Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: A szajkó karrierje

Fotó: Fenyvesi Zoltán

Aranyosi Ervin: A szajkó karrierje

Kormányzónak készült madarunk a Szajkó.
Meg is nyílt előtte minden titkos ajtó.
Tudatlanok aztán szív repesve várták,
a bárkit leutánozó, jópofa madárkát.
Utánozott újat, figurázott régit,
tudott adni síri hangot, s persze adott égit.
Csak igaz szó nem jött soha ki a száján,
lovagolt hát mások szétszórt hazugságán.
Nap, mint nap, amerre éppen forgolódott,
sok-sok ígérgető politikus volt ott.
Mindnek a szövegét szépen betanulta,
így listája megnőtt, cseppet sem volt kurta.

Boldog volt tőle a sok tudatlan ember:
mert ha ígéretét majd beváltja egyszer,
hát itt majd mindenki gazdagon fog élni,
kincsük kamrájukba nem fog beleférni!
S mert a Szajkó ígért mindig a legtöbbet,
ő hozzá a népek csak úgy özönlöttek,
s hitték, bővében van Ő az igazságnak,
elnevezték végül jó Mátyásmadárnak.
Ettől fogva ő lett a bölcs, igazságos,
s idomultak tehát az ő igazához.
Elkezdett hát ezért törvényeket írni,
alig győzték a jogászok ötletekkel bírni.

Csakhogy, a sok törvény csupán őt szolgálta,
ebből aztán persze, sokaknak lett kára.
Mert a szajkó-törvény csak a Szajkót védte,
s nem számított az sem, igazságot sért-e?
Sok ember, sok sértett a bagolyhoz fordult,
mert annak fejébe egykor sok ész tódult,
s nem tudhatták róla, a Szajkó megvette,
jutalmul a kincstár egereit ette.
A bagoly onnantól megvédte a Szajkót,
s csupa hamis hírrel látta el a sajtót.
Nem engedte nyúzni megbecsült barátját,
jobban jár, ha azt is csak jó színben látják.

Morgolódtak ugyan, de tűrtek a népek,
ellenségkép pedig gyártódott temérdek,
ráfoghattak bármit rókára, szarkára:
– Ők loptak, s miattuk ment fel minden ára!
Vagy épp eltűnt minden, ami csillog, s fényes,
amire az ember szolgalelke kényes.
Közben a medvét is gyanúba keverték,
hiszen külföldön élt, ezért persze merték.
Nem is tudott, s akart, önként védekezni,
igazának ő is jól érvényt szerezni.
Távolról táplálta a negatív képet,
ezért méhkaptárból kapott sűrűn mézet.

A medve hát nyaralt, tejben, mézben fürdött,
haza, megméretni nem is készülődött.
A szajkó meg szidta plakátra ragasztva,
fogy az állam pénze, a népet aggasztva.
A sok állat tűrte, ameddig tűrhette,
bár sokaknak csőrét bántotta a tette,
mégis meghagyták a szajkót jómadárnak,
hisz az ellenzéktől jót hiába várnak.
Mert az ellenzéket a szajkó etette,
az ellopott pénzből éppúgy lefizette,
azok lázadoztak, de csak színjátékból,
s kapták a fizetést államkincstáréból.

Hogy mi lett a vége, azt titkosították,
és a hőzöngőkről készítettek listát.
Betiltottak minden közös együttlétet,
egyes személyekre osztva fel a népet.
Sok megosztott állat, nem mert lázadozni,
csak a csapatsporttal tudták lázba hozni.
Befogták csőrüket, s a szajkó rikácsolt,
és a hőzöngőknek sok, nagy cirkuszt ácsolt.
Ennyi volt a mesém, a szajkó karrierje,
valósnak hinni senki ne is merje,
képzeleted játszik, ha van hasonlóság,
ez csak mai mese, kicsit sem valóság…

Aranyosi Ervin © 2021-03-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A Pozsonyi csata emlékére (907.)

Aranyosi Ervin: A Pozsonyi csata emlékére (907.)

Volt egyszer egy csata,
a Magyarok ellen.
Soká nem találtuk
a történelemben.
Nem dicsőítették,
rútul elhallgatták,
száműzték előlünk
népuraló “gazdák”!

Épp hogy hazatértünk
ősi, szép hazánkba,
s elakartak űzni,
vissza Ázsiába,
vagy épp kiirtani
tán a teljes népet,
hisz ez volt kiróva,
ez volt az ítélet.

Ám hőseink mellett
a jó Isten állott,
és a büszke népünk
hősökkel megáldott,
kik a túlerővel
bátran szembeszálltak,
s hozzá elmés tervet,
csellel fabrikáltak.

Ezért van még hazánk,
s benne büszke népünk,
s lehet történetünk
méltó büszkeségünk.
Emlékezzünk rájuk,
nagy harcosainkra,
kiknek nevét Urunk
a szívünkbe írta.

Hiszen legyőzték ők,
a nagy frank sereget,
tőlük tanulhatunk
szép honszeretetet!
Többszörös túlerő,
vízen, szárazföldön
zúdult nemzetünkre,
hogy derékba törjön.

Ám, mi mégis győztünk,
vállalva nagy árat,
az utókor előtt
méltó példa állhat.
Igaz vezetőink
életüket adták,
vitézségben hűen
az ellent meghaladták!

Emlékezzünk rájuk,
drága őseinkre,
vérük büszkeséggel
ömlött földjeinkre.
S mutatták a magyar
mi mindenre képes,
túlerő ellen is
győzni lehetséges.

Árpád három fia
életét vesztette
-Tarhos, Üllő, s Jutas-
mondj imát felette.
Megvédték honunkat,
éltették reményünk,
büszkeséggel nézzen
rájuk vissza népünk!

Mert ma is él hazánk,
benne él a nemzet,
Kárpát-medencében
gyökeret eresztett.
Ám, sose feledjük
őseinknek tettét,
kik jövőnknek magját
egykor elvetették!

Aranyosi Ervin © 2020-07-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Trianon emlékére


Aranyosi Ervin: Trianon emlékére

Ne várj igazságot a hatalmasoktól,
te csak néző lehetsz, távoli sarokból.
Elhitetik veled, van beleszólásod,
de ha megszólalnál, saját sírod ásod!
Senki vagy, semmi vagy a történelemben,
s bár néha a függöny szemedről lelebben,
mégsem láthatod át gazok cselszövését,
akik eltervezték szép nemzetünk végét.

Nem voltunk okai a gaz háborúknak,
amik gazdasági érdekekért dúltak,
csak belecsöppentünk a lángoló világba,
mint egy monarchia eluralt országa.
Vitték fiainkat, golyófogó kellett,
és mi kitartottunk a vesztesek mellett.
Az árulók pedig, akik épp átálltak,
országrészek felett hiénákká váltak.

Széttépték hazánkat gyilkos farkashordák,
a nagyobbik felét kirablóknak szórták,
szanaszét szaggatva egy nagy, s érző népet,
mert a magyaroktól ezer éve féltek.
Aranyunk, ezüstünk, sónk, mind odaveszett,
vitték gyárainkat, a magyar földeket,
tenger-kikötőnket, az összes hajóval,
csodás tájainkért, ma is száll a sóhaj.

Ilyen csúfos rablást nem látott a világ,
azóta is nyögjük a súlyos rabigát.
Németek, szovjetek, s Európa krémje,
rajtunk élősködik, a nyakunkra lépve.
Kisemmizett földünk, drága magyar honunk,
koldusokká válunk, aztán elpatkolunk.
A megosztott nép már nem tud összefogni,
csak magukban tudnak csendesen nyafogni.

Eltelt száz esztendő, semmi sem változott,
a magyar szív csendes, végleg elkárhozott.
Akik kiraboltak, mind utálnak minket,
s büszkén mutogatják fel értékeinket.
Nincsen már hatalmunk, az erőnk is fogytán,
és a magyar nemzet holnapra elfogy tán.
Kiürül az ország teljes éléstára,
s a Dunáig kúszik tolvaj nép határa.

Aranyosi Ervin © 2020-06-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mi vagyunk a magyarok

Feszty Árpád: A magyarok bejövetele (Feszty-körkép), részlet

Aranyosi Ervin: Mi vagyunk a magyarok

Egyszer voltam, hol nem voltam,
azt hiszem, hogy lehettem.
Éldegéltem egy mesében,
tiszta szívből szerettem.
Adtam, kaptam, csudaszép volt,
s hittek bennem oly sokan,
mindaz, amit megálmodok
a jövőben megfogan.

Teremteni tanítottam
ősz szakállút, kisdedet.
Magyaráztam, s megmutattam
szebben élni is lehet!
Hittétek is, s persze nem is,
de a remény bennem élt,
aztán jöttek más mesélők,
akiktől a lélek félt.

refrén:
Álmodjunk egy szebb világot,
tisztán fénylőt, kedveset,
amit átsző jóságunkkal
a még élő szeretet!
Álmodjunk, váljon valóra,
legyen létünk része már,
a hazánk ezer év óta
erre készül, erre vár!

Egyszer voltam, talán leszek,
talán lesz még holnapom!
Magyar szívem a keblemben,
tán még büszkén hordhatom!
Talán sok szív együtt dobban,
talán boldogok leszünk,
talán végre észhez térünk,
s feltámasztjuk nemzetünk!

Nem számít majd, vén vagy ifjú,
városban, vagy falun él,
egyforma lesz a világban,
az ki magyarul beszél!
Kinek szíve hazájáért
dobban, s érte élni mer!
S nem érzi majd soha többé,
hogy magyarként félni kell!

refrén:

Álmodjunk egy szebb világot,
tisztán fénylőt, kedveset,
amit átsző jóságunkkal
a még élő szeretet!
Álmodjunk, váljon valóra,
legyen létünk része már,
a hazánk ezer év óta
erre készül, erre vár!

refrén2:

Álmodjunk egy szebb világot,
fogjuk meg egymás kezét,
s ezt a drága magyar népet
ne szakítsa senki szét!
Higgyünk egyként Istenünkben,
s áldjunk meg minden napot!
Mutassuk meg a világnak,
mi vagyunk a MAGYAROK!

Aranyosi Ervin © 2020-04-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szívünkben ünnepelve

Aranyosi Ervin: Szívünkben ünnepelve
(Március 15. margójára)

Ellopták népünk ünnepét
hőseinket tiporva sárba!
Nincs háború, de fél a nép,
rabláncon lóg a szabadsága!

Hazugság béklyó, hírbilincs.
S karját lógatja, tehetetlen!
Kiút rabságból persze nincs,
és a hatalmas telhetetlen.

Ha csak a Jó Istenben bíznánk,
nem lenne már félnivalónk,
ha hittel telne a tarisznyánk,
s hinnénk: akad jóakarónk!

Hőseink, kik értünk haltak,
zokognak most a mennyben fent,
ők szép és szabad hont akartak,
s nem közös sírt, nem jeltelent!

Halállal bátran szembeszálltak,
de hazugsággal nem lehet!
Mára látszat-múlttá váltak,
s piszkolják tolvaj, rút kezek.

Lehet Táncsics-t börtönbe zárni,
s börtönné tenni a hazát,
de nemzetet úgy leigázni
nem, ha őrzi igazát!

Ne hagyjuk gyökerünk kitépni,
ne lehessen hiába az!
Most kell ősök nyomába lépni,
vesszen a gyom, hulljon a gaz!

A múltunkat folytatni kéne,
hogy legyen léptünk és nyomunk!
Három színnel írni az égre,
mi itt még magyarok vagyunk!

Aranyosi Ervin © 2020-03-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Piros, fehér, zöld


Aranyosi Ervin: Piros, fehér, zöld

Piros, a fehér és a zöld,
lelkembe régen beleégtek.
Onnan kitépni sem lehet,
nem bírom el a szürkeséget!
Piros, fehér, na meg a zöld,
e három szín a büszkeségem.
Felednem sohasem lehet,
mert lelkemmel én is beleégtem!

Piros, fehér, na és a zöld,
mutatja hovatartozásom.
Viselem büszkén lelkemen,
hogy mindenki magyarnak lásson!
Piros, fehér és még a zöld,
zászlóm emelem lenge szélben,
mutatom büszkén honfitársak,
hogy belétek is belétek égjen!

Piros, fehér együtt a zölddel,
egy jelkép, ami összeköt,
egy népként állunk a világban,
minden egyéb nemzet előtt.
Piros, fehér együtt a zölddel,
bár mutatná: – Egyek vagyunk!
Képesek vagyunk összefogni,
s élni nemzetként akarunk!

Piros, fehér, na és a zöld,
egy színesebb jövőt varázsol,
felébred lelkünkben a tűz,
a csodás nyelvünk parazsától!
Piros az erő, fehér a hűség,
a zöld az reményt ad nekünk,
hogy a földi lét viharában,
nem süllyed el a nemzetünk!

Piros, fehér, na meg a zöld,
lelkembe régen beleégtek,
adjon hitet a holnapokhoz,
ezért is lengetem felétek!
Piros, a fehér és a zöld,
szálljon a széllel kézen fogva!
Tegyük szabaddá szép hazánkat,
lássunk bele a csillagokba!

Aranyosi Ervin © 2020-03-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Írjunk sorsot!

Aranyosi Ervin: Írjunk sorsot!

Aranyosi Ervin: Írjunk sorsot!

Mindig őszinte ember voltam.
Tisztán használtam angyal tollam,
hol írásra, hol repülésre,
igaz szavam szívekbe vésve.

Próbáltam őszintén szeretni,
mások terhét magamra venni,
s hordani, mint saját keresztet,
mely közben gyökeret eresztett.

Ide kötött hazához, néphez,
a magyar emberek szívéhez,
s tudtam, hozzájuk kell beszélnem,
értük repülnöm, értük élnem.

Viszonzásként elért a jóság,
hát nem volt hiábavalóság,
hogy csukott szemeket nyitogattam,
holnaphoz reményt, hitet adtam.

Persze, akadt, ki néha bántott,
rám aggatott súlyos kabátot,
hogy hordjam akkor is, ha nem kell,
legyek én is megfáradt ember.

Bántott, de nem vettem magamra,
a szívem nem gerjedt haragra,
megértettem, nem az én dolgom,
hogy lelkem érte morgolódjon.

Inkább fáklyát vettem kezembe,
s leírtam minden üzenetbe,
hogy az kövessen, ki már megérett,
ki elbírja az emberséget.

Ki életcélt akar találni,
s nem a sorsával szembe szállni,
hanem egy újat, szebbet írni,
amely után majd nem kell sírni.

Hiszem, a sors nincsen megírva,
nem vésték kőbe, vagy papírra,
vágyainkkal írjuk naponta,
s hitünk javítja, s néha rontja.

Hitünknek irányt kéne adnunk,
s mindig a jó úton haladnunk,
hálásan meglátni a szépet,
abból adjon többet az élet!

Jóságból, hitből, szeretetből,
meríthessünk új erőt ebből.
Írjunk sorsot magunknak, másnak,
úgy, hogy ne látsszon lázadásnak!

Mondjuk ki végre, mit szeretnénk,
érezze szívünk, értse elménk!
Élhetőt álmodjunk magunknak,
hol lelkünk szebb világba juthat!

Aranyosi Ervin © 2019-10-16.
A vers megosztása, másolása, csak a vers előtt a szerző nevével és a vers címével, valamint a versszakok megtartásával együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva
!

By

Aranyosi Ervin: Jó útra térni


Aranyosi Ervin: Jó útra térni

Kinek eszköze lopás, gyilkolás,
az világának szörnyű gödröt ás,
s önmaga is beletemetkezik,
az elvakultak ma mind ezt teszik.
De én hiszem, ez nem a mi utunk,
a lelkünk mélyén jobb létet tudunk,
csak nem szabadna elfelejtenünk,
hogy teremtést bízott ránk Istenünk!

És teremteni békében tudunk,
s így összefogva messzebbre jutunk!
Csak közösen, csak együtt élhetünk,
csak egy irányba, együtt léphetünk!
Hisz Istenünknek részei vagyunk,
s ha szétesünk, hiszem, mind meghalunk!
Csak figyeljük meg a természetet,
és keressünk egy új szemléletet!

Hogy éljünk, s hagyjunk élni másokat,
hogy jót akarjunk inkább, – ne sokat!
Nem kell legyőzni semmit, senkit se,
ne harcról szóljon ez a “szent mise”!
Éltessük hát, inkább az életet,
s olyat tegyünk, amitől szép lehet!
Hogy összekössön minket a beszéd,
egy néppé forrjunk, ne szóródjunk szét!

Hazánkat, s lelkünk emeljük végre fel,
s ezért – bizony – együtt álmodni kell!
Hogy újra szép és nagy legyen honunk,
hogy érezzük, mi összetartozunk!
Egy nép vagyunk, s csak együtt lehetünk,
kivételt tett az Istenünk velünk!
Mert a csoda magyar nyelvünkben él,
s ha rájövünk e titok mennyit ér,
akkor a csodánk tudói leszünk,
és naggyá válik újra a nemzetünk!

Aranyosi Ervin © 2019-08-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hej magyar barátim…

BDY fafaragása – 1919-es címer

Aranyosi Ervin: Hej magyar barátim…

Hej, magyar barátim, ha megértenétek,
gyakran szállana fel ajkatokról ének!
Többször lenne jó ok vidám kacagásra,
büszkén nézhetnétek mostantól egymásra!
A szeretet újra néppé kovácsolna,
s bennünk a szeretet élő kovász volna.
Felemelnénk egymást, csillagokra lépnénk,
ősi szóval áldott magyarságunk élnénk!

Kiállva magunkért, hinnénk is magunkban,
szanaszét karistolt szép birodalmunkban,
mert bárhol vagy magyar, a magyar föld ápol!
A távoli földrész kilök majd magából.
Ám, ha szíved lelked magyar szóval áldott,
teremthetsz magadnak csoda szép világot,
csak nem kéne folyton sírdogálni, félni,
teremtő erőnkkel, csodánk kéne élni!

Hiszen a szeretet szép csodákat teremt,
oly hatalmas erő, melytől a képzelet
nekilódul, s alkot, létre hoz világot,
amilyet sok ősünk álmaiban látott.
Hej, magyar barátim, ne legyetek búsak,
hiszen a jó kedvünk csupán rajtunk múlhat!
Csak szeretni kéne siránkozás nélkül,
amitől az élet élhetővé szépül!

Aranyosi Ervin © 2019-06-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Álmodj szebb világot


Aranyosi Ervin: Álmodj szebb világot

Légy jó,
légy hű!
Légy végső menedék!
Szép szavakat hangoztatni
ma már nem elég!

Légy hit,
légy vágy,
légy az, ki felemel!
Légy az, ki hisz a holnapunkban,
s új utakra lel!

Refr.1:
Álmodj szebb világot,
boldogabb hazát!
Légy az, aki hűen védi
népe igazát!
Álmodj tiszta fényről,
ami útra kél,
bejárja a nagyvilágot
s végül visszatér!

Légy szó,
légy tett,
légy szív, ami dobog!
Légy útjelző a holnapunkba,
mely reánk mosolyog!

Légy ég,
légy föld,
légy álmodó világ!
Légy a holnap élő lelke
és jó lesz várni rád!

Refr.2:
Álmodj szebb világot,
boldogabb hazát!
Légy az, aki hűen őrzi
népe igazát!
Álmodj tiszta fényről,
mely az égig ér!
Álmodj egy új világról,
mely szebb jövőt ígér!

Aranyosi Ervin © 2018-09-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva