Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: A krumpli manó

Festmény: Hartman Anikó

Aranyosi Ervin: A krumpli manó

Egyszer volt, hol nem volt, élt egy krumpli manó.
Egy föld alatt lakó, krumplik közt suhanó.
Komoly feladatott kapott minden évben,
a krumplik gumóit nevelgette szépen.
Tavasszal az ember a krumplit elültette,
mert a krumplis tésztát igencsak szerette.
Aztán gondozgatta, locsolgatta szépen,
várta, hogy kikeljen kertje közepében.

A manóra pedig sok-sok feladat várt,
de krumpli manó volt, tudta hát a dolgát.
Szeretgette őket, s etetgette gyakran,
szép szavakat dúdolt minden pillanatban.
Hej, azokat pedig a krumplik szerették,
ezért a manónak kívánságát lesték.
Szépen növekedtek, mosolygóssá váltak,
és a kert közepén szépen sorba álltak.

Szárat növesztettek, levelet hajtottak,
csoda szép csoportot, krumpli sor alkottak.
A levelek mentén krumplivirág nyílott,
s hogy manójuk is van, őrizték a titkot.
Az ember meg büszke volt a krumplijára,
locsolta is szépen, gyakran megkapálta,
s azt hitte a krumpli csakis az ő műve,
dolgozott is érte, munkába merülve.

Csakhogy manó nélkül nem ment volna sokra,
de nem tudott róla, nem lelt rá az okra,
hogy a manó bizony krumpliját nevelte,
– bár a krumplis tésztát ő még nem ismerte.
Így telt múlt az idő, a virág leszáradt,
mind-mind földre hullott, elhagyva a szárat.
A szár is elszáradt, s vele a levele,
s jött az ember, hogy a gumót összeszedje.

Hozta az ásóját, hogy földből kiássa,
hogy krumpli termését végre egyben lássa.
Ám mikor a földből egyet kifordított,
valaki a mélyből jó nagyot ordított.
– Hé, te melák ott fent, mit képzelsz magadról?
– kiabált a manó, nem látva haragtól!
– Ezek az enyémek, mind-mind nekem nőttek,
tőlem lettek szépek, nekem tündököltek.

Az ember kereste, honnan jön e szólam,
és csak ásott tovább, kíváncsian, szótlan,
és pár pillanat múlva végre megtalálta,
mert a krumpli manó büszkén útját állta.
A pöttömnyi jószág vele szembe nézett,
– Hagyd azonnal abba, most, ezt az egészet!
Hiszen a sok krumpli, így mind meg fog halni,
nem lehetsz oly gonosz, hogy fel akard falni!

Az ember meglátta, s rögtön felemelte,
szeméhez emelve, tenyerére vette.
– Hát te ki vagy, mi vagy és mit akarsz tőlem?
Bohócot még te sem csinálhatsz belőlem!
A krumpli az enyém, hiszen én ültettem,
egy egész nyáron át szépen megműveltem,
ezért a gumója, mind csak engem illet,
ebbe beleszólni senkinek sem illett!

Aki elvetette és aki gondozta,
azé lesz a termés, ne gondolj hát rosszra!
Hogy megszerzed tőlem, azt én nem hagyhatom,
mert kell ez a krumpli nekem, nagyon-nagyon!
S lám a manó leült, aztán sírni kezdett,
apró kis szeméből könnyeket eresztett.
– Hát a szeretgetés, amit nekik adtam,
kárba ment a végén, egy rossz pillanatban?

– Hiába etettem nyáron egyre őket,
nekem semmi sem jut, csak bánatom nőhet?
Sírt hát keservesen a kis krumpli manó:
– A manó szeretet semmire se való?
És az ember nézte, s nagyon megsajnálta:
– Nem járhat így pórul a krumplik barátja!
– gondolta magában és ötlete támadt,
kitalált valamit, valami vidámat!

– Hej, te krumpli manó, mond, mit szólnál hozzá,
ha a kedvességed krumplid viszonozná.
Meghívnálak téged egy krumplis tésztára,
ez lenne a munkád fizetsége, ára.
A kis krumpli manó gondolkodni kezdett,
a barátkozáshoz ez lenne a kezdet?
– Hát jó, próbáljuk meg, aztán, mikor jöjjek,
mire finomságod már puhára főzted?

– Gyere holnap délben! Vendégül látnálak,
érezd meg az ízét a krumplis tésztának.
Hiszem, ha megtudod, milyen finom étel,
akkor végre mindent szépen majd megértel.
Mért ültettem krumplit és miért műveltem,
mért volt fontos helyen, odakint a kertben.
S hiszem, ha majd jól laksz, jóízű tésztával,
megérted mit művel az ember krumplijával.

Gyere be a kertből, holnap épp pont délre,
én a krumplis tésztát megfőzöm ebédre,
és ha ízlik neked, biztos megígéred,
hogy felelős munkád máskor is elvégzed.
Másnap a mi manónk illendőn megjelent,
mert tudta a hívás, tiszteletet jelent.
A krumplis tésztából oly nagyon jól lakott,
hogy ehhez a koszthoz jó nagy kedvet kapott.

Azóta is mindig krumplikat nevelget,
szeretgeti őket, és őrzi a kertet.
Tudja már, az ember miért ültet krumplit,
hogy csinál gombócot, derelyét, meg nudlit.
A manó is eszik néha krumplis tésztát.
Ám mikor krumplit szedsz a krumplikat nézd át,
mert a manó bizony úgy hasonlít rájuk,
nehogy megtévesszen szép krumpli ruhájuk!

Aranyosi Ervin © 2020-07-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Csiga-biga cipője

Aranyosi Ervin: Csiga-biga cipője

Volt egyszer egy csiga-biga,
háza kerek, szép guriga.
Hátizsákként hátán hordta,
sosem húzta, sosem tolta.

Ha elfáradt a kúszásban,
visszahúzódott a házba,
ott bent semmi nem zavarta,
amíg új cipőjét varrta.

Mert azt vette a fejébe:
Lábat növeszt és elébe
megy a többi ős-csigának,
kik még mindig hason járnak.

Hason járnak, térden csúsznak,
hosszú nyálszalagot húznak.
Így jutnak fel levelekre,
sűrű nyálat eleresztve.

Viszont más állatok lépnek,
és mind jó nagy lábon élnek,
ha mennek, gyorsan haladnak,
ha kell futnak, vagy szaladnak.

Úgy döntött hát, bocskort ácsol,
levelet szab, és kopácsol,
fűszálakkal összevarrja,
alig bírja gyenge karja.

Kiguvadnak a szemei,
míg munkáján legelteti.
Ez a bocskor lassan készül,
talpán fűből fonott rész ül.

Az a lábát fogja össze,
s mondogatja: – Bocskor, jössz-e?
Gyorsan növesztek egy lábat,
az utazás már nem várhat!

Kibújik hát a házából,
s lábat növeszt, igazából,
de a lába nyálból készül,
s a bocskorral kiegészül.

Fűből fonódott e cipő,
amit a láb gyorsan kinő,
mert ez a nyál nyúlós fajta,
könnyedén átfolyik rajta.

Ez a dolog nem sikerült,
pedig sok munkába került,
és a csiga végre látja,
a cipő nem a barátja.

Így hát végül csiga marad,
hason kúszva, nyálon halad.
Ám büszke, mert van egy háza,
s nem fűti a kaland láza.

Nem varr cipőt levelekből,
inkább összerágja egyből,
s úgy dönt, pont mint a madarak,
szárnyat növeszt, azzal halad.

Arra nem kell cipőt varrni,
biztos nagyon kell akarni…
Álmodozva néz az égre,
s hiszi szárnyalni fog végre!

Aranyosi Ervin © 2020-06-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Itthon ülés

Aranyosi Ervin: Itthon ülés

Hej, bezárt az óvoda
és végre együtt a család!
Hiszem, így majd megtaláljuk
az élet szebb oldalát!
A szüleim sem rohannak,
van idejük végre rám,
ezt a furcsa bezártságot
idillinek mondanám!
Van most idő a játékra,
mesét olvasnak nekem.
Hát én ezt az itthon ülést
egyre jobban kedvelem!

Aranyosi Ervin © 2020-03-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin verses-mesekönyvei Húsvétra gyerekeknek


Aranyosi Ervin verses-mesekönyvei Húsvétra gyerekeknek

Jön a húsvét és a nyuszi
hímestojást festeget,
locsoláshoz te is mondhatsz
szép locsoló verseket.

Olvashatsz is verses-mesét,
kalandosat, kedveset.
Meseország vár már reád,
s jó lesz majd, ha meglesed!

Minden mese tanulságos,
és gondolkodni tanít,
megmutatja hogy éljed meg
hétköznapi álmaid.

Többnyire a jó győz benne,
elmenekül a gonosz,
ha megtanulsz teremteni,
csupa jó élményt okoz.

Hitet ad és bátorságot,
egy jó mese felemel,
szókincsedet fejlesztheted,
ezért mondom neked el.

A mesekönyv jó barátunk,
szórakozva tanulunk,
s néha olyan, mint a tükör,
megmutatja kik vagyunk!

Megrendelhetők a webáruházban, az alábbi linkre kattintva:
http://shop.aranyosiervin.com

Aranyosi Ervin © 2020-03-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére (mesekönyv ajánló)

Aranyosi Ervin: A könyv tündére
(mesekönyv ajánló)

Találkoztam egy tündérrel,
s kaptam tőle egy mesét.
Én cserébe segítettem
megtalálni kedvesét.
Tündérekkel és banyával
íródott meg a mese,
ne kérdezd, hogy elolvasni,
azért még érdemes-e?!

Hiszem, jól fogsz szórakozni,
én élveztem biztosan,
a lelkem is megtisztult ott,
nem hagyhattam piszkosan.
Megismertem a könyv tündért,
jó barátra leltem ott,
s napról napra alig vártam,
a folytatás izgatott.

Néhány szép dolgot tanultam,
s tovább adtam lelkesen.
A tündérek tudományát,
úgy gondoltam ellesem.
Kaptam persze tanulságot,
mi lelkemben megmarad,
barátokra is találtam,
így lettem hát gazdagabb!

Aranyosi Ervin © 2020-03-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A mese nem hal meg! (Csukás István emlékére)

Aranyosi Ervin: A mese nem hal meg!
(Csukás István emlékére)

A mese nem hal meg, nem hagyjuk meghalni,
nem lehet a várát rútul elfoglalni,
elvenni a hitét felnőttnek, gyereknek,
kell ez a fogódzó még az embereknek!

Hiszem, a mesélő sem tér nyugovóra,
mert, amikor eljön egy bizonyos óra,
felütik a könyvet, s olvassák meséjét,
kíváncsian várják elejét, s a végét.

A mese nem hal meg, minden szava élő,
még ha túlvilágról mesél a mesélő,
akkor is hallgatjuk a szavain csüngve,
hiszen minden szava gyógyír a szívünkre.

Aki a mesébe szívét beleírja,
azt az olvasója folyton visszasírja,
s mikor a meséjét éppen elolvassák,
ő fentről mosolyog! Ez ám a ravaszság!

Örök életet írt, nem is lehet máshogy,
hiszen meséjével csodákat varázsolt.
Így sem ő nem hal meg, sem a szép meséi,
csak most másvilágban, másoknak meséli!

Aranyosi Ervin © 2020-02-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mesebolt

Aranyosi Ervin: Mesebolt

Egyszer volt, hol nem volt,
volt egyszer egy mesebolt,
mese bolt, mesebolt,
benne több száz mese volt.

Amint belépsz ott egy terem,
minden polcon mese terem.
Hogy néz ki? Most ecsetelem:
angyal száll a mennyezeten.

Körül nézhetsz, én meg szólok,
körbe-körben mesepolcok,
telerakni akad jó ok,
egyik polcon manó hortyog.

Másik polcon tündérlányka,
varázspálcás és vidámka,
nyalka huszár, mese-mátka,
eltüntető nagy kabátka.

A harmadik polcon árván,
ott ücsörög egy nagy sárkány,
bőre kemény, mint a márvány,
félelmetes, tüzes látvány.

Egyszer volt, hol nem volt,
volt egyszer egy mesebolt,
mese bolt, mesebolt,
benne több száz mese volt.

Ott a róka, ott a medve,
ott a nyúl is reménykedve,
egyiknek sincs enni kedve,
tán most nem lesz megtépkedve.

Szegény ember, nagy varázsló,
mesélő tűz, felparázsló,
mindent elhúzó patás ló,
szivárvány színűre váltó.

Mesekönyvek, meseképek,
mindenütt, amerre lépek,
terülj asztal, okos népek,
tücskök, akik épp zenélnek.

Egyszer volt, hol nem volt,
volt egyszer egy mesebolt,
mese bolt, mesebolt,
benne több száz mese volt.

Aranyosi Ervin © 2020-03-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mese, mese, Fabula


Aranyosi Ervin: Mese, mese, Fabula

Mese, mese, Fabula,
eljut messzi faluba,
bejárhat egy egész várost,
elkezdem mesélni mármost,
hallgassátok gyerekek!

Mese, mese csodaszép,
mesét gyárt a mesegép?
A mesélő kitalálja,
megkeresi, mi a pálya?
Hallgassátok gyerekek.

Refrén:

Gurul hát a Fabula,
városba és faluba,
nem lesz ebből galiba?
A mesénkben nincs hiba!
Tündér, király, kis manó,
égen szálló kis hajó,
és beszélő állatok,
varázslóvá válhatok!
Gurul hát a fabula,
városba és faluba,
könnyet szárít, nevettet,
szép álmaid lehetnek.

Mese, mese, Fabula,
meséből van a ruha,
Öltsd fel gyorsan, vedd magadra,
együtt szállunk fel a Napra,
hallgassátok gyerekek!

Mese, mese, csodaszép,
hallgassátok a zenét,
csendüljön a vidám dallam,
mese szóljon vidám dalban,
ti is énekeljetek,
velünk együtt gyerekek!

Refrén:

Gurul hát a fabula,
városba és faluba,
nem lesz ebből galiba?
A mesénkben nincs hiba!
Tündér, király, kis manó,
égen szálló kis hajó,
és beszélő állatok,
varázslóvá válhatok!
Gurul hát a fabula,
városba és faluba,
könnyet szárít, nevettet,
szép álmaid lehetnek.

Aranyosi Ervin © 2020-02-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A lelkemben mese él


Aranyosi Ervin: A lelkemben mese él

Ha lelkemben mese él,
nem fúj el a mese szél!
Erős leszek és vidám,
mert az így tud hatni rám!

Szárnyat kapok, s repülök,
egy felhőre felülök,
aztán visz a képzelet,
együtt szállhatnék veled!

Bejárjuk a világot,
találunk sok barátot,
embert, tündért, varázslót,
csodás tüzet, parázslót.

Hegymagasan vízesést,
dalt, ritmusra szívverést,
erdőt, mezőt, réteket,
őzikét mely lépeget.

Megvalósult álmokat,
tengerparton rákokat,
vizek mélyén halakat,
csodatevő szavakat.

Kisnyulacska, sasmadár,
elénk szalad, arra száll.
Sárkányt is találhatunk,
s azzal szembeszállhatunk.

Gonosz, ördög, boszorkány?
Bosszúságot szórt reám!
De amikor bánat ért,
elhívtam a jótündért.

Lám, a mese megsegít,
felhőm bármily messze vitt,
szemem szépeket látott,
egy élhető világot.

Én hiszek a mesében,
élhetnénk meseszépen.
kergethetnénk álmokat,
amelyik színt váltogat.

Hívlak hát: – Gyere velem,
át a mesetengeren,
túl az Óperencián,
s jó lesz együtt lenni ám!

Élvezd ki a perceket,
felnőttet és gyereket
egyaránt vár a csoda,
jótündérek mosolya.

Ha lelkünkben mese él,
simogat a meseszél,
vidámmá tesz felderít,
élőt élhetsz, emberit!

Aranyosi Ervin © 2020-02-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Elképzelt világban


Aranyosi Ervin: Elképzelt világban

Elképzelt világban élünk,
lehet, hogy nem is vagyunk?
Eszetlen eszmét cserélünk
s elveinkért meghalunk!
Hiszünk egy teremtő lényben,
de magunkban nem merünk,
eltévedünk a sötétben,
s a fénnyel szembe megyünk.

Elvakít a valóságunk,
s nem látjuk a lényeget,
csak a csillogást keressük,
– anyagiast, fényeset.
Gyakran másokéra vágyunk,
irigykedve, mérgesen,
ettől szenved is a lelkünk
bűnbánástól férgesen.

Álmokat sző a valóság,
ránk rémálmok törnek még,
bár szívünkben él a jóság,
eldugjuk, el ne vegyék!
Nem hisszük, csak féljük Istent,
bár tudjuk, nem bánt soha,
a holnapunk ma sem ismert,
s a megírt sors mostoha.

Mese lenne csak az élet,
mit valaki kitalált?
Nagy rettegve végigéljük,
várva a szörnyű halált?
Mi lenne, ha megértenénk,
a halál nem létezik!
Tanulni jön le a lélek,
s szeretetre éhezik.

Mégis folyton egymást bántjuk,
és a gondolat teremt,
szeretettel kitölthetnénk
a még szorongós jelent.
Nem alkotnánk betegséget,
– lélek filmvászna a test.
Nem tévednénk tévutakra,
követnénk az egyenest.

Hiszen ott van minden szívben,
az iránytű és a cél,
mégis hatalomvágy tombol,
s loholunk a sikerért.
Pedig együtt könnyebb lenne,
nyújthatnánk másnak kezet,
s szeretettel hirdethetnénk,
hogy a jó megérkezett!

Elképzelt világban élünk,
s elképzelni nem tudunk,
nem kövezzük vágy-téglákkal
könnyedebbé az utunk.
Inkább egymás hátát másszuk,
hogy elérjük a sikert,
de boldoggá csak az válhat,
aki lent maradni mert.

Aki inkább körülnézett
és felemelt másokat,
aki igaz emberré lett,
s a szíve sem fáj sokat.
Akinek a lelke tiszta,
s szeretettel van tele,
s nem csak tárgyak szerzésére
ment rá egész élete.

Aranyosi Ervin © 2019-12-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva