Aranyosi Ervin: Mindennapi ébresztő

Aranyosi Ervin: Mindennapi ébresztő

Az ébresztőm odanyomta orromhoz az orrát!
Jelezte, hogy már felébredt, szeme kinyílt, s jól lát.
Szomorúan tapasztalta, hogy még mindig alszom,
szemem csukva, s meg sem rezdül szám felett a bajszom.

Elkezdett hát dorombolni, – tűnjön el az álmom!
Nem akarja, hogy aludjak, – de én megpróbálom.
Dörgölődzik, helyezkedik, néha-néha morran,
simogató kézre vágyik, s nem tartja titokban.

Nyújtózkodik, kaparászik, diszkrét hangon ébreszt.
Talán eljut a kívánság a gazdi füléhez.
Addig, addig munkálkodik, – bundájába túrok,
doromboló kis torkában pendülnek a húrok.

Simogatom a szőrmókot, közben alszom félig,
Ő meg élvez minden percet, elviselné délig.
Végül aztán ébrednem kell, de ezt Ő se bánja,
reggelire finomsággal telik meg a tálja.

Aranyosi Ervin © 2014-05-17.
A versek megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva