Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Önbecsülés


Aranyosi Ervin: Önbecsülés

Vagy-e elég erős,
hogy szembenézz a nappal,
vagy-e elég bátor,
hogy szembenézz magaddal!
Van-e elég merszed,
megismerni végre,
fejed felemelni,
s felnézni az égre?

Van-e önbizalmad
emelt fővel járni,
képes vagy mindig
magadért kiállni?
Hogy más megbecsüljön,
tisztelned kell magad!
Saját utad járni,
nem könnyű feladat.

Különleges lény vagy,
egyedi és csodás,
szebb létet teremthet
az ébren álmodás.
Hidd el, vágyaiddal
mindennap teremtesz,
Atyád a világban
hited szerint rendez.

Ha hiszel magadban,
ha hiszel a jóban,
akkor megláthatod
a jót a valódban.
Bármire képes vagy,
amit csak elképzelsz,
mit képes vagy látni,
azt valódban észlelsz.

Ne csak mást szolgáljál,
járj saját kedvedben,
csodás ez a világ,
élj hát jobban, szebben.
Mikor te változol,
változik világod,
csodássá alakul,
ha lelkedben úgy látod!

Tedd le terheidet,
engedd el a múltad,
azok leckék voltak,
s talán megtanultad.
És az eljövőtől
sohasem kell félni,
élvezd életedet,
kezdj el mától élni!

Aranyosi Ervin © 2017-11-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Életkép


Aranyosi Ervin: Életkép

Azt mondják a “mindent tudók”, s el is fogod hinni:
– Hogyha mindig sokat tanulsz, sokra fogod vinni!
Megtömöd hát buksi fejed szorgalmasan, szépen,
s várod a jót jótettedért úgy, mint a mesében.
Azt is mondják: – Dolgozz sokat és majd felfedeznek,
a magasabb pozíciók ebből eredeznek!
Szabad időd nem is marad, karriered épül,
de a világ, bárhogy várod, sehogyan sem szépül.

A jobb állást más kapja meg, ki szerepet játszik,
ki a főnök kedves szívén szebben zongorázik.
Aki, amíg te dolgoztál, hízelgett és játszott,
aki téged is feltartott, s az agyadra mászott.
Alacsony a végzettsége? Nem tanult meg semmit,
amit hittél, hogy egy céget magasabbra lendít.
Viszont jó a “beszélője”, s bízik önmagában,
kimagaslón teljesít egy bulis társaságban.

Ha peched van, rövidesen ő lesz majd a főnök,
s a céget is itt hagyja majd, biztos egyikőtök.
Hogy az ki lesz, nem is kérdés, menekülsz előle,
mert semmi jót nem nézhetsz ki többé már belőle.
S hiszed, majd egy másik cégnél megbecsülnek téged,
felfedezik a tudásod, sok belső értéked.
Ám a mókuskerék újra elölről kezdődik,
amíg lelked fel nem adja, vagy meg nem “edződik”.

Elveszted az önbizalmad, s mindent, miben hittél,
s nem látod be, hogy mind így jár, aki küzdve itt él.
Nem számít a tanult tudás, nem is veszed hasznát,
mikor föléd kiemelik a léha mihasznát.
Benne látod az ördögöt, ki megaláz téged,
s a világod nem változik, amíg meg nem érted!
Az életet nem tanítják meg az iskolákban,
s jaj neked, ha ellenfelet látsz mindenki másban!

Annyi mindent megtanultál, s mire mentél végül,
a lexikont a fejedből hívod segítségül.
De nincs benne, hogy legyél jól, hogy megy jól a dolgod,
mitől válhatsz szabadabbá, mitől lehetsz boldog?
Hiába a tehetséged, a jobbító vágyad,
sosem hagyják, hogy amit tudsz, mindig azt csináljad.
Más álmait kergeted hát, más életét éled,
s mikor meghalsz, nem tudod majd, miről szólt az élet…

Aranyosi Ervin © 2017-09-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva