Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Talán véget ér…


Aranyosi Ervin: Talán véget ér…

Talán véget ér a balsors,
amit nyög a büszke népünk!
Elnyomásnak, megtorlásnak
egyszer tán végére érünk.
Talán megfogjuk majd szépen
egymás kezét, összefogva,
talán végre áldás szállhat
miránk, büszke magyarokra!

Talán új világ lesz végre,
felvirágzik ez az ország,
nem hagyjuk, hogy kincseinket
farkashordák szerte hordják!
Talán ledobjuk a láncot,
amit hordunk Mátyás óta,
talán szól népünk ajkáról
újra élő, boldog nóta!

Talán végre visszavesszük,
ami miénk, ősi jussunk.
Tán az Isten is velünk lesz,
hogy már végre révbe jussunk!
Talán erős lesz a népünk,
önellátó lesz a nemzet,
utódoktól felvirágzó,
kiket magyar szülő nemzett.

Talán újra kalákában
építhetjük szép hazánkat,
s újra magyar lesz az Isten,
jog és törvény, ami ránk hat!
Talán szabad lesz a lélek,
és a testünk egészséges,
újra jelentős csodákat
tehetünk, vihetünk véghez!

Talán, aki tud, tanítja,
így lel méltó követőre,
saját népét gazdagítja,
nyomot hagyva lép előre!
Talán, majd az utódaink
tőlünk igazat tanulnak,
s birtokában lesznek kincsnek,
igazságnak, büszke múltnak!

Talán még valóra válhat,
hiszem, sosincs hozzá késő,
megvan még a józan eszünk,
s kezünkben még ott a véső!
Faragjunk embert magunkból,
egyedekből büszke népet!
Szeretettel, jó szándékkal,
álmodjunk új jövőképet!

Ne csak feltételes módban,
sose függjünk többé mástól,
merjünk tenni, cselekedni,
nem félve az elmúlástól!
Van-e erő, mely erősebb
Istenünknél? Egyáltalán?
Legyen erős a reményünk,
legyen a lét több, mint TALÁN(Y)!

A szeretet erejével
tartsuk egyben ezt a népet,
hisz mi MAG-unk MAG-ok vagyunk,
s bölcsőnk az anyatermészet.
Isten áldd meg hát a magyart,
add vissza minden reményünk,
kérünk, mutass utat nekünk,
s emeld újra fel a népünk!

Aranyosi Ervin © 2017-12-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ha újra nemzetté válnánk…

Aranyosi Ervin: Ha újra nemzetté válnánk…

Hej, ha újra, s végre egy nemzetté válnánk,
közös célok mentén, szebb jövőt szolgálnánk!
Együtt tennénk dolgunk, egymást támogatva,
munkánkba lelkünket szívből beleadva.

Nem bűnhődnénk tovább a mások bűnéért,
nem adnánk el lelkünk soha piszkos pénzért,
a kezünk nyomában bőség, kincs teremne,
s a jövőnk csírája készülődne benne!

Ha a magyar ember egyként tenné dolgát,
nem játszanánk többé a hajlongó szolgát!
Jövőt teremtenénk, Istenünknek hála,
minden magyar ember egy nemzetté válna!

Szórd az anyaföldbe szét a jövőnk MAG-ját,
felejtsd el a múltnak bánatát, haragját.
Épüljön az ország, legyen jó alapja,
az erőt majd hozzá a jó Isten adja!

Segítsünk magunkon, Isten hadd segítsen,
hagyjuk, hogy az élet jókedvre derítsen!
Szálljon áldás reánk, szeretet és béke,
viruljon lelkünkben a jók egészsége!

Bennünket az úton szeretet vezessen,
hogy a magyar mind-mind büszkévé lehessen!
Együtt, egyenlően, egyként összefogva,
tudással szívünkben, összemosolyogva.

Múlt zavaros vizét húzza le az örvény,
végre az igazság legyen jog és törvény!
S úgy, mint Isten előtt legyünk egyenlőek,
egyként részesei a közös jövőnek!

Váljunk egy nemzetté, összefogó néppé,
idegen hatalom ne zúzhasson péppé!
Hisz erősek vagyunk, amíg jót akarunk,
amíg Istent szolgál, s hazát épít karunk!

Legyen minden magyar, úgy mint rég, testvéred,
a közös célokért hulljon csak a véred!
Oltalmazd karoddal, éltesd szeretettel,
hadd váljon boldoggá minden magyar ember!

Aranyosi Ervin © 2017-06-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Élhetőbb új évet kívánok!

Buek-2017
Aranyosi Ervin: Élhetőbb új évet kívánok!

Lassú vajúdással szüli meg december,
reményteli szívvel várja minden ember.
Mindőnk azt reméli, jobb lesz, mint elődje,
tán az életünk is megváltozik tőle.
Hogy az egész világ szebbé, jobbá válik,
a gonosz rossz arca, mint egy máz, lemállik,
és egy szerethető világ jön helyébe,
amit szép hitünkért Isten ad cserébe.

Múlatjuk az időt, magunk kimulatjuk,
bút, keserűséget az óévben hagyjuk,
Várjuk a jövendőt, benne van reményünk,
hogy szeretve egymást, ember módra éljünk.
Változik az idő, változzon világunk!
Az válik valóra, amit láttat álmunk,
amit elképzelünk, s képes vagyunk látni,
csak az jöhet létre, tud valóra válni.

Mi lenne, ha mi most nem csodára várnánk,
a jót elképzelnénk, s teremtővé válnánk!
Képünk lenne róla, hogy élhetünk szépen,
s tudnánk, a mennyország eljöhet, egészen!
Nem hatalmasokat dicsérne a nimbusz,
egy nemzetért szólna ma éjjel a himnusz!
Kezünk, szívünk, lelkünk egymásba karolna,
ha az év-forduló, egy új kezdet volna!

Amikor kigyúlnak az ünnepi fények,
mikor felélednek hitek és remények,
Isten egy nemzetnek tegye jobbá sorsát,
legyen hát mennyország végre Magyarország!
Hiszen, minden mi kell, nemzetünknek, megvan!
Csupán elosztani, adni kéne jobban!
Csupán felemelni kéne ezt a népet,
ehhez kívánok most egy boldogabb évet!

Aranyosi Ervin © 2016-12-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Még egy lépés

még egy lépés
Aranyosi Ervin: Még egy lépés

Mindig csak egy lépést kellene még tenned,
mert a csoda ott van, gondolatként benned!
Amikor feladod, csak ennyi hiányzik,
azután irigykedhetsz: – Elérte egy másik!
S elhiszed: – Küzdeni, s harcolni kell érte!
Nem gondolsz álmokra késztető miértre,
csak úrrá lesz rajtad a bősz harci szellem,
és küzdesz keményen a társaid ellen.

Milyen hajtóerők szítják tüzed, lelked?
Irigység, düh, harag lobban lángra benned?
Minden vetélytársad leakarod győzni,
s nem tudsz itt a létben békésen időzni!
Csupán még egy lépés, – s képes vagy megtenni!
Boldogulni kéne, nem győztesnek lenni!
Hiszen, ahol győznek, mások veszítenek,
célszalagot eléd ezért feszítenek.

Hidd el, könnyebb lenne minden, összefogva,
egymást támogatva, összemosolyogva,
szeretet melegét éreztetve mással,
együtt emelkedve sok segítő társsal!
Tudd, ez igaz lehet egy egész nemzetre,
s várom, vajon mikor jössz rá végre erre,
hogy nem harcolni kell, hadakozni, nyerni,
hanem összefogva, népet felemelni!

Aranyosi Ervin © 2016-11-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Magyar Kultúra Napjára

Aranyosi Ervin: Magyar Kultúra Napjára

Magyar Kultúra Napja ez,
vajon neked ez mit jelez?
Hallgatod csak a médiát,
s nem hallod néped jajszavát?
Vagy most szívedig engeded,
s a művészet, s a szeretet
segít végre megérteni:
– A teremtő, az isteni,
a felemelő gondolat,
mely megold fájó gondokat,
s mely felemel egy nemzetet,
az nem más: csak a szeretet!
Ha egy nemzet összefog,
pokol kialszik, összerogy,
s kézen fogva megyünk tovább,
s együtt teremtünk száz csodát!
Magyar Kultúra Napja van,
szeressünk hát mindannyian!
Játszunk egy élő szerepet,
s vezessen jóság, szeretet!

Aranyosi Ervin © 2016-01-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Fogjunk össze Magyarok!

Fogjunk össze magyarok
Aranyosi Ervin: Fogjunk össze Magyarok!

Össze kéne fognunk, eggyé kéne válnunk,
egyetlen hazánkért közös célt találnunk.
A széthúzás helyett, egy irányba menni,
közös akarattal felemelőt tenni.

Elszórni a jövő szép, termékeny magját,
elűzni szívünkből a múltunk haragját!
Megnyitni a szívünk, vágyunk motiváljon,
a kiváló mindig az élünkre álljon!

Ám ne a hatalom vezesse a léptét,
magyar Kánaánba kísérje a népét!
Csak az járjon élen, ki szolgálni képes,
ki pártatlanul is szólni tud a néphez.

Legyünk önállóak, függetlenek, büszkék,
kik a szabadságot zászlajukra tűzték.
Ne legyünk másoknak alárendelt nemzet,
akit más hatalmak könnyen megvezetnek!

Csodás ez az ország, megvan benne minden,
segítsünk magunkon, s megsegít az Isten!
Össze kell csak fognunk, egymásért kell élnünk,
elhibázott múltat, holnapra cserélnünk!

Aranyosi Ervin © 2015-11-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Élő költészet

élő költészet
Aranyosi Ervin: Élő költészet

Amíg akad, ki lantot vesz kezébe,
s gondolat szárnyán lelkesedni bír!
Amíg magyar szó száll a magas égbe,
s szóképeket a kéz leírni bír,
addig, bizony, a költészetünk élő,
s temetni hazát, s népet sem lehet!
Addig a magyar paszuly égig érő,
s felemeli a csüggedt nemzetet!

Aranyosi Ervin © 2015-07-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nemzeti ünnep – Összefogás

összefogás

Segítő kéz, másoknak a bajban,
a legtöbb, amit nyújthatsz, ha baj van.
Tenni azt, mit lelkes szíved diktál,
olyan, mintha zárt kapukat nyitnál.
És ha egy nép összefogni képes,
semmi nem ér fel az erejéhez!
Szeretettől a hó is megolvad,
szíved dobban, s már tudod, hogy hol vagy:
Ez a hazád, s a lelkedben érzed,
milyen erős tenni vágyó néped!
Ünnepnap volt, hát mi ünnepeltünk,
társainkért zord utakra keltünk.
És ha egy nép összefogni képes,
semmi nem ér fel az erejéhez!
S köszönjük, a sok, sok fáradtságot,
azoknak, kik hordozták a lángot,
mely sok szívet fagyból melegített.
Megköszönöm annak, ki segített. (Aranyosi Ervin)
http://www.facebook.com/1kep1vers

By

Aranyosi Ervin: Gondolat – Ébresztő!


Aranyosi Ervin: Gondolat – Ébresztő!

Acsargó, veszett farkascsordák,
osztozkodnak a koncokon.
Te vagy a préda Magyarország,
– édes hazám és otthonom.
A történelem viharában
bárkivel szembe szállt hadunk.
“Magyar szúnyog” szív vért a mában,
s ellene védtelenek vagyunk.
Országunk annyi drága kincse,
széthordva már! Nem létezik!
Mert van ki sajátnak tekintse,
– a dolgozó meg éhezik.
Dolgoztunk köröm szakadtáig,
adósságunk meg egyre nőtt.
Nincs jog mi véd, jövőnk nem látszik,
így állunk istenünk előtt.
Birkák vagyunk, gyapjúnk lerágva,
pásztor mi ránk már nem figyel,
zsebét tömi, – a nép meg árva –
s tehetetlen, ha tenni kell!
Egészségünk, lelkünk szakadtan.
Terelgetnek, s megosztanak.
Bégetve, sírva szakadatlan,
s nézve, ki hogyan fosztanak?
Néhányan érzik, tenni kéne!
De mit? Hogyan? És nincs vezér!
Nincsen “király” kit becsül népe,
ki bosszút állhat mindezért.
Tanácstalanság húz a mélybe,
ha így folytatjuk, elveszünk!
Az irányítást vegye kezébe,
a nép,  és mentsük NEMZETÜNK.

Aranyosi Ervin © 2010-03-21.
A vers és festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva