Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Porszemek vagyunk?


Aranyosi Ervin: Porszemek vagyunk?

Porszemek vagyunk?
De milliárdnyi van belőlünk!
Ha együtt álmodunk,
a világunk szebb lesz tőlünk!
Végtelen a lét,
és újra járjuk ezt a táncot,
s nem teszik eléd,
hogy nem kell hordjad ezt a láncot!

Rabszolgák vagyunk,
kik önként mondtak le a jóról.
Mindent feladunk,
mert parancs jött a jeladóból!
Tesszük amit kell?
De börtönbolygó a világunk.
Nincsen égi jel,
hogy akik vagyunk, azzá váljunk!

Refrén:
Ébredj velem,
együtt járjuk ezt a táncot!
Ébredj velem,
lerázhatjuk ezt a láncot!
Ébredj velem,
nyerjük el a szabadságot!
Ébredj velem,
tegyük szebbé a világot!

Istenek vagyunk,
de lelkünkkel rég nem teremtünk,
nyomot sem hagyunk,
a kor hagy inkább nyomot bennünk!
Már nem álmodunk,
más írja meg rég a sorsunk,
semmit sem tudunk,
de magunkon rút jelet hordunk!

Porszemek vagyunk?
De milliárdnyi van belőlünk!
Félsz, hogy meghalunk?
Mert van mit eldugtak előlünk!
Ébredezni kell,
és átírni a valóságot,
így fedezni fel,
az értünk teremtett világot.

Refrén:
Ébredj velem,
együtt járjuk ezt a táncot!
Ébredj velem,
lerázhatjuk  ezt a láncot!
Ébredj velem,
nyerjük el a szabadságot!
Ébredj velem,
tegyük szebbé a világot!

Porszemek vagyunk?
De összefogva homoktenger!
Ha nagyot álmodunk,
alkothatna jót az ember!
Hiszem, van remény,
míg keressük az igazságot,
merem hinni én,
hogy jobbá tesszük a világot!

Aranyosi Ervin © 2022-11-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Porszemek álma


Aranyosi Ervin: Porszemek álma

Porszemből áll a sivatag,
vízcseppekből a tenger,
külön-külön gyengék vagyunk,
de együtt a sok ember,
mindenre képes úgy,
ahogy viharos tenger árja,
mindent legyőzhet – én tudom –
ha hitét megtalálja!

Mindent legyőzni nem muszáj,
a világot uralni,
nem kell betevő falatért,
az utcán éhen halni!
Porból lettünk, s a porszemek,
könnyet csalnak a szembe,
s ha álmunk porvihart kavar,
ki állna velünk szembe?

Hány milliárdnyi ember él
szerte a nagyvilágban?
Ha fellángol a szenvedély,
hitünk ott ég a lángban.
Ám nem kell tüzet gyújtanunk,
csupán ébrednünk kéne,
bárcsak a hajnal jönne már,
milliárdok reménye!

Ne hidd hát el – kicsik vagyunk –
az álmunk nagyra nőhet,
van esély, jobbá tenni még,
az értünk élő Földet!
A világ összes porszemét,
csak felemelni kéne,
ébredjen, lásson szebb jövőt,
és lépjen be a fénybe!

Aranyosi Ervin © 2022-10-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!