Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Semmi sem olyan már


Aranyosi Ervin: Semmi sem olyan már

Semmi sem olyan már, amilyen volt egykor,
hazugsággal terhelt a kétes jelenkor.
Vissza-visszanézve, megszépül a múltunk,
de már nem érvényes, amit megtanultunk.
Nem is olyan könnyű a szitán átlátni,
hazugság rácsok közt naponta helytállni,
rabszolgaként tűrni az elme korbácsát,
elpusztulni látni Isten szép világát.

Megvakított népnek a szemét felnyitni,
álmokat kergetni, jobb világban hinni,
ez lenne a dolgunk, s talán tennünk kéne,
de bátran fojtogat a hatalom törvénye.
Nem szolgál tudomány, jövőképünk nincsen,
marakszik az ember a semmivé lett kincsen.
A hitünk elveszett, s lelkünk nem szolgálja,
hatalom trónján ül az ördög prófétája.

Vakok közt látónak maradni veszélyes,
hazugságok vára már többezer éves.
Sír az ember lelke, lázadna zokogva,
tehetetlenségnek földhöz láncolt foglya.
Menekülne talán. Mindenhol ez várja,
megvezetett világ fegyverarzenálja.
A rémálom kínoz és megéljük ébren,
meddig él a világ a pénz bűvöletében?

Már a gyermeket is hazugsággal oltják,
az ármányaikat a képedbe tolják,
de hiába látod, ha mások nem látják,
élelmiszergyártók mérgeit zabálják.
A cirkuszt megkapják mind a hatalomtól,
s elég, ha az ember arénákban tombol,
s nem marad ereje a gondolkodásra,
míg a gondjaiért mutogathat másra.

Aki szólni merne, az mind kirekesztett,
cipeli, mint Jézus, vállán a keresztet.
Hiába beszélne szívről, szeretetről,
hazugnak nevezik, s megcáfolják egyből.
Cipeli a terhét, már nem is tud adni,
nem képes világa élőn megmaradni.
Hagyják felszegezni őt is a keresztre,
fentről átláthassa, minden el van veszve!

Vajon, van értelme ezért feltámadni,
eltorzult világnak újabb esélyt adni?
Lehet, Isten fia, már eleve téved,
lassan ő sem érti, miről szól az élet?
Értelem és remény szép lassan kihűlnek,
életünk ágain dögkeselyűk ülnek,
várják, hogy az utunk a végéhez érjen,
lelkünk mennybe szálljon, létsíkot cseréljen.

Halálra ítélt Föld, az ember lelakta,
nem is fáj a szíve érte, vagy miatta.
Eltűnik majd lassan, minden, ami élő,
robotvilág jön el, embertelen – félő!
Érzések nélküli, gondolkodás mentes,
amit könnyen ural a néhány bennfentes.
Üres, embertelen, kihűlt, árva, halott,
amilyet az ember maga mögött hagyott.

Aranyosi Ervin © 2021.09.15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Férfi ideál (Capriccio)

Peter Paul Rubens – a “Vénusz és a Mars”(részlet)

Aranyosi Ervin: Férfi ideál (Capriccio)

A női ideálról írtam már egy verset,
kicsit élcelődőt, olykor néha nyerset.

A hölgyolvasóim, feldúlva azt kérték,
mutassam meg versben, mi a férfi érték!

A teremtés koronáját is tegyük helyére,
hadd kerüljön a glória az ő szent fejére!

Hogyan legyen hát a férfi tökéletes példány,
ne maradjon őmiatta arájából vénlány?

Olyan legyen, amilyenre a női szívek vágynak,
szedjük össze jellemzőit a férfi ideálnak!

Legyen hát férfias, határozott jellem,
kinek a női szív nehezen áll ellen!

Kinek a karjában biztonságra lelhet,
és a női bájra gyengéden felelget!

A mai világban gyakran pénz az érték,
lehet akár kövér, ha aranyban mérték!

Az sem baj, ha sekély a lelki világa,
csak mindene legyen, ami fénylő, s drága?

Sok nő palotaként képzel el szép fészket,
amit összedobni csalás, vagy művészet.

Legyen a férfinak az autója sármos,
amin sok pocakos, gazdag férfi jár most!

A külsőségekre nincs leírás pontos,
a férfi szépsége, nem igazán fontos!

Ha már az ördögnél jobban, szebben kinéz,
a többit elfedi bankszámlán némi pénz.

Jó, ha arca komoly, értelmet sugároz,
s dolgozik keményen, sok pénzt hoz a házhoz.

Legyen délceg, aki hasat gyúr laposra,
a hölgyeknek tetszik a másnapos borosta!

Keressen, sportoljon, fizesse a plázát,
partikra vigye el Barbie-szép babáját!

Nem baj, ha italos, csak ne üssön nagyot,
s mit számít a verés, ha rád sok pénzt hagyott.

Vannak nők, akiket a nagy orr ingerel,
s van, ki azt szeretné, hogy ördög vigye el!

Mert az ördögre is szarvat varázsolnak,
máskor unalmukban tortákat habzsolnak.

Persze, sokan várják, a szőke herceget,
akiről kiderült, mindvégig hencegett!

Öltözzön fel lazán, könnyedén, sportosan,
ne hordja holmiját gyűrötten, mocskosan!

Bármely társaságban ő vigye a prímet,
találjon ki mindig szóviccet, vagy rímet!

Vagy legyen híresség, mindenki szeresse,
de ő a pillantását csak egy nőre vesse!

Ne cserélje azt le, ahogy a járgányát,
hordja a tenyerén, s teljesítse vágyát!

Vegyen rendszeresen párjának virágot,
s próbáljon egyedül hordani nadrágot!

Van egy csomó előny, ha férfinak születtél,
például hiheted, hogy több eszű lettél!

A legtöbb nő úgyis rád hagy inkább mindent,
s közben villámokat szór rád a tekintet.

A vezetékneved sosem változik meg,
akárhány esküvőn lépsz feljebb egy szintet.

Nem csak csokoládé oldja a magányod,
hiszen meccs, s kocsma vár, s számtalan barátod.

Az autószerelőd nem tud megvezetni,
még térkép alapján is tudsz közlekedni.

Jobb és a baloldalt nem kevered össze,
s nem kell, hogy szemedet sírás, könny fürössze!

Vizelde a világ, amerre csak fát látsz,
s azt hiszed, intrikán egy kettőre átlátsz.

Nem kell gondolkodnod, hogy meghúzz egy csavart,
vagy hölgyet, ki éppen csak flörtölni akart!

Nem nézik a melled, ha veled beszélnek.
Böfögést, vagy bélgázt bátran eressz szélnek!

Új cipőd nem nyomja, nem töri fel lábad,
hiszen a férfiak kényelmesben járnak.

Három pár is elég, nem kell egy szekrénnyi,
nem kell divatozni, az új trendet nézni.

Azt eszel, amit kapsz, s ha szereted hasad,
kihízott nadrágod mérgében meghasad.

Ráncok nem csúfítanak, csak sármossá tesznek,
karakteres arccal komolyabban vesznek.

A telefonodon csak fél percekig beszélsz,
mert ha tovább kéne, hát kevesebbet élsz.

Bármit ki tudsz nyitni, ami le van zárva,
nem vársz segítségre, vagy női csodákra.

Koncentrálsz, tán egyszer megérted a nőket,
de férfi logikával nem értheted őket.

Valahogy sírással mindig csőbe húznak,
az érzelmek szintjén jobban háborúznak.

Igyekszel kedvesen a kedvükben járni,
s képes vagy a nőktől ezért hálát várni.

A gyűrött ruha is pont olyan kényelmes,
mint a kitisztított, agyonvasalt jelmez.

Bátran hordhatsz nyáron egy rövidnadrágot,
mindegy milyen lábbal lettél te megáldott.

Ha a körmöd hosszú, egy bicska is elég,
amivel levágod körmöd feleslegét.

Bajuszt is növeszthet, vagy akár szakállat,
nem kell borotválnod hónaljad, s a lábad!

Boldoggá tesz a sör, a meccs és sok barát,
nejed miatt iszod a barátok borát.

Mert a sok alkohol, minden nőt megszépít,
s nem fáj úgy a fejed, ha szájukat tépik.

Szeretnéd érteni már a női lelket,
s az elmélkedéshez veszel is egy telket.

Ahova kijárhatsz majd a haverokkal,
megfejtsd a nők lelkét, ezzel a szent okkal!

Ám te vadász maradsz, szoknyára vadászol,
s minden lelkizéstől rögtön falra mászol.

Nem tudsz mit kezdeni egy szép nő lelkével,
s inkább elbíbelődsz csodaszép testével.

Holt biztos vagy benne, te választasz hölgyet,
megnézve a testén minden hegyet, s völgyet.

Habzsolod, csodálod és észre sem veszed,
orrodnál vezetnek, s elveszik az eszed.

Szavakkal csacsogva elmanipulálnak,
csak azt veszed észre, hogy a dolgok állnak.

Illat, szépség, gesztus, lazán tőrbe csalnak,
mozdulatlanul ujjuk köré csavarnak.

Te meg rájuk repülsz, mint lepke a fényre,
s a te akaratod megadatik végre.

Mikor hajad kihull, s pénzed nő helyette,
hiszed, az előbbit megszokott nőd tette.

Félsz, hogy a kapukat előtted bezárják,
s hogy tegyél ellene, tőled el is várják.

Ki kell még, hogy próbáld: Tudsz még hódítani,
huszonéves csitrit ágyba lódítani?

Aki felnéz reád, bár magasabb nálad,
s amíg pénzed futja, átöleli vállad.

Hetvenéves fejjel szex őrültnek látszol,
életeddel játszva akrobatikázol.

Nagypapa fejjel is új utódot nemzel,
s ezzel bizonygatod, hogy te nem öregszel!

Azt mondják a hölgyek, nincs igazi férfi,
ki a női lelket átlátja, megérti.

De, ki mégis olyan, az meg nekik nem kell,
mert azzal unalmas az éjjel, s a reggel.

Létezik e olyan, hogy ideális férfi?
Ha szakács, receptjét el kellene kérni!

Tudom, létezik egy ezen a földtekén,
csak tudnám, mért kellek mindegyik nőnek én?

Aranyosi Ervin © 2021.09.09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A szeretet koldusai


Aranyosi Ervin: A szeretet koldusai

A szeretetet mindig koldulni kellett,
s a gazdag elment a koldus mellett,
s még jó, ha épp nem köpte le!

Pedig az is csak élni vágyott,
végig járni egy rút világot,
ami az ördög ötlete.

Bár szól még nóta szeretetről,
de mi jut vajon nekünk ebből?
Akad érintés, ölelés?

Van-e helye még igaz szónak,
amit a tisztán élők szólnak,
vagy ebből van éppen kevés?

Jaj, mit tehetnénk a világért,
a jó emberek igazáért,
hogy újra jobb és szebb legyen?

Jó lenne teljes szívvel adni,
a Megváltó útján haladni,
s hagyni, hogy emberré tegyen!

Véget vetni a háborúknak,
a megvezetett nyomorultak
szemét felnyitva, tenni jót!

Valódi kiutat mutatni,
legyen min együtt majd haladni,
s megmenteni a földlakót!

De előbb hisz el hazugságot,
s rettegi már a nagyvilágot,
s a lelke láncon vezetett!

Média híre köti gúzsba,
s hiába vág elmébe, húsba,
a megértés csak tettetett!

Sosem tanultunk gondolkodni,
könnyebb a látókat okolni,
és várni fentről a csodát!

Hinni álságos tudományban,
amely a pénz szolgálatában,
törli az értelem nyomát.

Szeretni kéne megtanulni,
hagyni a létet megjavulni,
ébredni kéne emberek!

Hisz elveszik a szabadságunk,
megölik minden élő vágyunk,
mi nélkül élni nem lehet.

Elvesztettük az Istenünket,
az élő hit hiánya büntet,
Jézus hiába szenvedett!

Együtt, egymásért kéne tennünk,
egy közös láng lobogjon bennünk:
Igazság, béke, szeretet!

Mert kihalunk így, szeretetlen,
túlélni mindezt lehetetlen,
értelem nélkül nincs jövőnk!

Ami miénk, kolduljuk mástól
és rettegni az elmúlástól,
amíg elszívják mind erőnk!

Ébrednünk kéne, szemet nyitni,
az élet értelmében hinni,
s élni tanulni, újra, itt!

Nem koldulni, hanem szeretni,
élni végre és megpengetni
a szép szeretet húrjait.

Aranyosi Ervin © 2021-04-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Milyen világ ez?


Aranyosi Ervin: Milyen világ ez?

Mikor a sátán arcába nézel,
mikor naponta félelmet érzel,
amikor kéne, senkit sem érsz el,
mikor nem tudod felfogni ésszel!

Mikor a félelmek porrá zúznak,
mikor a világban csak háborúznak,
becsapós hírekkel a mélybe húznak,
amikor már téged használnak túsznak.

Amikor látod, de nem látja senki,
mikor a jóság, a veszélyt jelenti,
mikor a jó már nem is mer tenni,
mikor a gyáva, a hőst feljelenti.

Amikor nem tudod létedet élni,
amikor másokkal nem akarsz félni,
befogják szádat, hogy ne tudj beszélni,
mások lelkéhez már nem szabad érni!

Refrén
Milyen világ ez, a pokolban élünk?
Naponta hazug álmot cserélünk!
Milyen világ ez, nincsen kiút már,
amin keresztül az életbe jutnál?
Milyen világ ez, milyen világ ez?
Őrjöng, s egy újabb lapáttal rátesz!
Milyen világ ez, milyen világ ez,
haldoklik, s közben az élőben kárt tesz!

Mikor az ördög, nyílt színen játszik,
mikor az arca a képedbe mászik,
mikor a szándék végre kilátszik,
szemedbe röhög, s mocsokban ázik.

Mikor úgy érzed, elhagy az Isten,
mikor erőd sincs és kiút sincsen,
Amikor nem tudsz elfutni innen,
amikor végül szertehull minden.

Refrén:
Milyen világ ez, a pokolban élünk?
Naponta hazug álmot cserélünk!
Milyen világ ez, nincsen kiút már,
amin keresztül az életbe jutnál?
Milyen világ ez, milyen világ ez?
Őrjöng, s egy újabb lapáttal rátesz!
Milyen világ ez, milyen világ ez,
haldoklik, s közben az élőben kárt tesz!
Milyen világ ez, hát milyen világ ez?

Aranyosi Ervin © 2021-02-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kezedben a világ sorsa

Aranyosi Ervin: Kezedben a világ sorsa

Mit akarsz, mit akarsz?
Mire jó ez a harc?
Mire jó, mire jó,
amikor bánt a szó?

Mire kell, mire kell?
Az ördög vigye el!
Mire fel, mire fel,
minden választ kiteker!

Refrén:
Kezedben a világ sorsa,
életedet ne váltsd gyorsra!
Lassíts inkább, nézz csak körbe,
néha nézzél a tükörbe!
Kezedben a világ sorsa,
időd száraz kenyérmorzsa,
ujjaid közt szétszóródik,
miközben az elméd ordít!

Mire vársz, mire vársz,
jobban jársz, ha kiszállsz,
Mire mész, ha a kéz,
tenni már sose kész?

Refrén:
Kezedben a világ sorsa,
életedet ne váltsd gyorsra!
Lassíts inkább, nézz csak körbe,
néha nézzél a tükörbe!
Kezedben a világ sorsa,
időd száraz kenyérmorzsa,
ujjaid közt szétszóródik,
miközben az elméd ordít!

Kezedben a világ sorsa,
Ne hallgass az időjósra!
Tedd inkább mit szíved diktál,
ne lesd, hogy más tőled mit vár!

Aranyosi Ervin © 2020-06-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Rohanásban


Aranyosi Ervin: Rohanásban

Nagy rohanás az életünk,
mert megkívánja azt a rend,
Elindulunk, megérkezünk,
az elkésés rosszat jelent!
Hisz megtörténhet nélkülünk,
– elképzelni, rossz gondolat –
hogy egy napon majd kiderül:
– Nem is vagyunk mi fontosak!

Hogy nélkülünk is megy tovább,
a Föld magától is forog,
ha nem keressük az okát,
hogy éhes gyomrunk mért korog?
Miért dolgozunk szüntelen,
elhagyva békés otthonunk?
Hogy elég élelmünk legyen,
arról mi így gondoskodunk?

Lakhelyünk is legyen nekünk,
hová aludni járhatunk,
és utazás, hogy eljussunk,
ahol munkába állhatunk?
Pörgünk-forgunk, rohanni kell,
nélkülünk megáll a világ!
Bajok elől rohanni el,
hadd irigykedjen, aki lát.

Le kéne már nyugodni rég,
az élet mellett elfutunk.
Bennünk az élet lángja ég,
amíg végéig eljutunk.
Legyen már végre ránk időnk,
saját magunkra szánva azt,
nem siettet a szemfedőnk,
s nem baj, ha itt tovább maradsz!

Ha elsuhan a földi lét,
s értelmét még meg sem leled,
ha nem tárul, mint könyv eléd,
hiába élted életed.
Tanulni jöttünk le ide,
nem megszakadni kincsekért,
hogy azt az ördög elvigye,
rohanni hát ok sincs ezért!

Egy rohanás az életed?
Félsz, ha leállsz, akkor megáll?
Szerinted az majd szép lehet,
ha a dicsőség fejedre száll?
Egymásért jöttünk és vagyunk,
létet szépítsünk boldogan!
A fontos: mit adunk, s kapunk,
s nem az idő, mely elrohan!

Aranyosi Ervin © 2020-03-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Megvan benned minden


Aranyosi Ervin: Megvan benned minden

Megvan benned minden,
mégsem tudsz örülni.
Mégsem tudsz az Isten
lábaihoz ülni.
Inkább azt keresed,
ami bosszant téged,
s ezzel igazolod,
bizony, harc az élet!

Igen, ha így látod,
vagy, ha ez a célod,
s naponta élezed
kardod, szép acélod,
hisz haragod, dühöd
az élét csorbítja,
hited a gonoszban
lelked nyomorítja.

Minden egyes vágást
önmagadon ejtesz.
Érzést, jó szándékot
pajzsod mögé rejtesz,
nem csoda, hogy a jó,
mind lepattan róla.
Gondold át, kinek van
veszteni valója.

Míg a dühöd vakít,
nem látsz tőle semmit.
Bánat nyomja lelked,
szakadékba lendít.
Habár van eszközöd,
mégsem tudsz kimászni,
önmagad lényegét
nem tudod meglátni.

Lelki szemeidet
hazugság takarja,
földre lök és lent tart
az ördögöd karja.
Nem tudsz szembeszállni,
hiszen te teremted,
s minden haragodtól
erősödik benned.

Ki kellene zárnod
a külső világot,
ott van a lelkedben
mindaz, ami áldott.
Nyugalmat és békét
kellene találni,
akinek születtél,
azzá kéne válni.

Megvan benned minden,
magadba kell nézned!
Erősítened kell
a szeretet részed!
Hiszen, ha magadra
végre rátalálnál,
emberibbé lennél,
boldogabbá válnál.

Ne háborúzz tovább,
békélj meg magaddal!
Merj nagyot álmodni,
teremts szép szavaddal!
Becsüld önmagadat,
érezz együtt mással,
hiszen te is egy vagy
az egész világgal!

Lelkedből a jóság
teremtőn, hadd szálljon!
Tetteidnek nyomán
másokra találjon!
Bár a világodnak
vagy az apró része,
de ha cseppje gyógyul,
gyógyul az egésze.

Egyetlen lépéssel
kezdődik az út el,
s aki jó útra tér
szebb világba jut el.
Azt add a világnak,
mit kapni szeretnél,
s előbb-utóbb látod,
csodát teremtettél.

Áldásként hull majd rád,
örömöt okozva,
lelkednek erejét
jósággal fokozva.
Mert a világ tükör,
belsőd tiszta mása,
a baj, hogy elvakít
lelked háborgása.

Csillapítsd le végre,
leld meg lelki békéd!
Ne várd a megjósolt,
sötét világvégét!
Hiszen világodat
csak te mentheted meg,
s ehhez minden eszköz
ott van régen benned!

Aranyosi Ervin © 2019-09-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 40. rész


Aranyosi Ervin: A könyv tündére 40. rész

Kinyitottam könyvem,
mert elszállt a napom,
s reméltem a mesém
mára is megkapom!

Vissza kellett mennünk,
addig a mesében,
hogy a szegényember
útnak indult éppen.

A legyőzött banya
a lelkét megszállta,
gonosz céljaihoz
testét felhasználta.

Ahogy a tündérlányt
megszállta az ördög,
a szegényember is
rosszra készülődött.

Tönkretenni mindent
szép Tündérországban,
mert a gonoszságot
hordozta magában.

A tündérek királynőjét
kellett megkeresni,
a jóságost, csodás lelkűt,
pokol tűzbe vetni.

A szándékát eltakarta,
szegényember külseje,
s nem láthatta senki azt,
hogy egy rút banya bújt bele.

Ment, csak ment az országúton,
egykedvűen baktatott,
került minden jó szándékút,
került minden alakot.

Aztán, ahogy jött az éjjel,
egy fogadónál megállt,
szobát foglalt, hogy ott töltse
a sötétlő éjszakát.

Itt tartott a könyv tündére,
– a varázslónak mesélt –
csakhogy baj volt az idővel,
mert túl korán odaért.

Ezért kérte a varázslót,
– s a fiút – a kedvesét,
valahogy a fogadónál
állítsák meg a mesét,

Jobban mondva marasztalják,
állítsák meg az időt,
hiszen meg kell védelmezni
időben a királynőt.

Tündérország szép várába,
az ember még ne menjen,
aludjon még néhány évet,
s tudta nélkül pihenjen.

S lám a tündér és szerelme,
megtervezte mit tegyen,
hogyan legyenek könnyedén
túl ezen a gondhegyen.

Valamit ki kell találni,
hogy ők oda jussanak,
hogy megvédjék a jóságot,
s a rossz elé fussanak.

Szegényember hát elaludt,
s közben évek teltek el,
itt meg Tündér és a párja
varázsnótát énekel.

Körülöttük színes füst száll,
pörög, gyorsul, már forog,
aztán hipp-hopp megtörténik
egy varázslatos dolog.

Mint egy labda, pattanni kezd,
magasra az ég felé,
s úgy, ahogy a pillangók is,
az ablakot meglelé.

Színes füstgömb elszállt messze,
két utast is szállított,
de, aki csak kintről látta,
gömböt látott szállni ott.

Ott maradtam a mágussal,
a hatalmas teremben,
a mesének folytatását
vele együtt meglestem.

Ahol múltkor megrajzolta
a mindent látó körét,
benne láttuk a füstgömböt,
színes füstjét szórva szét.

Más nem látta, de mi tudtuk,
benne a két utazó,
leírni a boldogságuk,
talán túl suta a szó.

Repültek a céljuk felé,
Tündérország rájuk várt,
Tündér végre hazatérhet,
s átlépheti a határt.

Holnapra majd megérkezik,
apja, anyja boldog lesz,
Tündérország újra virul,
mert a gyásznak vége lesz.

Visszatért az elveszett lány!
Könyvem itt becsukódott.
Álomra hajtottam fejem
szemem is behunyódott!

A folytatáshoz kattints ide!

Aranyosi Ervin © 2019-08-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Feladom a tanításod


Aranyosi Ervin: Feladom a tanításod

(Akinek nem inge, ne vegye magára!)

Feladom a tanításod, elég volt belőle!
Ma már gyakran képen törölsz, s menekülsz előle.
Mész a saját fejed után, nincs is rám szükséged!
Kéretlenül nem is teszek többé semmit érted.

Csak élem a világomat, nem törődve mással,
hisz a jó szó, szép gondolat nem volt rád hatással!
Nyalogasd csak sebeidet, főj saját levedben,
sérelmeid sajátjaid, hagyj hát békén engem!

Nem hagyom, hogy szemem kiszúrd, elvakítsd a látót,
s ne idézd, ha nem értetted, mit üzent megváltód!
Menj csak saját fejed után, éld csak rossz világod,
s ne engem szidj, ha utadon a jót meg sem látod!

Járd csak meg a földi poklod, többé nem vezetlek!
Ördögöd van, add hát lelked át az élvezetnek!
Kínozd lelked, fájdítsd szíved – hiszen ez kell néked,
hitesd csak el önmagaddal: – Erről szól az élet!

A te sorsod rég megírták – Isten nem ver bottal –
nem is kell hát leszámolnod benned a gonosszal!
Élvezd ki a kínjaidat és mutogass másra!
Ne is gondolj életedben, csak az elmúlásra!

Tanulj csak a médiából, azok érted vannak,
a sötétség országába szép irányt mutatnak.
Érzéseid veszik célba, s hiszed rólad szólnak,
azt akarják, hogy azt hidd el érted szóló szónak.

Velem könnyű szembeszállni, hisz porszem vagyok csak.
A csillagok távoliak, s bár szépen ragyognak,
fényük benned nem gyújt szikrát, nem érintik lelked,
nem képesek az értelmet megláttatni benned.

Feladom a tanításod, több pofont nem kérek!
Nem hagyom, hogy szívd a vérem, annál többet érek!
Ha majd lesz, ki reám figyel, annak majd mesélek,
hogyan lelhet saját útra idelenn a lélek!

 Aranyosi Ervin © 2018-07-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szeretni és szeretve lenni


Aranyosi Ervin: Szeretni és szeretve lenni

Hiszem, hogy tudnánk szebben élni,
hiszem, az élet szebb lehet!
Nem kell küzdeni, csak remélni,
az Isten jó tesz csak veled!

Az ördög visz csak tévutakra,
ne hallgass rá, kerüld el őt!
Jut apró csoda minden napra,
ha tisztán állsz az úr előtt!

Szeretni sem csak röpke álom,
hiszen ha szívvel élteted,
megélheted azt bármi áron,
s szebbé teszi az életed.

Szeretni kell, s szeretve lenni,
a nagy titok mindössze ennyi!

Aranyosi Ervin © 2018-05-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva