Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Feltámadva, újra élve


Aranyosi Ervin: Feltámadva, újra élve

Mi lenne, ha mi is követnénk a példát,
s nem élnénk halálunk hétköznapjait?
Ha végre az élet perceit élnénk át,
amiben a jóság, s a szeretet lakik?
Iskoláink minket nem arra neveltek,
mi nem azt tanultuk: – Mi jó, mi helyes?
fejünkbe sok példát, adatot bevéstek,
amikről már tudjuk, hogy felesleges!

De nem tanítottak, hogyan kéne élnünk,
sőt meg is tiltották a gondolkodást.
Csupán meg mutatták miként szabad félnünk,
hogy ne láthassunk meg semmiképpen mást.
Fel kéne támadnunk megnyitva a szívünk,
élni a világunk, haldoklás helyett!
Keresztünk ledobva, boldog útra lépünk,
hol fényszórónk fénye a szív-szeretet!

Mert meg lettünk váltva, bűntelen a lelkünk,
mégis botorkálunk nem látva a fényt.
Hálás szívvel újabb útra kéne lelnünk,
felélesztve a rég elveszett reményt.
Támadj fel kegyes nép, éld meg szép világod,
élvezd ki a létnek csodás perceit!
Merj álmodni szépet, és kövesd az álmod,
s találj megnyugvásra szép hited szerint!

Aranyosi Ervin © 2019-04-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Öreg néne kis kórháza

Ujvárosi László festménye

Aranyosi Ervin: Öreg néne kis kórháza

Egyszer volt egy öreg néne,
ő lett bíz’ a falu vénje!
Messze élt az iskolától,
száz évre a kiskorától.

Szóval nagyon öreg volt már,
sok-sok málét lemorzsolt már,
kenyere javát megette.
Az életét így tengette.

Ám szemében huncut fény ült.
Lelke bizony meg nem vénült.
Épp olyan volt, mint egy gyermek,
kit társai irigyelnek.

Egyedül élt, egy kis házban,
azt hinnéd tán, nagy magányban,
de ő sosem volt magányos,
kutya, macska jött a házhoz.

Csirke, malac körülötte,
felnőtt állat és szülötte,
tehén, borjú, kacsa, liba,
mégsem volt sose galiba.

Néha madár ült vállára,
mosolyt csalva az arcára,
magot vett hát tenyerére,
a madárkák örömére.

Járt hozzá őz, néha róka,
enni adott az anyóka,
csak úgy engedte útjára,
ha jól lakott szegény pára.

Néha vaddisznók is jöttek,
élelemért beröfögtek,
meg egy jó hátvakarásért,
szeretetért, miért másért?

Járt ott szarvas, nyúl, meg medve,
attól sem volt megrettenve,
szívesen vendégül látta,
finom mézzel megkínálta.

Az erdőből az állatok
szerették e varázslatot,
mit a néne velük megtett,
visszaadva életkedvet.

Családja, az sajnos nem volt,
amióta férje megholt,
az emberek elkerülték,
közelükben meg nem tűrték.

Pedig senkinek sem ártott,
csak kerülte a világot.
Csak tett-vett a háza körül,
s arcán látszott: szíve örül.

Cicák, kutyák vele éltek,
saját nyelvükön beszéltek,
s az anyó is beszélt velük,
igaz, nem volt külön nevük.

„ Szépségem” volt, „drágaságom”,
„aranyom”, vagy kis virágom”,
mindegyiket így becézi,
s mindet megcsodálva nézi.

Mind elfértek a szívében,
s melegedtek melegében.
Tán a mesém ennyi volna,
ha nem éppen róla szólna.

De hogy is lett több a mesém?
A szavakat keresem én,
hogy a verset tovább szőjem,
ami történt, megtudd tőlem.

Mert egy nap az iskolában,
pontosan az első Á-ban,
kezdődött a szép történet,
itt folytatom a mesémet.

Peti, Palkó, Kata, Sára,
feladatot kapott mára.
Olyan embert kell keresni,
amilyen szeretnél lenni.

– Keressetek példaképet,
s írjátok meg az egészet!
Kaptok rá egy egész napot,
kezdjétek a feladatot!

Mondta a tanító néni
– holnap meg fogom majd nézni!
Elindultak együtt négyen,
ne érhesse őket szégyen!

Mentek s közben beszélgettek,
ötleteltek, felnevettek.
Ám mind azon tanakodott,
bennük vajon kihagy nyomot?

Kinek lépnének nyomába,
kinek jár jó úton lába?
Ki mutathat élő példát,
hogy majd a hasonlót éld át?

Mentek végig a faluban,
meg-megállva pár kapuban,
ahol lakott mesterember,
bekopogni egyik sem mer.

Aztán Kata úgy határoz,
hogy bekopog a fodrászhoz,
ő lesz majd a példaképe,
– hozzá jár a falu népe!

Mindenkiről mindent tud tán,
ami kívül esik tudtán,
talán nincs is a világon!
– Fodrász leszek, azt kívánom!

Így hát Kata megtalálta,
kinek léphet a nyomába.
Várta őt a fodrászüzlet,
hajtincsekkel majd megküzdhet.

Peti, Palkó és a Sára,
mindhárom vár a sorára.
Ki legyen a mintaképe,
s amit tesz, az jó-e, szép-e?

Palkó került aztán sorra,
benzin szagot érzett orra.
El is köszönt ezegyszer bíz’,
várta őt egy autószerviz!

Szerelő leszek én, bizony!
Nem lesz bennem munkaiszony!
Ha elromlik, megjavítom,
ügyes leszek, azt gyanítom.

Jönnek hozzám az emberek,
tudva, autókat szerelek.
Munkámat majd elismerik,
ha tudásom megismerik!

Peti, Sára együtt mentek,
példaképre még nem leltek,
de amint egy bolthoz értek,
mind a ketten ott betértek.

Sára figyelte a boltost,
ahogy elemében volt most,
mutogatta, amit árult,
bizony rá sok dolog hárult.

Amit a vevő kérdezett,
arra adott feleletet.
Mi mire jó, mire készült,
jó tanáccsal kiegészült.

Mit és hogyan kell használni,
hogy fog előnyére válni…
S ha a vevőnek megtetszett,
rögtön csomagolni kezdett.

Áru és pénz gazdát cserélt,
a jó árus bármit elért.
Kelendő volt portékája,
s volt a munkájának bája.

Ez Sárának nagyon tetszett,
rögtön gyökeret eresztett,
boltos lesz a példaképe,
s hozzá jár a falu népe.

Peti, bizony, ballag tovább,
ő még keresi a csodát,
olyat, mihez kedve lenne,
ami majd boldoggá tenne.

Egy igazi példaképet,
kinek majd nyomába léphet,
akiből a jóság árad,
ki szeretni sosem fárad.

Így jutott a faluszélre,
vissza fordult volna végre,
de egy nagyon furcsát látott,
kerítésnél Néne állott.

Épp egy rókával beszélget,
adva neki eleséget,
és amíg a róka falja,
öreg néne szóval tartja.

Aztán látja, jön egy medve,
hátsó lábán csak bicegve.
Nénéhez megy, sírva morog,
szemeiből a könny csorog.

Szegény mackó fára mászott,
s közben, bizony, nem vigyázott,
szálka ment a medvetalpba,
s mintha bele lenne varrva.

Bezárult a seb felette,
s ezt a mackó nem szerette,
mert nem bírta azt kihúzni.
Ezt a sebet meg kell nyúzni!

Azt a tüskét ki kell venni,
mert nem tud a medve menni!
Öreg néne jól megnézte,
s körülnézett, van-e méze.

A maci hadd csemegézzen,
amíg közben csoda lészen.
Öreg néne meg nekilát,
hogy kijavítsa a hibát.

Sürög-forog munkalázban,
van varrótű benn a házban.
Hozza is már nagy lelkesen,
s nem ijed meg a lelke sem.

Eszébe jut: – Szemüveg kell,
hová is tettem azt reggel?
– Ja, a dalos könyvön hagytam,
amikor elmosogattam.

Felteszi a szemüvegét,
ami megjavítja szemét,
s látja is már, hol a tüske,
óvatosságára büszke.

Úgy piszkálja, nehogy fájjon,
hogy a medve is jól járjon,
fájdalmától szabaduljon,
könnye tovább ne is hulljon!

Óvatosan megnyomkodja.
– Gyógyulj be seb! – súgva mondja,
útilaput köt talpára,
gyógyuljon meg szegény pára.

A maci még mézet eszik,
amíg tőle el nem veszik,
észre se vette a dolgot,
most már mehet, most már boldog.

Várja őt az erdő mélye,
kikíséri öreg nénje,
a hátát még megvakarja,
búcsúztatni így akarja.

Peti csak néz, csodát bámul,
hogy is van ez igazából?
Hogy a vad szelíddé válhat,
megszelídül minden állat?

Vajon e varázshoz mi kell?
Többé sosem felejti el:
– Szeretet kell, együttérzés,
más lelkekkel együtt élés!

Peti meglelte a példát.
Nőj csak nagyra, s te is éld át!
Mert, kit szeretet vezérel,
többet ér el jószerével!

Tudja, erdész akar lenni,
állatokért akar tenni.
Gyógyítani, segíteni,
gondban a bajt enyhíteni.

Az erdővel együtt élni,
senkinek se kelljen félni,
s mind a növény és az állat,
együtt élhet, jóvá válhat.

Tanít majd – ne rajta múljon –
hogy az ember is tanuljon
fűvel-fával jóban lenni,
minden élőt megszeretni.

Hiszen úgy öröm az élet,
ha a világ több lesz véled,
ha vigyázol minden szépre,
s a jó útról sose térsz le.

Odaköszön a nénjének,
úgy, ahogyan rendes népek.
Beszédbe is elegyednek,
barátságba keverednek.

Rokon lelket talál Peti,
kedvességét megszereti,
és a néne szintén örül,
gyerek jár a háza körül.

Nénje behívja a házba,
leülteti egy lócára,
beszélgetnek fűről, fáról,
állatokról, vadvirágról.

Szeretetről, emberségről,
jól ismerik szegről végről.
Hisz nénje már annyit látott,
bár nem járta a világot.

Biz, a világ járt ő hozzá,
ezért nem vált sose rosszá,
mindig jó szíve vezette,
jószándékú volt a tette.

Sok szép dolog történt véle,
s volt varázsos, s meseféle,
Sok szép könyvet megtölthetne,
írott alakot ölthetne.

Ám az idő gyorsan repül,
s bár fiatal maradt belül,
a teste már kicsit fáradt,
az ereje már kiáradt.

Ő lett Peti példaképe,
vajon nyomdokába lép-e?
Életcélját megtalálja,
ha a néne útját járja.

Lesz kórház az erdőszélen,
hova vadak járnak szépen,
meggyógyulni, vagy jóllakni,
emberséget tapasztalni.

Öreganyó szíve boldog,
lesz ki folytassa a dolgot,
nem zárul be a kórháza,
sok kedvence nem lesz árva.

Lesz ki gondoskodik róluk,
mindig lesz ennivalójuk,
s kapnak elég szeretetet,
mikor bármelyikük beteg.

Mert a szeretet az gyógyít,
minden bajunk megoldódik.
Így gondolta öreg néne.
A mesémnek itt a vége!

Aranyosi Ervin © 2019-02-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Szívesen kacagok


Aranyosi Ervin: Szívesen kacagok

Engem nem túl nehéz kacagásra bírni,
az én kicsi lelkem játékos nagyon!
Ha minden rendben van, sosem látsz te sírni,
Jókedvem elűzni biztos nem hagyom!
Bizony, a sok felnőtt példát vehet rólam,
nem félek megélni ezt az életet!
A szeretet nálam nem csak puszta szólam,
Így tudok mutatni jó példát neked!

Aranyosi Ervin © 2018-11-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Apákhoz szólva


Aranyosi Ervin: Apákhoz szólva

Bizony üres egy gyermek minden napja,
ha nincs mellette sohasem az apja.
Nem boldogítja gazdagság, siker,
nem pótolhatod magad semmivel!

Az együttlét a fontosabb neki,
ha példaképét benned megleli,
Ha életeddel jó példát mutatsz,
s nem barátokkal, másokkal mulatsz.

Hisz ajándék, mikor játszol vele,
lelkét emlékkel rajzolod tele.
Ha mutatod a férfi szerepet,
s jutalmad lesz hála és szeretet.

Rajtad múlik, milyen lesz majd, ha nő,
milyen lesz neki a vágyott nagy Ő,
Ha fiad van, hogyan lesz férfias,
ezért is kell, hogy jó példát mutass!

Bizony fontos, ha együtt a család,
hogy feleséged, hogy tekint reád,
hogy szívetekben él-e szeretet,
a gyermeknek mutasd meg ezeket.

Az is kell, hogy türelmes legyél,
s járva világot útjelzőt tegyél,
mutass utat és hagyjál nyomokat,
leljen mögötted járható utat.

Bizony üres egy gyermek élete,
ha élményekkel nem teszed tele.
Ha éjjel nappal folyton dolgozol,
s magad helyett csak tárgyakat hozol.

Sportolj vele, tanítsd mindenre meg,
erősítsd meg, ha szíve megremeg,
hadd élje meg a titkolt álmait,
érezze közben, a szívedben lakik.

Apának lenni is nehéz vajon?
Minden a pénz, kell egy rakás vagyon?
Mi kell neki, és mi kell teneked,
mitől lesz boldog szeretett gyereked?

Most, itt a mában döntéseket hozol,
s ha megöregszel, elgondolkozol,
hogy apaként jól tetted dolgodat?
Vagy gyermeked lehetne boldogabb?

Ne kelljen majd megbánni semmit sem,
légy jó apa, ez fontos, úgy hiszem,
s ha gyermeked rajongva megdicsér,
hidd el nekem, mindennél többet ér!

Aranyosi Ervin © 2018-05-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Emeld fel!


Aranyosi Ervin: Emeld fel!

Emeld csak fel az elesettet,
add vissza elveszett hitét!
Hadd lásson ő is jobbat, szebbet,
felülről sokkal szebb a lét!

Hadd lássa tisztán a világot,
ne nyomja vállát rút teher!
Emeld csak fel az elesettet,
hisz ő is jobbat érdemel!

Mutasd neki, add át tudásod,
ismerje meg az életet,
Ennyi elég, ha nincs is másod,
ettől már léte szép lehet.

Segíts, hogy megtalálja lelkét,
hogy megismerje önmagát!
Hogy önbizalmát tönkreverték,
s tanult hite volt csak a gát!

Mutass neki egy szebb világot,
elérhető, szép életet.
Utat, amit szeretet vágott,
hogy megkönnyítsen lépteket.

Emeld csak fel az elesettet,
mutasd a példát, hogy lehet!
Az ember bármit megteremthet,
amit meglát a képzelet.

Mindaz, mit elképzel az ember,
hittel valóra váltható,
a vágyon kívül semmi sem kell,
attól lesz minden látható!

Csak mutasd meg, mágnes a lelke,
delejként vonz be dolgokat,
s ha elhinné, mindenre telne,
s nem keseregne oly sokat.

Emeld hát fel, ez a te dolgod,
s ha felnő hozzád, megtudod:
ha másért tettél, lehetsz boldog,
ha a szintedre feljutott.

Talán ő is fel fog emelni
a porban csúszó lelkeket,
így fogunk földi mennyre lelni,
amit bélel a szeretet.

Aranyosi Ervin © 2018-05-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Gyermeki lélek

Aranyosi Ervin: Gyermeki lélek

Tiszta két szeméből
őszinteség árad.
Bűvös mosolyába,
bele sose fárad.
Nem ítél, nem gyűlöl,
nem gyúl harag szívében.
Bizalom sugárzik
nyílt tekintetében…

Hát ilyen a gyermek,
amíg élni hagyják.
Míg az igaz hitét
rosszá nem faragják.
Amíg megvan neki
lehozott tudása,
mely teremtőjének
tiszta lelki mása.

Amíg a szeretet
benne él szívében,
s nem csak feltételes
az élet vizében.
Amíg hagyják élni,
őszintén szeretni,
amíg nem akarják
pokoltűzre vetni.

Ne kösd feltételhez,
az ő szeretését,
hagyd meg igazságát,
lelke boldog részét.
Tanulj inkább tőle
csodálni világot,
szeretni az élőt,
mit a lélek látott!

Hadd tudjon örülni
e szép földi létnek!
Hadd kelljen lelkében
boldog földi ének!
Hadd áradjon lelke,
tegyen mindent szebbé,
váljon a világa
végre nemesebbé!

Hagyd a csodás lényét,
őszintén örülni,
a világ trónjára
boldogan felülni!
Élvezni a létet,
mást is felemelni,
saját életéhez
szép értelmet nyerni!

Hagyd meg őt olyannak,
tiszta, kedves lénynek!
Legyen hordozója
boldogító fénynek!
Hagyd arcán a mosolyt,
fényesen ragyogni,
hagyd a világáért
lelkéből rajongni!

Légy a kísérője
és mutass jó példát,
s vegyél példát róla,
szeretetét éld át!
Tanulj a lelkétől,
szeretni született,
ő hozott a Földre
fénylő, szép ünnepet.

Hisz a kisgyermekek
mind-mind ilyen lények.
Örömtől gazdagok,
bűnöktől szegények.
Tiszta, szép szemükből
őszinteség árad.
Szeretni a lelkük
soha el nem fárad!

Aranyosi Ervin © 2018-03-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Kérlek, ne lázíts!


Aranyosi Ervin: Kérlek, ne lázíts!

Óvatosan, kérlek,
ne lázítsd a népet!
Ha tudsz, mutass utat!
Adj új jövőképet!

Ne hazudj, ne forrongj,
és ne küldd a harcba!
Ne ítéld eleve
képtelen kudarcra!

Mutasd meg, hogy milyen
egy szebb világ arca.
Hogy ki oda készül,
szeme előtt tartsa!

Csak akkor járj elöl,
ha képes vagy tenni,
ha van elég erőd
másokat vezetni!

Jó példát mutatva,
mások előtt menni,
egy egész világot
boldoggá szeretni!

Akkor legyél a fény,
új világunk egén,
s csak akkor, de akkor,
biztos követlek én!

Aranyosi Ervin © 2018-03-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Felnézek rád


Aranyosi Ervin: Felnézek rád

Felnézek rád, te vagy a példaképem!
Figyelem, mit teszel, másolom is szépen!
Szeretnék majd egyszer hasonlóvá válni!
Mutass hát meg mindent, mit, hogy kell csinálni!

Ha jó példát mutatsz, boldogan követlek,
bámullak, csodállak, a mintát látom benned.
De vigyázz, másolok, és nem csak kiválót,
azt is, ami gyarló, rajtad kívülállót.

Lemásolom tehát, számtalan hibádat,
abban a hiszemben, hogy javamra válhat!
Példaképnek lenni komoly felelősség,
hagyni, hogy jellemed mások is felöltsék.

A hiteim sorát, mind te alakítod,
követőd jellemét rontod, vagy javítod.
Még nem válogatok, hiszek neked, s benned,
talán ezért könnyű példaképnek lenned.

Tükrözöm majd mindazt, amit megtanultam,
és majd meghatároz tőled tanult múltam.
Lelkem a megfigyelt mintákat éli meg,
hogy mire is épült, a végén érti meg!

Felnézek rád, nincs okom számon kérni,
tanulnom kell a világom megélni.
Tükröd leszek, amit adsz, azt kapod,
felnézek rád, hisz gyermeked vagyok!

Aranyosi Ervin © 2017-10-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Lámpás légy!


Aranyosi Ervin: Lámpás légy!

Nap, mint nap csodákban élünk,
de nem látjuk, mivel félünk.
s bár az Isten bennünk él,
lelkünk nem lát, nem remél.

Vágyunk szépre, egészségre,
s nem látunk rá az egészre,
csak a részleteket látjuk,
felnagyítjuk, rosszra váltjuk.

Szeretetben ott az egység,
a jó lelkek ezt keresték,
de míg kétség marad bennünk,
nem hagy boldogokká lennünk!

MAGok vagyunk, MAGból lettünk,
nincs más hatalom felettünk,
csak hitünkben a sötétség,
s lelkünkben az örök kétség.

Tudatos vagy? Akkor érted,
a világod van te érted!
Nemcsak te vagy a világért,
ezért jöttél, semmi másért.

Ezért jöttél, jobbá válni,
a világod megcsodálni,
ahol hibás, jobbá tenni,
elesettet felemelni.

Megosztottat összefogni,
nemcsak nap, mint nap nyafogni,
teremteni szeretettel,
szívével lásson az ember!

MAGnak jöttél e világra,
nyisd meg szíved valahára!
Ne szenvedj és ne siránkozz!
Az a rossz út, mi elátkoz.

Emelkedj ki a közönyből,
lépj ki végre börtönödből,
emeld fejed, s nézz az égre,
vedd észre a Napot végre.

Ne csak árnyékodat lássad,
ne a földi sírod ássad.
Lásd meg a jót és a szépet,
ne csak rángasson az élet!

Te akarjál jobbá válni,
méltósággal lábra állni,
Büszkének lenni magadra
és a jóra, feladatra!

Ne az elvárás vezessen,
engedd szíved, hogy szeressen.
akarj mást is felemelni,
együtt szép EGYSÉG-re lelni.

Találsz olyat, aki kéri,
és örül, ha jóság éri,
aki remény után kutat,
annak mutass helyes utat.

Aki nem kér, azt hagyd békén,
hadd kullogjon a sor végén,
Ki hisz benned, annak adjál,
csalódástól ne lankadjál.

Lépj csak tovább segíts máson,
hagyd, hogy szíved megbocsásson!
Hitet osszál, reményt, békét,
lelked minden emberségét!

Szórd a magot, hogy kikeljen,
másban jó talajra leljen,
Mutass példát, más hadd lássa,
itt a mennynek földi mása!

Lámpás légy, s lelj követőkre,
világíts a sötét földre!
Szívük szeretettel teljen,
s a járható útra leljen!

Aranyosi Ervin © 2017-09-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Példa – beszéd


Aranyosi Ervin: Példa – beszéd

Becsaptál, de csúnyán…
– Megbocsájtok mégis!
Elengedem dühöm,
s megbocsájt az ég is.
Nem engem mérgez már,
tettednek a súlya,
s az sem izgat,
vajon leszek-e tanúja,
mikor visszakapod,
amit nekem szántál,
mikor rosszhiszeműn
velem rosszul bántál.

Nem vagyok én bolond,
hogy igyam a mérged.
Szálljon vissza reád,
bántson inkább téged.
Én nem bántottalak,
az én lelkem tiszta,
s tudom, amit küldök,
azt kapom majd vissza!
Azt adom hát neked,
mit magamnak szánnék.
S tudod, magam felé
mindig jó a szándék.

Szeretetet küldök
szerte a világba,
az élet mezeje
boruljon virágba.
Küldöm a mosolyom,
öltsd fel az arcodra,
addig sem gondolsz tán,
öncélú harcodra.
Hagyd, hogy a szívedet,
mosoly gyújtsa lángra,
s küldd el ezt a lángot
szerte a világba!

Hiszem, hogy a jóért
megkapom jutalmam,
s csupa jó jön felém,
hisz példát mutattam.
Az én szeretetem
a másikét vonzza,
mely a lélek szavát
szintén viszonozza.
Te is látni fogod,
működik a képlet,
a megoldás kulcsa
mától a tiéd lett!

Használd te is bátran,
tanulj meg szeretni!
Így tudod a jóság
szép magvát elvetni.
Mikor megbocsájtasz,
nyugodt, derűs maradsz,
a szeretet útján
a jó felé haladsz.
Légy hát útmutató,
és mutasd a példát,
ezzel a tudással
a szebb létet éld át!

Aranyosi Ervin © 2017-08-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva