Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Megérett a kajszibarack


Aranyosi Ervin: Megérett a kajszibarack

Megérett a kajszibarack, tündöklik a bőre.
A ruhája a napfénytől váltott ünneplőre!
Fenn, a fákon mosolyognak, jelzik: ízük édes!
Leszedni a fáról őket lassan esedékes!
Színük sárga, narancssárga, helyenként piroslik,
húsuk édes, ízes, nedves, szájunkban elomlik.
Amit nem tudunk megenni, eltesszük befőttnek,
jó lesz később, amikor a hűvös napok jönnek.

Aztán, ami jól megérett, jó lesz majd lekvárnak,
azokra a barackokra már az üstök várnak.
Így mentjük át őszre-télre a nyár finom ízét,
ettől majd a kenyér-szelet, s palacsinta híz’ még.
Jó lesz majd a süteménybe is a finom lekvár,
de siess, mert gyorsan elfogy, rád sokáig nem vár!
A barackban ott a nyárnak ezer szép emléke,
télen aztán újra éled, hiába lett vége.

Mert a barack megmutatja, mily édes az élet,
a Nap ízét megőrizve elkényeztet téged!
Aki pedig szomjas fajta, s kit ural a bánat,
az megfőzi a barackot házi pálinkának.
A Nap fénye a jókedvet ott is garantálja,
pohár alján, ha elveszett, biztos megtalálja.
Megérett a kajszibarack, fogyasszunk belőle,
a többit meg tegyük félre, jó lesz majd jövőre!

Aranyosi Ervin © 2017-07-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Magyar ivókultúra

magyar ivókultúra
Aranyosi Ervin: Magyar ivókultúra

Van, ki kidől, van, ki bírja.
Van, ki sorsát újra írja!
Van, kit legyűr pohár pia,
s van kit otthon vár hárpia!
Van, ki vedel, van ki hörpöl,
van ki borból, van, ki sörből.
Van, ki rumból, pálinkából.
Van, kit neje otthon ápol.
Van, aki csak búval bélelt,
ezért nem is tesz kivételt!
Ki üvegből, ki pohárból,
hotelben a minibárból.
Van, ki bízik az övében,
s lehever egy fa tövében.
Van, ki támasztja az asztalt.
Akad kezdő, s van tapasztalt!
Van, ki idegileg van ki,
s van, ki földön szeret lakni.
Van, ki iszik, van ki vedel,
van, kinek ez az eledel.
Van, ki ritkán, – van, ki sokszor,
van, ki mindig, s van ki rosszkor.
Van, ki szépen, elegánsan,
– a poharam le ne rántsam!
Van, ki kortyol, van, ki önti,
van, ki mind magába dönti.
Van, ki orrát földbe túrja.
Van, ki járni tanul újra.
Van, ki szépen, egyenesen,
van, ki cikk-cakkban, kecsesen.
Van, ki szépen kialussza,
van ki felszáll így a buszra.
Van, ki bele is köt másba,
van, ki kezd óbégatásba.
Van, akinek szép a hangja,
s van, ki torkát borogatja…

Aranyosi Ervin © 2015-04-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva