Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Őrizzük a magyar nyelvet!


Aranyosi Ervin: Őrizzük a magyar nyelvet!

Majmoljuk az angolokat,
ugye, milyen jó nekünk!
Hepi nyú jírsz, hepi börtszdéj
emeli az ünnepünk.
Mindegy az, csak hadd virítson,
tudásunkkal villogunk!
Nem értjük, hogy mért vezetnek,
s mért van tőlük billogunk!

Szép nyelvünket elfelejtjük,
beolvadunk lelkesen,
hogy az inglisek világa
uralhasson teljesen!
Honnan jöttünk, hová tartunk,
majd ők megmondják nekünk,
elfeledjük őseinket,
egy szép nyelvet temetünk!

Ha magyar vagy, használd kérlek,
a teremtő nyelvedet!
Gyökereidtől megfosztva
elveszíted nemzeted!
Sokunknak csak ez maradt meg,
s nem érdekel pénz, vagyon,
de hazámat és nyelvemet
elporladni nem hagyom.

Nyelvújítók, itt a mában,
rombolják le szavaink,
kisebbítve a tudásunk,
elrabolva javaink.
Az sem baj, ha már nem értjük,
szajkózzuk, ez trendi lett!
Ám a sok szó elferdítés
nem igazán honfi tett!

A nyelvében él a nemzet,
s ha azt tőlünk elveszik,
vele sírba száll világunk,
a magyar hon elveszik!
Mentsük meg hát csodás nyelvünk,
ápoljuk, élő legyen!
Emeljük fel nemzetünket,
váljon naggyá e helyen!

Ne használj idegen “szókat”,
csakis magyar szavakat,
őrizzük meg örökségünk,
ez egy nemes feladat!
Próbálj meg szépen beszélni,
választékkal, helyesen!
Álljon helyre szép világunk,
teremthessünk lelkesen!

Olyan eszköz ez kezünkben,
mely felemel és tanít,
képzeletünkkel színezve,
tönkrementet megjavít!
Nyelvünk varázslattal ér fel,
benne csodánk ott ragyog.
Hadd mondjuk ki büszkeséggel:
– Én igaz magyar vagyok!

Aranyosi Ervin © 2021-01-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Jó útra térni


Aranyosi Ervin: Jó útra térni

Kinek eszköze lopás, gyilkolás,
az világának szörnyű gödröt ás,
s önmaga is beletemetkezik,
az elvakultak ma mind ezt teszik.
De én hiszem, ez nem a mi utunk,
a lelkünk mélyén jobb létet tudunk,
csak nem szabadna elfelejtenünk,
hogy teremtést bízott ránk Istenünk!

És teremteni békében tudunk,
s így összefogva messzebbre jutunk!
Csak közösen, csak együtt élhetünk,
csak egy irányba, együtt léphetünk!
Hisz Istenünknek részei vagyunk,
s ha szétesünk, hiszem, mind meghalunk!
Csak figyeljük meg a természetet,
és keressünk egy új szemléletet!

Hogy éljünk, s hagyjunk élni másokat,
hogy jót akarjunk inkább, – ne sokat!
Nem kell legyőzni semmit, senkit se,
ne harcról szóljon ez a “szent mise”!
Éltessük hát, inkább az életet,
s olyat tegyünk, amitől szép lehet!
Hogy összekössön minket a beszéd,
egy néppé forrjunk, ne szóródjunk szét!

Hazánkat, s lelkünk emeljük végre fel,
s ezért – bizony – együtt álmodni kell!
Hogy újra szép és nagy legyen honunk,
hogy érezzük, mi összetartozunk!
Egy nép vagyunk, s csak együtt lehetünk,
kivételt tett az Istenünk velünk!
Mert a csoda magyar nyelvünkben él,
s ha rájövünk e titok mennyit ér,
akkor a csodánk tudói leszünk,
és naggyá válik újra a nemzetünk!

Aranyosi Ervin © 2019-08-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva