Aranyosi Ervin versei

A párkereső mindig válogat.
Tökélyre vágyik, hibátlan gyémántra.
Kerget misztikus, színes álmokat.
S ha nem találja, szíve meg van bántva.

Majd a hibát magában keresi,
de szemén hályog, – meg sosem találja.
Önnön hibáit másokban leli,
- s azt taszítónak, s idegennek látja.

A szerelmes ezt másképpen teszi,
- szívével lát, és lelkével szeret.
Párja hibáit felöltözteti
díszes ruhákba, mitől az szebb lehet.

De idővel elfogynak mind e díszek.
A foszlott ruhán átüt, ami rossz.
A szerelem már nem lesz más, csak díszlet,
mit legtöbbször kihasznál a Gonosz.

Ha meglátod saját hibáid mását,
- a világ fényes tükröt tart neked.
Elkezdheted lelked megváltozását.
Tisztábban lát, ki szívéből szeret.

Az érzelmekből őrízd meg a szépet,
s a hibáit is tudjad elfogadni!
Így örök társsal jutalmaz az élet,
s eképpen tudtok boldogok maradni…

Kis rózsaszál, szívem szerelme,
kit nekem szánt, s adott az ég,
te vagy életem legszebb értelme,
leírom neked itt, ma még,
hogy mit jelent nekem ha nézlek,
s bársonyos bőröd érinthetem.
Ajkammal kedvesen becézlek,
hogy mit jelent mindez nekem?
Lehetnék sas, s tán elrepülnék,
- kalandra vágyó, szabad madár.
Szívem súlyától földre hullnék,
tudva, hogy szíved visszavár.
Tudod, erőm belőled árad,
nélküled én csak fél vagyok,
szeretni lelkem sose fárad,
s ha barna szemed rám ragyog,
megbűvöl, mindig elvarázsol,
álomba ringat kedvesen.
Sose ébredjek fel e varázsból,
álmodjunk együtt kedvesem!
Tudom, rózsa nincs tüske nélkül,
ha bántják lelkét, visszaszúr.
De kedves szótól újra szépül,
szépségét adja válaszul.
Maradj ilyen, csak ennyit kérek,
figyeld és óvd a léptemet,
hidd el én szívet nem cserélek,
örökre itt leszek veled.