Aranyosi Ervin versei

A tűz ős fénye,
a víz örvénye.
az út ösvénye
vezet, vezet.

Az ősök lába,
kísér a mába,
lépj nyomdokába
vezet, vezet.

Erdő, mező, napsütötte rét,
kérlek Földanya vezess az életbe!
Teremtőnk od’adja nekünk mindenét,
Kérlek fogadd el s ennyivel érjed be.

A nappal fénye,
az éj sötétje,
ősök erénye
vezet, vezet.

Álmokat látó,
meg-megbocsájtó,
Földet megáldó
szellem vezet.

Erdő, mező, napsütötte rét,
kérlek Földanya vezess az életbe.
Teremtőnk od’adja nekünk mindenét,
Kérlek fogadd el s ennyivel érjed be.

Smaragdzöld mezőn szétterül
aranyszíne a napnak,
pipacsok vörös bársonya
áldoz a pillanatnak.
Szél lebben, fennen gólya száll
tenger hullámú égen.
Nyárfák sudárja út tövén
táncol a kósza szélben.
Lebeg a lég, remegve lép,
hullámát szerte szórja.
Tükrén mereng a nagy világ,
- valóság másolója.
A róna mása visszanéz,
tótágast áll a réten:
Az van itt lent, ami pihent
imént még fent az égen.