Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

jan
6

By

Aranyosi Ervin: Haldoklik a nyelvünk

Category: Szabadság, haza, történelem, kultúra, táj Tags: , , , , , , , , , , , , , , , 2 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Haldoklik a nyelvünk

Haldoklik a nyelvünk,
nem ápoljuk szépen,
elolvad, mint a hó,
az emberek kezében.
Egyre több az angol,
ami beszivárog,
angol szó mos agyat,
amerre csak járok.

Pedig a mi nyelvünk
a világ ősnyelve,
gazdagodik az,
kit rávezet figyelme!
Teremtő gondolat,
értő, magyarázó,
hatalmas nagy szókincs,
nemcsak élő pár szó!

Árnyalni is képes,
szépen kifejezni,
a hasonlók között,
különbséget tenni.
Nem ápolni vétek,
nemhogy lecserélni,
csak, mert az idegen
nem tud vele élni!

Ez az élet nyelve,
a képzelet gazdag,
s ez értékes kincse
az igaz magyarnak.
Használjuk, beszéljük,
a széltől is óvjuk,
az is baj, csak írjuk,
és már rég nem rójuk!

Ha kihal a nyelvünk,
kipusztul a nemzet,
idegen nép reá
ne vessen keresztet!
Őrízzük e kincset,
úgy, mint ezt a hazát,
ez rejti a magyar,
ősi, szent igazát!

Aranyosi Ervin © 2024-01-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

okt
12

By

Aranyosi Ervin: Az Isten-ember kora

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , , 6 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Az Isten-ember kora

Eddig tiltakoztunk, harcoltunk ellene,
s abban reménykedtünk, hogy nem haluk bele!
Tudtuk, hogy a sötét rend áll hátterében,
s árnyékában voltunk, nem a tiszta fényben.
Ki kell lépnünk onnan, feladva a harcot,
hisz ki háborúzik, az vallhat kudarcot,
de mi teremtőnknek gyermekei vagyunk,
szeretet és béke a mi feladatunk!

Hagyjuk a hatalmast, csak tegye a dolgát,
a saját világod tedd jobbá, hangold át!
Hiszen a teremtőd saját képre formált,
de nem az anyagban végezte a dolgát!
Nem az ember teste, lett így hasonmása,
lelke vált csodává, azt kéne, hogy lássa!
Eszköz a gondolat, teremteni képes,
általa lesz méltó ember Istenéhez!

A test csak a templom, bennünk él az Isten,
így, aki legyőzhet, olyan erő nincsen!
A hit erejével el kéne fogadnunk,
mind istenek vagyunk, s erről hitet adnunk.
MIND EGY! Ezt kellene megértenünk végre,
s talán nem hiába hullott Jézus vére!
Ha az ősi bölcsek tudása feltámad,
megtalálod Istent, s megleled hazádat!

Hiszen Isten vagy te, ha nem is tudsz róla,
amikor teremtesz, ő belőled szóla,
s gondolatod rezgés, úgy hat a világra,
mint a szélfuvallat a gyenge virágra!
Mert, ha rossz a szándék, abba belepusztul,
ám teremtő lehet termékeny magostól.
Gondolat erejét meg kell tapasztalnunk,
teremtő csodánkba nem kell belehalnunk.

Ha elég ember lesz, ki erre ráébred,
új világ épülhet, éltető természet,
ahol a törvények életet szolgálnak,
békét teremtenek, a javunkra válnak!
Hol a lélek végre, a helyére kerül,
s a jót cselekedni nap mint nap sikerül.
Békesség és öröm, költözik majd belénk,
az Isten-embernek kora tárul elénk!

Aranyosi Ervin © 2023-10-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

jún
20

By

Aranyosi Ervin: Hálapárna

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Hálapárna

Mi lenne, ha minden este
hálapárna várna?
Ha az álom pihentetőn,
mindig rád találna?
Segítene teremteni
sokkal szebb világot,
s elkerülnéd a nyomasztó,
megkínzó rémálmot!

Ha az élet kisimulna,
s párnád pihentetne,
mit szólnál, ha vágyaidat
felfedeznéd benne?
Ősi eszköz, búzapelyva
őrizné az álmod,
segítene a jó utat
végre megtalálnod!

Feltöltődnél éjszakánként,
kipihentté válnál,
a másnapi feladatra
frissen készen állnál!
Elárulom, lehet neked,
ilyen éji társad,
mostantól rád pihentető.
édes álmok várnak!

Elérhetőség:
Hálapárna.hu

Aranyosi Ervin © 2023-06-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

febr
28

By

Aranyosi Ervin: Vándorlás az éjszakában

Category: Szabadság, haza, történelem, kultúra, táj Tags: , , , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Vándorlás az éjszakában

Éltek képek, szép emlékek,
szép érzések visszatértek.
Éji fények, nevetések,
ezer hangú madár ének.

Hullócsillag szállt felettünk,
tűz fényénél táncot lejtünk.
Poroszkáltunk száz vidéken,
sors vezette kötőféken.

A sötétség bársonyában,
néma fáknak árnyékában.
Ők ránk néztek, csendben vártak,
szemtanúi száz csodánknak.

Megtalálni minden választ,
ami minket még elválaszt.
Visszatérni ősi földre,
s itt maradni mindörökre.

Hullócsillag, tengerhullám,
szép nyugalma, csendben hull rám.
Dobban szívem, végre érzem,
életemben révbe értem.

A sötétség bársonyában,
néma fáknak árnyékában.
Ők ránk néznek, csendben várnak,
szemtanúi száz csodánknak.

Ősi fának, vén gyökérnek,
eredése földi létnek.
Itt a lelke, hozzánk szól ma,
mintha égi áldást szórna!

Válaszokat meg kell lelnünk,
érzésekre felfigyelnünk,
útjainkhoz legyen tervünk,
minden kérdést fel kell tennünk!

Megtalálnunk ősi fánkat,
gyökerünket, szép hazánkat,
dal vízével locsold lelkem,
dob ritmusa dobban bennem.

Vissza kell hát újra térnünk,
őseink nyomába lépnünk!
Hol összeér Ég a Földdel,
hol a remény vágya tölt el!

Aranyosi Ervin © 2023-02-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

jan
28

By

Aranyosi Ervin: Hon utáni vágy

Category: Szabadság, haza, történelem, kultúra, táj Tags: , , , , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Hon utáni vágy

Messze jöttem szép hazámból,
bánat száll az út porából,
bús szememre nem jön álom,
a helyem itt nem találom,
haza kéne térnem!

Meggyalázták szép hazámat,
eloroztak kertet, házat,
lelkembe mart a gyalázat,
ezért minden ellen lázad,
haza kéne térnem!

Messzi földön nem szeretnek,
panaszkodom Istenemnek,
de úgy tűnik nem jött velem,
idegenben őt sem lelem,
haza kéne térnem!

Elvesztettem minden pénzem,
magam sehogyan sem érzem,
szívem könnyel összevérzem,
nem változik semmi, mégsem,
haza kéne térnem!

Megyek, megyek, csak csavargok,
jó szót itt már sosem hallok,
a föld is kilök magából,
elég volt a szolgaságból,
haza kéne térnem!

Otthon talán mégis élnék,
a magyar nyelv ősi érték,
honfitársakkal beszélnék,
hagyományba visszatérnék,
haza kéne térnem!

Elüldöztek, menekültem,
szolgasorba így kerültem,
elvesztettem magyarságom,
nincsen helyem a világon,
haza kéne térnem!

Áldj meg Isten, csak még egyszer,
engedj haza, s ott eressz el!
Hazám földjén engedj élni,
hogy ne legyen okom félni,
haza kéne térnem!

Társaimmal összefogva,
nem élek majd nyomorogva,
teszem, amit lelkem diktál,
hadd ne legyek többé itt már,
haza kéne térnem!

Jó Istenem engedj haza,
hozzád száll lelkem panasza,
testvéreim haza várnak,
kellhetek még a hazámnak,
haza kéne térnem!

Tegyük szebbé szép hazánkat,
tűnjön inkább a falánk had,
ki a magyart elüldözi,
messzi földre elküldözi,
haza kéne térnem!

Ott születtem, érte éltem,
szívet-lelket nem cseréltem,
magyar voltam, az maradok,
szép jussomtól távol vagyok,
haza kéne térnem!

Isten, adjál jogot nékünk,
magyar legyen a törvényünk,
idegen nép ne uraljon,
a nemzetünk ki ne haljon,
haza kéne térnem!

Megvan bennünk az alázat,
Isten áldd meg szép hazánkat,
mutass utat a magyarnak,
ne legyünk idegen gyarmat,
haza kéne térnünk!

Együtt, végre összefogva,
ősi törvényt visszahozva,
hazugságot eltörölve,
magyar könnyet letörölve,
vissza kéne térnünk!

Ha magyar vagy, légy hát magyar,
ki teszi, mit népe akar!
Nem nyomorog átok alatt,
egy cél vezet, szent akarat,
ha tudjuk, mit érünk!

Aranyosi Ervin © 2023-01-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

márc
25

By

Aranyosi Ervin: Szabadság sejtek

Category: Szabadság, haza, történelem, kultúra, táj Tags: , , , , , , , , , , , , , , , , 2 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Szabadság sejtek

Szabadság sejtek – apró kis csoportok –
olyanok, mint az elvetett magok,
hol újjáépülhet a szép világunk,
hol újra érzem, hogy szabad vagyok!

Hol tőlem, s tőlünk függ a jövő léte,
hol mi teremtünk békés holnapot,
és nem várunk rá, elmegyünk elébe,
mert teremtők vagyunk, s MAGyarok!

Alulról építünk egy új világot,
egy támogatót, egységbe hívót,
és begyógyítjuk, min a féreg rágott,
és nem rágódunk azon, ami volt!

De összefogva sejteket szövetté,
hogy épülhessen élő szerv veled,
hogy sok kis csoport váljon egy nemzetté,
mely úgy épül fel, mint a szervezet.

Tán azt hitted, mindent az agy vezérel,
de tévedés, hisz programozva van,
s ha külső erő az észhez nem ér el,
a lélek nyelvén szólhat boldogan.

Ne adj erőt a ma hatalmasoknak,
hogy ne uralhassák a lelkedet!
Fordíts hátat a rabszolga tanoknak,
s legyen a lét gazdagabb veled!

Legyél egy csepp a jövő-óceánban,
egy pohár víz, mely szomjúságot olt,
s a sok pohár víz képes folyni bátran,
békés mederben, alkotva folyót.

Egy új világot építsünk, de szebbet,
hol egyenlők és boldogok vagyunk,
borítsuk fel a reánk váró trendet,
és minket szolgáljon a bölcs agyunk!

Legyen kiskert, családi gazdaságok,
kis közösségek, összetartozók,
akikre nem tud lesújtani az átok,
mert teremtésre használják a szót!

Ősi tudással felvértezve végre,
együtt, egymásért lépünk és teszünk,
és közösségben felírjuk az égre,
jövőnk bölcsője lesz a nemzetünk!

Aranyosi Ervin © 2022.03.25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jan
30

By

Aranyosi Ervin: Magyarnak születtem

Category: Szabadság, haza, történelem, kultúra, táj Tags: , , , , , , , , , , , 4 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Magyarnak születtem

Én itt, és magyarnak születtem,
ez az ország az én hazám!
Síkságát, napsütötte dombját,
sok jó elődöm hagyta rám!
Mindezt még védi ősi törvény,
s ma mégis rablók, árulók,
minden rögöt uralni vágynak,
s egy megtűrt nép tagja vagyok!
Egy régi, ősi, büszke népé,
mely összetartott, s osztozott,
s őrizte Isten adományát,
mely rá dicső múltat hozott!

Én itt, és magyarnak születtem,
de lelkem bilincset visel,
idegen szórja kincseinket,
tolvaj, enyves kezeivel.
S a magyar régen elfeledte
szeretett népét, Istenét,
s vele elveszti szép hazáját,
összetartó természetét.
Árpádnak népe igába hajtva,
s felette mások döntenek,
elveszett rég a nép hatalma,
s lelkünkre epét öntenek.

Én itt, és magyarnak születtem,
édes hazámért lázadok,
népünkre hazug álmot hoztak,
vérzivataros századok.
Mások írták történetünket,
nem áldjuk, s tudjuk Istenünk,
más Istent tettek a nyakunkra,
a magyaroké nincs velünk!
A más isten, maga az ördög,
s a nemzetünk fogy, elkopik,
árulók szolgálják a sátánt,
s a nép csak nyög, s szomorkodik.

Én itt, és magyarnak születtem,
s ébreszteném a népemet,
nincs választás, hiszen megosztva,
egy nemzet teljes nem lehet!
Ébredned kell magyar testvérem,
hét vezér vére összeköt,
ne rettegj folyton túlerőtől,
ne hajolj meg a gaz előtt!
Ha élni akarsz a hazádban,
s nem csak tengetni életed,
hinned kell ősök igazában,
mert ez ősi jussod neked!

Mi itt, és magyarnak születtünk,
és mind-mind egy vérből vagyunk,
a teremtőnk példáján lettünk,
s a Földön szép nyomot hagyunk!
Hát áldd meg Isten nemzetünket,
és kell, hogy végre megsegíts,
add hát vissza régi hitünket
és elénk szép jövőt vetíts!
Emeld fel néped méltó helyre,
adj élő célt, megélhetőt,
hogy végre, újra összefogjon,
adj hát hozzá elég erőt!

Mi itt, és magyarnak születtünk,
s él még a magyar Istene,
hadd dobbanjon együtt a szívünk,
kísérje azt magyar zene!
Hegyek, folyók, alföldi tájak,
magyar falvak és emberek,
segítsetek, hogy azzá váljak,
egy hős nemzet vére legyek!
Tisztuljon végre meg az ország,
ne marjon féreg foga már,
tegyük e hont ma ismét naggyá,
hol ránk e Menny otthona vár!

Aranyosi Ervin © 2022.01.30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jan
7

By

Aranyosi Ervin: Én még tudom…

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , , 1 Comment


Aranyosi Ervin: Én még tudom…

Én még tudom, hogy miről szól az élet,
és szívesen megsúgnám most neked.
Pici vagyok és semmitől sem félek,
ezért aztán szívemből szeretek.
Ma még világom tele van csodákkal,
ezt szeretném mind felfedezni én!
Együtt nőni a fákkal, kis virággal
s boldogan élni itt, e földtekén!

Én még tudok, mert hoztam a tudásom,
s egy napon majd megosztom, hogyha kell!
Az ősi kincset lelkemből kiásom,
s csodát teszek, mert lelkem célra lel!
Megmutatom, hogy hogyan kéne élnünk,
hogy ne uraljon minket az anyag,
hogyan használjuk tiszta, belső fényünk,
ez lenne tán a legfőbb tananyag!

Én még tudom, bár te már elfeledted,
hogy milyen céllal születtünk ide,
a hozott tudás elveszhetett benned,
s kaparsz a kincsért, s bámulsz a semmibe!
Talán ha énrám még jobban figyelnél,
megérhetnéd az élet lényegét,
nem uralnál, csak igazságra lelnél,
s fény ragyogná be lelked szép egét!

Én még tudom, s ha lelkembe látnál,
meglelnéd tán az őseink szavát,
talán újra olyan emberré válnál,
ki megbecsül egy népet, egy hazát!
Tán visszatérnél az ősi tudáshoz,
s a természettel tudnál élni még,
ez a tudás, mely mindent meghatároz,
ez az utunk, s letértünk róla rég!

Én még tudom, hogyan találjunk vissza,
mert az az út még mindig létezik,
s ki azon jár, az élet vizét issza,
igazan él, s jóságra éhezik!
Kövess hát engem, s ne küldj más utakra,
a szeretet az egyetlen helyes,
keressük együtt, hitet, reményt adva,
s aggódni többé már felesleges!

Aranyosi Ervin © 2022.01.05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

aug
14

By

Aranyosi Ervin: Sámándobok hangja szól

Category: Szabadság, haza, történelem, kultúra, táj Tags: , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Sámándobok hangja szól

Sámándobok hangja szól,
a földünk szíve válaszol.
Teremtésünk ősi hangja,
hitünk, álmunk visszaadja.
héja-héja-héja, héja-héja-hó!
héja-héja-héja, héja-héja-hó!

Reményeink fellobognak
mély hangjában ősi dobnak,
ritmust adnak magyar vérnek,
őseink most visszatérnek.
héja-héja-héja, héja-héja-hó!
héja-héja-héja, héja-héja-hó!

Ősmorajlás, ősi ének,
tábortüzek, lángok, fények,
transzba ejtő ősi hangok
mélyen kongó ős barlangok.
héja-héja-héja, héja-héja-hó!
héja-héja-héja, héja-héja-hó!

Áldást hozzon szép honunkra,
népünkre és otthonunkra.
Mélyen rezeg dobunk húrja,
egy nemzetté váljunk újra.
héja-héja-héja, héja-héja-hó!
héja-héja-héja, héja-héja-hó!

Aranyosi Ervin © 2011-08-14.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva