Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Utazás az élet


Aranyosi Ervin: Utazás az élet

Utazom, utazom,
haladok utamon,
veled is tudatom,
hogy a lét jutalom.

Mert a lét utazás,
megélés, tanulás,
az benne a csodás,
jobbá tesz a tudás!

Refrén:
Utazás csak az élet,
hát végig élvezni kell,
sosem szabad kiszállni,
vagy beérni ennyivel!
Utazás, ami álom,
nem is fontos a cél,
örömöm megtalálom,
amikor lelkem él!

Kattogó kerekek,
képzelet, szeretet,
szaladok veletek,
boldog így lehetek.

Utazom, utazom,
fut a szép vonatom,
élőn és szabadon,
ahogy én akarom!

Refrén:
Utazás csak az élet,
hát végig élvezni kell,
sosem szabad kiszállni,
vagy beérni ennyivel.
Utazás, ami álom,
nem is fontos a cél,
örömöm megtalálom,
amikor lelkem él!
Lelkem él, a lelkem él,
az életről mesél…

Aranyosi Ervin © 2022-11-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Elnyomott az álom


Aranyosi Ervin: Elnyomott az álom

Én csak játszadoztam,
s meglepett az álom.
Játszópajtásaim
ott is megtalálom.
Álomország mélyén,
csodatenger partján,
homokkastély épül,
homokbucka alján…

Én csak játszadozom,
s élvezem a létet,
fényt viszek a mába,
oldom a sötétet,
kiragyog belőle
a szeretet-lángom,
így válok boldoggá,
rég ezért csinálom!

Játszadozni fogok,
erről szól az élet,
szeretettel élek,
s másoknak mesélek!
Álom ország mélyén,
s itt a valóságban,
az élet értelmét,
egyként megtaláltam!

Aranyosi Ervin © 2022-05-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Háladal Anyámnak


Aranyosi Ervin: Háladal Anyámnak

Sosem kértem,
mégis adtad.
Megszülettem,
épp miattad.
Álmod voltam,
földre szálltam,
szerethető
lénnyé váltam.

Sosem kértem,
elfogadtam,
aggódtál is
én miattam.
Virrasztottál
hogyha kellett,
sírdogáltál
ágyam mellett.

Refrén:
Hálát gyújtottál szívemben,
tanítgattál élni engem,
mosolyodnak tükre lettem,
örökké itt élsz szívemben.

Rólad mesél,
mivé váltam,
biztatásból
megcsináltam,
tőled kaptam,
továbbadom,
cseperedtem
szép szavadon.

Fiad leszek,
amíg élek,
tőled kapott
tűzzel élek,
Meleg szívvel
őrzöl engem,
Amíg élek,
itt élsz bennem!

Refrén:
Hálát gyújtottál szívemben,
tanítgattál élni engem,
mosolyodnak tükre lettem,
örökké itt élsz szívemben.

Fentről nézed
már a létem,
tőled van mind,
mit elértem,
tőled kaptam
emberségem,
angyal őriz,
itt vagy vélem!

Refrén:
Hálát gyújtottál szívemben,
tanítgattál élni engem,
mosolyodnak tükre lettem,
örökké itt élsz szívemben.

Refrén2:
Köszönöm, hogy élni hívtál,
tanítottál, értem sírtál,
gondoskodtál és szerettél,
boldogító anyám lettél!

Aranyosi Ervin © 2020-10-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A Hold szerelme

Aranyosi Ervin: A Hold szerelme

Az a fényes fent az égen,
tán egy nagy cica szeme?
Macskaszem, mely visszatükröz,
és ez az ő érdeme!
Hiszen tükröt tart a Napnak,
s csak éjszaka látható,
néha elfogy, néha hízik,
de mindennap várható.

Egyszerűen Holdnak hívják,
éjjel járja az eget,
sötét titok nincs előtte,
s jobbra-balra nézeget.
Borús időben nem látszik,
felhők mögé bújik el,
elvonul az éjszakában,
s csillagokat szédít el.

Olyankor feléjük fordul,
nekik mesél tán mesét,
elárulja merre látta
legutóbb a kedvesét.
Hogy ki az? Az nem titok már!
Ő is égi utazó.
Mikor látja néma marad,
nem segít a buta szó.

Szemtől szembe nem dicséri,
ám róla sokat mesél.
A szerelmes szép szavait
felkapja a lenge szél.
Hisz a Nap az ő királya,
szíve legszebb éke Ő.
Ez az érzés olyan hűvös,
s egyben szívet égető.

Lám, a Nap is viszonozza,
arany fénye rávetül,
és a Hold boldoggá válik,
fel-felizzik legbelül.
Éjszaka, ha nem láthatja,
fénye elhalványodik,
éjsötétben csendben úszva,
szerelméről álmodik.

Aranyosi Ervin © 2020-08-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Cicarádió


Aranyosi Ervin: Cicarádió

Pihe-puha gombolyag
a bundájába túrni jó!
Rögtön beindul a műsor:
dorombol a rádió.
A reggeli híradások
szeretetről mesélnek,
és ha figyelsz dallamára,
a szívedig elérnek.
Napközben sok az ismétlés,
de megunni nem lehet,
a cicámból folyton árad
szívembe a szeretet.

Aranyosi Ervin © 2019-02-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Lala, a mosolyvarázsló

Fotó: Boncsér Orsolya

Aranyosi Ervin: Lala, a mosolyvarázsló
(a bohócdoktornak tisztelettel)

Lala mindig mosolyt varázsol,
felvidít fáradt arcokat.
Hitet meríthetsz mosolyából,
s könnyebben vívod harcodat.

Gyógyszer helyett a szívét adja,
ha kell mesél, vagy énekel,
tiéd lesz szíve kis darabja,
s világod újra érdekel.

Hitet ad, hogy nem adhatod fel,
hogy visszavár a szép világ.
Nem fáj úgy, bár nem altatott el,
de mindjárt jobb így nézni rád!

Mert nem félsz úgy a holnapodtól,
bearanyozza a jelent,
bizony sok medicinát pótol,
hisz a remény mindent jelent!

Élhető létet, boldogságot,
egy hívó szót: – Vár a világ!
Ha elhiszed, magad is látod,
hogy mosolyt tudott rakni rád!

Aranyosi Ervin © 2018-11-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nagyapó mesél


Aranyosi Ervin: Nagyapó mesél

Talán egyszer, nem is régen,
kis kunyhóban, erdőszélen,
ahol ezer csoda volt,
Nagyapó, s az unokája
egész nap az erdőt járta,
ahol madár dala szólt.

Tücsök, s bogár élte napját,
gomba lengette kalapját,
még a Nap is nevetett.
Zöld lombok közt mókus ugrált,
szarvas vette erre útját,
s biztonságban lehetett.

Sok szamóca nőtt zöld bokron,
méh zümmögött virágcsokron,
s mézhez nektárt szüretelt.
Vidám csendben őz tanyázott,
zöld gyík kis sziklára mászott,
fénylő létet ünnepelt.

Kis patak a fák tövében
surrant, s néhány hal vizében
fürdött fénylőn, csillogón.
Békák brekegtek a partján,
egymás szerenádját hallván,
szerelmet nem titkolón.

Béke honolt a vidéken,
erdőben és erdőszélen,
álmodott a nyugalom.
Ott tanyázott néhány róka,
két felnőtt és pár apróka
játszott, s nem volt unalom.

Aztán eljött a szép este,
mindenki vackát kereste,
és az erdő megpihent.
Hold világlott fent az égen,
sok csillag gyúlt a sötétben,
volt egy egész regiment.

Nagyapó kis tüzet gyújtott,
unokája hozzá bújt ott,
s várta az esti mesét.
Mert Nagyapó olyat mesélt,
milyet régen sok ember élt,
– hosszú volt és csodaszép.

Szép szavait egybefűzte,
mese szárnyán messze űzte,
a szálló képzeletet.
Története lenyűgözte,
s úgy mint tésztát, jól megfőzte
a kíváncsi gyereket.

Unokája szavát itta,
s a képzelet mint parittya
bizony messze repített.
Volt ott „terülj-terülj asztal”
mit a szegény is magasztal,
ha neki is terített.

Varázskalap, bűvös csizma,
úgy, ahogy az álmaimban,
mind-mind bizony belefért.
Tündérlány és büdös banya,
királyi vár, apró tanya,
az mind más mesét mesélt.

Tűz pattogott és az égen,
sötét égbolt mély vizében,
kigyúltak a csillagok.
Bagoly röppent hinta ágra,
éles szemét nyitva tágra,
s azt huhogta: – Itt vagyok!

Hold kóborolt fent az égen,
Naptól lopott tükörfényben,
álmodott és tündökölt.
Mert fényes volt, s büszkén hitte,
az életben sokra vitte,
s gazdagabb lett, mint a Föld!

Mese elszállt, s elvarázsolt,
égő ág, gally elparázsolt,
már csak hamva hagy nyomot.
Az unoka piheg szépen,
ott a nagyapó ölében,
elaludt, s már álmodott.

Hát nagyapó átkarolja,
viszi, mintha kincse volna,
aztán ágyba fekteti.
Holnap újra jő az este,
mese is lesz, szépre festve,
mesél, amíg teheti.

Aranyosi Ervin © 2017-08-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Vicces malacok


Aranyosi Ervin: Vicces malacok

Meséltél egy malac viccet,
de mi azért szeretünk!
Nem zavar, ha nevetsz rajtunk,
mi is visszanevetünk.
Ismerjük a hibáinkat,
csak nem tudjuk levetni,
mert ha minden tökéletes,
min fogunk majd nevetni?

Aranyosi Ervin © 2017-02-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

 

 

 

 

 

By

Aranyosi Ervin: Esőben ázva

esőben ázva

Fotó: Ádám Korinna

Aranyosi Ervin: Esőben ázva

Esőben ázik a világ,
a lélek kedvtelen.
Együttérez ki sírni lát,
együtt zokog velem.

A Hold a folyton elfogyó,
utat rajzol nekem.
Nyeli könnyét a méla tó,
a szomja végtelen.

De jön majd újra nyári Nap,
felvidul majd a lét.
Sóhaja lelkemből fakad,
hallom ígéretét.

Majd minden szép lesz, kivirul,
jön fénylő kikelet,
s a tó tükre is kisimul,
s együtt ragyog veled!

A szomorúság tova száll,
akár az őszi szél,
s a Nap kisüthet újra már,
s egy szebb létről mesél.

Aranyosi Ervin © 2016-11-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Látod, anya…

Látod anyaAranyosi Ervin: Látod, anya…

Látod, anya gondoskodó,
vigyáz mindig rájuk.
Tiszta legyen arcuk, kezük,
s persze a ruhájuk.

Szeretettel megeteti,
megitatja őket.
Mesét mesél, amiből mind
új álmokat szőhet.

Legyenek jól betakarva,
álmodjanak szépet.
Alakítja világukat,
ő ad jövőképet.

Megtanítja beszélni is
– Ő ad anyanyelvet,
s érezhetik a belőle
áradó figyelmet.

Ha betegek, gyógyítgatja,
és aggódik értük,
ne mondják hát az anyunak,
hogy: – mi nem is kértük!

Mert egy anya nem is várja,
csak végzi a dolgát,
és amikor nem vagy vele,
akkor is gondol rád.

Mert te adsz az életének,
szerető értelmet.
Ezért legyél, ameddig él,
nagyon hálás gyermek!

Aranyosi Ervin © 2016-04-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva