Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: A szeretet árnyéka


Aranyosi Ervin: A szeretet árnyéka

Tudod, a félelem, a szeretet árnyéka,
mikor a lelkedben kialszik a fény.
A hitetlenségnek csúf bizonyítéka:
– Kiürül a szíved, elfogy a remény.

Fény, s szeretet nélkül fázik csak a lélek.
elhalnak az álmok, kihűl a világ.
Félelem, irigység, düh, harag – mind méreg,
s mint egy sötét átok, úgy tud hatni rád!

Keresd hát meg a jót, keresd csak a szépet,
árnyékban, lelkedben ragyogjon a fény!
Ezer tiszta módot kínál rá az élet,
legyél újra gyermek, mint az elején.

Ragyogtasd mosolyod szerte e világra,
légy a környezeted fénylő napsugára!

Aranyosi Ervin © 2018-08-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A napsugár varázsa


Aranyosi Ervin: A napsugár varázsa

Tanuljunk a Naptól őszintén szeretni,
szerte a világba fénymagot elvetni.
Mert, aki elveti, szeretetet arat,
áraszd tiszta fényed, legyen példád a Nap!

Figyeld csak a Napot, mindennap varázsol,
megszépül a Földünk kedves mosolyától.
Nem sajnálja szórni, nem fogy ki belőle,
szívünk általa kap mindig új erőre!

Ahol napfény ragyog, menekül a bánat,
varázsereje van az ő mosolyának.
Beléd is költözött élő tiszta fénye,
benned is virágzik a holnap reménye!

Bánat, bú, sötétség menekül előle,
hitet, bizakodást meríthetsz belőle.
Melegséggel tölt el fénye, ragyogása,
egy isteni csoda a napsugár varázsa.

Aranyosi Ervin © 2017-03-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Jöjj elő Napsugár


Aranyosi Ervin: Jöjj elő Napsugár

Égi folyó habja kél,
esőcseppként földet ér,
ettől lesz a fű kövér.

Éltető víz áradó,
földre hulló, áztató,
visz tovább egy nagy hajó.

Eső cseppek hullanak,
felhő mögé bújt a Nap,
felhő mögött sírogat,
áztat ősi sírokat.

Jöjj elő hát Napsugár,
fényed küld az égre már,
szirmot bontson a virág,
éledjen fel a világ!

Eső, földet áztató,
érző szív, mely lázadó,
új reménnyel átható.

Nyújtsd hát kezed kikelet,
fényre jussak ki veled,
legyen ez az üzenet!

Jöjj elő hát Napsugár,
fényed küld az égre már,
szirmot bontson a virág,
éledjen fel a világ!

Szárítsd fel a könnyeket!
mutasd, élnünk hogy lehet!
Jöjjön végre lenge szél,
mely a tavaszról beszél!

Újuljunk meg, ha lehet,
erről szól a kikelet!
Úgy mennék már ki veled!

Ám az eső nem csitul,
pedig víz csak, ami hull,
mi meg tűrjük jámborul.

Mindenkinek fáj kicsit,
ami éppen ráesik,
Csak sajátjuk fáj nekik.

De ha Nap süt, fény ragyog,
sokkal boldogabb vagyok,
hívlak jöjj el Napsugár
fényed küldd a Földre már!

Hadd nézzünk az égre fel,
lelkünk közös fényre lel,
megújulhat a világ,
szívünk nyíló kis virág…

Aranyosi Ervin © 2017-03-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Juhászlegény vallomása

juhászlegény vallomása

Ritka boldogság – Mándoki Halász Zsóka festménye

Aranyosi Ervin: Juhászlegény vallomása

Valahányszor erre járok,
várom, hátha látlak.
Úgy szeretném elmondani:
– Vágyódom utánad!

Nappal rólad álmodozom,
s látok sok virágot.
Ám énnekem te jelented
az egész világot.

Ha a kék eget csodálom,
két szép szemed néz rám,
Bárányfelhő habjai közt,
mintha arcod látnám.

A hűs patak fürge vize,
hangod csobogása.
Táncos szellő suhanása,
hajad lobogása.

A napsugár bűvös fénye,
s örök ragyogása,
a szívemnek pont olyan,
mint mosolyod varázsa.

Mikor este elpihenek,
s rám talál az álom,
Akkor újra boldog vagyok,
mert arcodat látom.

De ha itt vagy boldog vagyok,
s nem kell egyéb semmi!
Igyekszem hát erre járni,
s többet veled lenni!

Aranyosi Ervin © 2017-02-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hull a dió

Odakint lágyan fúj a szél,
a diófánk életre kél.
Hajlongva lassú táncba kezd.
Nézem, s a látvány nem ereszt.
Levelek közt a napsugár,
maga is kedves táncot jár.
Mint gyertyaláng, vígan lobog,
ütemre, hogy a szív dobog.
Megannyi apró dobbanás…
de csitt, mi ez a koppanás?
Földre hulló, apró dió,
– magvában rejlő földi jó.