Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: A Pozsonyi csata emlékére (907.)

Aranyosi Ervin: A Pozsonyi csata emlékére (907.)

Volt egyszer egy csata,
a Magyarok ellen.
Soká nem találtuk
a történelemben.
Nem dicsőítették,
rútul elhallgatták,
száműzték előlünk
népuraló “gazdák”!

Épp hogy hazatértünk
ősi, szép hazánkba,
s elakartak űzni,
vissza Ázsiába,
vagy épp kiirtani
tán a teljes népet,
hisz ez volt kiróva,
ez volt az ítélet.

Ám hőseink mellett
a jó Isten állott,
és a büszke népünk
hősökkel megáldott,
kik a túlerővel
bátran szembeszálltak,
s hozzá elmés tervet,
csellel fabrikáltak.

Ezért van még hazánk,
s benne büszke népünk,
s lehet történetünk
méltó büszkeségünk.
Emlékezzünk rájuk,
nagy harcosainkra,
kiknek nevét Urunk
a szívünkbe írta.

Hiszen legyőzték ők,
a nagy frank sereget,
tőlük tanulhatunk
szép honszeretetet!
Többszörös túlerő,
vízen, szárazföldön
zúdult nemzetünkre,
hogy derékba törjön.

Ám, mi mégis győztünk,
vállalva nagy árat,
az utókor előtt
méltó példa állhat.
Igaz vezetőink
életüket adták,
vitézségben hűen
az ellent meghaladták!

Emlékezzünk rájuk,
drága őseinkre,
vérük büszkeséggel
ömlött földjeinkre.
S mutatták a magyar
mi mindenre képes,
túlerő ellen is
győzni lehetséges.

Árpád három fia
életét vesztette
-Tarhos, Üllő, s Jutas-
mondj imát felette.
Megvédték honunkat,
éltették reményünk,
büszkeséggel nézzen
rájuk vissza népünk!

Mert ma is él hazánk,
benne él a nemzet,
Kárpát-medencében
gyökeret eresztett.
Ám, sose feledjük
őseinknek tettét,
kik jövőnknek magját
egykor elvetették!

Aranyosi Ervin © 2020-07-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hogyan tudnék…


Aranyosi Ervin: Hogyan tudnék…

Hogyan tudnálak felemelni,
hogy újra az a régi légy,
ki képes létet ünnepelni,
akit átjár a tiszta fény?
Hogy képes légy magyarként élni,
alkotva csodás nemzetet?
Kit nem vakítnak hazugságok,
kit álnok többé nem vezet.

Hogyan tudnék szívedhez érni,
hogy együtt dobbanjon velem,
s együtt dobbanjon nemzeteddel,
hogy ne bénítsa félelem?
Hogy egymásért ki tudjunk állni,
rendet teremtve, tenni jót?
Újra igaz nemzetté válni,
mely segíti a Föld-golyót!

Hogyan tudnék elmédre hatni,
felnyitni csukott szemedet?
Mutatni azt, hogy tudsz haladni,
ha szívedben a szeretet!
Ha elfogadod szép hazádat,
amit teremtőnk ránk hagyott,
ha lelked igaz ügyért lázad,
és teljes szíveddel vagy ott!

Hogyan mutassak jövőképet,
mely élhető jövőt jelent?
Ha megtagadod ezt a népet,
s hazugságban élsz meg jelent?
Ha koldus vagy saját hazádban,
s meghajolsz árulók előtt,
itthon vagy s mégis hazátlan,
s hazug rak reád szemfedőt!

Hogyan tudnék szép hitet adni,
hogy végre nagyra tartsd magad,
hogy tudj egy jó úton haladni,
s igaz legyen minden szavad.
Hogy testvérként nézz a magyarra,
együtt, e földdel egy vagyunk,
ne ássunk sírt, mind belehalva,
e világban többet hagyunk!

Népünk teremthet új világot,
és mi adhatunk új hitet,
el kell dobjuk a régi átkot,
lelkünket csak ez menti meg!
Segíts, hogy újra összeálljunk,
kiálljunk népünkért megint!
Hogy élőn, szép nemzetté váljunk,
s élhessünk jól, hitünk szerint!

Aranyosi Ervin © 2020-06-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Megtisztulás…

Aranyosi Ervin: Megtisztulás…

Hogyan lehet egy nemzetben tartani a lelket?
– Ha dalnokai szebb jövőről, szívből énekelnek!
Ha dalukkal felemelnek, hogy a gondot lépd át,
amikor a szeretetről mutatnak be példát!

Szavainkból lelkesítő, s nyugtató szó szóljon,
hogy a lélek megtisztuljon, s hittel válaszoljon!
A félelem elillanjon, és értelmét vessze,
s ne maradjon bennünk kétség, hogy holnapunk lesz-e?

Tisztuljon meg hát a világ, szálljon reánk béke,
szeretetlen korszakának legyen végre vége!
Az emberség, gondoskodás, együttérzés éljen,
hogy az ember ráébredjen, nincsen mitől féljen!

Nyugodjunk meg, hiszen tudjuk, minden rossz elmúlik!
Ahol a fény nem fentről jön, az árnyék megnyúlik.
Ám, ha lelkünk emelkedik, fénybe borul minden,
szebbé válik ez a világ égi, s földi szinten.

Segítsünk hát Teremtőnknek, s a teremtett világnak,
adjunk esélyt a lelkünkből ébredő csodáknak!
Félelmünket engedjük el, hitünk erőt adjon,
hogy a lelkünk feléledjen, fény felé haladjon!

Emelkedjen rezgésszintünk, szeretettel éljünk,
adjunk esélyt a világnak, őszintén reméljünk!
Hagyjuk lelkünk lenyugodni, s fényben megfürödni,
akarjunk egy fénylő korra szívvel készülődni!

Emelkedj fel hát nemzetem, fogadd be a békét,
s várd a zúgó viharban, a megtisztulás végét!
Az igazság, hit, szeretet gyújtson bennünk lángot,
tiszta szívvel emeljük fel az egész világot!

Aranyosi Ervin © 2020-03-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Népemhez szólva


Aranyosi Ervin: Népemhez szólva

Emeld fel fejed büszke népem,
megalázkodnod nem szabad,
érezd te is a büszkeségem,
s amikor kell, hallasd szavad!

Tiéd e föld, mit őseidtől
megörököltél egykoron,
ne lépj ki régi szerepedből,
hiszen ki magyar, mind rokon!

Ne hagyd, hogy népek tégelyében,
belőlünk ólmot öntsenek,
ne hagyd, hogy népünk életében,
idegen népek döntsenek.

Ne hagyd fiaid széjjel szórni,
– habár tiéd a nagyvilág –
de úgy nehezebb eggyé forrni,
ha más fog mundért adni rád.

Emeld fel fejed büszke népem,
megalázkodnod nem szabad,
érezd te is a büszkeségem,
s amikor kell, hallasd szavad!

Az élősködőt rázd le végre,
ne szívja édes véredet,
esküdj inkább hazád nevére,
és segítsd sok testvéredet.

Ám erőszak az nem segíthet,
csak halált szül a gyilkolás.
A szellem tehet naggyá minket,
a szeretet, hit, a tudás!

Kard által vész, ki karddal élne,
nyisd inkább fel a szemeket,
ha szíved szebb jövőt remélne,
egy út marad: – A szeretet!

Emelkedj fel hát büszke népem,
szeresd jobbá világodat,
szíved használd a teremtésben,
s hiszem, az Isten támogat.

Szeretettel kell eggyé válnunk,
feléleszteni nemzetet,
jobb utat ennél nem találunk,
szív nélkül élnünk nem lehet.

Emeld hát fel a csüggedőket,
mutass jó példát, célt nekik!
Tedd élhetőbbé a jövődet,
s talán majd lépted követik!

Emeld fel azt, ki lenn a porban,
nem meri élni életét,
ne hagyd a szegényt a nyomorban,
hiszen a lét, megélve szép!

Adj nekik végre valós álmot,
amiért élni érdemes!
Adj vissza jogot, igazságot,
legyen a lét tisztán nemes!

Járja a létnek békés útját,
egymásban lássa a csodát,
az életvízért ássa kútját,
s villantsa bátran mosolyát!

Adjon annak, kinek még nincsen,
és ettől legyen gazdagabb,
a lélekre új reményt hintsen,
mert aki szeret, az szabad!

Emelkedj fel hát büszke népem,
szeresd jobbá világodat,
szíved használd a teremtésben,
s hiszem, az Isten támogat.

Hiszem, a szeretet majd gyógyít,
kevesebb lesz az áldozat,
csak minden szív találjon gyógyírt,
szeretve nem vár kárhozat!

Vessünk véget panaszkodásnak,
s ne vakíthasson holmi kincs!
Mutassunk példát a világnak,
hulljon le rólunk a bilincs!

Emeld fel fejed büszke népem,
legyen boldog a holnapod,
hogy szíved mától jót reméljen,
hidd el, hogy meg is kaphatod!

Csak higgy magadban, szeretetben,
s meglátod, lelked felemel!
A hit lángja égjen szemedben,
poklodból végre gyere fel!

Lásd meg fénylőn a napvilágot,
mit az árnyék eddig takart,
amit a lelked sose látott,
s ölelésre lendítsd a kart!

Saját néped öleld magadhoz,
legyél általuk gazdagabb!
Lépj magasra, közel a Naphoz,
és büszkén hangoztasd szavad!

Legyél magyar, felemelt fejjel,
emeld fel végre nemzeted!
S bármi legyen, sose feledd el,
a te erőd a SZERETET!

Aranyosi Ervin © 2020-01-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: 2020.01.01.


Aranyosi Ervin: 2020.01.01.

Érdekes a dátum – négy kerekünk kivan!
Pedig nem gurulunk rajta mindannyian.
Most e négy kerékkel lépünk az újévbe,
s reméljük egy jobba, vagy épp csodaszépbe!
Kerek az esztendő, majd szökni is próbál,
higgyük, most előttünk egy megváltó jó áll!
Talán az életünk is kikerekedik,
szívünk is jósággal, szeretettel telik.

Ha meg szeretet van, ugyan mi ne lenne,
hisz a szeretetben ott a béke, benne,
borban az igazság, pezsdüljön az élet,
végre a világunk kezdjen táncba véled!
Kell, hogy mi változzunk, hogy magunkba nézzünk,
ősi tudásunkból újra felidézzünk,
megtaláljuk egymást, elegyedjünk szóba,
rabszolganép közé ne álljunk a sorba!

Hiszem, a nemzetünk még többre hivatott,
a jó Isten testált reánk feladatot,
amit külön-külön nem tudunk meglépni,
csakis egy nemzetként tudjuk azt elérni.
Együtt, összefogva, mert csak ez hiányzik,
– vallás, politika – egymás ellen lázít!
Jó lenne, ha végre “csak” magyarok lennénk,
egymást kézenfogva, földi mennybe mennénk?

Hisz itt Kánaán van, csodaszép hazánkban,
ha hinne a magyar saját igazában,
s nem fordulna egymás, és a világ ellen,
bízna önmagában, mint egy szilárd jellem!
Itt az új esztendő első, csodás napja,
lehet ez szebb jövőnk erős, szép alapja.
Az összefogásból vedd hát ki a részed,
s legyen végre magyar, s boldog az új éved!

Aranyosi Ervin © 2020-01-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Török idők Magyarországon

Aranyosi Ervin: Török idők Magyarországon
Festmény Székely Bertalan – Egri nők

Aranyosi Ervin: Török idők Magyarországon

Végváraink még csendben állnak,
bennük maroknyi, hős magyar,
akik védik foggal- körömmel,
mit más nép elvenni akar.
Hazug, csaló, áruló rendek
szolgálnak gyarló idegent,
honfiak már csak köztünk élnek,
hol igaz szív ver idebent.

Jaj, de a várak külön állnak,
s így egyenként legyőzhetők,
pedig, ha még összefognának,
erősebbek lennének ők!
Együtt a nép legyőzhetetlen,
ha kell viharral szembeszáll,
csak külön-külön élhetetlen,
mikor egymással szemben áll.

Hogyan lehetne összekötni,
egy naggyá gyúrni össze mind?,
Hogy közös érdek tartsa össze,
s éljen a közös cél szerint?
Hogyan lehetne egy a törvény,
mely mindre egyaránt vigyáz,
s nem kisebbségnek őrzi kincsét,
amely egy nemzetet gyaláz?

Buda várába – észrevétlen –
szivárgott be a gaz gyaur,
s hajbókolt, ígért békességet:
– Hadd nézzünk körbe csak Nagyúr!
Aztán egyszer csak itt maradtak,
s uralni kezdték a hazát,
s magára maradt már a pórnép
és elvesztette igazát.

Más Istent kellett már imádni,
sajátunkban már nem hiszünk!
Megtanult lomhán kalimpálni,
más ritmusra ver a szívünk.
Úgy gondoljuk, csak túl kell élni,
elmúlik, egyszer véget ér!
Végvárainkban nem kell félni,
s aggódni szétszórt nemzetért.

A hősök sírját megtapossák,
nyomukban virág sem terem.
Idegen népek lettek úrrá
egy erős, élő nemzeten.
Sosem fogjuk már felemelni,
méltó helyére a hazát?
A magyar ember elfelejti
a hőseit, s az igazát?

Aranyosi Ervin © 2019-10-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével a vers előtt, és a versszakok megtartásával együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Jó útra térni


Aranyosi Ervin: Jó útra térni

Kinek eszköze lopás, gyilkolás,
az világának szörnyű gödröt ás,
s önmaga is beletemetkezik,
az elvakultak ma mind ezt teszik.
De én hiszem, ez nem a mi utunk,
a lelkünk mélyén jobb létet tudunk,
csak nem szabadna elfelejtenünk,
hogy teremtést bízott ránk Istenünk!

És teremteni békében tudunk,
s így összefogva messzebbre jutunk!
Csak közösen, csak együtt élhetünk,
csak egy irányba, együtt léphetünk!
Hisz Istenünknek részei vagyunk,
s ha szétesünk, hiszem, mind meghalunk!
Csak figyeljük meg a természetet,
és keressünk egy új szemléletet!

Hogy éljünk, s hagyjunk élni másokat,
hogy jót akarjunk inkább, – ne sokat!
Nem kell legyőzni semmit, senkit se,
ne harcról szóljon ez a “szent mise”!
Éltessük hát, inkább az életet,
s olyat tegyünk, amitől szép lehet!
Hogy összekössön minket a beszéd,
egy néppé forrjunk, ne szóródjunk szét!

Hazánkat, s lelkünk emeljük végre fel,
s ezért – bizony – együtt álmodni kell!
Hogy újra szép és nagy legyen honunk,
hogy érezzük, mi összetartozunk!
Egy nép vagyunk, s csak együtt lehetünk,
kivételt tett az Istenünk velünk!
Mert a csoda magyar nyelvünkben él,
s ha rájövünk e titok mennyit ér,
akkor a csodánk tudói leszünk,
és naggyá válik újra a nemzetünk!

Aranyosi Ervin © 2019-08-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Március 15. – Itt és most


Aranyosi Ervin: Március 15. – Itt és most

Mit ünnepelsz ma drága népem?
Egy letűnt kor hős fiait,
akik még tudták, akkor, régen,
egy honfiszívben mi lakik?
Kik nem tűrték tovább a láncot,
mit idegen rájuk rakott,
nem akarták a szolgaságot,
nem maradtak tovább rabok!

Fellázadtak, utcára mentek,
és hallatták a hangjukat!
Legyünk végre egy szabad nemzet,
mely létével példát mutat!
Ők vajon elérték a céljuk,
s Mi végre szabadok vagyunk?
Vagy ugyanazt a létet éljük,
s a Földön nyomot sem hagyunk!

Győzött a túlerő, a zsarnok,
mi meg önként hajtunk fejet?
Más népek árnyékában élni,
rabszolgaként ma sem lehet!
De mindig kell, ki megvezessen,
kihez tartozni akarunk!
És tartozunk kamattal, pénzzel,
életre valók sem vagyunk?!

Hiába elménk gazdagsága,
a magyar földnek kincsei,
másnak fűlik már foga rája,
s megszerzi, ami nincs neki!
Fillérekért visz mindent tőlünk,
s drágán ad mocskot, szemetet.
Mi meg csak bárgyún nézelődünk:
– Azt adott, amit lehetett?!

Látszólag minket támogatnak,
s viszik hazánkból, ami jó,
és dübörög a gazdaságunk,
erről szól tévé, rádió.
Hóhér kezébe adunk pallost,
ítélkezzen fejünk felett!
Apró ügyekről szól a harc most,
csak, ami éppen fáj neked?

Mindenkinek van sérülése,
amiért önként síkra lép.
Senkinek nincs lelkébe vésve,
hogy szétszakítva él a nép!
Nem tud egymásért mind kiállni,
csak saját baja létezik!
Nem tud igaz nemzetté válni,
ki szabadságra éhezik.

Megbűnhődtük saját jövőnket?
Tán ez a lánc, mely fogva tart?
A bűntudatunk egyre nőhet,
így tartják féken a magyart!
Még mindig szabadságra vágyunk,
de gondolkodni sem merünk!
Készítik már halálos ágyunk,
s szűkítik az életterünk!

Mit ünneplünk? Egy forradalmat,
mely a mának példát mutat?
Csak azért van vége a dalnak,
mert elhagytuk a járt utat?
Ma inkább hordunk rozsdás láncot,
nyögünk az átok súly alatt,
magunkban oltjuk ki a lángot,
és már a lelkünk sem szabad…

Aranyosi Ervin © 2019-03-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Áldd meg Isten…


Aranyosi Ervin: Áldd meg Isten…

Áldd meg Isten a magyart mosollyal, vígsággal,
béküljön meg végre már ezzel a világgal!
Töltse el a büszkeség, hiszen megérdemli,
nem kellene már tovább szolganépnek lenni!
Áldd meg Isten a hazát, s add vissza a népnek,
gazdagítsa azokat, kik e földön élnek!
Ne mihaszna léhűtők arassák le kincsét,
s ne alkotót, teremtőt nyomasszon az ínség!

Segítsd élni a magyart, ne éljen hiába!
Ne vigye a tudását, ne fusson el lába!
Itthon tegye a dolgát, s békességben éljen,
önmagáért dolgozzon, s holnaptól ne féljen!
Árulóktól mentesen virágozzon földünk,
legyen szebb az életünk, amit együtt töltünk!
Fogjon össze a magyar, legyünk újra nemzet,
áldj meg Isten, s vállunkról vedd le a keresztet!

Nincsen okunk bűnhődni, hisz tiszta a lelkünk,
ne bánkódjunk a múlton, most kell ünnepelnünk,
s teremtenünk új jövőt nemzetnek, hazának,
végre érvényt szereznünk népünk igazának!
Isten áldd meg a magyart! Erőt adj a népnek!
Adj értelmet, tiszta célt, hozzá egészséget!
Ne legyen több háború, legyen béke végre,
hálás szívvel nézhessen a magyar az égre!

Aranyosi Ervin © 2018-08-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Istennel együtt!


Aranyosi Ervin: Istennel együtt!

Drága jó Istenünk, áldd meg a nemzetünk,
jó kedvvel megáldott legyen az életünk!
Napi dolgainkban szeretet vezessen,
minden gondolatunk teremtő lehessen!
Kérjük, szeresd jobbá, s bölcsebbé a néped,
alkosson világot, csodaszép egységet!
Hiszen egyek vagyunk, egy tőről fakadtunk,
minden sorscsapás közt emberek maradtunk!

Vedd le vállainkról a pénzhitel terhét,
tanítsd meg népednek az élet értelmét!
Öröm legyen élni ebben a hazában.
s minden ember higgyen saját igazában!
A jog legyen példás és ne legyen érdek!
A jót cselekedni, akad ok temérdek.
Egymásért kiállva, együtt boldoguljunk,
lélekben és testben végre megújuljunk!

Legyenek céljaink, közös úton járjunk,
a boldog ösvényre együtt rátaláljunk!
Az élő földünkkel szép harmóniában,
munkánkkal teremtsünk szebb jövőt a mában!
Minden honfitársunk, testvérünk is egyben,
éljünk összefogva, éljünk szeretetben,
A Föld többi népe rólunk vegyen példát,
és ezt a csodás kort velük együtt éld át!

Magyarok, mi vagyunk őrzői a létnek,
mutassunk hát példát az új nemzedéknek!
Mutassuk az utat, min érdemes járni,
mert földi mennyország fog itt reánk várni!
Legyen hát nemzetünk boldoggá és naggyá,
kérünk, Urunk hozzá egészséget adjál,
na meg lelki erőt, kitartást és hitet!
Szeresd jobb emberré végre mindegyiket!

Áldd meg a nemzetünk, szeretett Istenünk,
nincsen ellenérdek, ha te itt vagy velünk!
Nincs is ellenségünk, nincs okunk a harcra,
ne ítéljük magunk eleve kudarcra!
Hiszen összefogva minden felvirágzik,
egymásért vagyunk itt, ez a szándék látszik!
Együtt, hidd el, mindent véghez tudunk vinni,
s nem kell, csak szeretni, s az élet vízét inni!

Aranyosi Ervin © 2018-04-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva