Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Mókus vers

Aranyosi Ervin: Mókus vers

Aranyosi Ervin: Mókus vers

A föld felett, az ég alatt
valósítok meg dolgokat.
Néha egy ág szélén ülök,
s néha, mint látod, repülök.
Most érik minden földi jó,
mogyoró és a zöld dió.
Raktáram télre megtelik,
gyűjtöm estétől reggelig.
Gyűlik a téli élelem,
nem nyomaszt éhség, félelem.
Télen már csak sportolgatok,
holnapra semmit sem hagyok…

Aranyosi Ervin © 2013-09-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Egy mókus gondolatai

Aranyosi Ervin: Egy mókus gondolatai

Aranyosi Ervin: Egy mókus gondolatai

Ha a kutya nem lesz résen,
átmászom a kerítésen.
Az ágakon szaladni jó,
de csalogat a sok dió,
a sok dió ott a tálon,
megszerezni megpróbálom.
Aztán persze haza megyek
hogy kuckómban diót egyek…

Aranyosi Ervin © 2013-07-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

 

By

Aranyosi Ervin: A kis állatbarát

Aranyosi Ervin: A kis állatbarát

Nézd a mókust, milyen mókás,
ideült a fejemre.
Mosolyt csalt az arcocskámra,
szájamra és szememre.
Ő már tudja, nem kell félni,
– én nem fogom bántani.
Nem tudnék a növényeknek,
s állatoknak ártani…

Aranyosi Ervin © 2013-02-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Vakond és a napszemüveg (Molnárné Szabó Veronika meséje nyomán)


Aranyosi Ervin: Vakond és a napszemüveg (Molnárné Szabó Veronika meséje nyomán)

Hát, sziasztok gyerekek,
most nagy csendben legyetek!
Égből mese érkezik,
– ha elhiszed, létezik.

Kerek erdő közepén,
apró rétnek szőnyegén,
egy kis domb emelkedik,
egy kis állat ott lakik.
Mond a nevét, – rajta, – mond!
Ő bizony a kis vakond!
A föld alatt éldegél,
lakótársa két egér,
de Ők ritkán vannak itt,
máshol telnek napjaik.

Egy napon a kis vakond,
ki a földben lent lakott,
reggelire megevett
egy nagy vajas kenyeret.
Reggelivel végezve,
nem volt már megéhezve.
Vakond lyukból kimászott,
megnézni a világot.
Kidugta a kobakját,
– mit gondoltok, hogyan járt?
Magasan állt fenn a nap,
vakítják a sugarak,
arany golyó fénye szúr,
vakond duzzog válaszul.

– Elvakítasz, rossz nekem,
mért ragyogsz oly fényesen?
Nem válaszolt rá a nap,
csak a fénylő sugarak.
A vakond pörölt tovább,
játszott vakot, ostobát.
– Hagyd abba, mert elkaplak,
Föld gyomrába elraklak…

Ám egy hang a távolból,
vakond barátunkhoz szól:
– Szia Vakond, szép napot,
s Nyuszi hozzáballagott.
– Mi a bajod kis komám,
hogy mérges vagy, látom ám!
Mérges? Persze! Van rá ok!
Fényes naptól nem látok.
S eltakarta a szemét.
Nyúl meg törte az fejét:
– Ha ez oly nagy baj neked,
mért nincs napszemüveged?

Gondolkodott a Vakond,
hát a Nyuszi nem bolond!
– De hát honnan vegyek én,
Kerek erdő közepén?
Szemüvegbolt kell nekem!
Csak tudnám, hogy hol lelem?
A Nyuszi szólt: – Barátom,
kis bolt nyílt a határon,
erdőszélén vegyes bolt,
benne mindenféle volt.
A boltost meg ismerem,
drukkolj majd, hogy itt legyen!

A bolt felé indultak,
– nyitva legyen – izgultak.
S lám a bolt épp nyitva állt,
Mókus Marci, benne várt,
S mindjárt nagyot nézhetett,
hogy két vevő érkezett!
Sziasztok, mit adhatok?
Vakond m’ért vagy izgatott?
– Napszemüveg kell nekem,
addig helyem nem lelem!
– Egy még van tán raktáron…
– Hozzad gyorsan, megvárom!
És a boltos hozza már,
három mogyoró az ár!

Nyuszi készült, és hála,
pont 3 szem volt nála.
Le is tette elébe,
s árut kapott cserébe.
Napszemüveg, jaj de szép!
Védi kis vakond szemét.
Nyuszinak hálás nagyon,
– mivel viszonozhatom?
Köszöni és kérdezi,
mit adhatna Ő neki?
Barátságod adhatod,
mert remélem az vagyok!
Szólt a Nyuszi, elvégre,
meghívhatnál ebédre,
sárgarépa falatok
amíg tart én maradok!
Rágcsálták a répákat,
beszélgettek, tréfáltak.
Egész addig maradtak,
amíg el nem fáradtak.

Ti is elfáradtatok?
Akkor én sem maradok!
Hunyjátok le szemetek,
szép álmokat gyerekek!

Aranyosi Ervin © 2012-08-04.
A vers  és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Séta a forráshoz

Aranyosi Ervin festménye

 Aranyosi Ervin: Séta a forráshoz

Erdei úton rőt avar szőnyeg,
lábaink alatt, így lépkedünk.
Sustorgó levél jelzi utunkat,
s némelyik együtt fut még velünk!
Távol a völgyben, hófehér ködben,
szellemi lepelbe bújik a táj.
Fuldokló fa karja nyúl fel az égre.
Menni szeretne, s maradni muszáj.

Amerre járunk, a sáros úton,
keresztben átfut egy cseppnyi ér.
Mellénk szegődik, gyöngy csacsogással,
hallgatjuk hangját, ahogy kísér.
Zene fülünknek halk csobogása,
duruzsol mélyen ahogy halad.
Tovább csal minket, hogy megmutassa,
kecses kis társa honnan fakad.

Aztán, hol útjuk már eggyé válik,
ölelik egymást szerelmesen.
Rohannak együtt, magunkra hagynak,
s nem kísér holt vizek szelleme sem.
Zöld fenyők kúsznak szinte az égig,
megkopott kérgük a múltról beszél.
Szavukba vágva, átrohan rajtuk,
ágakat tépve a bősz szembe szél.

Ébren álmodva hatnak a képek,
színek és fények, a dombok alatt,
Cinkecsapat jön, s száll ágról-ágra,
nyugton az ágakon egy se marad.
Rőt-barna mókus fut át az úton,
fa mögé bújva incselkedik.
Majd ágról-ágra ugrálva tűnik,
s hiába keresik már szemeink.

Számtalan élmény, cseppnyi csokorban
pezsdül a lélek, a szív mosolyog.
Erdő a paplanját magára húzza,
alant a völgy fölött köd gomolyog.
Látjuk, hogy Földanya álmodni készül,
hó felhők szállnak a hegyek felett.
Fáradt Nap nyugszik az esti homályba,
s őrzi a megfakult emlékeket…

Aranyosi Ervin © 2011-12-16.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva