Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Megvan benned minden


Aranyosi Ervin: Megvan benned minden

Megvan benned minden,
mégsem tudsz örülni.
Mégsem tudsz az Isten
lábaihoz ülni.
Inkább azt keresed,
ami bosszant téged,
s ezzel igazolod,
bizony, harc az élet!

Igen, ha így látod,
vagy, ha ez a célod,
s naponta élezed
kardod, szép acélod,
hisz haragod, dühöd
az élét csorbítja,
hited a gonoszban
lelked nyomorítja.

Minden egyes vágást
önmagadon ejtesz.
Érzést, jó szándékot
pajzsod mögé rejtesz,
nem csoda, hogy a jó,
mind lepattan róla.
Gondold át, kinek van
veszteni valója.

Míg a dühöd vakít,
nem látsz tőle semmit.
Bánat nyomja lelked,
szakadékba lendít.
Habár van eszközöd,
mégsem tudsz kimászni,
önmagad lényegét
nem tudod meglátni.

Lelki szemeidet
hazugság takarja,
földre lök és lent tart
az ördögöd karja.
Nem tudsz szembeszállni,
hiszen te teremted,
s minden haragodtól
erősödik benned.

Ki kellene zárnod
a külső világot,
ott van a lelkedben
mindaz, ami áldott.
Nyugalmat és békét
kellene találni,
akinek születtél,
azzá kéne válni.

Megvan benned minden,
magadba kell nézned!
Erősítened kell
a szeretet részed!
Hiszen, ha magadra
végre rátalálnál,
emberibbé lennél,
boldogabbá válnál.

Ne háborúzz tovább,
békélj meg magaddal!
Merj nagyot álmodni,
teremts szép szavaddal!
Becsüld önmagadat,
érezz együtt mással,
hiszen te is egy vagy
az egész világgal!

Lelkedből a jóság
teremtőn, hadd szálljon!
Tetteidnek nyomán
másokra találjon!
Bár a világodnak
vagy az apró része,
de ha cseppje gyógyul,
gyógyul az egésze.

Egyetlen lépéssel
kezdődik az út el,
s aki jó útra tér
szebb világba jut el.
Azt add a világnak,
mit kapni szeretnél,
s előbb-utóbb látod,
csodát teremtettél.

Áldásként hull majd rád,
örömöt okozva,
lelkednek erejét
jósággal fokozva.
Mert a világ tükör,
belsőd tiszta mása,
a baj, hogy elvakít
lelked háborgása.

Csillapítsd le végre,
leld meg lelki békéd!
Ne várd a megjósolt,
sötét világvégét!
Hiszen világodat
csak te mentheted meg,
s ehhez minden eszköz
ott van régen benned!

Aranyosi Ervin © 2019-09-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 40. rész


Aranyosi Ervin: A könyv tündére 40. rész

Kinyitottam könyvem,
mert elszállt a napom,
s reméltem a mesém
mára is megkapom!

Vissza kellett mennünk,
addig a mesében,
hogy a szegényember
útnak indult éppen.

A legyőzött banya
a lelkét megszállta,
gonosz céljaihoz
testét felhasználta.

Ahogy a tündérlányt
megszállta az ördög,
a szegényember is
rosszra készülődött.

Tönkretenni mindent
szép Tündérországban,
mert a gonoszságot
hordozta magában.

A tündérek királynőjét
kellett megkeresni,
a jóságost, csodás lelkűt,
pokol tűzbe vetni.

A szándékát eltakarta,
szegényember külseje,
s nem láthatta senki azt,
hogy egy rút banya bújt bele.

Ment, csak ment az országúton,
egykedvűen baktatott,
került minden jó szándékút,
került minden alakot.

Aztán, ahogy jött az éjjel,
egy fogadónál megállt,
szobát foglalt, hogy ott töltse
a sötétlő éjszakát.

Itt tartott a könyv tündére,
– a varázslónak mesélt –
csakhogy baj volt az idővel,
mert túl korán odaért.

Ezért kérte a varázslót,
– s a fiút – a kedvesét,
valahogy a fogadónál
állítsák meg a mesét,

Jobban mondva marasztalják,
állítsák meg az időt,
hiszen meg kell védelmezni
időben a királynőt.

Tündérország szép várába,
az ember még ne menjen,
aludjon még néhány évet,
s tudta nélkül pihenjen.

S lám a tündér és szerelme,
megtervezte mit tegyen,
hogyan legyenek könnyedén
túl ezen a gondhegyen.

Valamit ki kell találni,
hogy ők oda jussanak,
hogy megvédjék a jóságot,
s a rossz elé fussanak.

Szegényember hát elaludt,
s közben évek teltek el,
itt meg Tündér és a párja
varázsnótát énekel.

Körülöttük színes füst száll,
pörög, gyorsul, már forog,
aztán hipp-hopp megtörténik
egy varázslatos dolog.

Mint egy labda, pattanni kezd,
magasra az ég felé,
s úgy, ahogy a pillangók is,
az ablakot meglelé.

Színes füstgömb elszállt messze,
két utast is szállított,
de, aki csak kintről látta,
gömböt látott szállni ott.

Ott maradtam a mágussal,
a hatalmas teremben,
a mesének folytatását
vele együtt meglestem.

Ahol múltkor megrajzolta
a mindent látó körét,
benne láttuk a füstgömböt,
színes füstjét szórva szét.

Más nem látta, de mi tudtuk,
benne a két utazó,
leírni a boldogságuk,
talán túl suta a szó.

Repültek a céljuk felé,
Tündérország rájuk várt,
Tündér végre hazatérhet,
s átlépheti a határt.

Holnapra majd megérkezik,
apja, anyja boldog lesz,
Tündérország újra virul,
mert a gyásznak vége lesz.

Visszatért az elveszett lány!
Könyvem itt becsukódott.
Álomra hajtottam fejem
szemem is behunyódott!

A folytatáshoz kattints ide!

Aranyosi Ervin © 2019-08-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Feladom a tanításod


Aranyosi Ervin: Feladom a tanításod

(Akinek nem inge, ne vegye magára!)

Feladom a tanításod, elég volt belőle!
Ma már gyakran képen törölsz, s menekülsz előle.
Mész a saját fejed után, nincs is rám szükséged!
Kéretlenül nem is teszek többé semmit érted.

Csak élem a világomat, nem törődve mással,
hisz a jó szó, szép gondolat nem volt rád hatással!
Nyalogasd csak sebeidet, főj saját levedben,
sérelmeid sajátjaid, hagyj hát békén engem!

Nem hagyom, hogy szemem kiszúrd, elvakítsd a látót,
s ne idézd, ha nem értetted, mit üzent megváltód!
Menj csak saját fejed után, éld csak rossz világod,
s ne engem szidj, ha utadon a jót meg sem látod!

Járd csak meg a földi poklod, többé nem vezetlek!
Ördögöd van, add hát lelked át az élvezetnek!
Kínozd lelked, fájdítsd szíved – hiszen ez kell néked,
hitesd csak el önmagaddal: – Erről szól az élet!

A te sorsod rég megírták – Isten nem ver bottal –
nem is kell hát leszámolnod benned a gonosszal!
Élvezd ki a kínjaidat és mutogass másra!
Ne is gondolj életedben, csak az elmúlásra!

Tanulj csak a médiából, azok érted vannak,
a sötétség országába szép irányt mutatnak.
Érzéseid veszik célba, s hiszed rólad szólnak,
azt akarják, hogy azt hidd el érted szóló szónak.

Velem könnyű szembeszállni, hisz porszem vagyok csak.
A csillagok távoliak, s bár szépen ragyognak,
fényük benned nem gyújt szikrát, nem érintik lelked,
nem képesek az értelmet megláttatni benned.

Feladom a tanításod, több pofont nem kérek!
Nem hagyom, hogy szívd a vérem, annál többet érek!
Ha majd lesz, ki reám figyel, annak majd mesélek,
hogyan lelhet saját útra idelenn a lélek!

 Aranyosi Ervin © 2018-07-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Földi pokol


Aranyosi Ervin: Földi pokol

Létezik az ördög?
Úgy hívják, hogy ember!
Isten ruházta fel
sötét értelemmel.
Hagyta, hadd legyen rossz,
– az is tapasztalás –
ha az ember másnak,
s magának gödröt ás.

Csábította bizony a pénz,
a nagy vagyon,
a fényűző élet,
az erős hatalom.
Csak azt nem figyelte
meg a szegény pára,
hogy a vágyainak
túl nagy lesz az ára.

Az ördögöt bizony
az ember alkotta,
s vele a társait
mind sakkban tartotta.
Aki ellenkezett
a pokolra került,
máson uralkodni,
így könnyen sikerült.

Félelem rablánca
gúzsba köt sok lelket,
kik haláltól félve,
pokoltól rettegnek.
Nem marad idejük
boldogulni, élni!
Mást is riogatnak,
hogy kitől kell félni.

Bennük él az ördög,
mivel ők táplálják,
s hirdetik, hogy ők bíz’
az Istent szolgálják.
Hozzá imádkoznak,
hiszen őt is félik,
és a másképp látót,
rögtön elítélik.

Ha te is ilyen vagy,
akármilyen okból,
nem tudlak kihúzni
a saját poklodból.
Onnan kilábalni
csak te lehetsz képes,
te tudod számodra
mikor esedékes.

Ragaszkodhatsz persze
saját ördögödhöz,
hited erős bilincs,
oda köt a röghöz.
Ezért nem szárnyalhat
sosem képzeleted,
s hiszed, “ezt a sorsot
írták egykor neked”.

Csak súgom, a sorsod
saját magad írod,
hitrendszer a tintád,
s álmod a papírod.
Ám ha semmi újat
nem vagy írni képes,
akkor szabadságod
már igen kétséges!

Akkor a lelkedben
ott lakik az ördög,
s fájó napjaidat
árnyékában töltöd,
s nem kell külön pokol,
hisz belülről éget,
s így várod a reád
rég kiosztott véget.

Persze tudom, ezt te
nem fogod hallani,
ezt még magadnak sem
mered bevallani,
mert félsz, összeomlik
megszokott világod,
ha az ördögödet
szemtől szembe látod.

Lelkiismereted bánt
és kínoz téged,
de a színjátéknak
mégsem vethetsz véget.
Nem hiszed, hogy tetted
visszaszáll fejedre,
inkább a sorsodat
okolgatod egyre.

Hiszel az ördögben,
s vele istenedben?
A kétség madara
e két szárnyon reppen.
Ám az Istenünkkel
akkor leszünk együtt,
ha az ördögünket
végre elengedjük…

Aranyosi Ervin © 2018-03-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ördögöt festettem…

Szitár Éva festménye

Aranyosi Ervin: Ördögöt festettem…

Oly szomorú vagyok,
a sarokban állok.
Tudod, én nem tudtam,
hogy rosszat csinálok.

Amikor a falra
ördögöt festettem,
azt hittem, aki rossz
tőle majd megretten.

Találtam filctollat
sok színeset, szépet,
s elkezdtem festeni
sorban az egészet.

Közben mondogattam:
– Elvisz majd az ördög,
akik más szíveket
csúnyán összetörtök!

Mind, aki hazudik,
az rosszul fog járni,
neki nem kell soká
az ördögre várni.

Én meg lerajzoltam,
ahogy elképzeltem,
s a falon ott termett
az az ördög menten!

Aztán anyu bejött,
felsikoltott elébb,
összecsapta rögtön
mind a két tenyerét.

Azt kérdezte tőlem,
hogy fog ez lejönni.
Mondtam: – Az ördöggel
nem muszáj törődni.

Nem jön az le onnan,
örökre ott marad!
Csak ha lekaparja
valaki a falat…

Hát ez volt a bűnöm.
De én csak festettem,
én csak jót akartam
és bűnbe sem estem.

Többé nem is festek
ördögöt a falra!
Nehogy megjelenjen!
Anyu nem akarja!

Inkább rajzolok majd
kedves angyalkákat,
azért majd dicsérnek,
előnyömre válhat.

Múltkor a templomban
olyan volt a falon,
én angyalt is tudok,
ha akarom nagyon.

Anyu örülni fog,
ha az angyalt látja,
s végre megdicsér majd,
s tátva marad szája.

Angyal őrzi álmunk
s többé nem kell félni,
nem kell az ördöggel
egy lakásban élni!

Aranyosi Ervin © 2018-03-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Fénylőn és sötéten


Aranyosi Ervin: Fénylőn és sötéten

Jó lenne tudni, miről szól az élet?
Mit hoz a holnap, mi vár még reánk?
Ha félnem kéne, már előre féljek?
Lelket rabolna az ördög, mely falánk?

De talán így könnyebb mindent végig élni,
hogy nem tudod utad majd hová vezet.
Így nem kell a szörnyű csapásoktól félni,
s olykor-olykor jut is némi élvezet.

Mint apró, szép kagylók, tenger homokjában,
mikor megcsodálod a szépségüket.
Csak közelről látszik, hogy hiba van a bájban,
ha egy szikla törte össze szélüket.

Ám maga az élmény fűszerezi létem,
s érdemes csodálni fénylőn és sötéten!

Aranyosi Ervin © 2018-02-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 18. rész

koldus és katonaAranyosi Ervin: A könyv tündére 18. rész

Folytassuk a mesét
ahol abba maradt,
engedjük szárnyára
az álommadarat.

Mesélő tündérem,
tiéd a figyelmem,
ne kelljen tudásod
tőled irigyelnem.

Tegnap ott tartottunk,
hogy a kérők jöttek.
Mesebeli álmot,
szép vágyakat szőttek.

A tündérkirálylány
kezére pályáztak,
és hogy bejussanak
hosszú sorban álltak.

Mind-mind azt képzelte,
különb, mint a másik,
s volt, ki a tündérek
kincseire vágyik.

A sor élén állott
egy dalia vitéz.
Hát be is engedték,
– mutasd meg, hogy mit érsz!

És, amint belépett
az első terembe,
sok nyomorék, koldus
jött ott vele szembe.

Kezüket nyújtották,
alamizsnát kértek,
mocskos rongyaikkal,
a vitézhez értek.

A kérő kezeket
magáról leszórta,
visszalökte őket,
helyükre, a porba.

– Kevés az én pénzem,
s azt harcban szereztem,
nehogy néhány koldus
okozza a vesztem!

Ne szegülj hát szembe
az akaratommal,
mert szembe kerülhetsz
erős, hős karommal.

Kérkedett a vitéz,
s a szobán átvágott,
s a szoba túl felén
lám, két ajtót látott.

Már az ajtónálló
az egyiket nyitja,
s a benéző vitézt
gyorsan behajítja.

Ott, az ajtó mögött
a küszöbhöz tolva
tüzes csúszda indult
rögvest a pokolba.

Mert kinek nincs szíve,
aki nem tud adni,
ki nem tud szeretni
és ember maradni,

annak nincs itt helye
szép Tündérországban,
azt az ördög várja
a pokol kapujában.

Jött a következő,
aztán jöttek sorban,
hej sokan végezték
ott lent a pokolban.

Ők szív nélkül éltek,
s várt rájuk az ördög,
velük hát több időt
én már nem is töltök.

Aztán volt, ki adott
a kérő szegénynek,
másik ajtó nyílott
annak a legénynek.

Aki nem sajnálta,
s kenyeréből tépett,
annak más ajtó nyílt,
s azon tovább léphet.

Az első szoba
a szeretet próbája,
csak kit szív vezérel,
e próbát az állja.

A kérők nagy részét
a pokol elnyelte,
méltó fizetségként
ezt a díjat nyerte.

Volt, ki tovább jutott
a másik terembe,
megállt, s körülnézett,
– némelyik remegve.

Ám, hogy mit rejt vajon
a második terem,
úgy hiszem, hogy holnap
azt is megismerem.

A mai mesének
a végére értünk.
A könyvem bezárult,
s nyugovóra tértünk.

A folytatáshoz kattints ide

Aranyosi Ervin © 2016-07-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 12. rész

Könyv tündére12Aranyosi Ervin: A könyv tündére 12. rész

Lefekvéshez készül a Nap,
– nekem még van dolgom…
Elmegyek a tündéremhez
a szokásos módon.

Meghallgatom a mesének
mai folytatását,
göngyölítem a fonalát,
átveszem sodrását.

A tündérem ott folytatja
ahol abba hagyta,
figyelmemet, mint jó termést
szépen learatja.

Ott tartottunk tegnap este:
… a tündérkirály lánya,
elcsatangolt szüleitől,
mert csábította vágya.

Találkozott egy banyával,
aki várta régen,
mert ez ott volt már megírva
az ő jóskönyvében.

A teremből, ahol voltak,
két út indult útnak,
az egyik a folytatása
a nagyon mély kútnak.

A tündér-lány onnan indult
s ide érkezett meg,
hátralévő életéhez,
pont ez volt a kezdet.

A másik még titokzatos,
sötét jövőt jósol,
vajon hová lehet jutni
majd e folyosóról.

A boszorkány, s a tündérlány
elindultak rajta.
Az út falát, doh és penész,
s pókháló takarta.

Aztán, ahogy mentek, mentek,
egy lépcsőhöz értek,
lépcsőfokok vezettek fel,
s úgy látszott, temérdek.

Elindultak a lépcsőkön,
egyre feljebb mentek,
meredek volt rajta járni,
s néha megpihentek.

A kis tündér a boszorkányt
szó nélkül követte,
szófogadón, amit mondott,
mindig pont azt tette.

Fent a lépcső tetejénél
egy bűvös kör állott,
átjáró, mely elválaszthat
két külön világot.

Mint tó tükre, hullámozott,
helyenként örvénylett,
a boszorkány meg sem állt,
csak bátran belelépett.

A kis tündér visszahőkölt,
megijedt egy cseppet,
átlépjen, vagy itt maradjon?
Vacillálni kezdett.

Összeszedte bátorságát,
s egy jó nagyot ugrott,
túloldalon a vén banya
botjában megbotlott.

– Ejnye lányom, minek ugrálsz?
Kárt teszel magadban!
Nem óvhatlak, nem védhetlek
minden pillanatban.

Azért jöttünk, hogy megismerd
jövendő országod,
megtanítsam minden titkom,
a boszorkányságot.

Te uralod ezt az erdőt,
minden fáját, vadját,
tőlük nyered az erődet,
mely hatalmad adják.

Ez a hely lesz a háttered,
ha világod járod,
s megmutatom az ördögöt,
mától őt szolgálod!

Mindened lesz, amire vágysz,
hatalmad és pénzed,
kárörömöd adja majd
az elégedettséged.

Kezdjük el a tanításod,
tanulj varázsolni.
Te leszel a legjobb banya,
erről fog ez szólni!

Tudásoddal irányíthatsz
ördögi erőket,
a leggonoszabb boszorkányt
csinálom belőled!

Ma itt lett a mese vége,
mennem kell aludni,
elbúcsúztam, s a tündérem
nem fog haragudni.

Tudja, holnap visszajövök,
folytatásra várva,
én meg tudom, itt találom
szép szívét kitárva!

A folytatáshoz kattints ide

Aranyosi Ervin © 2016-06-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Ne röhögtess!

Ne röhögtess, mert kidőlök,
a nevetés hanyatt vág.
Belénk bújt ma a kis ördög,
állandóan kacagnánk.
Az életben az a legjobb,
mikor ráhagyod magad,
vicces poénokkal megdob,
s ettől esünk – jaj – hanyatt…
(Aranyosi Ervin)
http://www.facebook.com/1kep1vers

By

Aranyosi Ervin: Ki vagyok én, s mi lehetek?

Ki vagyok én?
S mi lehetek?
Egy mélyen szántó gondolat,
mely eltereli figyelmedet,
de nem oldja meg gondodat?

Ki vagyok én?
Egy cseppnyi porszem,
mit szellő könnyen elrepít?
De mondd mi lehetek szemedben,
ha előcsalom könnyeid?

Ki vagyok én?
Földre szállt angyal,
ki szebbé teszi napjaid?
És egyben ördög is talán,
ki jóra, s rosszra megtanít.

Ki vagyok én,
ha benned élek?
Buzdító lelkiismeret?
Keress meg engem Önmagadban,
s hogy ki vagy te, tán megleled…