Aranyosi Ervin: Nélküled


Aranyosi Ervin: Nélküled

Nélküled én már nem vagyok,
nincsenek álmok, holnapok.
Lelkem kihalt, élettelen,
hát kérlek maradj itt velem.

Lézengek árván nélküled,
megfagyott szívem jéghideg,
s nem álmodom új holnapot,
hisz nélküled halott vagyok.

Hát kell, hogy hozzám visszatérj,
lelkeddel szép szívemhez érj,
felébreszd bennem a Napot,
érezhessem: – Élő vagyok!

Lehelj hát életet belém,
csókoddal érzőn, könnyedén,
melegítsd át a szívemet,
hadd súgjam lelkesen neved!

Nélküled én már nem leszek,
csupán emlékként létezek,
halott virág, száraz levél…
A lét nélküled mit sem ér!

Bolyongok árván, céltalan,
nem hallják többé szép szavam,
nem látják többé alakom,
csak hamu marad, egy halom…

Hiszen te érted égtem el,
s e szív tán többet érdemel,
de porrá válik nélküled,
mit szerte szór a rémület.

Többé egész már nem vagyok,
szívemben félelem ragyog,
nem leszek teljes már soha!
Mennék hozzád, de nincs hova!

Felkap a kósza őszi szél,
könnyen megteszi ő, hisz él!
Csupán a létem súlytalan,
porhüvelyem csak útban van.

Mit ér a létem nélküled,
az óra jár, sok perc üget,
s a világom földhöz ragad,
mert elloptad abból magad.

Nélküled én már nem vagyok,
nincsenek álmok, holnapok,
lelkem kihalt, élettelen,
hát kérlek maradj még velem…

Aranyosi Ervin © 2018-10-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva