött egy vándor,
messzi földről érkezett.
Olyan szert hozott magával,
ami bántott, s mérgezett!

Beszédébe beleszőtte,
s olyasmiket állított,
amit manó el nem képzelt,
s legkevésbé áhított.

Ez a dolog ragályos volt,
s hol felütötte fejét,
ezeréves barátságok
szakadtak ott szerte-szét.

Nevezhetnénk intrikának,
de pletyka volt a neve.
Olyan, mint a lélek méreg,
lelket pusztít eleve.

De mi volt a vándor célja,
Miről is szólt a dolog?
Zavarta, hogy a kis manók,
kedvesek és boldogok?

Nem! Vándorunk, másra vágyott,
a manóktól mást akart,
megszerezni a koronát,
s kézbe venni a jogart.

Manókirály akart lenni,
Uralkodni más felett!
Azt akarta, tűnjön el
a szívekből a szeretet.

A mese folytatódik, kattints ide!

Aranyosi Ervin © 2021-04-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Paprika Jancsi, a csodamanó

Hartman Judit festménye

Aranyosi Ervin: Paprika Jancsi, a csodamanó

Azt hiszed, csak Krumpli Manó
lakik kint a kertben?
Nagyon tévedsz, mert ott járva,
több manóra leltem.
Hát most szépen elmesélem,
hogy találtam másra,
akiben a jó paprikák leltek
méltó társra.

Ez a manó nem föld alatt
éli a világát,
nem gumóit gondozgatja:
– a paprika szárát!
Addig-addig erősíti,
míg levél lesz rajta,
s virág, ami megmutatja,
hogy épp milyen fajta.

Paprikából sokféle van,
ugyanúgy manóból,
ne hidd azt, hogy utazgatnak!
A manó nem kóbor!
Egész nyáron egyhelyben van,
paprikát nevelget,
magból kikelt palántákat,
mit az ember elvet.

Ám tudd, van egy varázslata
paprika manónknak,
amíg szépen megnöveszti
az ennivalónkat.
Mert a manó a paprikát
szemével igézi,
és mert olyan alakja van,
harsonának nézi.

Minden reggel ébresztőt fúj,
mikor a Nap felkel,
onnan tudják a paprikák,
hogy eljött a reggel!
Minden paprikának hegyét,
hosszasan megfújja,
közben szép dallamot játszik
paprikán az ujja.

Ez tetszik a paprikáknak,
vidám lesz a kedvük,
ettől elkezd keringeni
a növesztő nedvük.
Megtelnek friss levegővel,
mosolyog az arcuk,
mind büszkék a manójukra,
meg is látszik rajtuk!

Ahogy bennük a levegő
elárad, kitágul,
úgy növekszik fehér húsuk,
hogy az ember ámul!
A manónk meg, a levegőt
a termésben tartja,
megvastagítja a héját,
nagyobbnak akarja.

Csodamanónk a paprikát
ízesíti szépen,
lehet édes, lehet erős,
ez jár az eszében.
A paprika anyagába
finomat varázsol,
ezért van, hogy mikor esszük,
a nyelvünk parázsol.

Ám nem szabad a kismanót
jól felpaprikázni,
ne hagyjuk a kicsi szívét
morcosságban ázni,
Mert a manóbúsulásnak,
rosszkedv lesz az ára,
s nem tud majd odafigyelni
a sok paprikára.

Így varázsol egész nyáron,
erőset és édest,
a csípőssel elhallgattat
kéretlen beszédest.
Megizzasztja erejével,
azt ki lehűlt, s fázós,
néhány percre csendben marad
a folyton pofázós!

Úgy hiszem már te is érted,
mi az ő csodája,
a munkáját szeretettel végzi,
s büszke rája!
Így amikor paprikázol,
gondolja a manóra,
szükség van a csodájához
néhány hála-szóra!

Aranyosi Ervin © 2021-03-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ébredezni kell!


Aranyosi Ervin: Ébredezni kell!

Ahhoz, hogy felébredj,
a kávé is kevés.
Nem tesz boldogabbá
békés semmittevés.
Látod, a világ most
nélküled változik,
kevés, ha a lelkünk
jóra áhítozik!

Mi lenne, ha sorsod
a kezedbe vennéd?
Amit szíved diktál
pontosan azt tennéd?
Te lennél a saját
sorsod teremtője,
s nem hagynád,
hogy más félelmét beleszője!

Fel kéne ébredned!
Lassan tisztán látnod,
hogy a pénz uralja
az egész világot,
pedig többet érnénk,
élő szeretettel,
mitől boldog lenne
minden egyes ember!

Fel kéne ébrednünk,
új útra találnunk,
egymás támaszává,
angyalává válnunk!
Tenni csak a dolgunk,
miért leszülettünk,
hiszen a világot
jobbá tenni lettünk!

Ébredjünk fel végre
és tegyük a dolgunk.
Rövid lesz az élet,
ha csak morgolódunk.
Nyissuk fel társaink,
ma még csukott szemét,
s írjuk át a sorsunk,
mint egy valós mesét!

Aranyosi Ervin © 2021-01-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Legyen szívünkben karácsony!Aranyosi Ervin: Legyen szívünkben karácsony!


Aranyosi Ervin: Legyen szívünkben karácsony!

Teremtsünk egy új holnapot,
szebbet, jobbat, mint ez itt,
ébresszük fel a világnak
ma még alvó lelkeit.

Életünket tegyük jobbá,
hadd győzzön a szeretet,
mutassuk meg a világnak
élni szebben is lehet!

Teremtsünk egy szebb világot,
kedvességgel élhetőt!
Hiszem, hogy majd ad az Isten
– jósághoz – elég erőt!

Díszítsük fel lelkeinket,
melegítsen mosolyunk,
érezzük át: a világot
jobbá tenni van okunk!

Igazságban és békében
éljenek az emberek,
szeretettel teljenek meg
az utcák és a terek!

Szívünkben legyen karácsony,
s melegítsen szíveket,
mutassuk meg másoknak is,
jó szívével mit tehet.

A szeretet melegétől
elmúlik a félelem,
mosolyommal, öleléssel,
mások lelkét bélelem.

Vegyél részt e teremtésben,
legyél te is részese,
ne maradjon a szeretet
csupán álom, szép mese!

Hiszek abban, hogy a lelkünk
szeretetre született,
ünnepeljünk egész évben
és ne tartsunk szünetet.

Minden egyes szem ragyogjon,
gyúljon bennünk fel a fény!
Legyen szívünkben karácsony,
s éltesse azt a remény!

Aranyosi Ervin © 2018-12-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A mese elvarázsol


Aranyosi Ervin: A mese elvarázsol

A mese elvarázsol, leköti figyelmed,
s hogy le ne maradjál, nagyon kell figyelned!
Mert, ha a fonala kicsúszik kezedből,
kizökkensz belőle és felébredsz egyből.

Akkor elvesztheted a mese varázsát,
s nem leled az álmod könyvbe illő mását.
Nem tudsz benne élni, játékban részt venni,
mert a varázslathoz észnél kell ám lenni!

Viszont, ha jól figyelsz, csoda is történhet,
s éjjel folytatódhat a mesés történet.
Lehetsz a varázsló, csak el kell képzelned,
a mesédbe lépve, álmaid meglelned!

Képzeld bele magad, légy a meséd hőse,
más is pont így kezdte, és nem különb ő se!
Adj esélyt magadnak, éld meg a mesédet,
s legyen a mesédtől gazdagabb az élet!

Aranyosi Ervin © 2020-11-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva
Átírása más célra használása tilos!

Megrendelni a Verses webáruházban lehet, ahol a többi, eddig megjelent kötetem is megtalálható. Kattints az alábbi linkre:
http://shop.aranyosiervin.com

By

Aranyosi Ervin: Karácsonyra ajánlom A mesék birodalmát

Aranyosi Ervin:
Karácsonyra ajánlom A mesék birodalmát

Karácsonyra megnyílhat a mesék birodalma.
Aki belép a kapuján, annak lesz hatalma
találkozni álmodozó, kedves Mikulással,
Nagyapóval, aki mesél, sok mindenki mással.
Dacos hercegnő is vár rá, meg a Kő meséje,
egy kis liba kalandjait látni lesz esélye.
Megtalálja Kandúr Bandit, a Mókus cipőjét,
Plüss Macit, az Esőtáncot, ez a könyv ettől szép.

Ott vannak a Mesehősök, neked megszületnek,
elvarázsolják világod, megjelennek benned!
Szarka ül a villanydróton, Tinta-ló pacázik,
a Hóember Kutyust választ, Cica Holddal játszik.
Nevetnem kell, ha olvasom, ettől lesz jobb kedvem,
megjelenhet a sok mesém, ami itt élt bennem.
Mikulásra, karácsonyra ott lehetnek nálad,
és a legszebb ajándékot máris megtaláltad!

Webáruház rejti polcán, már csak le kell venned,
gyermekedet, unokádat boldoggá kell tenned!
Nincs is szebb, az együtt töltött sok-sok mesés percnél!
Én tudom, hogy mese közben örömökre lelnél.
S nézd, a képek csoda szépek, és életre kelnek,
Szitár Éva festményei mind-mind remekelnek.
Vedd hát le a bolt polcáról, s tedd a kosaradba,
közös élmény, szép ajándék, lelketekre hatna!

A mesekönyv megrendelhető a verses webáruházban, az alábbi linkre kattintva:
http://shop.aranyosiervin.com

Aranyosi Ervin © 2020-11-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva
Átírása más célra használása tilos!

By

Aranyosi Ervin: A krumpli manó

Festmény: Hartman Anikó

Aranyosi Ervin: A krumpli manó

Egyszer volt, hol nem volt, élt egy krumpli manó.
Egy föld alatt lakó, krumplik közt suhanó.
Komoly feladatott kapott minden évben,
a krumplik gumóit nevelgette szépen.
Tavasszal az ember a krumplit elültette,
mert a krumplis tésztát igencsak szerette.
Aztán gondozgatta, locsolgatta szépen,
várta, hogy kikeljen kertje közepében.

A manóra pedig sok-sok feladat várt,
de krumpli manó volt, tudta hát a dolgát.
Szeretgette őket, s etetgette gyakran,
szép szavakat dúdolt minden pillanatban.
Hej, azokat pedig a krumplik szerették,
ezért a manónak kívánságát lesték.
Szépen növekedtek, mosolygóssá váltak,
és a kert közepén szépen sorba álltak.

Szárat növesztettek, levelet hajtottak,
csoda szép csoportot, krumpli sor alkottak.
A levelek mentén krumplivirág nyílott,
s hogy manójuk is van, őrizték a titkot.
Az ember meg büszke volt a krumplijára,
locsolta is szépen, gyakran megkapálta,
s azt hitte a krumpli csakis az ő műve,
dolgozott is érte, munkába merülve.

Csakhogy manó nélkül nem ment volna sokra,
de nem tudott róla, nem lelt rá az okra,
hogy a manó bizony krumpliját nevelte,
– bár a krumplis tésztát ő még nem ismerte.
Így telt múlt az idő, a virág leszáradt,
mind-mind földre hullott, elhagyva a szárat.
A szár is elszáradt, s vele a levele,
s jött az ember, hogy a gumót összeszedje.

Hozta az ásóját, hogy földből kiássa,
hogy krumpli termését végre egyben lássa.
Ám mikor a földből egyet kifordított,
valaki a mélyből jó nagyot ordított.
– Hé, te melák ott fent, mit képzelsz magadról?
– kiabált a manó, nem látva haragtól!
– Ezek az enyémek, mind-mind nekem nőttek,
tőlem lettek szépek, nekem tündököltek.

Az ember kereste, honnan jön e szólam,
és csak ásott tovább, kíváncsian, szótlan,
és pár pillanat múlva végre megtalálta,
mert a krumpli manó büszkén útját állta.
A pöttömnyi jószág vele szembe nézett,
– Hagyd azonnal abba, most, ezt az egészet!
Hiszen a sok krumpli, így mind meg fog halni,
nem lehetsz oly gonosz, hogy fel akard falni!

Az ember meglátta, s rögtön felemelte,
szeméhez emelve, tenyerére vette.
– Hát te ki vagy, mi vagy és mit akarsz tőlem?
Bohócot még te sem csinálhatsz belőlem!
A krumpli az enyém, hiszen én ültettem,
egy egész nyáron át szépen megműveltem,
ezért a gumója, mind csak engem illet,
ebbe beleszólni senkinek sem illett!

Aki elvetette és aki gondozta,
azé lesz a termés, ne gondolj hát rosszra!
Hogy megszerzed tőlem, azt én nem hagyhatom,
mert kell ez a krumpli nekem, nagyon-nagyon!
S lám a manó leült, aztán sírni kezdett,
apró kis szeméből könnyeket eresztett.
– Hát a szeretgetés, amit nekik adtam,
kárba ment a végén, egy rossz pillanatban?

– Hiába etettem nyáron egyre őket,
nekem semmi sem jut, csak bánatom nőhet?
Sírt hát keservesen a kis krumpli manó:
– A manó szeretet semmire se való?
És az ember nézte, s nagyon megsajnálta:
– Nem járhat így pórul a krumplik barátja!
– gondolta magában és ötlete támadt,
kitalált valamit, valami vidámat!

– Hej, te krumpli manó, mond, mit szólnál hozzá,
ha a kedvességed krumplid viszonozná.
Meghívnálak téged egy krumplis tésztára,
ez lenne a munkád fizetsége, ára.
A kis krumpli manó gondolkodni kezdett,
a barátkozáshoz ez lenne a kezdet?
– Hát jó, próbáljuk meg, aztán, mikor jöjjek,
mire finomságod már puhára főzted?

– Gyere holnap délben! Vendégül látnálak,
érezd meg az ízét a krumplis tésztának.
Hiszem, ha megtudod, milyen finom étel,
akkor végre mindent szépen majd megértel.
Mért ültettem krumplit és miért műveltem,
mért volt fontos helyen, odakint a kertben.
S hiszem, ha majd jól laksz, jóízű tésztával,
megérted mit művel az ember krumplijával.

Gyere be a kertből, holnap épp pont délre,
én a krumplis tésztát megfőzöm ebédre,
és ha ízlik neked, biztos megígéred,
hogy felelős munkád máskor is elvégzed.
Másnap a mi manónk illendőn megjelent,
mert tudta a hívás, tiszteletet jelent.
A krumplis tésztából oly nagyon jól lakott,
hogy ehhez a koszthoz jó nagy kedvet kapott.

Azóta is mindig krumplikat nevelget,
szeretgeti őket, és őrzi a kertet.
Tudja már, az ember miért ültet krumplit,
hogy csinál gombócot, derelyét, meg nudlit.
A manó is eszik néha krumplis tésztát.
Ám mikor krumplit szedsz a krumplikat nézd át,
mert a manó bizony úgy hasonlít rájuk,
nehogy megtévesszen szép krumpli ruhájuk!

Aranyosi Ervin © 2020-07-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Csiga-biga cipője

Aranyosi Ervin: Csiga-biga cipője

Volt egyszer egy csiga-biga,
háza kerek, szép guriga.
Hátizsákként hátán hordta,
sosem húzta, sosem tolta.

Ha elfáradt a kúszásban,
visszahúzódott a házba,
ott bent semmi nem zavarta,
amíg új cipőjét varrta.

Mert azt vette a fejébe:
Lábat növeszt és elébe
megy a többi ős-csigának,
kik még mindig hason járnak.

Hason járnak, térden csúsznak,
hosszú nyálszalagot húznak.
Így jutnak fel levelekre,
sűrű nyálat eleresztve.

Viszont más állatok lépnek,
és mind jó nagy lábon élnek,
ha mennek, gyorsan haladnak,
ha kell futnak, vagy szaladnak.

Úgy döntött hát, bocskort ácsol,
levelet szab, és kopácsol,
fűszálakkal összevarrja,
alig bírja gyenge karja.

Kiguvadnak a szemei,
míg munkáján legelteti.
Ez a bocskor lassan készül,
talpán fűből fonott rész ül.

Az a lábát fogja össze,
s mondogatja: – Bocskor, jössz-e?
Gyorsan növesztek egy lábat,
az utazás már nem várhat!

Kibújik hát a házából,
s lábat növeszt, igazából,
de a lába nyálból készül,
s a bocskorral kiegészül.

Fűből fonódott e cipő,
amit a láb gyorsan kinő,
mert ez a nyál nyúlós fajta,
könnyedén átfolyik rajta.

Ez a dolog nem sikerült,
pedig sok munkába került,
és a csiga végre látja,
a cipő nem a barátja.

Így hát végül csiga marad,
hason kúszva, nyálon halad.
Ám büszke, mert van egy háza,
s nem fűti a kaland láza.

Nem varr cipőt levelekből,
inkább összerágja egyből,
s úgy dönt, pont mint a madarak,
szárnyat növeszt, azzal halad.

Arra nem kell cipőt varrni,
biztos nagyon kell akarni…
Álmodozva néz az égre,
s hiszi szárnyalni fog végre!

Aranyosi Ervin © 2020-06-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Itthon ülés

Aranyosi Ervin: Itthon ülés

Hej, bezárt az óvoda
és végre együtt a család!
Hiszem, így majd megtaláljuk
az élet szebb oldalát!
A szüleim sem rohannak,
van idejük végre rám,
ezt a furcsa bezártságot
idillinek mondanám!
Van most idő a játékra,
mesét olvasnak nekem.
Hát én ezt az itthon ülést
egyre jobban kedvelem!

Aranyosi Ervin © 2020-03-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva