ország | Aranyosi Ervin versei

júl
17

Aranyosi Ervin: Ne szidd a hazámat

Category: Szabadság, haza, történelem, kultúra, táj Tags: Aranyosi Ervin, érző, föld, haza, honfi, lelkem, magyar, mápem, Ne szidd a hazámat, ország, szívem, vers, világ 1 Comment

Aranyosi Ervin: Ne szidd a hazámat

Tudod, engem egy dolog bánt,
ha szidják hazámat.
Ha bántják a szülőföldem,
honfi lelkem lázad!
A magyar hon csodálatos,
minden megvan benne!
Ha elveszne, érző szívem
vele együtt veszne!

Istenadta ez az ország,
s nem pótolja semmi.
Bármi történik is vélem,
jó magyarnak lenni!
Anyanyelvem meghatároz,
magyarságom élem,
s azt, hogy újra felvirágzik,
én szívből remélem.

Ha magyar vagy, arra kérlek,
sose szidd hazádat!
E csodás föld sosem oka,
ha kínoz a bánat.
Mindent megad fiainak,
csak el kéne venni,
a jólétünk rajtunk múlik,
merj magyarnak lenni!

Ám, míg sorsod a hazában
rabszolgaként éled,
árulók és idegenek gyakran
szívják véred.
Míg nem éled magyarságod,
kiszolgáltatott vagy,
kit a rendszer sárba tipor,
s haldokolni ott hagy!

Míg nem tudod, mi a haza,
és kik szívják véred,
addig saját birtokodban
mások sorsát éled.
A magyar nép van megosztva,
s rajtunk múlik minden,
megváltozhat-e a világ
határunkon innen.

De, amíg a hazád szidod,
nem változik semmi,
addig nyögjük terheinket,
s nem tudjuk letenni!
Becsüld hát meg ezt a földet,
merj álmodni szépet,
csak közösen emelhetjük
fel a magyar népet!

Nem fontos, hogy énnekem higgy,
ismerd meg hazádat!
Sértő, bántó, vagy szitokszó
ne hagyja el szájad!
Ha pedig majd kiállsz érte,
nem kell többé félned,
s átérzed majd, hogy magyarként
jó e honban élned!

Aranyosi Ervin © 2018-07-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

júl
10

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Távol a hazától

Category: Szabadság, haza, történelem, kultúra, táj Tags: Aranyosi Ervin, honvágy, lelked, menekül, ország, pénz, szülőföld, Távol a hazától, Úr, vers, világ 3 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Távol a hazától

Álmatlan éjszakák távoli világban,
honvágy által gyötört, folyton fájó szív.
Örök útkeresés, tömeges magányban,
miközben a hazád – érzed – visszahív.

Ott a munkád megvan – pénz is csurran-cseppen –
s míg monoton végzed, a világ sem zavar.
Ha leteszed, bolyongsz a sivár idegenben,
és ha magyar hangot hallasz, felkavar.

Tudod-e, hogy azok lopták el hazádat,
akiknek dolgozol, kiktől enni kérsz?
Lelked az elhagyott ország ellen lázad,
Mert te mind elhiszed: – Látod? Ennyit érsz!

Hiszen könnyű dolog messze menekülni,
s eladni a lelked ott, hol pénz az úr!
Ám, egy fájó érzést nem tudsz elkerülni,
közted és hazád közt a kötés nem lazul.

Itt hagytad a jussod, ősi örökséged,
mások meg szétlopják szülőföldedet.
Te meg ott keresed, hogy miről szól az élet,
s hiszed megtalálod a jólétedet.

S lesz majd, amikor már nem tudsz hazajönni,
mások birtokában lesz már a haza.
Nem leszel már képes bőségben fürödni,
s utcára fog dobni a mások igaza.

Idegen törvények ülnek jogot rajtad,
s akkor is magányos, s hontalan leszel.
Akkor fogsz rájönni, te nem ezt akartad,
már nem is magyarként. Akkor mit teszel?

Néhány fénylő évért elhagytad hazádat,
s az, aki kitartott, itt csak az maradt?
Meglelted más honban kies kalitkádat,
pénzrácsokkal őrzik a szabad madarat?

Nem félsz, hogy késő lesz akkor visszatérni,
ha majd visszavágynál, de nem lesz hova?
Itthon, idegenként akkor jó lesz élni?
Azt hinni, hogy sorsod volt csak mostoha?

Hatszázezer álom hagyta el hazáját,
kényelmesebb élet csábította el!
Elvesztve gyökerét, őseit, családját,
s igazolta: – Élni, ennél jobban kell!

Aranyosi Ervin © 2018-07-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

dec
15

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Talán véget ér…

Category: Szabadság, haza, történelem, kultúra, táj Tags: balsors, haza, kaláka, mag, magyar, Mátyás, nemzet, nép, ország, szabad, talán, világ 1 Comment

Aranyosi Ervin: Talán véget ér…

Talán véget ér a balsors,
amit nyög a büszke népünk!
Elnyomásnak, megtorlásnak
egyszer tán végére érünk.
Talán megfogjuk majd szépen
egymás kezét, összefogva,
talán végre áldás szállhat
miránk, büszke magyarokra!

Talán új világ lesz végre,
felvirágzik ez az ország,
nem hagyjuk, hogy kincseinket
farkashordák szerte hordják!
Talán ledobjuk a láncot,
amit hordunk Mátyás óta,
talán szól népünk ajkáról
újra élő, boldog nóta!

Talán végre visszavesszük,
ami miénk, ősi jussunk.
Tán az Isten is velünk lesz,
hogy már végre révbe jussunk!
Talán erős lesz a népünk,
önellátó lesz a nemzet,
utódoktól felvirágzó,
kiket magyar szülő nemzett.

Talán újra kalákában
építhetjük szép hazánkat,
s újra magyar lesz az Isten,
jog és törvény, ami ránk hat!
Talán szabad lesz a lélek,
és a testünk egészséges,
újra jelentős csodákat
tehetünk, vihetünk véghez!

Talán, aki tud, tanítja,
így lel méltó követőre,
saját népét gazdagítja,
nyomot hagyva lép előre!
Talán, majd az utódaink
tőlünk igazat tanulnak,
s birtokában lesznek kincsnek,
igazságnak, büszke múltnak!

Talán még valóra válhat,
hiszem, sosincs hozzá késő,
megvan még a józan eszünk,
s kezünkben még ott a véső!
Faragjunk embert magunkból,
egyedekből büszke népet!
Szeretettel, jó szándékkal,
álmodjunk új jövőképet!

Ne csak feltételes módban,
sose függjünk többé mástól,
merjünk tenni, cselekedni,
nem félve az elmúlástól!
Van-e erő, mely erősebb
Istenünknél? Egyáltalán?
Legyen erős a reményünk,
legyen a lét több, mint TALÁN(Y)!

A szeretet erejével
tartsuk egyben ezt a népet,
hisz mi MAG-unk MAG-ok vagyunk,
s bölcsőnk az anyatermészet.
Isten áldd meg hát a magyart,
add vissza minden reményünk,
kérünk, mutass utat nekünk,
s emeld újra fel a népünk!

Aranyosi Ervin © 2017-12-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

aug
25

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Kacsanyúl

Category: 1 kép 1 vers, FurcsÁllatok Tags: 1 kép 1 vers, festi, furcsállat, kacsanyúl, mulat, nyúl, ország, tojás Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Kacsanyúl

A fél ország ezen mulat,
alkottak egy kacsa-nyulat.
A húsvét volt ennek oka,
s bevételre fájt a foga.
A kacsa-nyúl tojást tojik,
s az alkotás tovább folyik,
mert a nyúl rész rögtön festi,
amíg nincs kész, nem ereszti.
Így készíti el egy állat,
hatékonyabbá így válhat.
Láttad már a kacsa-nyulat?
A fél ország rajta mulat!

Aranyosi Ervin © 2017-08-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jún
17

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: A bennem élő költők

Category: Szabadság, haza, történelem, kultúra, táj Tags: Ady, arany, Aranyosi Ervin, Babits, Csokonai, haza, József Attila, Kölcsey, költők, ország, petőfi, Radnóti, Szabó Lőrinc, Tompa Leave a Comment

Aranyosi Ervin: A bennem élő költők

A hajam Petőfi, a szívem szín-Arany,
költészetem helye kissé bizonytalan.
Ady megérintett, nem gúny a mosolyom,
kedves költőimet lelkemben hordozom.

Babits tán a lelkem, s az eszem sem Tompa,
írom verseimet rakásra, halomba.
Példát veszek néha József Attiláról,
Radnótit követni, csak halála gátol.

Kölcseyként hordom édes hazám sorsát,
s hiszem, szebb időket lát még ez az ország.
Szabó Lőrincként is tudok szülő lenni,
Csokonai versén el tudok merengni.

Aranyosi néven láttam én világot,
s írom amit lelkem a világban látott.
Néha gondolatom tanítani próbál,
s nem áll le egyszerű mondanivalónál.

Kimondom én mindig, mi a szívem nyomja,
s hiszem, nem vagyok én a falu bolondja!
Olvasd hát versemet, szívem adom vele,
s összes szeretetem írom neked bele!
Aranyosi Ervin © 2017-06-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jan
1

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Azoknak, akiket nem érdekel!

Category: A nap gondolata Tags: gazdag, ország, pénz, petárda, tűzijáték 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Azoknak, akiket nem érdekel!

Gazdag ország vagyunk!
Petárdában gazdag!
Sokat durrogtatunk,
sok a mézes madzag!

Tűzijáték fénye
vetít színes álmot,
mitől szegénységet
a földön nem láttok!

Csak eget bámultok.
Fel akartok nőni?
Nem kéne a sok pénzt
az egekbe lőni!

Csak szét kéne szórni,
jusson enni, másnak!
A fejed sem fájna,
mikor ébredsz, másnap!

Aranyosi Ervin © 2017-01-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jún
29

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Testvér, magyarnak lenni jó!

Category: Szabadság, haza, történelem, kultúra, táj Tags: anyaföld, anyanyelv, fénye, Hazám, magyar, nemzetem, népem, ország, testvér 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Testvér, magyarnak lenni jó!

Testvér, magyarnak lenni jó!
Kitüntetés, hidd el nekem!
Csodállak szép, magyar hazám,
imádlak drága nemzetem!

Mikor a szívünk együtt dobban,
érzem, magyarnak lenni jó!
Nem tarthatom azt sem titokban,
mitől gazdag a magyar szó!

Mit ad a nyelv, hogyan tanítgat?
MegMAGYARáz és megmutat,
képeket képez, képessé tesz,
elképzelteti az utat.

Szárnyakat ad a képzeletnek,
kitűzött célod láthatod,
és amit látsz, azt megteremted,
s büszkén vállald: – Magyar vagyok!

Fejleszd tudásod életfogytig,
tanulj, hogy ettől több legyél!
Figyeld és ismerd a világod,
a bölcs tisztán lát, s szebben él!

Az oktalan boldogtalan csak,
kiben a vágya nem ragyog.
Ha célom éltet, lelkesít is,
– már ettől is boldog vagyOK!

A jó Isten sosem ver bottal,
nem ver sehogy, mért bántana?
Egy jó atya, a gyermekének,
ok nélkül miért ártana?

Növény a lét, belőled sarjad,
s hited vizével öntözöd,
biztatlak hát, a jót akarjad,
a valósághoz legyen közöd!

Vigyél hát fényt a sötétségbe,
világosítsd fel a ma még butát!
Ördög, s pokol a tudatlanság,
az ad rád fájdalom ruhát.

Keresd a fényt, hogy tisztán láthass,
a hazugság csak elvakít.
Az igazság a te fényszóród,
Ő-szintén csak jóra tanít.

Akarj végre magyarrá válni,
lerázni vállról rabigát!
Ne higgy a fennen trónolónak,
ki a múlt ármányát menti át!

Ne hagyd, hogy megosszák a néped,
ötszáz éve nem vagy szabad,
bedőlsz a hazug zsarnokoknak,
és nem magad vagy, nincs szavad!

Hiába drága anyafölded,
ha bőségét mind elveszik.
Kifosztanak és megaláznak,
s mondják, csak miattad teszik.

Ébredj álmodból, lelj magadra,
Légy újra erős nemzetem!
Tegyél azért, hogy ez az ország
újra erős és nagy legyen!

Testvér, magyarnak lenni jó!
Kitüntetés, hidd el nekem!
Csodállak szép, magyar hazám,
imádlak drága nemzetem!

Aranyosi Ervin © 2015-06-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

aug
17

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Cica Ima

Category: 1 kép 1 vers Tags: 1 kép 1 vers, Ámen, Aranyosi Ervin, Cica Ima, egér, gonosz, Istenem, kutya, mindennapi, nyávogás, ország, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Cica Ima

Én Istenem, Cica-Atyám!
Hozzád száll most cica imám.
Add meg nekem, ahogy lehet,
mindennapi egeremet!
Tartsd a gonosz kutyát távol,
csak én igyak tejet tálból.
Jöjjön el a te országod,
ezt kéri cirmos jószágod.
Úgy a mennyben, mint a földön,
nyávogásunk öröklődjön!

Aranyosi Ervin © 2012-08-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

júl
16

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Álomország tengerpartja

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: álom, ország, tengerpart, világ Leave a Comment

Álomország tengerpartja

Álomország tengerpartján,
álmodban jártál-e már?
Álomvilág minden kincse,
hogy felfedezd, arra vár.
Kicsiny kunyhó a fövenyen,
– körülötte pálmafák.
Kívül cseppnyi, belül tágas,
elfér benne a világ.
Amire épp szükséged van,
hipp-hopp máris ott terem,
nem kell érte útra kelni,
át a kéklő tengeren.
Behunyt szemmel kitalálod,
s láss csodát és ott lehet!
Álmaidnak nincs határa,
egyedül a képzelet.

Aranyosi Ervin © 2011-07-15.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Ne szidd a hazámat

Tudod, engem egy dolog bánt, ha szidják hazámat. Ha bántják a szülőföldem, honfi lelkem lázad! A magyar hon csodálatos, minden megvan benne! Ha elveszne, érző szívem vele együtt veszne!

Istenadta ez az ország, s nem pótolja semmi. Bármi történik is vélem, jó magyarnak lenni! Anyanyelvem meghatároz, magyarságom élem, s azt, hogy újra felvirágzik, én szívből remélem.

Ha magyar vagy, arra kérlek, sose szidd hazádat! E csodás föld sosem oka, ha kínoz a bánat. Mindent megad fiainak, csak el kéne venni, a jólétünk rajtunk múlik, merj magyarnak lenni!

Ám, míg sorsod a hazában rabszolgaként éled, árulók és idegenek gyakran szívják véred. Míg nem éled magyarságod, kiszolgáltatott vagy, kit a rendszer sárba tipor, s haldokolni ott hagy!

Míg nem tudod, mi a haza, és kik szívják véred, addig saját birtokodban mások sorsát éled. A magyar nép van megosztva, s rajtunk múlik minden, megváltozhat-e a világ határunkon innen.

De, amíg a hazád szidod, nem változik semmi, addig nyögjük terheinket, s nem tudjuk letenni! Becsüld hát meg ezt a földet, merj álmodni szépet, csak közösen emelhetjük fel a magyar népet!

Nem fontos, hogy énnekem higgy, ismerd meg hazádat! Sértő, bántó, vagy szitokszó ne hagyja el szájad! Ha pedig majd kiállsz érte, nem kell többé félned, s átérzed majd, hogy magyarként jó e honban élned!

Aranyosi Ervin © 2018-07-17. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Távol a hazától

Álmatlan éjszakák távoli világban, honvágy által gyötört, folyton fájó szív. Örök útkeresés, tömeges magányban, miközben a hazád – érzed – visszahív.

Ott a munkád megvan – pénz is csurran-cseppen – s míg monoton végzed, a világ sem zavar. Ha leteszed, bolyongsz a sivár idegenben, és ha magyar hangot hallasz, felkavar.

Tudod-e, hogy azok lopták el hazádat, akiknek dolgozol, kiktől enni kérsz? Lelked az elhagyott ország ellen lázad, Mert te mind elhiszed: – Látod? Ennyit érsz!

Hiszen könnyű dolog messze menekülni, s eladni a lelked ott, hol pénz az úr! Ám, egy fájó érzést nem tudsz elkerülni, közted és hazád közt a kötés nem lazul.

Itt hagytad a jussod, ősi örökséged, mások meg szétlopják szülőföldedet. Te meg ott keresed, hogy miről szól az élet, s hiszed megtalálod a jólétedet.

S lesz majd, amikor már nem tudsz hazajönni, mások birtokában lesz már a haza. Nem leszel már képes bőségben fürödni, s utcára fog dobni a mások igaza.

Idegen törvények ülnek jogot rajtad, s akkor is magányos, s hontalan leszel. Akkor fogsz rájönni, te nem ezt akartad, már nem is magyarként. Akkor mit teszel?

Néhány fénylő évért elhagytad hazádat, s az, aki kitartott, itt csak az maradt? Meglelted más honban kies kalitkádat, pénzrácsokkal őrzik a szabad madarat?

Nem félsz, hogy késő lesz akkor visszatérni, ha majd visszavágynál, de nem lesz hova? Itthon, idegenként akkor jó lesz élni? Azt hinni, hogy sorsod volt csak mostoha?

Hatszázezer álom hagyta el hazáját, kényelmesebb élet csábította el! Elvesztve gyökerét, őseit, családját, s igazolta: – Élni, ennél jobban kell!

Aranyosi Ervin © 2018-07-10. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Talán véget ér…

Talán véget ér a balsors, amit nyög a büszke népünk! Elnyomásnak, megtorlásnak egyszer tán végére érünk. Talán megfogjuk majd szépen egymás kezét, összefogva, talán végre áldás szállhat miránk, büszke magyarokra!

Talán új világ lesz végre, felvirágzik ez az ország, nem hagyjuk, hogy kincseinket farkashordák szerte hordják! Talán ledobjuk a láncot, amit hordunk Mátyás óta, talán szól népünk ajkáról újra élő, boldog nóta!

Talán végre visszavesszük, ami miénk, ősi jussunk. Tán az Isten is velünk lesz, hogy már végre révbe jussunk! Talán erős lesz a népünk, önellátó lesz a nemzet, utódoktól felvirágzó, kiket magyar szülő nemzett.

Talán újra kalákában építhetjük szép hazánkat, s újra magyar lesz az Isten, jog és törvény, ami ránk hat! Talán szabad lesz a lélek, és a testünk egészséges, újra jelentős csodákat tehetünk, vihetünk véghez!

Talán, aki tud, tanítja, így lel méltó követőre, saját népét gazdagítja, nyomot hagyva lép előre! Talán, majd az utódaink tőlünk igazat tanulnak, s birtokában lesznek kincsnek, igazságnak, büszke múltnak!

Talán még valóra válhat, hiszem, sosincs hozzá késő, megvan még a józan eszünk, s kezünkben még ott a véső! Faragjunk embert magunkból, egyedekből büszke népet! Szeretettel, jó szándékkal, álmodjunk új jövőképet!

Ne csak feltételes módban, sose függjünk többé mástól, merjünk tenni, cselekedni, nem félve az elmúlástól! Van-e erő, mely erősebb Istenünknél? Egyáltalán? Legyen erős a reményünk, legyen a lét több, mint TALÁN(Y)!

A szeretet erejével tartsuk egyben ezt a népet, hisz mi MAG-unk MAG-ok vagyunk, s bölcsőnk az anyatermészet. Isten áldd meg hát a magyart, add vissza minden reményünk, kérünk, mutass utat nekünk, s emeld újra fel a népünk!

Aranyosi Ervin: Kacsanyúl

Aranyosi Ervin: A bennem élő költők

A hajam Petőfi, a szívem szín-Arany, költészetem helye kissé bizonytalan. Ady megérintett, nem gúny a mosolyom, kedves költőimet lelkemben hordozom.

Babits tán a lelkem, s az eszem sem Tompa, írom verseimet rakásra, halomba. Példát veszek néha József Attiláról, Radnótit követni, csak halála gátol.

Kölcseyként hordom édes hazám sorsát, s hiszem, szebb időket lát még ez az ország. Szabó Lőrincként is tudok szülő lenni, Csokonai versén el tudok merengni.

Aranyosi néven láttam én világot, s írom amit lelkem a világban látott. Néha gondolatom tanítani próbál, s nem áll le egyszerű mondanivalónál.

Aranyosi Ervin: Azoknak, akiket nem érdekel!

Gazdag ország vagyunk! Petárdában gazdag! Sokat durrogtatunk, sok a mézes madzag!

Tűzijáték fénye vetít színes álmot, mitől szegénységet a földön nem láttok!

Csak eget bámultok. Fel akartok nőni? Nem kéne a sok pénzt az egekbe lőni!

Csak szét kéne szórni, jusson enni, másnak! A fejed sem fájna, mikor ébredsz, másnap!

Aranyosi Ervin © 2017-01-01. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Testvér, magyarnak lenni jó!

Testvér, magyarnak lenni jó! Kitüntetés, hidd el nekem! Csodállak szép, magyar hazám, imádlak drága nemzetem!

Mikor a szívünk együtt dobban, érzem, magyarnak lenni jó! Nem tarthatom azt sem titokban, mitől gazdag a magyar szó!

Mit ad a nyelv, hogyan tanítgat? MegMAGYARáz és megmutat, képeket képez, képessé tesz, elképzelteti az utat.

Szárnyakat ad a képzeletnek, kitűzött célod láthatod, és amit látsz, azt megteremted, s büszkén vállald: – Magyar vagyok!

Fejleszd tudásod életfogytig, tanulj, hogy ettől több legyél! Figyeld és ismerd a világod, a bölcs tisztán lát, s szebben él!

Az oktalan boldogtalan csak, kiben a vágya nem ragyog. Ha célom éltet, lelkesít is, – már ettől is boldog vagyOK!

A jó Isten sosem ver bottal, nem ver sehogy, mért bántana? Egy jó atya, a gyermekének, ok nélkül miért ártana?

Növény a lét, belőled sarjad, s hited vizével öntözöd, biztatlak hát, a jót akarjad, a valósághoz legyen közöd!

Vigyél hát fényt a sötétségbe, világosítsd fel a ma még butát! Ördög, s pokol a tudatlanság, az ad rád fájdalom ruhát.

Keresd a fényt, hogy tisztán láthass, a hazugság csak elvakít. Az igazság a te fényszóród, Ő-szintén csak jóra tanít.

Akarj végre magyarrá válni, lerázni vállról rabigát! Ne higgy a fennen trónolónak, ki a múlt ármányát menti át!

Ne hagyd, hogy megosszák a néped, ötszáz éve nem vagy szabad, bedőlsz a hazug zsarnokoknak, és nem magad vagy, nincs szavad!

Hiába drága anyafölded, ha bőségét mind elveszik. Kifosztanak és megaláznak, s mondják, csak miattad teszik.

Ébredj álmodból, lelj magadra, Légy újra erős nemzetem! Tegyél azért, hogy ez az ország újra erős és nagy legyen!

Testvér, magyarnak lenni jó! Kitüntetés, hidd el nekem! Csodállak szép, magyar hazám, imádlak drága nemzetem!

Aranyosi Ervin © 2015-06-29. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Cica Ima

Én Istenem, Cica-Atyám! Hozzád száll most cica imám. Add meg nekem, ahogy lehet, mindennapi egeremet! Tartsd a gonosz kutyát távol, csak én igyak tejet tálból. Jöjjön el a te országod, ezt kéri cirmos jószágod. Úgy a mennyben, mint a földön, nyávogásunk öröklődjön!

Álomország tengerpartja

Aranyosi Ervin © 2011-07-15. A vers és a festmény megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Vers rendelés

Megtalálsz Facebook-on is!

Kategóriák

Legutóbbi bejegyzések

Legutóbbi hozzászólások

Archívum

Megosztás

Linkek

Címkék

Megtalálsz Facebook-on is!

Kategóriák

Legutóbbi bejegyzések

Legutóbbi hozzászólások

Archívum

Megosztás

Linkek

Címkék

Tudod, engem egy dolog bánt,
ha szidják hazámat.
Ha bántják a szülőföldem,
honfi lelkem lázad!
A magyar hon csodálatos,
minden megvan benne!
Ha elveszne, érző szívem
vele együtt veszne!

Istenadta ez az ország,
s nem pótolja semmi.
Bármi történik is vélem,
jó magyarnak lenni!
Anyanyelvem meghatároz,
magyarságom élem,
s azt, hogy újra felvirágzik,
én szívből remélem.

Ha magyar vagy, arra kérlek,
sose szidd hazádat!
E csodás föld sosem oka,
ha kínoz a bánat.
Mindent megad fiainak,
csak el kéne venni,
a jólétünk rajtunk múlik,
merj magyarnak lenni!

Ám, míg sorsod a hazában
rabszolgaként éled,
árulók és idegenek gyakran
szívják véred.
Míg nem éled magyarságod,
kiszolgáltatott vagy,
kit a rendszer sárba tipor,
s haldokolni ott hagy!

Míg nem tudod, mi a haza,
és kik szívják véred,
addig saját birtokodban
mások sorsát éled.
A magyar nép van megosztva,
s rajtunk múlik minden,
megváltozhat-e a világ
határunkon innen.

De, amíg a hazád szidod,
nem változik semmi,
addig nyögjük terheinket,
s nem tudjuk letenni!
Becsüld hát meg ezt a földet,
merj álmodni szépet,
csak közösen emelhetjük
fel a magyar népet!

Nem fontos, hogy énnekem higgy,
ismerd meg hazádat!
Sértő, bántó, vagy szitokszó
ne hagyja el szájad!
Ha pedig majd kiállsz érte,
nem kell többé félned,
s átérzed majd, hogy magyarként
jó e honban élned!

Aranyosi Ervin © 2018-07-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Álmatlan éjszakák távoli világban,
honvágy által gyötört, folyton fájó szív.
Örök útkeresés, tömeges magányban,
miközben a hazád – érzed – visszahív.

Ott a munkád megvan – pénz is csurran-cseppen –
s míg monoton végzed, a világ sem zavar.
Ha leteszed, bolyongsz a sivár idegenben,
és ha magyar hangot hallasz, felkavar.

Tudod-e, hogy azok lopták el hazádat,
akiknek dolgozol, kiktől enni kérsz?
Lelked az elhagyott ország ellen lázad,
Mert te mind elhiszed: – Látod? Ennyit érsz!

Hiszen könnyű dolog messze menekülni,
s eladni a lelked ott, hol pénz az úr!
Ám, egy fájó érzést nem tudsz elkerülni,
közted és hazád közt a kötés nem lazul.

Itt hagytad a jussod, ősi örökséged,
mások meg szétlopják szülőföldedet.
Te meg ott keresed, hogy miről szól az élet,
s hiszed megtalálod a jólétedet.

S lesz majd, amikor már nem tudsz hazajönni,
mások birtokában lesz már a haza.
Nem leszel már képes bőségben fürödni,
s utcára fog dobni a mások igaza.

Idegen törvények ülnek jogot rajtad,
s akkor is magányos, s hontalan leszel.
Akkor fogsz rájönni, te nem ezt akartad,
már nem is magyarként. Akkor mit teszel?

Néhány fénylő évért elhagytad hazádat,
s az, aki kitartott, itt csak az maradt?
Meglelted más honban kies kalitkádat,
pénzrácsokkal őrzik a szabad madarat?

Nem félsz, hogy késő lesz akkor visszatérni,
ha majd visszavágynál, de nem lesz hova?
Itthon, idegenként akkor jó lesz élni?
Azt hinni, hogy sorsod volt csak mostoha?

Hatszázezer álom hagyta el hazáját,
kényelmesebb élet csábította el!
Elvesztve gyökerét, őseit, családját,
s igazolta: – Élni, ennél jobban kell!

Aranyosi Ervin © 2018-07-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Talán véget ér a balsors,
amit nyög a büszke népünk!
Elnyomásnak, megtorlásnak
egyszer tán végére érünk.
Talán megfogjuk majd szépen
egymás kezét, összefogva,
talán végre áldás szállhat
miránk, büszke magyarokra!

Talán új világ lesz végre,
felvirágzik ez az ország,
nem hagyjuk, hogy kincseinket
farkashordák szerte hordják!
Talán ledobjuk a láncot,
amit hordunk Mátyás óta,
talán szól népünk ajkáról
újra élő, boldog nóta!

Talán végre visszavesszük,
ami miénk, ősi jussunk.
Tán az Isten is velünk lesz,
hogy már végre révbe jussunk!
Talán erős lesz a népünk,
önellátó lesz a nemzet,
utódoktól felvirágzó,
kiket magyar szülő nemzett.

Talán újra kalákában
építhetjük szép hazánkat,
s újra magyar lesz az Isten,
jog és törvény, ami ránk hat!
Talán szabad lesz a lélek,
és a testünk egészséges,
újra jelentős csodákat
tehetünk, vihetünk véghez!

Talán, aki tud, tanítja,
így lel méltó követőre,
saját népét gazdagítja,
nyomot hagyva lép előre!
Talán, majd az utódaink
tőlünk igazat tanulnak,
s birtokában lesznek kincsnek,
igazságnak, büszke múltnak!

Talán még valóra válhat,
hiszem, sosincs hozzá késő,
megvan még a józan eszünk,
s kezünkben még ott a véső!
Faragjunk embert magunkból,
egyedekből büszke népet!
Szeretettel, jó szándékkal,
álmodjunk új jövőképet!

Ne csak feltételes módban,
sose függjünk többé mástól,
merjünk tenni, cselekedni,
nem félve az elmúlástól!
Van-e erő, mely erősebb
Istenünknél? Egyáltalán?
Legyen erős a reményünk,
legyen a lét több, mint TALÁN(Y)!

A szeretet erejével
tartsuk egyben ezt a népet,
hisz mi MAG-unk MAG-ok vagyunk,
s bölcsőnk az anyatermészet.
Isten áldd meg hát a magyart,
add vissza minden reményünk,
kérünk, mutass utat nekünk,
s emeld újra fel a népünk!

A hajam Petőfi, a szívem szín-Arany,
költészetem helye kissé bizonytalan.
Ady megérintett, nem gúny a mosolyom,
kedves költőimet lelkemben hordozom.

Babits tán a lelkem, s az eszem sem Tompa,
írom verseimet rakásra, halomba.
Példát veszek néha József Attiláról,
Radnótit követni, csak halála gátol.

Kölcseyként hordom édes hazám sorsát,
s hiszem, szebb időket lát még ez az ország.
Szabó Lőrincként is tudok szülő lenni,
Csokonai versén el tudok merengni.

Aranyosi néven láttam én világot,
s írom amit lelkem a világban látott.
Néha gondolatom tanítani próbál,
s nem áll le egyszerű mondanivalónál.

Gazdag ország vagyunk!
Petárdában gazdag!
Sokat durrogtatunk,
sok a mézes madzag!

Tűzijáték fénye
vetít színes álmot,
mitől szegénységet
a földön nem láttok!

Csak eget bámultok.
Fel akartok nőni?
Nem kéne a sok pénzt
az egekbe lőni!

Csak szét kéne szórni,
jusson enni, másnak!
A fejed sem fájna,
mikor ébredsz, másnap!

Aranyosi Ervin © 2017-01-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Testvér, magyarnak lenni jó!
Kitüntetés, hidd el nekem!
Csodállak szép, magyar hazám,
imádlak drága nemzetem!

Mikor a szívünk együtt dobban,
érzem, magyarnak lenni jó!
Nem tarthatom azt sem titokban,
mitől gazdag a magyar szó!

Mit ad a nyelv, hogyan tanítgat?
MegMAGYARáz és megmutat,
képeket képez, képessé tesz,
elképzelteti az utat.

Szárnyakat ad a képzeletnek,
kitűzött célod láthatod,
és amit látsz, azt megteremted,
s büszkén vállald: – Magyar vagyok!

Fejleszd tudásod életfogytig,
tanulj, hogy ettől több legyél!
Figyeld és ismerd a világod,
a bölcs tisztán lát, s szebben él!

Az oktalan boldogtalan csak,
kiben a vágya nem ragyog.
Ha célom éltet, lelkesít is,
– már ettől is boldog vagyOK!

A jó Isten sosem ver bottal,
nem ver sehogy, mért bántana?
Egy jó atya, a gyermekének,
ok nélkül miért ártana?

Növény a lét, belőled sarjad,
s hited vizével öntözöd,
biztatlak hát, a jót akarjad,
a valósághoz legyen közöd!

Vigyél hát fényt a sötétségbe,
világosítsd fel a ma még butát!
Ördög, s pokol a tudatlanság,
az ad rád fájdalom ruhát.

Keresd a fényt, hogy tisztán láthass,
a hazugság csak elvakít.
Az igazság a te fényszóród,
Ő-szintén csak jóra tanít.

Akarj végre magyarrá válni,
lerázni vállról rabigát!
Ne higgy a fennen trónolónak,
ki a múlt ármányát menti át!

Ne hagyd, hogy megosszák a néped,
ötszáz éve nem vagy szabad,
bedőlsz a hazug zsarnokoknak,
és nem magad vagy, nincs szavad!

Hiába drága anyafölded,
ha bőségét mind elveszik.
Kifosztanak és megaláznak,
s mondják, csak miattad teszik.

Ébredj álmodból, lelj magadra,
Légy újra erős nemzetem!
Tegyél azért, hogy ez az ország
újra erős és nagy legyen!

Testvér, magyarnak lenni jó!
Kitüntetés, hidd el nekem!
Csodállak szép, magyar hazám,
imádlak drága nemzetem!

Aranyosi Ervin © 2015-06-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Én Istenem, Cica-Atyám!
Hozzád száll most cica imám.
Add meg nekem, ahogy lehet,
mindennapi egeremet!
Tartsd a gonosz kutyát távol,
csak én igyak tejet tálból.
Jöjjön el a te országod,
ezt kéri cirmos jószágod.
Úgy a mennyben, mint a földön,
nyávogásunk öröklődjön!

Aranyosi Ervin © 2011-07-15.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva