Aranyosi Ervin: Nevettess meg!


Aranyosi Ervin: Nevettess meg!

Ne nevettess! Vagy hát mégis,
kacagjon ránk még az ég is!
Derüljön fel a világunk,
ez az, mire régen vágyunk!

Egész évben lóg az orrunk?
Egész nap csak morgolódunk!
Az életem ne így teljen,
benne örömömet leljem!

Nevettess hát meg barátom,
vidítsál fel mindenáron,
lássunk jobbat, vegyük észre,
s legyen okunk nevetésre!

Félelmünket dobjuk sutba,
ne lehessen borúnk útban,
ha kell, vicceket meséljünk,
tiszta szívvel, vígan éljünk!

Ám, őszintén kell nevetnünk,
tiszta forrás ered bennünk,
s ha vize arcunkra árad,
lelkünk nevetni nem fárad!

Nevettess hát, s kacagj vígan,
ráérsz sírni, majd a sírban!
Teremtsünk vidám világot,
mely a nevetéstől áldott!

Adjunk nevetést és mosolyt,
vidámítsunk minden komolyt,
s ha a félelem menekül,
minden a helyére kerül.

Nevetnem kell, hát nevettess,
s nevess te is, sose reszkess,
nem kell félnünk a világtól,
minket a nevetés ápol.

Beteg lennél? Meg is gyógyít,
aligha találsz jobb gyógyírt!
Ha már reggel korán kezded,
napod el nem vesztegetted!

Mindaz, aki tud nevetni,
képes lesz boldoggá lenni,
másokat boldoggá tenni,
életet komolyan venni!

Ez életünk sava-borsa,
a vidámnak szebb a sorsa,
s megszépülhet a világod,
ha azt derűs szemmel látod!

Jó barátom, nevettess meg,
mert míg szívem búban tesped,
jobb világom nem találom,
a jó utat én sem látom.

Nevessünk hát, ez a lényeg,
lelkünkből a tiszta fények
ragyogjanak a világra,
hangolódjunk kacagásra!

Aranyosi Ervin © 2021-08-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva