Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Olvasni jó!


Aranyosi Ervin: Olvasni jó!

Megtanítalak olvasni,
milyen jó lesz teneked!
Mutatom a betűket,
csak tartsd nyitva a szemedet!
Összerakva a betűkből
alakulnak a szavak,
azok mondatokká válnak,
ahogy az ujjam halad!
Mondatokból épülnek
a mesék, szép történetek,
és akkor is olvashatsz majd,
ha épp nem leszek veled!
Ám, ha nem megy, ne erőltesd,
amint látod, itt vagyok,
és mert tudok már olvasni,
szívesen is olvasok!
Te pedig csak nézd a képet
és találj ki új mesét,
én pedig majd leírom,
mert elolvasni meseszép!

Aranyosi Ervin © 2021-02-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szösz-szonettek

Aranyosi Ervin: Szösz-szonettek

Íródott tőlem sok-sok szösszenet,
sokféle vers, mit lelkem alkotott.
Kevés volt köztük, mely igazán szonett,
de néhány mégis egy csepp reményt adott.

Shakespeare után van jogom ilyet írni?
Én nem másolnám semmiképpen őt!
Jobb költeni, mint egymagamban sírni,
s nem megjelenni az olvasók előtt!

Mondják el ők, hogy érdemes-e lelkem,
hogy írogasson szép szonetteket?
Ám írásközben megnyugvásra leltem,
hisz annyi mindent írtam már neked!

Remélem, hogy majd megérintik lelked,
sikerül köztük szépre, jóra lelned!

Aranyosi Ervin © 2018-03-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Amikor olvasok

Amikor olvasok
Aranyosi Ervin: Amikor olvasok

Amikor olvasok, megáll a világ.
– Nem repülnek felhők, nem futnak a fák.
Másik úton járok, fényről álmodom,
lelkem tarisznyáját telerámolom.
Igaz kincset gyűjtök, nem kacatokat,
képzeletem képes megélni azokat,
feldíszíti széppel, jóval gazdagon.
Amikor mesélek, majd tovább adom.

Amikor olvasok, mind életre kel,
s díszítem, a múltam emlékeivel.
Szereplőkre arcot, ruhát aggatok,
s aki csak szeretnék, azzá válhatok.
Én adom a hangot, s én értelmezem,
dallam virág nyílik, régi lemezen.
Újra élnek bennem az emlékeim,
régi álmok lesznek a vendégeim.

Amikor olvasok, én varázsolok,
s élővé változik száz halott dolog.
Lelkem tiszta filmje lassan lepereg,
ismerőssé válnak tárgyak, emberek.
A világban járok, ott, hol soha még,
lábam régen elfolyt, vén folyóba lép.
Hegyen, völgyön megyek, szállok hogyha kell,
földre húz a béklyóm, léggömböm emel.

Amikor olvasok, egész más vagyok,
nem bántanak gondok, lelkem kiragyog.
Félelmeim súlyát végleg lerakom,
angyalok figyelmét érzem magamon.
Minden megtörténhet, látom és hiszem,
új tapasztalatként magammal viszem,
és mikor a könyvem végül leteszem,
őrzi ezt a kincset emlékezetem.

Aranyosi Ervin © 2016-05-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva