Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Beszéltem a jó Istennel


Aranyosi Ervin: Beszéltem a jó Istennel

Beszéltem a jó Istennel.
Kérdeztem, s ő válaszolt.
Számon kértem: – Hol a Nagyim?
– s a Nagyim épp nála volt…
Aki meghal itt a Földön,
az a mennyben él tovább!
– Ne aggódjak, jól megy dolga,
csak hiányzunk odaát…

– De nekem még sok a dolgom,
maradjak csak idelent.
Tanuljak és boldoguljak,
éljem meg a szép jelent!
Találjam meg, mi a dolgom,
másokért mit tehetek,
Tanuljak meg jól szeretni,
s attól boldog lehetek.

– Tanítsak meg erre mást is,
adjak, amit adhatok!
Ne higgyem el senkinek se,
ha azt mondják: – rossz vagyok!
Figyeljem az érzéseim,
legjobb, ha a szív vezet,
maradjak meg jó léleknek,
mert ő engem így szeret.

Adott tehát képességet,
mire vágyom, megkapom,
élvezzem az életemet,
s ő majd figyel rám nagyon.
Ha kedvem van, beszélgessünk,
ő rám mindig is figyel,
ráérek majd száz év múlva
én a mennybe menni fel.

Azt kérte, hogy tapasztaljak,
hisz ő rajtam át tanul.
s tudjam, sosem kell bűnhődnöm,
később sem ártatlanul.
Egyengeti majd az utam,
fogja majd a kezemet,
érzéseim vezessenek,
s használjam az eszemet.

Bocsássak meg, ne ítéljek,
ne bántsak meg másokat.
Próbáljak meg jól szeretni,
hiszen sok szív fáj sokat.
Pont azt adjam, amit várok,
az kárpótol mindenért,
minden jó, amit kiküldök
egyszer hozzám visszatér.

Mától kezdve minden este
beszélgetek Ővele.
A lelkemet jó tanáccsal
csepegteti majd tele.
A jóságát széjjelszóróm,
szeretetét elviszem,
ezt választom hivatásul,
s boldog leszek, azt hiszem!

A lelkemben lángot gyújtott,
őrzöm tüzét boldogan,
s remélem a szeretete
másokban is megfogan.
Ha e csodamag kikel majd,
kinyílik, mint egy virág,
a fényétől megszépülhet
ez az elgyötört világ.

Mi lenne, ha megpróbálnád,
s beszélgetnél Ővele?
Ha engednéd, szeretettel
töltse lelkedet tele.
Ha szeretet magot szórunk,
akkor azt is aratunk.
Mosolyától, Nap fényétől,
lesz fénylőbbé a napunk…

Aranyosi Ervin © 2018-09-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Búcsút int a nyár


Aranyosi Ervin: Búcsút int a nyár

Itt az idő, a nyarunk most búcsút int,
s helyére lép a színes ősz megint.
Ősz a nyártól annyi gyümölcsöt kapott,
mit széjjeloszt, hogy megőrizze a Napot.

A nap rövid. Az éjszaka nyakára hág,
Színbe fordul köröttünk a nagyvilág,
tompítja azt reggel még a szürke köd,
mely szétfolyt az ábrándozó fák között.

De ránk kacsintgat még az őszi Nap heve,
és nyakon önt a síró felhők lágy leve.
A jókedvünket felkapja a kósza szél,
cserébe még elmúlt szép nyárról mesél.

Eljött az ősz, az erdő ügyes piktora,
színesre vált zöld levelek dísz-sora.
Emlékeztet, hogy az élet-kör forog,
dicsérik hát a verselő  szép sorok.

Naptár szerint ez a harmadik negyed,
reád pirít, most már komolyan vegyed!
Az elmúlást hiteti el – lám – velünk,
pedig csak egy új álomra ébredünk.

Nincs elmúlás, nincs vég, na és nincs halál,
az élet múlik, s új útjára rátalál.
Jön majd a tél, mikor végre megpihen,
de meg nem hal, csak elalszik, azt hiszem…

Aranyosi Ervin © 2018-09-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mondd, minek?


Aranyosi Ervin: Mondd, minek?

Mondd, minek hibázol, ha nem tanulsz belőle?
Ha nincs célod, álmod, ami hajt előre?
Ha csak megszokásból végzed el a dolgod,
ha csak épp létezel, de sosem vagy boldog?

Mondd, minek a család, ha nem jut időd rájuk?
Csak, hogy legyen pénzed, s nekik szép ruhájuk,
hogy más meg ne szóljon, milyen a kirakat?
Mindig mások miatt izgatod csak magad?

Mondd, minek az élet, ha nincs időd magadra?
Nem vágysz kihívásra, boldog pillanatra?
Úgy élsz, mint egy robot? Nem álmodsz, nem érzel?
Egész életeddel semmi jót sem érsz el?

Mondd, minek születtél, ha nem is tudsz élni?
Csak mást kiszolgálni és haláltól félni?
Mit gondolsz, miért őröl fel az Isten malma?
Önfeláldozásnak lesz egyszer jutalma?

Mondd, minek is jöttél erre a világra,
ha végig haldokolsz, szebb életre vágyva?
Hisz az életedet MOST-ban kéne élned,
napjait dicsérve, boldog útra lépned!

Mondd, minek a világ, ha nincs benne részed,
csak másnak találták ki ezt az egészet?
Te másodlagos vagy, semmihez sincs jogod?
Hidd el, változtatni mindig akad okod!

S hidd el, változtatni sosem lehet késő,
életed szobrához kezedben a véső!
Ne add más kezébe, hogy más alakítsa,
álmaid elvegye, szíved szomorítsa!

Mondd minek adnád a kormányt más kezébe,
más mondja meg neked, hogy az élet szép-e?
Kezdj el végre élni, önmagadból adni,
lelked gazdagságát merjed megmutatni!

Tanulj a hibádból és lépj másik útra,
belső értékedből, hidd el, többre futna.
Indulj célod felé, valósítsd meg álmod,
s el ne hidd, ha mondják, hogy rosszul csinálod!

Irigyet, és bántót hagyd csak úgy, faképnél,
sokkal messzebb jutnál, ha magad miatt lépnél.
Visszahúzó kezet rázd csak le magadról,
s járd be égi pályád, végy példát a Napról!

Aranyosi Ervin © 2018-08-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Virágok közt eltévedni


Aranyosi Ervin: Virágok közt eltévedni

Virágok közt eltévedni,
velük együtt szebbé lenni,
általuk is jobbá válni,
a jó utat megtalálni,
talán ez a dolgom!

Látod, én is virág lettem,
hiszem, nem csak eltévedtem,
köztük helyem megtaláltam,
én magam is azzá váltam,
szépségüket hordom.

Mosolyuk az arcom dísze,
mikor meglátsz, vajon hívsz-e,
szórjam rád is jó kedvemet,
én már tudom, mi kell neked,
jó kedved megtoldom.

Virágokra a Nap ragyog,
éjszaka meg a csillagok,
szórják szét a mosolyukat,
ezért látsz fent annyi lyukat,
kacagnak a Holdon!

Hisz a Holdnak nincsen fénye,
ő csak a Nap tükörképe,
ő csak annak fényét szórja,
csillagokat mind leszólja,
s irigyeli folyton.

Döntsd el tehát, mivé válnál,
szomorkodni sorba állnál,
Mások fényét irigyelnéd?
Hadd bomoljon irigy elméd,
hadd fájjon a sorsod?

Vagy meglátnád: – Szép az élet,
csillogtatnád saját fényed,
mások hitét visszaadva,
visszaragyognál a Napra?
Hiszen ez a dolgod!

Legyél te is nyíló virág!
Legyen jó érzés nézni rád,
Mosolyod szórd szerte széjjel,
csillag legyél minden éjjel,
s legyél ettől boldog!

Aranyosi Ervin © 2018-08-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Süssön fel a Napod


Aranyosi Ervin: Süssön fel a Napod

Nyisd már ki a szemed, láss végre világot!
Körülötted annyi szépséges terem.
Megszépül az élet, ha nyílt szívvel látod,
hisz a boldogság is lehet végtelen!
Próbálj meg gyerekként nézni minden élőt,
láss csak bennük szépet, isteni csodát!
Mikor már nem játszol mélyen élítélőt,
megleled a létben Isten mosolyát!

Saját mosolyod is visszatükröződik.
Engedd el a rosszat, élvezd csak a jót!
Minden pillanatban csoda készülődik,
amely kiszínezi az egyszerű valót!
Lazulj el és figyelj! Halld a belső hangot,
hiszen saját lelked mindig így vezet!
Éld meg életedet, mint egy nagy kalandot,
attól leszel boldog, hogyha élvezed!

Ne készülj eleve egy másik világba,
nap, mint nap a létbe, ne halj hát bele!
Hiszen az életed úgy borul virágba,
ha szép élményekkel pakolod tele!
Ha csak szenvedésed lassú végét várod,
sohasem fogsz élni vígan, igazán,
Messze elkerülöd saját boldogságod.
Tedd le terheidet könnyedén, lazán!

Ne magyarázd nekem, miért nem teszed le,
az mellébeszélés, önigazolás.
Tedd csak le a múltad, ne élj tovább benne,
innen a terheket hadd cipelje más!
Szívd be a természet tiszta levegőjét,
hagyd, hogy elárasszon az energia!
Vedd le régi éned elnyűtt, rossz cipőjét,
tegyen csak boldoggá szép harmónia.

Csupán élni kéne végre megtanulni,
nem nyögni a napok terhei alatt.
Ne hagyd álmaidat darabokra hullni!
Hadd legyen a lelked végtelen szabad!
Ha egy életed van, ki kéne használni,
de ha több van, mért vagy ebben szomorú!
Jogod van a létben boldogabbá válni!
Süssön hát fel Napod, s tűnjön a ború!

 Aranyosi Ervin © 2018-07-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Égi lovas

Festmény: Szitár Éva – Fergeteg

Aranyosi Ervin: Égi lovas

Mint szél a pusztán, vágtat át,
elhagyja minden bánatát.
Lelkében csak a Nap ragyog,
s hiszi: – Mindennel egy vagyok!

Vele dalol a nyurga szél,
dobban a Föld, s hozzá beszél.
Porfelhő kél lova mögött,
de belé béke költözött.

Elhagyta fájó bánatát,
segíti őt egy jó barát,
aki tán le sem győzhető,
lüktet benne az őserő!

Mint szélvihar a csend nyomán,
vágtat az élet bús porán,
fennen szárnyalva nézi már,
a lét csak odalent sivár.

Itt fent a Napot éri el,
arcán ragyog az égi jel.
Boldog mosoly arcára ül,
s a félelemtől mentesül.

Nincs gond, amely a mélybe ránt,
nincs olyan érzés, ami bánt,
hiszen felülemelkedett,
megérintve a kék eget!

Saját lelkéhez eljutott,
félelmein már túlfutott,
s érti már léte lényegét,
– meglelte végre Istenét!

Aranyosi Ervin © 2018-07-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Lámpást viszek…


Aranyosi Ervin: Lámpást viszek…

Lámpást cipelni jöttem én,
járjon előtted tiszta fény.
Hogy megtaláld a jó utat,
amit a fényt hozó mutat.

Ha jössz utánam mutatom,
s végig kísérlek utadon.
Ám dönthetsz már másképpen is!
Válassz hát! Utad merre visz?

Lelkedbe látsz, ha kell a fény,
biztatlak jöjj, van még remény,
az út egy szebb világba visz,
amelyben lelked egyre hisz.

Ám, fel is adhatod hited!
De lelked pont az menti meg?
Járhatsz körbe, magad körül,
de meglásd, lelked nem örül.

Járhat eszed rossz dolgokon,
s mondhatod: – Épp gondolkodom!
Ám ha a sötét útra lépsz,
vajon azzal majd többre mész?

A bűnöd visszaszáll reád,
ne légy te egy “se hall, se lát”,
keresd a jót, leld meg a fényt,
adj magadnak egy jobb esélyt!

Lámpást adott az Istenem,
hogy fényben élj, gyere velem!
De dönthetsz úgy, hogy itt maradsz,
és inkább sötétben haladsz.

Lámpámat én még cipelem,
akad még fény a szívemen,
lesz még akinek adhatok,
fényt és utat mutathatok.

Hiszen a fény a szeretet,
s ha becsukod is szemedet,
megérint téged akkor is,
átmelengető Napba visz!

Mi kell? Az árnyék, vagy a fény?
A gyűlölet, vagy a remény?
Szeretet kell, vagy félelem,
ha jóra vágysz, maradj velem!

Aranyosi Ervin © 2018-07-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mosolytól boruljon minden arc virágba!


Aranyosi Ervin: Mosolytól boruljon minden arc virágba!

Amikor lelkedben a Nap fénye ragyog,
amikor mosolyod arcodra kirakod,
megszépül világod, tükrözi a kedved,
sokkal jobb érzések kelnek szárnyra benned.

Mikor világodnak mosolyodat adod,
belsőd előkészít egy szép varázslatot.
hiszen a mosolyod másokra átragad,
így érzed örökké tiszta fényben magad.

Ne spórolj sohasem hát a mosolyoddal,
add. ha kell ok nélkül, vagy, ha van rá, okkal!
Sohase mérlegeld: – Kell-e, vagy megéri?
Sohase azért add, mert valaki kéri!

Add saját magadért, legyen jó a kedved!
Engedd, hogy a jóság ott bujkáljon benned,
szépítse arcodat, vidítsa fel napod,
ha folyton mosolyogsz, gyakran visszakapod!

Mosolyogj naponta, okkal, vagy ok nélkül,
ha arcodra kiül, lelked is megszépül.
Ne hurcold arcodon a világ fájdalmát,
engedd gyógyítani a mosoly hatalmát.

Engedd a Nap fényét lelkedbe áradni,
mosollyal képes vagy reményt, hitet adni!
Szereteted ráfér a borús világra,
mosolytól boruljon minden arc virágba!

Aranyosi Ervin © 2018-06-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Élj az “Itt és a most”-ban


Aranyosi Ervin: Élj az “Itt és a most”-ban

Élj az “Itt és a most”-ban,
ragadd meg a napot!
Tedd csak dolgod nyugodtan,
s élvezd, amit adott!

Ne folyjon el ujjad közt,
ragadd meg, mit lehet!
Tedd azt meg, amit diktál,
a lelkiismeret!

Gondolj csak önmagadra,
figyeld érzéseid!
Figyelj a szálló Napra,
hogy útja merre vitt?

Sugározd belső fényed,
ragyogd be életed!
Tegyél magadért többet,
mindent, amit lehet!

Ne legyen átlagos nap,
legyen különleges!
Maradjon örök emlék,
valós és tényleges!

Mindennap élj a mának,
az élet csoda szép!
Tapasztalj, örvendj, ébredj,
s a szép tárul eléd!

Bízz folyton önmagadban,
hidd el, hogy érdemes!
Hagyd áradni a létet,
álmodj, legyél, szeress!

Hitesd el a világgal,
emberként élni jó!
Az új nap tiszta lapja,
megtöltésre való!

Legyen csak önbizalmad,
hajtson energiád!
S hidd el, lesz majd jutalmad,
mit teremtőd szór rád!

Cselekedj, tedd a dolgod,
és éld meg álmaid!
Öntözd hited vízével,
a holnap magvait!

Ébredjen benned hála,
kaptál egy új napot.
a jó utat bejárva,
holnap is megkapod!

Tiéd és rajtad múlik,
mivel teszed tele?
Ne késlekedj, csak bátran,
időben kezdj bele!

A lelkedben az érzést,
figyeld, s ha jól esik,
akkor jó úton jársz ma,
mely érted létezik.

Élj hát mindig a mában,
Tiéd legyen e nap!
A bőség áramában,
lelked erőre kap!

Aranyosi Ervin © 2018-05-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ébresztgető kicsi dal


Aranyosi Ervin: Ébresztgető kicsi dal

Jó reggelt, jó reggelt!
Ébredj fel már!
Tárd ki az ablakod,
egy új nap vár!
Jó reggelt, jó reggelt!
Ébredni kell!
A tegnapnál még szebbet
fedezni fel!

Refrén.:
Tárd ki az ablakod,
tárd ki szíved!
Vidáman, kedvesen
többre viszed!
Érintse lelkedet
tisztán a fény,
te veled ébredjen
fel a remény!

Jó reggelt, jó reggelt!
Rád süt a nap!
Nyissák fel szemed
a napsugarak!
Jó reggelt, jó reggelt!
Ébredni kell!
Mától egy szebb élet
kezdődik el!

Refrén2.:
Tárd ki az ablakod,
tárd ki szíved!
Vidáman, kedvesen
többre viszed!
Érintse lelkedet
tisztán a fény,
te veled ébredjen
fel a remény!
Tárd ki a szívedet,
legyél vidám,
ne felejts sohasem
gondolni rám!
Jusson eszedbe
e víg, kicsi dal,
s legyél csak boldog
az álmaiddal!
Legyél még élőbb az álmaiddal!

Aranyosi Ervin © 2018-05-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva