Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: A suszter fiatalsága


Aranyosi Ervin: A suszter fiatalsága

Élt egyszer egy öreg suszter, mondhatni, már alig élt.
Minden éjjel imádkozott, s minden félét megígért:
– Jaj Istenem, hagyj még élni! – minden nap rimánkodott.
Egy nap angyal szállt a földre és egy új csodát hozott!

Bekopogott a cipészhez, elmesélte honnan jött,
Isten miért küldte Földre, milyen mókán ügyködött!
Célja volt jövetelének, amit rögtön elmesélt,
A jó Isten csodát küldött, amilyet a suszter kért!

– Mától úgy végezd a dolgod, hogy szebb legyen a világ,
minden tehetős embernek, lábbelijét megcsináld!
Fogadd el a fizetséget munkádért, mit érte kapsz,
s végezd mindig jól a dolgod, s lásd majd jó úton haladsz!

Ha egy cipőt megfizettek, indulj el és nézz körül!
Találsz olyan elesettet, ki egy cipőnek őrül?
Szegény embert, rászorulót keress, kinek cipő kell,
és ha találsz, műhelyedbe nagy örömmel hívd őt el!

Készíts neki egy jó cipőt, ami tartós, ami jó,
ami segít jobban járni, s ami lábára való.
Ne kérj tőle fizetséget, csupán azt, hogy jó legyen,
szeretettel a világban ő is csupa jót tegyen!

Téged meg a jó Isten fog kifizetni rendesen,
és hogy tisztességgel végezd, a munkádat meglesem.
Minden szívből szőtt cipőért kapsz egy egész hónapot,
ennyivel lesz korod kisebb, béredül majd ezt kapod.

Újra lehetsz fiatal majd, és később egy kisgyerek,
tisztességgel tedd a dolgod, én pedig majd figyelek!
Ahogy aztán telt az idő, a cipész jól dolgozott,
s bizony minden jóság cipő fiatalabb kort hozott.

Ahogy teltek hosszú évek, úgy lett ifjú, majd gyerek,
s körülötte szép cipőben jártak mind az emberek.
De a cipész nem csak cipőt készített és javított,
sokat mesélt szeretetről és jóságra tanított.

Mire újra gyermekké vált, munkája is elfogyott,
nem kellett már cipőt varrni, hanem most már játszhatott.
Így már nem lett fiatalabb, újra kezdte életét,
de most már a munka mellett, oly sok minden belefért.

Mert a suszter megtanulta, mire jó a szeretet,
onnan kezdve tanítgatott felnőttet és gyereket.
Szépen, lassan öregedett, szíve sok széppel teli,
mert ki útját szívvel járja, békéjét is megleli!

Aranyosi Ervin © 2018-02-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A Hold és a Föld románca

13051684_535299680009913_474161284556824697_n
Aranyosi Ervin: A Hold és a Föld románca

Éj tengerébe lám, a Hold
lehajtja megfáradt fejét.
Arcán megannyi ránc a folt,
de kitöltötte idejét.

Öreg, vén teste elpihen,
nappal álmodja álmait.
Ott nem zavarja semmi sem,
szívében nyugalom lakik.

Benne még él az ifjúság:
– legyeskedett a Föld körül –
átvette szíve ritmusát,
s hitte, a vén bolygó örül.

Érte sovány lett, megfogyott,
kacéran évődött vele.
A Föld imádta a Napot,
a Hold ezért sápadt bele.

Bejártak ezer éveket,
s a távolság örök maradt,
e kettő együtt létezett,
s szálltak, mint boldog madarak.

Aranyosi Ervin © 2016-11-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kocsányos tölgy

Fotó: Papp László

Fotó: Papp László

Aranyosi Ervin: Kocsányos tölgy

Magányos tölgy, gömb alakban égre tárja ágait,
dúsan tömött ágak között megannyi levél lakik.
Az ágai szétterülő, imádkozó szép kezek,
egyenes, nem hajlik törzse, tán, mert sosem vétkezett.
Az öreg fa a magasba, fel az égbe tör utat,
a sok levél nyugtatólag, kellemes zöld színt mutat.
Kérge mintha ráncosodna, barázdákat rejteget,
hullámvonal veszi körbe a sok üde levelet.
Termővirág ötösével kocsányokon megpihen,
kis csészényi kupacsokban makk fejlődik íziben.
Ha a makkot kiemeled, a kupacsból síp lehet,
ha nem sikerül megfújnod, a tölgyfa is kinevet…

Aranyosi Ervin © 2016-08-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Öreg karácsony

öreg karacsony

Aranyosi Ervin: Öreg karácsony

Mikor megöregszel, szűkül kívánságod,
a karácsonyt nem az ajándékért várod.
Sőt inkább szívedből te szeretnél adni,
az ünnep varázsát vágyod megragadni.
De mi a te vágyad, amit szíved képzel?
Az öröm szívedben, amit akkor érzel,
mikor szeretteid reád mosolyognak,
mikor veled vannak, körötted forognak.
Életet lehelnek megfáradt szívedbe,
melegséget hoznak a téli hidegbe.

Mikor megöregszel, teszed csak a dolgod,
ha mások örülnek, attól leszel boldog.
Szívesen elnézed arcuk ragyogását,
ebben látod ma már az ünnep varázsát.
Elfeledsz fájdalmat, kínzó betegséget,
megfáradt testedbe visszatér az élet.
Visszafiatalodsz, mert szíved motorja
újra a szeretet fényét birtokolja.
Látod a szeretet ma is mire képes?
Ma csodaszép minden, ami máskor rémes.

Mikor megöregszel, vajon mi hiányzik,
mitől ez a néhány óra szebbnek látszik?
Miben különbözik a hétköznapoktól?
Miért szenvedsz hiányt ölelő karokból?
Miért csak az ünnep ad pár boldog órát?
a hétköznap miért betegséget ró rád?
Hogyan tölthetnéd meg szíved szeretettel,
vajon mit is tehet ma egy öreg ember?
Vajon álom marad, ami ma még álom?
Miért is nem lehet mindennap karácsony?

Aranyosi Ervin © 2015-12-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Idős szív is adni képes


Aranyosi Ervin: Idős szív is adni képes

Tudod, az idős is tud szívéből adni,
képes szeretettel jó ember maradni!
Nincs szüksége pénzre, fényes gazdagságra,
másokra van gondja, nem saját magára.
Szeretetét szórja szerteszét a Földön:
– az öröm, a jóság majd így öröklődjön!
Lehet bármily fáradt és öreg a lélek,
példát tud mutatni: – Nézd, még mindig élek!

Aranyosi Ervin © 2015-12-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Az öreg szív is melegít

öreg szív is melegít
Aranyosi Ervin: Az öreg szív is melegít

Az öreg szív is melegít.
Forró lehet, mint a kályha,
ha a szeretet melegét,
egy másik szívben megtalálja.
S tán az élet rejtelmeit
ismeri már, régen tudja,
ám a szívben őrzött titkot,
valójában most tanulja.
Mint egy hosszú vihar után,
mikor kisimul a tenger,
úgy tisztul meg öreg lelke,
ha egy érző szívet meglel.
Nem is vágyik többé másra,
csak lelkéből többet adni,
s a szeretet áramában
minél tovább ott maradni…

Aranyosi Ervin © 2015-07-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A szeretetre szükség van!

A szeretetre szükség van
Aranyosi Ervin: A szeretetre szükség van!

Szeretetre nagy szükség van.
Nélküle élni, nem lehet!
Az öreg szív is szebben dobban,
ha célba ér a szeretet.
Ki csalódott az emberekben,
az érző szívre hol talál?
Egy kedves állat őrzi mélyen,
ki ezt a szívet hordja már!
A hit, remény is visszatérhet,
adni, s kapni már jó megint.
Csak élni kell a szeretettel,
a jóság törvénye szerint.
Eljön ismét a lelki béke,
jó érzés fűti át szívét.
Ki képes őszintén szeretni,
az érzi is a melegét…

Aranyosi Ervin © 2013-11-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

 

By

Aranyosi Ervin: A jó, öreg Ősz visszatér

aranyosi_ervin-a_jo_oreg_osz_visszater

Aranyosi Ervin: A jó, öreg Ősz visszatér

Tovatűnt már a zöldellő Nyár,
az égre bíbort fúj a szél.

Forog a kör, s a festőművész,
a jó, öreg Ősz, visszatér.

Palettáján, megannyi színből,
hangulatból, élményt kever.
A természetben a sokszínűség,
a tél előtt, életre kel.

Sárgul a lomb, vörösbe hajlik,
reszket az ágon száz levél.
A félelem az elmúlástól,
uralkodik azon, ki él.

De vajon kell-e félni tőle?
Minden Telet, Tavasz követ!
Örülni kéne most az Ősznek,
s megmozgatni minden követ.

Kiélvezni az érettséget,
gyümölcseit, mit ránk hagyott.
A körforgás nem érhet véget,
az idő száll, s nem vagy halott!

Pár pillanat az életünkből,
s a körforgásunk meg nem áll.
Álomra készül a világunk,
s vágyjuk: – a tavasz jönne már!

De addig is, szeress és élvezz
minden rád váró, szép napot.
Örülj az Ősz művészetének,
szépségeit ezért kapod.

Hangulatod ne hagyd borongni,
fogadd a szépet lelkesen.
Csodálkozz rá az őszi lombra!
Én is e változást lesem.

A változás, az élet kulcsa,
Túlélni? – Az csak gyenge cél!
A levegő egy helyben állna,
ha nem kergetné lenge szél.

Csodálkozz rá az őszi tájra,
gyönyörködj benne, élj vele!
Aki szépségét meg nem látja,
egyedül az halhat bele.

Aranyosi Ervin © 2013-09-05.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: A szeretet megmarad

Aranyosi Ervin: A szeretet megmarad

Hiába múlt el annyi év,
a szeretet minket összeköt.
Sok kedves emlék visszajár,
szíven simít, mint azelőtt.
Az öreg szív felszabadul,
s gyermekké lesz a lelkünk,
s áldjuk a percet, a napot,
mikor egymásra leltünk.

Aranyosi Ervin © 2013-08-06.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Amikor megöregednek…

aranyosi-ervin-nezz-onmagadbaAranyosi Ervin: Amikor megöregednek…

Amikor még kicsi voltál,
Ők voltak már a nagyok.
Tanítgattak, így teltek el
egymás után hónapok.

Megmutatták, – mit, hogyan kell,
– felöltözni, rendesen.
Cipőt fűzni, begombolni,
nevelgettek kedvesen.

Megmosdattak, rendbe tettek,
mutatták, hogyan csináld.
Jó példából megláthattad,
hogy működik egy család.

Foglalkoztak lelkeddel is,
irányítva hitedet,
minden jóra tanítottak,
amire csak lehetett.

Erkölcsre és etikettre,
emberségre, ahogy kell,
hogy a zajos nagy  világban,
egyedül se tévedj el.

Lassan te is nagyra nőttél,
világképed összeállt,
saját lábra tudtál állni,
ma már tudod, hogy csináld!

Mára Ők megöregedtek,
s felejtenek dolgokat.
Emlékezz majd: foglalkoztak,
egykor veled oly sokat.

Nem mozog már úgy a testük,
fájhat minden mozdulat.
Elromlik a memória,
ami mindent megmutat:

El-eltűnik egy-egy zokni,
cipőt kötni is nehéz,
begombolni a gombokat,
reszketve nem bír a kéz.

Rakoncátlan minden eszköz,
fésű, kanál, mind remeg.
Szerencsés, ha cipők, zoknik
párban összeillenek.

Az étel a kanalukról,
lecsöppenve menekül.
Zsémbesek, és morgolódnak,
nincsenek már remekül.

Most már rád vár a feladat,
nyisd hát meg a szívedet!
Jusson nekik gondoskodás,
melegítő szeretet.

Ne azért, mert elvárható,
ne azért tedd Ővelük.
Csak emlékezz, te rólad szólt
sokáig az életük.

Légy mellettük, ha teheted,
– kis világuk oly rideg.
Öleld Őket szeretettel,
melegítsen a szíved…

Aranyosi Ervin © 2013-01-16.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva