Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Festettem egy barátot


Aranyosi Ervin: Festettem egy barátot

Festettem egy gyereket, egy barátot magamnak.
Olyat, kivel egyforma ötleteim vannak.
Így van kivel játszani, jókat kiagyalni,
focizni a játszótéren, vagy fagylaltot nyalni.
Azt hiszi, hogy igazi, meghagyom e hitben,
láthatóan működik, s vidámabb lesz minden.
Festettem egy barátot, élővé vált, látod?
Csak festék kell, s neked is lehet egy barátod!

Aranyosi Ervin © 2019-08-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kátyúban a kapcsolat?

kátyúban a kapcsolat
Aranyosi Ervin: Kátyúban a kapcsolat?

Van az úgy, hogy nem működik,
nem működik helyesen.
Van, amikor már rémálom,
s nem tréfa a fele sem!

Van, hogy bilincs tartja össze,
s elválasztják a falak,
eleinte simogatnak,
majd gyilkolnak a szavak.

Az ember vágya párban élni,
ám nem mindig működik.
“Addig jár a korsó” is csak,
amíg egyszer eltörik!

Egy megoldás létezik csak,
a kölcsönös szeretet.
Párkapcsolat? “Emeljük ki
kátyúból a szekeret!

Aranyosi Ervin © 2017-01-03
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Álomországba mentünk

Aranyosi Ervin: Álomországba mentünk

Elkószáltunk, messze jártunk,
Álomország várt reánk.
Új játékok, kergetőzés,
– s itt hagytuk a “test ruhánk”.
Amíg pihen, feltöltődik,
s egész nap jól működik.
Amíg távol vagyunk tőle,
őrangyalunk őrködik…

Aranyosi Ervin © 2013-12-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Ha véget ér egy kapcsolat

Ha véget ért egy kapcsolat,
nincs vissza út belőle.
Ne láncold le a másikat,
hanem tanuld meg tőle,
hogy kedvesed nem birtokod,
ha elszeretne menni,
magadhoz kötni nincs okod,
ne tartsa vissza semmi.

Mikor érzed, – nem működik,
elmúlt a “szép” varázsa
bár szíved ezen ügyködik,
– ne légy felette strázsa.
Ebből már jó úgysem lehet,
csak szenvedés az ára.
Tüskék szúrják a lelkedet,
s patakzik könnyed árja.

Megélni, tudjuk, oly nehéz,
ám mégis lépj túl rajta,
nem létezőt “markol a kéz”,
ha Ő már nem akarja.
Csalóka már minden remény,
önmagad áltatása.
Az elválás ugyan kemény,
ám másnak birtoklása,

csak szemfényvesztés, délibáb
mit szem lát, – szív nem érez,
de lelked rabként éli át,
és hidd el, mit sem ér ez.
Úgy tartsd markodban kincsedet,
mintha csak vízből volna.
Ha összeszorítod kezed,
eltűnne, szerte folyna…

Ha birtoklod – tönkre teszed,
többé már nem virágzik.
Ám ha szabadon engeded,
örökké visszavágyik.
Ha menni akar engedd el,
mert szabad minden lélek,
kit börtön rácsa nem fed el,
szabad világban élhet…