Aranyosi Ervin versei

Kicsinek Mikulás, jaj de rossz gyerek volt.
Ezer huncutsággal színezett gyerekkort.
Volt baja belőle, ki is kapott gyakran,
a családi virgács a fenekén csattant.

Aztán, ahogy felnőtt megemberesedett,
az esze is megjött, s szívével szeretett.
El is határozta, jó emberré válik.
Örömöt varázsol, most már mind halálig.

Legyen a világon minden gyerek boldog!
- Na Mikulás komám, úgy végezd a dolgod!
Gondolta magában s mindent tettre váltott,
- boldoggá kell tennem az egész világot.

- Hát, hozzá is látok, a kicsikkel kezdem!
Velük könnyen megy majd, Ők még hisznek bennem!
Szeretet jelképe legyen az ajándék,
csokoládé, alma, baba, apró játék…

Kedves kis ajándék lehet a virgács is,
ha nem csak magányos, van mellette más is!
Ám de ezt az eszközt használni nem szabad,
ezen a világon rossz gyerek nem akad!

Az ajándék legyen a szeretet jele,
úgy kell csomagolni, a szív férjen bele.
Tanuljunk meg szívből, szeretettel adni,
és ha nekünk adnak, tudjunk elfogadni.

Ajándék a fontos, és nem az értéke,
soha nem vizsgálom, hogy vajon kérték-e?
Mindenkit szeretek, ki itt él a földön,
ezért puttonyomat szeretettel töltöm.

Indul az ajándék, fenn van mind a szánon,
minden egyes kincsét jó gyereknek szánom.
Aztán amíg engem egész évben vártok,
a szeretet dolgát, hagy bízzam reátok

Kedves, jó Mikulás bácsi,
neked is van gyereked?
És ahol laksz, ott Lappföldön,
melegít a szeretet?
Amikor jössz, mennyi minden
fér bele a zsákodba?
Ugye te is mindent megkapsz,
mit elképzelsz álmodban?
Ugye neked szót fogadnak
a manók, s a szarvasok?
Ugye nem baj, nem haragszol,
mikor csintalan vagyok?
Ugye idén újra eljössz,
s hozol ajándékokat?
Kipucolom kis csizmámat,
s ablakunkban kép fogad.
Mert rajzoltunk testvérkémmel,
csuda, színes képeket.
Neki is hozz ajándékot,
tudod, Ő is jó gyerek.
Hányat is kell még aludnom,
mire eljössz, s itt leszel?
Remélem, hogy idén látlak,
mert te annyi jót teszel.
Tegnap azon gondolkoztam,
Mikulásnak lenni jó!
Ha felnövök, családomban
minden nap lesz télapó.
Ajándékot öröm adni!
- magyarázzam pont neked?
Öröm látni az arcokat,
hol ragyog a szeretet.
Kedves, jó Mikulás bácsi,
gyere, várunk már nagyon!
Amikor jössz, arra kérlek,
kopogtass az ablakon!

Pihe-puha pelyhek,
lassan ereszkednek,
üzenethozói,
hűvös decembernek.

Csendes kint az utca,
álmait alussza,
csak amott a téren,
várnak még a buszra.

Az utcai lámpa
fénye halvány sárga,
pislogva tekint le
az álmodó világra.

Nézem az úttestet,
mit fehérre festett,
sok hulló hópehely,
szebbítve az estet.

Látom, hogy ma éjjel,
hó hull szerte széjjel,
betakarva mindent,
hűvös hófehérrel.

Sok kis gyermek várja,
- télapó szakálla,
hó-porcukrot szórjon
a szunnyadó világra.

Ha majd jön a reggel,
s minden gyermek felkel,
épüljön a hóból,
három-gömb hóember.

Legyen vaskalapja,
répaorra, szája.
seprű a kezében,
széngombos kabátja.

Szánkó is repüljön,
sok gyerek rajta üljön,
kemény hócsatában,
víg álom teljesüljön.

S jöjjön a karácsony,
én már nagyon várom.
Öröm és békesség
legyen a világon.

Álldogáltam a tenger partján,
A víz színén a hold pihent.
Mélységes nyugalom áradt
Odafent és idelent.

A pillanat elvarázsolt.
Szívemet béke járta át.
Ott kint a végtelen, nagy tenger,
Lelkemben bent a nagyvilág.

Hogyan lehetnénk boldogabbak?
Álmodjunk együtt szebb jövőt!
Tenger nyugalma ránk ragadjon,
S hagyjuk elmenni a múlt időt!

Éljünk a mának! Ma is, és holnap.
Élvezzünk órát, s perceket!
Mosoly játsszon arcunkon mindig,
És szeressünk, hogy szeressenek!

Szemed ragyogását,
mosolyod varázsát,
szíved szeretetét
lelked hű melegét,
küldd el a világnak.
Az árva szíveknek,
kik egyedül járnak,
kik híján szeretetnek,
önmagukba zárva,
egy másik világba
vágynak, menekülnek,
s nyomorba merülnek.
Minden szépet és jót
messzire kerülnek.
Szíved melegével,
hitednek tüzével,
éleszd fel lelküket.
Mondd el azt, hogy lehet
egy szebb világban élni,
s a holnapoktól többé
soha nem kell félni!
Csak bízni és várni,
várni a csodára.
“Akaszd” fel a szíved,
a karácsonyfára.
Azokért dobogjon,
- s gyertya is lobogjon, -
kik ilyenkor fáznak,
éheznek és áznak,
kihűlt lelkük reszket
és a szeretetnek
halovány morzsája
sincs lelkükbe zárva.
Legalább a tiéd
legyen most kitárva.
Szíved egy darabját
add hát mindenkinek!
Aki szeret téged,
s ezért illeti meg,
és aki hisz benne,
hogy ez a szeretet,
egy szebb világot épít
nekik, nekünk s neked!

Legyen minden nap karácsony,
minden óra a szereteté.
Legyen Béke a nagyvilágon.
Legyen a szíved mindenkié.

A mosolyod legyen a hirnök,
és bátran nyújtsd a kezed,
Szálljanak el a gond felhők,
fújja világgá szereteted.

Legyen végre az egész világunk
egy hatalmas nagy család
és öltöztessünk fel, amerre járunk
minden élő fenyőfát.

És égjen a házunkban adventi gyertya
és sohase aludjon el,
mert Hitnek, Békének, s a Szeretetünknek
örökké élnie kell!

A remény lesz benned az útmutató
az iránytű szemed elé,
Bár hová mész, bár merre indulsz
az utad a szereteté.

A boldogság legyen örökös vendég,
s az ország egy nagy család.
Ha szeretetünkkel gazdaggá tennénk,
miénk lenne ez a világ.

Legyen minden nap karácsony,
minden óra a szereteté.
Legyen Béke a nagyvilágon.
Legyen a szíved mindenkié.

Neked is kívánok minden földi jót,
karácsonyfadíszt, almát és diót,
gazdag, finomsággal megterített asztalt,
s minden szépet, amit lelked már tapasztalt.
Tenger bölcsességet, befogadó szívet.
Áldott, szép karácsonyt és boldog, új évet.

Közeleg a szép Karácsony.
A család együtt – alig várom!
Hópihe hull ágról, ágra,
hópaplan száll minden fára.
Fenyőfákra gyöngyök ülnek,
díszek, csúcsok felkerülnek
és gyermekek hada várja:
- Mit hoz neki Jézuskája?
Autót? Babát? Csokit? Szánkót?
Csizmát? Kesztyűt? Nagy kabátot?
Anyunak megsúgott titkot?
Pici szemük ezért csillog,
s mi boldogan nézzük Őket,
bennük látván szebb jövőnket.
Kívánom, hogy legyen részed,
karácsonykor az egészet
te is éld át! Boldogságot,
Békés Ünnepet kívánok!

Kacagó égről
süt le a nap,
Szunnyadó fákon
kismadarak.
Billegő ágon
madáretető,
benne magocska
és ehető
faggyú a télre,
s mind, ami kell!
Csak egy hiányzik,
a téli lepel.
Nem fedi tájunkat
hótakaró.
Bár várják a gyermekek:
“hót” akaró
álmokat szőve
vár a “sereg”.
Hógolyó nélkül
mind kesereg.
Talán már szombatra
megjön a hó,
a Mikulás hozza,
az ősz télapó.

Nagy-nagy jövés-menés volt itt tegnap este.
Sok csillogó szempár a Télapót leste.
Milyen ajándékkal lesz tele a csizma,
- Vajon az lesz benne, mit kértem álmaimba’?
Sok kis szempár lesi, sok kis szív sóvárog,
- látom a télapót, vagy hiába várok?
Hallom a sok csengőt, csilingel a szánon?
Fenn tudok maradni, vagy elnyom az álom?
Nem esett a hó sem, így a szán nem csúszik.
- Jön majd a télapó! – anyu így búcsúzik.
Álom varázs kúszik sóvárgó szemekre,
s reggel sok ajándék vár a sok gyerekre.