Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: A csertetői sortűz áldozatainak emlékére


Aranyosi Ervin:
A csertetői sortűz áldozatainak emlékére

Gazdasági válság kínzott egy világot,
a bányászok sorsa sosem volt megáldott.
Kemény életüket veszély fenyegette,
tüdejüket szénpor, felfalta, megette.
Mégis tették dolguk, s családjuknak éltek,
dolgoztak keményen, sohasem henyéltek.
Ám a világválság ráült a világra,
s a világpiacon csökkent a szén ára.

Osztrák tulajdonos uralta a bányát,
s nem hagyta apadni pénzutáni vágyát,
így hát csökkentette a bányászok bérét,
sokkal kevesebbért szívta az ők vérét.
Harminc százalékkal csökkent a kereset,
a megélhetéshez szükséges keveset
is elapasztották rút, pökhendi módon.
Akinek nem tetszik, az csak morgolódjon!

Ugyanannyi munka, kisebb fizetésért,
más munka meg nem volt, tűrték hát az éhbért,
Sok, komoly baleset is járt a munkával,
s ki törődött akkor, az ottmaradt családdal.
A szomorú helyzet nem javult, csak romlott,
a napi betevő is okozott már gondot.
Így hát a mecseki szénbányáknak mélyén,
éhségsztrájkba kezdtek, más eszköz nem lévén.

Odalenn a mélyben bányászok éheztek,
bányász-történetek meséjébe kezdtek,
s együtt ábrándoztak élhetőbb világról,
amit a kapzsiság nem öl meg, nem gátol.
Bányatulajdonost ez nem érdekelte,
nem törődött velük, kérésük lenyelte,
s nem reagált reá, s nem akart tárgyalni,
a bányát messziről könnyű volt uralni.

A fekete emberek a felszínre jöttek,
mint a munka végén, csak összeverődtek,
feketén, szenesen így neki indultak,
a méltatlanságtól voltak oly feldúltak.
Bányakapítányság volt célja útjuknak,
hátha tulajdonost ott elérni tudnak.
Nem volt vezetőjük, nem volt hangadójuk,
csak rengeteg terhük, mérhetetlen gondjuk.

Kerestek valakit, aki képes lehet,
elmondani majd a jogos kéréseket,
legalább a régit hátha visszakapnák,
hiányzó pénzüket, bár újra láthatnák.
Menet közben aztán a család jött eléjük
gyermekeik, s velük bányászfeleségük,
hozzájuk csapódtak, szóval erőt adtak,
majd lemorzsolódva, lassan lemaradtak.

Így ért fel a csapat lassan Csertetőhöz.
a reájuk váró három bősz csendőrhöz,
kiknek a puskája már csőre volt töltve,
erőszak gúnyája szívükben felöltve.
Eldördültek akkor az első lövések,
melyek a tömegbe sikolyokat véstek,
menekült a vétlen, ki, amerre látott,
tárgyalások nélkül vesztettek világot.

A helyszínen három halott bányász maradt,
rájuk emlékezünk most az ünnep alatt.
Nevük Faitig Imre, na meg Keller János,
és Hegedűs Mihály, mindhárom családos.
Sok szeretett árvát hagytak maguk mögött,
haláluk miatt még az anyaföld is nyögött,
hiszen a hatalom mindig kegyetlen volt,
nem tisztelt életet! Nézd meg a jelenkort!

A termelés aztán folytatódott tovább,
Félelemben éltek, nem várhattak csodát.
Az elkeseredettség csak nőtt a szívekben,
elképzelni nehéz, hogy kell élni szebben.
Rendszerváltás kellett, s az állam megszerezte,
magyar bányáinkat birtokába vette.
Emlékezzünk rájuk, értelmetlen haltak,
mert emberhez méltón, csak élni akartak!

Aranyosi Ervin © 2022.02.24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ha az ember szeretni képes


Aranyosi Ervin: Ha az ember szeretni képes

Tudod, nem haldokolni jöttünk,
csupán egy szerződést kötöttünk,
hogy jobbá tesszük a világot,
legyen a Föld mitőlünk áldott!

Vannak, kik játékszernek tartják,
s kincseit sajátként uralják,
s a mások kínját élvezik
és mi nem értjük, miért teszik!

Hiszen élhetnénk jobban, szebben,
egymást becsülve, szeretetben,
és mégis jutna minden bőven,
egy élhetővé tett jövőben!

Nem lenne úr, nem lenne szolga
mindenki tudná mi a dolga,
s hagynánk a drága Földet élni,
s nem kéne senkinek sem félni.

Kiélvezhetnénk minden percet,
s együtt örülne felnőtt, s gyermek,
megélve végre önvalóját,
hogy leszületve, bizony jól járt!

Egy nagy családdá kéne válnunk,
s nem félni, nem lévő halálunk,
hanem örülnünk földi létnek,
mert szeretnénk és szeretnének.

Nem jutna több, pár óra munka,
annyi várna mindannyiunkra,
s a többi időt kihasználva,
az ember Isten fiává válna!

Csak játszanánk az életet,
akár egy önfeledt gyerek,
ébresztenénk alkotó vágyunk,
fejleszthetnénk közös tudásunk!

Egymással és egymásért élnénk
és boldog perceket cserélnénk!
A gazdag sosem unatkozna!
A közös lét örömöt hozna!

Csak azt kéne tudni nagyon,
nem boldogít a nagy vagyon!
Uralni mást az beteges,
nem boldog az ki pénzt keres!

Helyette másra kéne lelni,
és nem másoknak megfelelni,
hanem szép álmaink megélni,
a fájdalmat, szépre cserélni!

Egymás kedvében járni folyton,
boldog legyen, hogy mosolyogjon,
az életét csak jobbá téve,
öröm gyúlhasson a szívébe’!

Le kéne tenni minden fegyvert,
mivel a gonosz minket megvert,
s nem versengeni kétes célért,
tenni kéne az emberiségért!

Mit szólsz hozzá? Én élni hívlak,
közös célt látni megtanítlak!
Minden megvan a boldog léthez,
ha az ember szeretni képes!

Aranyosi Ervin © 2021-02-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Reggeli rohanás

Aranyosi Ervin: Reggeli rohanás

Indulnunk kell, nem késhetünk,
téged már vár az óvoda!
Munkába kell mennem bocsom,
és nem vihetlek el oda!
Sietnünk kell, nem késhetünk,
nélkülünk megáll a világ!
Nem értem, mért csodálkozik,
aki reggel rohanni lát.
Te meg még itthon játszanál?
Nekem megmondják, hol legyek!
Ha nem sietsz, megnőnek majd,
a jég helyett, a gondhegyek!

Aranyosi Ervin © 2020-03-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Éljen május elseje

Aranyosi Ervin: Éljen május elseje

Ez volt ám az ünnep,
május első napja!
Felvonult az ország
apraja és nagyja!

Mert hát menni kellett,
láttatni az erőt,
hogy a munkásosztály
megy a tribün előtt!

A pártvezetőknek
meg kellett mutatni:
sörrel és virslivel
is jól tudunk lakni!

Ez volt a szeretet,
s kikelet ünnepe.
Ki kellett vonulni,
s nem szerettünk bele!

Játszott arra felé
számos rezesbanda,
ez volt a mi bulink,
nem csajok, meg Fanta!

A munka ünnepén
nem kellett dolgozni,
csupán a családot
a térre kihozni.

A kezekben léggömb,
magyar papírzászló,
vonult a sok ember,
mint szabad igásló.

Aztán kultúrműsor
is jutott a népnek,
s szállt a pártvezetést
dicsőítő ének.

Május első napja,
ez volt ám az ünnep!
Lám a munka ellen
egy egész nép tüntet…

Aranyosi Ervin © 2019-05-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Csere-bere gondolatok


Aranyosi Ervin: Csere-bere gondolatok

Mit kellene cserébe adnom,
hogy neked jusson, s nekem is maradjon?

Adok, kapok, hát erről kéne szóljon?
Elég szeretnem, hogy szíved válaszoljon?

Hát tényleg erről szólna csak az élet?
Adok, kapok, és folyton csak cserélek?

Nem szólhat inkább az önfeledt csodáról,
mikor csak nézel, s az élet elvarázsol?

Ha csak azért élsz, mert jól érzed magad,
s vágyod, legyen örök ez a szép pillanat!

Mikor szeretet költözik szívedbe,
s örömöt okoz egy kis virág, egy lepke.

Vagy csak a kék ég, s ragyogó szép Napod
megmosolyogtat, mert ma is megkapod!

Talán nekünk is úgy kellene adnunk,
elvárás nélkül! A küzdelmet feladnunk?

Csak álmodozva, élvezve a létet,
szeretni napfényt és csillagos sötétet!

Tán adni kéne, cserébe nem is várva!
A lelkünk kincsét mástól el nem zárva.

Nyílt szívvel adni, hogy más is hozzáférjen,
hogy mindenki jót várjon, jót reméljen!

Lelkünkben van egy csodálatos kincsünk,
kell, hogy magjából naponta szertehintsünk!

Szétszórva azt, engedni, hogy kikeljen,
lelkünk naponta csodát ünnepeljen!

Nem lenne szükség a csere-berére,
nem volna igény munkára, munkabérre!

Hiszen a jóból mindenkinek jutna,
mivel a lélek teremteni tudna.

Hiszen a világban bármi megteremne,
s mi meg végre örömöt látnánk benne!

Szeretetet és víg mosolyt cserélnénk,
s nem rabszolgaként, de angyalokként élnénk!

Meglelhetnénk az értelmét a létnek,
nem menne annyi ember el cselédnek.

Nem uralhatna senki másik lelket,
eggyé válnánk, kik folyton ünnepelnek.

Az ember végre emberül szolgálna,
ha magáért, s világáért kiállna!

Aranyosi Ervin © 2019-03-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Felelősek vagyunk világunkért

Aranyosi Ervin: Felelősek vagyunk világunkért

Isten ajándéka az, hogy megszülettél,
felemelt magához, hiszen ember lettél!
Megteremtett mindent, mi kell a világhoz,
csak utat kell találj földi boldogsághoz.

A legtöbbet adta, mit egy szülő adhat,
bőtermő Földgolyó forog most alattad.
Rád bízta a dolgot, hogy gazdálkodj vele,
rengeteg élővel rakta neked tele.

Őket terád bízta, mint gondos gazdára,
napi betevődnek csupán ez az ára!
Ha a feladatot nem tudod ellátni,
világunk miattunk fog kihalttá válni!

Isten ajándékát viszonoznod kéne!
Bárcsak ez a világ még sokáig élne!
Nagy a felelősség, léted múlik rajta,
ha rosszul kezeled, könnyen kerülsz bajba!

Persze, tudom, magad kis porszemnek érzed.
nem nagyon látod át egyben az egészet.
Úgy hiszed nem tehetsz semmit egymagadban,
éled hát a létet anyagba ragadtan.

Hanyagul gazdálkodsz, ahogy mástól látod,
szemét borítja el lassan a világot!
Hogy ez ne így legyen, azért nem is teszel,
vásárolsz, elhasználsz, aztán újat veszel.

Ami pedig nem kell, szennyezi a Földet,
növényeket pusztít, állatokat öl meg.
Tengerben szigetek őrzik szemét-nyomod,
s külön entitásként, ezt másokra fogod.

A gazdag világ meg munkát ad a népnek,
s ezt a gondolatot látod jónak szépnek?
Kacatot gyártani, eladni és venni,
egész világunkat szemétbe temetni?

Hiszed, hogy ember vagy, s a munka tesz azzá.
Ám ha átgondolnád, nem válna igazzá,
át kéne csak látnod, hogy folyton becsapnak,
hisz a reklámokkal új vágyakat adnak.

Szemetelsz, dolgozol, jólétért harácsolsz,
közben a világnak csúf bitófát ácsolsz,
saját magadat is oda felaggatod.
Tényleg ezért vagy itt, ez a feladatod?

Aranyosi Ervin © 2019-02-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ébredni kell!


Aranyosi Ervin: Ébredni kell!

Elfogytunk,
elvesztünk,
lelkünkkel sem teremtünk,
lassacskán kihal a nemzetünk!

Nincs tegnap,
nincs holnap,
értünk harangok szólnak,
elhagyott tán az Istenünk?

Refrén:
Álmunkból ébredni kell!
Megélni s nem adni fel!
Ha menni kell, hát menni kell,
nem érhetjük be ennyivel.

Pénz, s bankok,
mint tankok,
félrevert vészharangok,
háborút kezdtek ellenünk.

Ellopták,
elhordták,
másoknak odatolták,
amit teremtett szellemünk.

Refrén:
Álmunkból ébredni kell!
Megélni s nem adni fel!
Ha menni kell, hát menni kell,
nem érhetjük be csak ennyivel.

Ébredj hát,
várunk rád!
hidd el, hogy kell a munkád,
Építsünk együtt szebb jövőt!

Éledjünk,
ébredjünk,
csak összefogva, együtt,
és megsegít az Istenünk!

Refrén:
Álmunkból ébredni kell!
Megélni s nem adni fel!
Ha menni kell, hát menni kell,
nem érhetjük be csak ennyivel.
Ha menni kell, hát menni kell,
itt az idő, ébredni kell!

Aranyosi Ervin © 2019-01-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ne vond el a figyelmem!


Aranyosi Ervin: Ne vond el a figyelmem!

Ne vond el a figyelmemet,
végzem a munkámat!
Megfigyelést bíztak reám,
a mi dolgunk várhat!
Ha elvesztem az állásom,
miből fogunk élni?
Nem jó munkát, s szabadidőt
így összecserélni!

Aranyosi Ervin © 2018-09-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Rohanás


Aranyosi Ervin: Rohanás

Rohanás az élet, elejétől végig?
Aki inkább sétál, azt mind megítélik?
Azt mondod rá: – Lusta, nem teszi a dolgát!
– hisz az élet sok-sok feladatot rótt rád!
De vajon ez igaz? Futni kell, rohanni?
Mindent, ami szépség, magunk mögött hagyni?
Nem kéne megállni, s élvezni a létet?
Ha szabad ember vagy, ki siettet téged?
Azt mondod: – Az idő! – Találkoztál véle?
Láttad, érintetted, megtudtad, hogy él-e?
Az óra mutatja, méri ahogy múlik,
szóval erre figyelsz az életen túlig?

Mért sietsz és hová? Rohansz a munkába?
Monoton dolgozol, terhekkel megáldva.
Amit meg keresel, élelemre költöd,
s a pénzből vett ruhát önmagadra öltöd,
hogy legyen szép göncöd a munkába járni,
hogy abból kitűnjön, hogy nem vagy akárki?
Autót is veszel, hogy munkába járhass,
forgalmi dugókban órák hosszat állhass!
Kell egy saját lakás, vagy egy egész ház is,
ettől leszel házas? Vagy ez másik frázis?
Igaz, csak aludni jársz haza hét közben,
hogy kuckód áráért még többet időzz benn,
a munkahelyeden, ahová “hazajársz”,
hol a megváltásként majd a nyugdíjra vársz.

Gondolkodtál azon, hol van időd élni?
Ha az életről kell a gyereknek mesélni,
mit fogsz elmondani, miről szól az élet,
ha rájössz, hogy nem a sajátodat éled?
Mit tudsz felmutatni? Mi marad utánad,
ha végre leteszed egyszer majd munkádat?
Azt mondod, de szép volt, élvezted mind nagyon,
s boldoggá akkor tesz majd a gyűjtött vagyon,
amikor már nem tudsz rohanni, sietni,
ha már nem vagy képes fiatalos lenni?
Nem mozog a tested, s nincsen már rád szükség,
fiatalok jönnek, hogy a vasat üssék!

Boldoggá fog tenni, hogy folyton rohantál,
hogy az élet mellett szépen elszaladtál?
Ezt a szép hozományt adtad gyermekednek,
hogy azok boldogok, kik belegebednek?
Azoknak van pénzük, kocsijuk, nagy házuk,
csak a gazdagságtól boldog a családjuk?
Az idő elfolyik, a pénz köddé válik,
az élet tükréről a foncsor leválik,
mögötte a múltad üressége látszik,
s úgy érzed Teremtőd a lelkeddel játszik.
Pedig te adtad el az ördögnek lelked,
hisz a rohanásban örömödet lelted.

Nem így volt?

Aranyosi Ervin © 2018-06-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Legyen a szíved boldog! (dalszöveg)


Aranyosi Ervin: Legyen a szíved boldog!
(dalszöveg)

Talán a legfontosabb munka,
tanulni, s hinni önmagunkba’,
tanulni boldogabban élni,
utunk során a célba érni.

De nem csak célba érni fontos,
az út is amit megjársz pont most.
Hisz minden lépcsőt kell, hogy élvezz,
örülj, szeress és szívvel érezz!

Refrén:
Hallgatnod kell a szép szívedre!
Te érted dobban, s érez egyre,
figyeld és úgy tegyed a dolgod,
legyen a szíved tőle boldog!
Csendesülj el, figyelj magadra,
ne hallgass zsongó, bölcs agyadra,
lelkedben keresd, ott a válasz,
boldoggá milyen úton válhatsz?

Talán a legfontosabb lépés,
lelkedhez méltó hozzáférés,
rálelni lényed forrására,
utána nem is vágysz már másra.

A forrást jó, ha megtalálod,
s rájössz, hogy élsz és nincs halálod,
engedd csak el, mi eddig bántott,
vedd le mint régi, rossz kabátot.

Refrén:
Hallgatnod kell a szép szívedre!
Te érted dobban, s érez egyre,
figyeld és úgy tegyed a dolgod,
legyen a szíved tőle boldog!
Csendesülj el, figyelj magadra,
ne hallgass zsongó, bölcs agyadra,
lelkedben keresd, ott a válasz,
boldoggá milyen úton válhatsz?

Tudatosan kell végre élned,
tudva, hogy nincsen mitől félned,
Szeretni, adni, elfogadni,
s a létben boldognak maradni.

Talán a legfontosabb munka,
tanulni, s hinni önmagunkba’,
tanulni boldogabban élni,
utunk során a célba érni.

Aranyosi Ervin © 2017-12-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva