Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Mosoly ajánló


Aranyosi Ervin: Mosoly ajánló

Nézd az arcom, mert ma reggel
vidám napra ébredtem fel!
Nézd a szám is mosolyog,
s erre van egy komoly ok!

Vidám kedvvel felébredni,
a tegnapot elfeledni,
mindig van rá komoly ok,
a szemem is mosolyog!

Ha kinyitom szememet,
én azonnal nevetek.
S hálás vagyok mert ma megint
közöttetek lehetek!

A mosolyom felragyog,
arcodon nyomot hagyok,
így kezdem el a napot,
találd ki, hogy ki vagyok?

Ha mosolyom felragyog,
már is vidámabb vagyok!
Hát ti, kicsik és nagyok,
ti is mosolyogjatok!

Aranyosi Ervin © 2017-05-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ha adsz – gazdagodsz


Aranyosi Ervin: Ha adsz – gazdagodsz

Ha szíved adod másért, az tiéd  is marad!
Hagyd hát fent repülni szeretet-madarad!
Ne tartsd magadban derűd, áraszd a mosolyod,
másokra fényed szórni, van pár száz komoly ok!

Hálád szálljon vissza, emeljen végre fel,
mind, aki jót cselekszik, ennyit megérdemel!
Add csak magad, sose sajnáld, s még többed lehet,
visszatér a szívedbe a jóság, s szeretet!

Amit szétszórsz a világban, vissza is kapod!
Örülj minden boldog percnek, legyen szép napod!
A Nap fénye beragyogjon, rád áldás legyen,
engedd, hogy a szereteted gazdaggá tegyen!

Aranyosi Ervin © 2017-05-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Amikor megöregednek…

aranyosi-ervin-nezz-onmagadba

Amikor még kicsi voltál,
Ők voltak már a nagyok.
Tanítgattak, így teltek el
egymás után hónapok.
Megmutatták, – mit, hogyan kell,
– felöltözni, rendesen.
Cipőt fűzni, begombolni,
nevelgettek kedvesen.
Megmosdattak, rendbe tettek,
mutatták, hogyan csináld.
Jó példából megláthattad,
hogy működik egy család.
Foglalkoztak lelkeddel is,
irányítva hitedet,
minden jóra tanítottak,
amire csak lehetett.
Erkölcsre és etikettre,
emberségre, ahogy kell,
hogy a zajos nagy  világban,
egyedül se tévedj el.

Lassan te is nagyra nőttél,
világképed összeállt,
saját lábra tudtál állni,
ma már tudod, hogy csináld!

Mára Ők megöregedtek,
s felejtenek dolgokat.
Emlékezz majd: foglalkoztak,
egykor veled oly sokat.

Nem mozog már úgy a testük,
fájhat minden mozdulat.
Elromlik a memória,
ami mindent megmutat:
El-eltűnik egy-egy zokni,
cipőt kötni is nehéz,
begombolni a gombokat,
reszketve nem bír a kéz.
Rakoncátlan minden eszköz,
fésű, kanál, mind remeg.
Szerencsés, ha cipők, zoknik
párban összeillenek.
Az étel a kanalukról,
lecsöppenve menekül.
Zsémbesek, és morgolódnak,
nincsenek már remekül.
Most már rád vár a feladat,
nyisd hát meg a szívedet!
Jusson nekik gondoskodás,
melegítő szeretet.
Ne azért, mert elvárható,
ne azért tedd Ővelük.
Csak emlékezz, te rólad szólt
sokáig az életük.
Légy mellettük, ha teheted,
– kis világuk oly rideg.
Öleld Őket szeretettel,
melegítsen a szíved…