Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Búbos Banka, a tündérlány

Fénykép: Balog Lajos

Aranyosi Ervin: Búbos Banka, a tündérlány

Búbos Banka tündérlány volt,
amolyan kis jó boszorkány,
kinek volt szép tudománya,
s varázssíp is szólt a torkán!

Ha nem látták, átbucskázott,
kedves, színes madárrá vált,
így járta a nagyvilágot,
és repülve élte álmát.

Bejárta a mezőséget,
élvezte az életét,
megcsodálta a világot,
s minden szép volt, meseszép!

Néha szél hátán repülve,
repkedett a fák felett,
néha versenyt szállt nevetve,
előzve pár verebet.

Patak parton, árok szélén,
megállt nézni a vizet,
a látványért a pataknak,
tükörképével fizet.

Rendbe tette tollacskáit,
felkötötte a haját,
copfjából búbot varázsolt,
hajkorona taraját.

Lepkékkel is kergetőzött,
majd friss fűbe elhevert,
ám egy kicsit egyedül volt,
barátokra sose lelt.

A kisebbek féltek tőle,
s veszélyesek a nagyok.
– Csoda szép az én világom,
de oly egyedül vagyok!

Erdőbe szállt s ott egy ágon,
kényelmesen megpihent,
Alatta egy hangyasor ment,
egy egész nagy regiment.

A hátukon élelmesen
sok élelmet cipeltek,
amitől a nehéz napok
a hangyáknál kiteltek.

Ahogy üldögélt az ágon,
a fán kinyílt egy odú,
mókus néni jött ki rajta,
s látszott rajta: szomorú!

Búbos Banka nézte, nézte,
s megsajnálta: – Jaj, szegény,
milyen bánat nyomja lelked?
Segíthetek rajtad én?

Mókus néni körül nézett,
s meglátta a madarat.
Nem indult el az útjára,
s talán jobb is ha marad!

– Jaj, kedveském – siránkozott,
beteg lett a gyerekem,
lázas is, és nincs étvágya,
s nincs kedve jönni velem.

Odú mélyén, ágyát nyomja,
fájós, nyűgös, kedvtelen,
rossz nyavalya ébresztette
fel ezen a reggelen.

Erre így szólt Búbos Banka:
– Megnézem, meggyógyítom,
dalolok egy gyógyító dalt,
és jobb kedvre vidítom!

S úgy is lett, ahogy ígérte,
ahogy kedves dala szállt,
úgy repült el a betegség,
s mókus kedve jobbra vált!

Mert ez egy kis varázs dal volt,
mitől a kór menekült,
s a kis mókus rögtön gyógyult,
s már az ágy szélére ült.

– Anyukám, úgy megéheztem –
szólt a mókus csemete
tudnál adni egy kis diót,
jól esne a csemege.

Anyukája vitte hírét,
Búbos Banka kész csoda!
Ha valaki nincsen épp jól,
hát hívjátok el oda.

Meg is hívták onnan kezdve,
gyógyított is remekül,
mert hol Búbos Banka dalol,
a betegség menekül.

Nem volt többé már magányos,
gyógyított sok beteget,
s örült lelke nagy titokban,
hogy közöttük lehetett.

Mennyi hála szállt feléje,
oly boldog volt a szíve,
sok baráttal gazdagodott
a kis tündér, izibe’.

Este aztán haza repült,
lassan visszaváltozott,
és örült, hogy a varázslat,
ennyi barátot hozott.

Hogyha látod Búbos Bankát,
tudd, hogy ő egy tündérlány,
este biztos átváltozik,
mikor a Nap halovány.

Nyugovóra tér házában,
csuda szépet álmodik,
nappal lehet erre jár majd,
ha sokáig várod itt!

Te is szert tehetsz barátra!
Ez a mese lényege.
Benned is élhet varázslat,
mint egy tündér éneke.

Rá kell lelned, mivel tennéd
szebbé mások életét?
Mi a te saját varázsod,
mitől gazdagabb a lét.

Miben lehetsz tehetséges,
s mire jó az másoknak?
Ha majd szíved adni képes,
a többiek rászoknak!

Mert ki szeretettel adja,
arra a jó visszaszáll,
a szívből kiküldött jóság,
jólesőn visszatalál!

Aranyosi Ervin © 2020-05-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mesélő levelek


Aranyosi Ervin: Mesélő levelek

A természet lágy ölében
leveleket olvasok.
Elvarázsol és nem számít,
merre járok hol vagyok.

Mesék kelnek szárnyra bennem,
azt súgják a levelek.
– Meséljétek most el nekem,
hogy mi történt veletek!

Meséljetek a tavaszról,
mikor a rügy kifakadt.
Fénylő Napról, az esőről,
amikor az úgy szakadt!

Meséljetek a madárról,
aki köztetek dalolt,
s álmotokról, mely meglepett,
míg a madár dala szólt.

Meséljetek kis fészekről,
mit egy madárpár rakott,
kibélelt madár lakásról,
ahol fióka lakott.

Meséljetek nyári égről,
melegről, mi lebegett,
meséljetek turistáról,
ki vidáman nevetett.

Meséljetek a patakról,
amit innen láttatok.
Mókusról mely köztetek járt,
mikor reá vártatok.

Meséljetek meleg nyárról,
amit bús ősz követett,
bántó szélről, vad viharról,
melyet eső övezett.

Meséljetek a színekről,
ami közben változott,
hogy lett zöldből, sárga, barna,
olyan, mit az ősz hozott.

Hogy lettetek ilyen szépek,
drága, fénylő levelek,
hogy lett végül a fázós föld
beterítve veletek?

A természet lágy ölében
leveleket olvasok.
Arról írnak, a lét múlik,
bőgnek már a szarvasok…

Aranyosi Ervin © 2017-12-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A mókus és a cipő


Aranyosi Ervin: A mókus és a cipő

Itt maradt egy pár jó cipő,
valaki levette.
Az egyiket az egérke
már birtokba vette.

A mókus is gondolkodott,
jó lehet-e háznak?
Vagy az odút kibélelni,
ha majd télen fáznak?

Csak, hogy most a mókusodú
telve élelemmel,
a mókusnak meg a szíve,
egy kis félelemmel.

Mire a makk, a mogyoró
elfogyhat belőle,
bizony ezt a szép lábbelit
elviszik előle!

Hogyan tudná szerzeményét
biztonságban tudni,
hova lehetne a cipőt
más elöl eldugni?

Ki lehetne talán adni
egy madárnak bérbe,
havonta egy egész diót
kérhetne cserébe.

Hát a cipőt hol őrizze,
míg bérlőt találhat?
Mert addig egy jó rejtekhely
előnyére válhat.

Úgy döntött hát, hogy elviszi
medve barlangjába,
rá a cipő úgy sem lesz jó,
mert túl nagy a lába.

A medvének barlangjába
úgysem jár be senki.
Róka, nyúl, vagy tolvaj szarka
nem merne bemenni!

Így aztán a medvénél
a cipőt elrejtette,
s büszke volt, hogy mennyi észre
vallott ügyes tette.

Kínálgatta fűnek-fának
cipő-bérleményét,
csillogtatva az albérlet
számos szép erényét.

De a cipőt látatlanban,
a holló sem kérte,
azt üzente, hogy a mókus
előbb menjen érte!

Elment hát a mókusunk
a medve barlangjába,
ám az odarejtett cipőt
sehol sem találta…

Barlang előtt, a tisztáson
medvebocs tanyázott,
valamivel bíbelődött,
elfoglaltnak látszott.

A mókusunk felszaladt
egy közeli fenyőre,
onnan lesett le a földön
buzgón ügyködőre.

Aztán elhűlt, szörnyülködött,
borzasztó mit látott,
a kis mackó éppen
az ő cipőjével játszott!

Karmaival széttépkedte,
foggal marcangolta,
félredobta, majd ráugrott,
s széjjeldarabolta.

Mert a mackó azt tanulta
egész bocs korától,
hogyan szabaduljon lelke
mások bocskorától.

A mókusnak nem lesz holló
idén a vendége,
mert a cipő széjjelszakadt…
Itt a mese vége!

Aranyosi Ervin © 2017-10-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mókusos bevásárlás


Aranyosi Ervin: Mókusos bevásárlás

Elindultam vásárolni
az erdei boltba.
Szükségem van pár dióra,
néhány mogyoróra.
Itt van az ősz, az élelmet
most kell beszerezni,
hogy majd télen, mikor hó lesz,
legyen majd mit enni.
Ahogy látod, felöltöztem
ünnepi ruhámba,
Így indultam vásárolni
ma az áruházba!

Aranyosi Ervin © 2017-09-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Rókus


Aranyosi Ervin: Rókus

Én vagyok a Rókus, bizony!
Ravaszdi rágcsáló!
Diót, makkot tőrbecsaló,
jóllakottá váló!

Sompolyogva nyakon csípem,
az eszén túljárok.
Azt hiszi mind, hogy egérre,
vagy tyúkra vadászok.

Beérem én mogyoróval,
mert nem vagyok róka.
Eleséget gyűjtögetek
kora reggel óta.

A mogyoró nem menekül,
makkot becserkészem,
a furfangom bizony túl jár
egy diónyi észen!

Rókus vagyok, erdőlakó,
ugrom ágról-ágra,
lombok közül nevetek
a rám váró vadászra.

Aranyosi Ervin © 2017-07-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mókus és a tükörképe

Aranyosi Ervin: Mókus és a tükörképe

Itt, a képen Mókus Mária,
titokban a tavaszt várja.
Kicsi szívét vágyak lakják,
felfedezzék szép alakját!
Nézegeti, vajon szép-e,
tóvizén a tükörképe?
Most még útját egyként járja,
s várja, rátalál-e párja?
Szerelemre van szüksége,
ha már a rút télnek vége
jöjjön érzelem és mámor,
erre vágyott kiskorától!
Ha majd eljön Mókus Miki,
szívét majd neki önti ki,
vele léphet boldog frigyre,
így tehet szert sok irigyre.
Így lesz Mária boldog mátka,
s lehullik a magány átka.

Aranyosi Ervin © 2017-03-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Téli etetés

téli etetés
Aranyosi Ervin: Téli etetés

Kötényemben magot hoztam,
állatokat etetek.
Velük sokkal szebb az élet,
s barátokra lelhetek.
Nálam aztán jól lakhatnak,
s én jobb kedvre derülök.
Kicsi szívem átmelegszik,
s már a mennybe kerülök.

Jöhet hozzám mókus, egér,
vagy egy apró kismadár.
Nálam élelemre lelhet,
ha már havas a határ.
Gyere te is kis barátom,
rád is vár pár jó falat.
szeretettel várok minden
rágcsálót és madarat…

Aranyosi Ervin © 2014-01-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szotyola

Aranyosi Ervin: Szotyola

Aranyosi Ervin: Szotyola

Jó az ember, jó a szíve,
szotyit hozott nekem!
Fogaimmal ropogtatom,
a belét szeretem.
A szotyola kedves gesztus,
és jó érzés adni.
Üzenem a mókusoknak:
– szabad elfogadni!

Aranyosi Ervin © 2013-10-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Találkozás

Fotó: Körmendy Zizi

Aranyosi Ervin: Találkozás

Fent élek a lombok között,
néha mégis lejövök.
Előfordul, hogy a földön
néhány diót feltörök.
Így láttalak téged is meg,
– kedves arcod rám ragyog.
Remélem, hogy kitaláltad,
hogy a mókus én vagyok.

Aranyosi Ervin © 2013-09-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mókus és a mogyoró

Aranyosi Ervin: Mókus és a mogyoró

Aranyosi Ervin: Mókus és a mogyoró

Egy mókusnak boldog óra,
ha rálel egy mogyoróra.
– Tudod, ősszel az a dolgom,
eleségem összehordom.
Mikor a tél reám köszönt,
élvezem a kajaözönt.
A hó alá nem kell lesnem,
– ilyenkor kell megkeresnem…
Három hónap kemény meló:
Aztán pihenhetek – de jó!
Ám, ha kevés az eleség,
zsörtölődik a feleség.
Így hát készülök a télre,
minél többet teszek félre!

Aranyosi Ervin © 2013-09-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva