Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Szép nyomokat hagyni


Aranyosi Ervin: Szép nyomokat hagyni

Üres kézzel jövünk erre a világra,
s itt aztán szert teszünk birtoklási vágyra.
Mindenből akarunk sajátot magunknak,
ez adja alapját sok kapcsolatunknak.

Ember és ember közt a rangsort az adja,
kinek a vagyona másét meghaladja,
az különb másoknál, s egyre többet ér el,
s gyakran rendelkezik mások életével.

Sokan úgy gondolják, csupán egyszer élünk,
s ha ebben a létben elveszünk, mert félünk,
ha tárgyakat gyűjtünk boldogságra vágyva,
úgy tehetünk szert csak mesés gazdagságra.

Tényleg, birtoklásról szólna csak az élet?
Hogy a Föld, a tenger, vagy a Hold kié lett?
Vagy, hogy mit vagy képes munkáddal szerezni?
Ettől válhatsz többé, s tudsz gazdaggá lenni?

Amíg így gondoljuk, a világ porfészek,
ahol nem illenek egymáshoz a részek.
Kimarad a lényeg, az élet értelme,
míg sikerre vágyva harcol csak az elme.

Vajon a reklámok mért érzésre hatnak?
A sok hazugságot mért érzed magadnak?
Miért kell harcolni, háborúzni folyton,
miközben az érzést önmagamba fojtom?

Pedig, ha figyelnénk az érzéseinket,
nem hagyna a lelkünk önmagunkra minket.
Nem csapongna elménk, értené a létet,
könnyebben találnánk napjainkban szépet.

Hagynunk kéne magunk gyakran elmélázni,
gondolkodó helyett, érző lénnyé válni!
Figyelni az érzés jó útmutatását,
tapasztalva annak minden szép hatását.

Lassítanunk kéne, néha meg-megállni,
magunkra figyelve gazdagabbá válni,
átlátni az élet millió csodáját,
óvni, megcsodálni a létezés báját.

Szeretettel nézni kicsire és nagyra,
s vágyni, hogy világunk élőn megmaradna,
s nem harcról és pénzről szólna csak az élet,
élményektől lenne gazdagabb a lélek.

Ha már egyek vagyunk, együtt érezhetnénk,
lelkünk összekötné sok-sok közös emlék,
melynek része lenne, mindaz ami élő,
s csodáról mesélne minden elbeszélő.

Szeretettel kéne néznünk a világra,
szemünket lehunyva, szívünket kitárva!
Együtt tapasztalva az isteni rendet,
amit a jó Isten nekünk megteremtett.

Furcsa, hogy a versem csak azt ismételi,
ne a kezed legyen, lelked legyen teli!
Tele érzésekkel, álomszép világgal,
jobbító erővel, jót teremtő vággyal.

Ennek van értelme, élni így érdemes,
és nem csak azért, mert az ilyen cél nemes,
hanem azért is mert erről szól az élet,
és mert szerzett dolog nem boldogít téged.

Üres kézzel jövünk, szép életre vágyunk,
legyen szeretettől boldog a világunk.
Ezt kell hát tanulnunk, szeretni és adni,
a mások lelkében szép nyomokat hagyni.

Aranyosi Ervin © 2019-02-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Egy szülő gondolatai


Aranyosi Ervin: Egy szülő gondolatai

Ha nem lett volna gyermekem,
több pénzem lett volna,
s talán ez a versem is
csak a pénzről szólna.

Bejárhattam volna tán,
az egész világot,
és most mindazt leírnám,
mit két szemem látott!

Elmondhatnám magamról,
hogy sokat pihentem,
büszke lennék arra is,
hogy végül mi lettem.

Jobban adnék magamra,
s a környezetemre,
ám, valahogy a világ
nagyon üres lenne!

Mára már az életem
unalmasabb volna,
rájönnék, hogy az a lét
nem is rólam szólna.

De, mivel van gyermekem,
sokkal szebben éltem,
kevesebb és több jutott,
mint, amit reméltem.

Hiszen többet nevettem,
s néha persze sírtam,
de tettem a dolgomat,
ahogyan csak bírtam!

Aggódtam és rohantam,
ha valami történt,
éjszakákat hagytam ki,
s ébren voltam önként!

Kevesebbet aludtam,
de szebb volt az álmom,
s tudtam, hogy a folytatást
másnap megtalálom.

Vidámság és szeretet
társam volt a napban.
Csoda volt az életem
minden pillanatban!

Tanítottam, s tanultam,
és bölcsebbé váltam,
s ha megkérdik elmondhatom,
hogy hogyan csináltam.

Látható az eredmény,
büszke vagyok rájuk!
Azt, ami nem sikerült,
szépen korrigáljuk.

Ha nem volna gyermekem,
hát szegényebb lennék,
hiányozna életemből
a rengeteg emlék.

Hiányozna az öröm,
boldogság, vidámság.
Arcomon az unalmat,
s lógó orrom látnák.

Én kaptam a legtöbbet,
hisz szülő lehettem.
Boldogságban éltem én,
s őszintén szerettem!

Aranyosi Ervin © 2019-01-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kajabeszerzés


Aranyosi Ervin: Kajabeszerzés

Te csak vezess, én majd mondom,
merre menjünk az úton!
Te tudsz csak kormányt tekerni,
de az utat én tudom!
Találtam egy jó kis helyet,
ahol finomság lakik,
s holmi papírért cserébe
nekünk adják valakik.
Neked annyi csak a dolgod,
hogy kedvencem megvegyed!
Nekem az, hogy rávegyelek,
hogy ezt értem megtegyed!
Remélem, hogy hoztál papírt,
a pénz nevűt, eleget!
Alig várom, hogy egy rakást
kedvencemből megegyek!

Aranyosi Ervin © 2018-12-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nyitott könyv a természet


Aranyosi Ervin: Nyitott könyv a természet

Nyitott könyv a természet,
csak olvasnod kell benne!
Ha értenéd szép szavait,
sokkal könnyebb lenne!
Ha tudnád a Nap járását,
a Holdnak fogyását,
s nem figyelnéd a szomszédod
örök nyafogását!

Ha kinyitnád ezt a könyvet,
értenéd a létet!
Megtalálnád lelked titkát,
a világmindenséget!
Rájönnél, hogy mit kell tenned,
milyen úton járnod,
ha keresed a jó választ,
benne megtalálod!

Menj hát ki a természetbe,
olvasd el a könyvét!
A megértés lemoshatja
az emberek könnyét!
Ne erőlködj, csak engedd meg,
hogy a lélek hasson,
hogy virágod a lelkedben
könnyen kinyílhasson!

Jó lenne már megérteni
sok íratlan törvényt,
ami ott van szemünk előtt,
nem kavarva örvényt.
Kerülni az erőszakot,
mással együtt élni…
Legyél része a világnak,
s nincsen okod félni!

Nyitott könyv a természet,
de nem figyelünk rája,
pedig annyi bölcsességet
őriz minden fája!
Még a fű is csendesen nő,
észrevétlen szinte,
mert az élet igazságos,
és nagyon őszinte.

Nyitott könyv a természet,
csak tanulj már belőle!
Annyi mindent elleshetnénk,
átvehetnénk tőle.
De mi egyre távolodunk,
nem törődünk véle,
nem figyeljük szépségeit,
nem nézzük, hogy él-e?

Lassan-lassan bezáródik,
minden kővé válik,
amiről a vakolat is
lassanként lemállik.
Betonpuszták, sivatagok,
műanyagok, gépek
maradnak csak az embernek,
s múltba vivő képek.

Pénz és tárgyak, halott dolgok,
értéktelen holmik
izgatják az embereket,
és a Föld halódik.
Szegényessé lesz a lélek,
bár dúskál a pénzben,
ám júdás-pénz nem boldogít,
ezt is tartsuk észben.

Kimegyek a természetbe,
fellapozom könyvét,
s megpróbálom eltüntetni
lelkem ezer könnyét…
Hogyan tudnánk vigyázni rá?
Ez lenne a dolgunk!
De nem teszünk semmit érte,
csupán morgolódunk!

A természet nyitott könyve,
hogyha becsukódik,
nem látunk majd élőt többé,
nem látunk valódit.
Álvilágban, álruhában,
álarcot viselve,
lesz az emberiség sorsa
gúnyosan betelve…

Aranyosi Ervin © 2018-11-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Cicarablók


Aranyosi Ervin: Cicarablók

Terroristák, cicarablók,
lásd, eltérítettek!
Nem tudják, hogy visszaütnek
a negatív tettek!
Váltságdíjat követelnek,
nem pénzt – kacsatápot!
Menekülnék, de nem tudok,
megmentőre várok!
Szólni kéne a gazdámnak,
jöjjön rögtön értem,
mert én ezt a cicarablást
szörnyen elítélem!

Aranyosi Ervin © 2018-10-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Haldoklik Föld-anyánk

Chemtrail, vagy túlzott légiközlekedés

Aranyosi Ervin: Haldoklik Föld-anyánk

Haldoklik Föld-anyánk, már a végét járja,
tombolva tarolja le a pénznek árja,
elpusztít az útján mindent, ami élő,
miközben hirdeti, hogy Ő istenfélő!

Életeket mérgez a rengeteg szemét,
a technokratáknak nem bántja a szemét!
Az élővilágunk haldoklik csak tőle,
míg a pénz világa gazdagszik belőle.

Az ural világot, kinek pénz az isten,
kiben együttérzés élő iránt nincsen!
Szomorú a szíve, mindnek ki ezt látja,
de a pusztításnak vajon hol a gátja?

Haldoklik a Földünk, de túl fogja élni,
csak az embereknek van ma mitől félni,
A kihalásunkhoz szépen statisztálunk,
műanyaggá válik az egész világunk.

Persze, akadnak már helyes megoldások,
ha a tudománynál még mélyebbre ások.
Fizetett tudósok nem mentenek Földet,
ha te is elfordulsz, mit várhatnánk tőled?

Csodás találmányok széfek mélyén végzik,
miközben a Földünk ezer sebből vérzik.
Műanyag csillogás nyomort, halált takar,
mert pár harácsoló egyre többet akar.

Ma, ahol a pénz van, ott van a hatalom,
mérgeznek, megölnek, s nem kérdik: – Akarom?
Menetel a világ pénzzel ásott sírba,
mi meg végig nézzük rettegve és sírva.
Aranyosi Ervin © 2018-10-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szélmalomharc


Aranyosi Ervin: Szélmalomharc

Ma is lehetsz te Don Quijote,
van számtalan sok szélmalom!
Ádáz küzdelmet vívhatsz másért,
akad rá annyi alkalom.
Hiába, mások érdekében,
ha nem készült még lelkük fel,
s hiába tudod, hogy a lélek
az bizony többet érdemel!

Ha önmagadat felruháztad,
tudással, hittel gazdagon,
okoskodók elédbe állnak,
s a csizma ott az asztalon.
Téged tartanak dilettánsnak,
sok lúd győz a disznó felett,
tudás mélyére sose ásnak,
csupán kikezdik lelkedet.

Hát hagyni kell a butát veszni,
haldokoljon, ha nem tanul
és ne tanítsuk, ki tanulna,
haljon ő is, ártatlanul?
Ne törődj mással, ennyi lenne
a dolgunk itt a földtekén?
Csak osztozkodni kétes kincsem:
– Ez a tiéd, az az enyém!

Az ártatlant is halni hagyni,
pénz mocsarába süllyedve el,
vagy a szavunkat felemelni:
ÉLNI, s nem túlélni kell!
Lehet minden csak szélmalomharc,
s lehet, hogy rég felesleges,
nem számolhatsz az értelemmel,
ha az csak kibúvót keres…

Aranyosi Ervin © 2018-10-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nem az a baj…

Aranyosi Ervin: Nem az a baj…

Nem az a baj, hogy van sok milliárdos,
nem az a baj, hogy vannak gazdagok!
Bár lenne itt vagy tízmillió gyáros!
Mérges a sértő közönyért vagyok!

Hitelt vesznek fel egy ország nevében,
de lám a népnek nem jut semmi sem!
A pénzt elosztják egymás között szépen,
de vásárra a bőröm én viszem!

Hisz pénzt gyártani mindannyian tudnánk,
nem kell más hozzá, csak pár nyomtató.
Persze, a félsztől rosszabbul aludnánk,
s rossz néven venné tőlünk a gyóntató.

Nézd csak a népet, ki munkáját eladja,
nem alkuképes, mert nincs hozzá joga,
csupán a léthez elégségest kapja,
mert a gazdagoknak többre fáj foga!

Miért rabol, kinek meg van szinte minden?
Miért kell több, és mennyi kéne még?
Nyugalom lenne tán e földi szinten,
ha nem csak aprót löknének elénk!

Hisz az a baj, hogy a szegényből több lett,
mégis ő tartja országát vállain.
Messzi zsebekbe folyik el a többlet,
ők gazdagodnak a mások álmain.

Tiborcok sírnak, de nincsenek már Bánkok,
a panaszszó visszhangra nem talál.
Szívekbe szúrnak mérges szószilánkok,
szegényre nem vár csak hirtelen halál.

Nem az a baj, hogy páran tudnak élni,
a baj csak az, hogy élni hagyni nem!
Erővel tanítják meg a szegényt félni,
s miattuk vérzik nap mint nap szívem.

Ne legyen hát több semmit érő gazdag,
a szegénynek is adjanak esélyt!
Jogot adjanak a sok-sok igaznak,
hadd lásson végre ő is tiszta fényt!

Elavult már a kenyér és a cirkusz,
a népnek végre jólét kellene!
Hadd kerüljön le fejéről a mirtusz,
s a keresztjébe ő ne haljon bele!

Aranyosi Ervin © 2018-08-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kenyéradó Földünkhöz (Gondolatok a világról)


Aranyosi Ervin: Kenyéradó Földünkhöz
(Gondolatok a világról)

Jó Anyánk, drága öreg Földünk,
te, aki táplálsz éltetőn,
mindened adod fiaidnak!
Tengerek mélyén, hegytetőn,
s az alföldek kies vidékén
támogatod az életet.
Etetsz, itatsz a véred adva,
s az ember hogy bánik veled?
Elfogadja az adományod,
s mindenből még többet akar!
Lezsarol, mérgez és azt látod,
a szemetével eltakar.
Kihasználja a többi élőt,
uralja, s megöli mind, ha kell,
s hiszi a boldog Kánaánba,
a háborúkkal juthat el.
Te meg csak adsz, amíg tudsz adni,
míg gazdagságod kimerül…
Drága Anyánk, éltető Földünk,
lelkem érted sír, itt belül!

Hisz képes vagy te jóllakatni
emberek milliárdjait!
Csak néhány gazdag telhetetlen,
szívükben kapzsiság lakik.
Sosem elég, mindent akarnak,
pedig már rég minden övék,
s miközben bőven bővelkednek,
éhen hal számos dolgos nép.
Van hol az élelmet kidobják,
mert másnap már “nem ehető”,
s közben sehogy sem jut kenyérhez
a több millió éhező.
Hiába telve annyi raktár,
minden csak pénzért kapható,
a gazdagoknak pénzéhsége,
jól tán sosem lakatható!
Mit ér a pénz, a papírfecni,
ha nem szolgál jó célokat,
ha világot hagy éhen veszni,
csak keveseknek ad sokat!
Hiába van mindenből bőség,
ha széjjel az nem osztható,
és nincs életre lehetőség,
mert éhezik az ott lakó!

Ó jó Anyánk, ó drága Földünk,
mért tűrsz ennyi parazitát?
Kik élvezettel élősködnek,
s az ínséget nem érzik át!
Mindannyian ideszülettünk,
de keveseknek van joga,
s ki koldul lopott birtok nélkül,
az léhűtő, vagy ostoba?
Mitől különb az éhezőnél,
tolvaj, rabló, harácsoló,
mért húz egyedül gazdag hasznot
a bankjegyeket másoló?
Méhkaptárban a hereméhek,
uralnak sok-sok dolgozót,
s csak ellopják az összes mézet,
mely méhcsaládra léthozó.
S mikor amazok éhen halnak,
kihal a rabló herehad,
Na lám, a tolvaj is kipusztul,
ha az étvágya fene nagy!
De mitől van az őrült éhség,
hatalomvágy, pénz mámora?
Mitől háború, eltökéltség,
ha itt a kihalás kora?

Ó jó Anyánk, ó drága Földünk,
érzem, nem tűrhetsz már tovább!
Lesöpröd bűnös társadalmunk,
vulkánod tűzcsóvát okád.
Tüzek gyúlnak majd világszerte,
s a tenger megemelkedik,
lemosva szennyét a világnak,
elmosva gonoszt, emberit.
Mindent, mi mű, mindent mi bántó,
ember alkotta szörnyeteg.
Kirázza majd az ember kosztól,
és pénztől mocskos szőnyeget!
Teremt egy élőbbet magának,
az élhetetlen nép helyén.
Új esélyt adva a világnak,
hadd ragyogjon a tiszta fény!
Hadd születhessen olyan ember,
ki együtt él és nem ural!
Aki képes lesz majd beérni,
valóra vált álmaival.
Nem pusztít! Együtt él a Földdel,
és tiszteli az életet!
Boldog lesz minden földi élő,
s létével mind elégedett!

Aranyosi Ervin © 2018-08-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Távol a hazától


Aranyosi Ervin: Távol a hazától

Álmatlan éjszakák távoli világban,
honvágy által gyötört, folyton fájó szív.
Örök útkeresés, tömeges magányban,
miközben a hazád – érzed – visszahív.

Ott a munkád megvan – pénz is csurran-cseppen –
s míg monoton végzed, a világ sem zavar.
Ha leteszed, bolyongsz a sivár idegenben,
és ha magyar hangot hallasz, felkavar.

Tudod-e, hogy azok lopták el hazádat,
akiknek dolgozol, kiktől enni kérsz?
Lelked az elhagyott ország ellen lázad,
Mert te mind elhiszed: – Látod? Ennyit érsz!

Hiszen könnyű dolog messze menekülni,
s eladni a lelked ott, hol pénz az úr!
Ám, egy fájó érzést nem tudsz elkerülni,
közted és hazád közt a kötés nem lazul.

Itt hagytad a jussod, ősi örökséged,
mások meg szétlopják szülőföldedet.
Te meg ott keresed, hogy miről szól az élet,
s hiszed megtalálod a jólétedet.

S lesz majd, amikor már nem tudsz hazajönni,
mások birtokában lesz már a haza.
Nem leszel már képes bőségben fürödni,
s utcára fog dobni a mások igaza.

Idegen törvények ülnek jogot rajtad,
s akkor is magányos, s hontalan leszel.
Akkor fogsz rájönni, te nem ezt akartad,
már nem is magyarként. Akkor mit teszel?

Néhány fénylő évért elhagytad hazádat,
s az, aki kitartott, itt csak az maradt?
Meglelted más honban kies kalitkádat,
pénzrácsokkal őrzik a szabad madarat?

Nem félsz, hogy késő lesz akkor visszatérni,
ha majd visszavágynál, de nem lesz hova?
Itthon, idegenként akkor jó lesz élni?
Azt hinni, hogy sorsod volt csak mostoha?

Hatszázezer álom hagyta el hazáját,
kényelmesebb élet csábította el!
Elvesztve gyökerét, őseit, családját,
s igazolta: – Élni, ennél jobban kell!

 Aranyosi Ervin © 2018-07-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva