Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Kenyéradó Földünkhöz (Gondolatok a világról)


Aranyosi Ervin: Kenyéradó Földünkhöz
(Gondolatok a világról)

Jó Anyánk, drága öreg Földünk,
te, aki táplálsz éltetőn,
mindened adod fiaidnak!
Tengerek mélyén, hegytetőn,
s az alföldek kies vidékén
támogatod az életet.
Etetsz, itatsz a véred adva,
s az ember hogy bánik veled?
Elfogadja az adományod,
s mindenből még többet akar!
Lezsarol, mérgez és azt látod,
a szemetével eltakar.
Kihasználja a többi élőt,
uralja, s megöli mind, ha kell,
s hiszi a boldog Kánaánba,
a háborúkkal juthat el.
Te meg csak adsz, amíg tudsz adni,
míg gazdagságod kimerül…
Drága Anyánk, éltető Földünk,
lelkem érted sír, itt belül!

Hisz képes vagy te jóllakatni
emberek milliárdjait!
Csak néhány gazdag telhetetlen,
szívükben kapzsiság lakik.
Sosem elég, mindent akarnak,
pedig már rég minden övék,
s miközben bőven bővelkednek,
éhen hal számos dolgos nép.
Van hol az élelmet kidobják,
mert másnap már “nem ehető”,
s közben sehogy sem jut kenyérhez
a több millió éhező.
Hiába telve annyi raktár,
minden csak pénzért kapható,
a gazdagoknak pénzéhsége,
jól tán sosem lakatható!
Mit ér a pénz, a papírfecni,
ha nem szolgál jó célokat,
ha világot hagy éhen veszni,
csak keveseknek ad sokat!
Hiába van mindenből bőség,
ha széjjel az nem osztható,
és nincs életre lehetőség,
mert éhezik az ott lakó!

Ó jó Anyánk, ó drága Földünk,
mért tűrsz ennyi parazitát?
Kik élvezettel élősködnek,
s az ínséget nem érzik át!
Mindannyian ideszülettünk,
de keveseknek van joga,
s ki koldul lopott birtok nélkül,
az léhűtő, vagy ostoba?
Mitől különb az éhezőnél,
tolvaj, rabló, harácsoló,
mért húz egyedül gazdag hasznot
a bankjegyeket másoló?
Méhkaptárban a hereméhek,
uralnak sok-sok dolgozót,
s csak ellopják az összes mézet,
mely méhcsaládra léthozó.
S mikor amazok éhen halnak,
kihal a rabló herehad,
Na lám, a tolvaj is kipusztul,
ha az étvágya fene nagy!
De mitől van az őrült éhség,
hatalomvágy, pénz mámora?
Mitől háború, eltökéltség,
ha itt a kihalás kora?

Ó jó Anyánk, ó drága Földünk,
érzem, nem tűrhetsz már tovább!
Lesöpröd bűnös társadalmunk,
vulkánod tűzcsóvát okád.
Tüzek gyúlnak majd világszerte,
s a tenger megemelkedik,
lemosva szennyét a világnak,
elmosva gonoszt, emberit.
Mindent, mi mű, mindent mi bántó,
ember alkotta szörnyeteg.
Kirázza majd az ember kosztól,
és pénztől mocskos szőnyeget!
Teremt egy élőbbet magának,
az élhetetlen nép helyén.
Új esélyt adva a világnak,
hadd ragyogjon a tiszta fény!
Hadd születhessen olyan ember,
ki együtt él és nem ural!
Aki képes lesz majd beérni,
valóra vált álmaival.
Nem pusztít! Együtt él a Földdel,
és tiszteli az életet!
Boldog lesz minden földi élő,
s létével mind elégedett!

Aranyosi Ervin © 2018-08-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Távol a hazától


Aranyosi Ervin: Távol a hazától

Álmatlan éjszakák távoli világban,
honvágy által gyötört, folyton fájó szív.
Örök útkeresés, tömeges magányban,
miközben a hazád – érzed – visszahív.

Ott a munkád megvan – pénz is csurran-cseppen –
s míg monoton végzed, a világ sem zavar.
Ha leteszed, bolyongsz a sivár idegenben,
és ha magyar hangot hallasz, felkavar.

Tudod-e, hogy azok lopták el hazádat,
akiknek dolgozol, kiktől enni kérsz?
Lelked az elhagyott ország ellen lázad,
Mert te mind elhiszed: – Látod? Ennyit érsz!

Hiszen könnyű dolog messze menekülni,
s eladni a lelked ott, hol pénz az úr!
Ám, egy fájó érzést nem tudsz elkerülni,
közted és hazád közt a kötés nem lazul.

Itt hagytad a jussod, ősi örökséged,
mások meg szétlopják szülőföldedet.
Te meg ott keresed, hogy miről szól az élet,
s hiszed megtalálod a jólétedet.

S lesz majd, amikor már nem tudsz hazajönni,
mások birtokában lesz már a haza.
Nem leszel már képes bőségben fürödni,
s utcára fog dobni a mások igaza.

Idegen törvények ülnek jogot rajtad,
s akkor is magányos, s hontalan leszel.
Akkor fogsz rájönni, te nem ezt akartad,
már nem is magyarként. Akkor mit teszel?

Néhány fénylő évért elhagytad hazádat,
s az, aki kitartott, itt csak az maradt?
Meglelted más honban kies kalitkádat,
pénzrácsokkal őrzik a szabad madarat?

Nem félsz, hogy késő lesz akkor visszatérni,
ha majd visszavágynál, de nem lesz hova?
Itthon, idegenként akkor jó lesz élni?
Azt hinni, hogy sorsod volt csak mostoha?

Hatszázezer álom hagyta el hazáját,
kényelmesebb élet csábította el!
Elvesztve gyökerét, őseit, családját,
s igazolta: – Élni, ennél jobban kell!

 Aranyosi Ervin © 2018-07-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mikro-vers


Aranyosi Ervin: Mikro-vers

Ejnye-ejnye mikrohullám,
mit egyek egy megölt hullán,
miből kiégett az élet,
hullaszerű semmivé lett?
Elpusztult a beltartalom,
s bár a tálon van egy halom,
ami anyag, de nem étel,
ha mikrózod, nincs kivétel.

Így kotyvaszthatsz saját mérget,
meggyorsítja majd a véget,
hisz a mikró denaturál,
s bár a gyártó arról dumál,
hogy a mikró nem veszélyes,
de amit mond, igen kétes.
Ha hidegtől menekülnél,
fognád magad beleülnél?

Nyitva hagyod tán az ajtót,
ha a melegét óhajtod?
Szétrobban benne a tojás,
azt gondolod ez kitolás?
Nem zavar, hogy mire képes?
Gyilkos fegyver a kis édes!
Ennivalód beleteszed,
talán elment cseppnyi eszed?

Nem untatlak, én csak szóltam,
ha úgy hiszed, ez valótlan,
használd tovább, aztán persze,
költheted a pénzt gyógyszerre…
A vitamint, s tápanyagot
jó pénzért is megkaphatod,
ha étkedből mind kiölted!
Vegyed! – Pont ezt várják tőled!

Aranyosi Ervin © 2018-07-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Rohanás


Aranyosi Ervin: Rohanás

Rohanás az élet, elejétől végig?
Aki inkább sétál, azt mind megítélik?
Azt mondod rá: – Lusta, nem teszi a dolgát!
– hisz az élet sok-sok feladatot rótt rád!
De vajon ez igaz? Futni kell, rohanni?
Mindent, ami szépség, magunk mögött hagyni?
Nem kéne megállni, s élvezni a létet?
Ha szabad ember vagy, ki siettet téged?
Azt mondod: – Az idő! – Találkoztál véle?
Láttad, érintetted, megtudtad, hogy él-e?
Az óra mutatja, méri ahogy múlik,
szóval erre figyelsz az életen túlig?

Mért sietsz és hová? Rohansz a munkába?
Monoton dolgozol, terhekkel megáldva.
Amit meg keresel, élelemre költöd,
s a pénzből vett ruhát önmagadra öltöd,
hogy legyen szép göncöd a munkába járni,
hogy abból kitűnjön, hogy nem vagy akárki?
Autót is veszel, hogy munkába járhass,
forgalmi dugókban órák hosszat állhass!
Kell egy saját lakás, vagy egy egész ház is,
ettől leszel házas? Vagy ez másik frázis?
Igaz, csak aludni jársz haza hét közben,
hogy kuckód áráért még többet időzz benn,
a munkahelyeden, ahová “hazajársz”,
hol a megváltásként majd a nyugdíjra vársz.

Gondolkodtál azon, hol van időd élni?
Ha az életről kell a gyereknek mesélni,
mit fogsz elmondani, miről szól az élet,
ha rájössz, hogy nem a sajátodat éled?
Mit tudsz felmutatni? Mi marad utánad,
ha végre leteszed egyszer majd munkádat?
Azt mondod, de szép volt, élvezted mind nagyon,
s boldoggá akkor tesz majd a gyűjtött vagyon,
amikor már nem tudsz rohanni, sietni,
ha már nem vagy képes fiatalos lenni?
Nem mozog a tested, s nincsen már rád szükség,
fiatalok jönnek, hogy a vasat üssék!

Boldoggá fog tenni, hogy folyton rohantál,
hogy az élet mellett szépen elszaladtál?
Ezt a szép hozományt adtad gyermekednek,
hogy azok boldogok, kik belegebednek?
Azoknak van pénzük, kocsijuk, nagy házuk,
csak a gazdagságtól boldog a családjuk?
Az idő elfolyik, a pénz köddé válik,
az élet tükréről a foncsor leválik,
mögötte a múltad üressége látszik,
s úgy érzed Teremtőd a lelkeddel játszik.
Pedig te adtad el az ördögnek lelked,
hisz a rohanásban örömödet lelted.

Nem így volt?

Aranyosi Ervin © 2018-06-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Nagy lábon élni


Aranyosi Ervin: Nagy lábon élni

Ne szörnyülködj, hogy nagy a lábam!
Nagy lábon élni nagyszerű!
Bár nem pénzt szórok általában,
hisz legfőbb kincsem a derű!
Mosolyom szórom szerte széjjel,
az ember így boldog lehet!
Nagy lábam sosem hordom éjjel,
csak itt mutatom meg neked!
Tudod, ez itt az Apu lába,
amivel fényképezkedem,
de belenövök a világba,
hogy nekem is majd nagy legyen!

Aranyosi Ervin © 2018-04-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Földi pokol


Aranyosi Ervin: Földi pokol

Létezik az ördög?
Úgy hívják, hogy ember!
Isten ruházta fel
sötét értelemmel.
Hagyta, hadd legyen rossz,
– az is tapasztalás –
ha az ember másnak,
s magának gödröt ás.

Csábította bizony a pénz,
a nagy vagyon,
a fényűző élet,
az erős hatalom.
Csak azt nem figyelte
meg a szegény pára,
hogy a vágyainak
túl nagy lesz az ára.

Az ördögöt bizony
az ember alkotta,
s vele a társait
mind sakkban tartotta.
Aki ellenkezett
a pokolra került,
máson uralkodni,
így könnyen sikerült.

Félelem rablánca
gúzsba köt sok lelket,
kik haláltól félve,
pokoltól rettegnek.
Nem marad idejük
boldogulni, élni!
Mást is riogatnak,
hogy kitől kell félni.

Bennük él az ördög,
mivel ők táplálják,
s hirdetik, hogy ők bíz’
az Istent szolgálják.
Hozzá imádkoznak,
hiszen őt is félik,
és a másképp látót,
rögtön elítélik.

Ha te is ilyen vagy,
akármilyen okból,
nem tudlak kihúzni
a saját poklodból.
Onnan kilábalni
csak te lehetsz képes,
te tudod számodra
mikor esedékes.

Ragaszkodhatsz persze
saját ördögödhöz,
hited erős bilincs,
oda köt a röghöz.
Ezért nem szárnyalhat
sosem képzeleted,
s hiszed, “ezt a sorsot
írták egykor neked”.

Csak súgom, a sorsod
saját magad írod,
hitrendszer a tintád,
s álmod a papírod.
Ám ha semmi újat
nem vagy írni képes,
akkor szabadságod
már igen kétséges!

Akkor a lelkedben
ott lakik az ördög,
s fájó napjaidat
árnyékában töltöd,
s nem kell külön pokol,
hisz belülről éget,
s így várod a reád
rég kiosztott véget.

Persze tudom, ezt te
nem fogod hallani,
ezt még magadnak sem
mered bevallani,
mert félsz, összeomlik
megszokott világod,
ha az ördögödet
szemtől szembe látod.

Lelkiismereted bánt
és kínoz téged,
de a színjátéknak
mégsem vethetsz véget.
Nem hiszed, hogy tetted
visszaszáll fejedre,
inkább a sorsodat
okolgatod egyre.

Hiszel az ördögben,
s vele istenedben?
A kétség madara
e két szárnyon reppen.
Ám az Istenünkkel
akkor leszünk együtt,
ha az ördögünket
végre elengedjük…

Aranyosi Ervin © 2018-03-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: MACI ima

Aranyosi Ervin: MACI ima

Én Istenem, jó Istenem,
az éhséget jól ismerem.
Küldj már erre pár lazacot,
ha nem küldhetsz sült malacot!

Mert, ahogy az idő halad,
jó lesz nekem néhány halad!
Én már velük is beérem,
nem vonz pénz, vagy aranyérem!

Nem is vágyom most már másra,
csak pár halat hozz a nyársra!
S ha már sütöm pecsenyémet,
nem zaklatom a menyétet.

Én Istenem, jó Istenem,
éhes vagyok én is. Te nem?

Aranyosi Ervin © 2018-01-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Petárda


Aranyosi Ervin: Petárda

Aki petárdázik, az eldobta az eszét!
Régi félelmeit szórja csak szerteszét.
Most félelmet akar keltegetni másban,
mi más öröm lenne a sok durranásban?
Milliókat szórnak káprázatra, hangra,
pedig ha az a pénz másra megmaradna,
jó célt szolgálhatna – bizony ehhez képest –
megetethetné tán azt a sok-sok éhest.

Aranyosi Ervin © 2017-12-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A szeretet visszatalál


Aranyosi Ervin: A szeretet visszatalál

Minden, amit mással teszel,
egy napon majd visszajár.
A haragot, amit küldtél,
lehet, lelked issza már.

Azt add, amit elvársz mástól,
azt, aminek örülnél,
jobb az, mintha másokat csak
folyton képen törülnél!

Küldd inkább a mosolyodat
a világba szerteszét!
Szívét használja az ember,
ne csak “túl okos” eszét!

Szeretetet küldj másoknak,
ölelést, simogatást!
Tedd szebbé az életüket,
s figyeld csak meg a hatást!

A szeretet visszatalál,
érzed majd a melegét!
Csodák gyúlnak lángra benned,
s meglásd léted meseszép!

Emeld fel az elesettet,
a gyengének nyújts kezet,
ha így járod szép utadat,
földi mennybe elvezet.

A poklot is mi csináljuk,
hisz pusztít a haragunk.
Mikor pénzre, kincsre vágyunk,
s egyre többet akarunk.

Nem érjük be boldogsággal,
nem élvezünk örömet.
Jóból másokat kizárunk:
– Ne zavard a körömet!

Pedig inkább oda kéne,
be a körbe húzni őt,
lelassítva a rohanást,
megállítva az időt!

Megmutatni mindenkinek,
szebben élni, hogy lehet.
Megmutatni milyen az, ha
bennünket a szív vezet.

Próbálj szívvel közeledni,
szeress jobbá másokat.
Mert a szeretetlen lélek,
az igazán fáj sokat.

Nyisd hát meg a lelked bugyrát,
szeretettel töltve meg,
add tovább a lelked fényét,
hadd ébredjen a tömeg!

Nincs szükség csatározásra,
egy út van a szeretet,
adj az érző, szép szívedből
másoknak egy szeletet!

Ne ijedj meg, el nem veszhet,
egy nap majd visszakapod.
Így ereszd be a sötétbe,
melegítő szép Napod!

Aranyosi Ervin © 2017-12-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Fekete péntek


Aranyosi Ervin: Fekete péntek

Karácsonyi sorban állás,
áruszerzés, cipelés,
harc a boltban mások ellen,
hol az emberi kevés.

Néhány dolgot leáraznak,
– most annyi, amennyit ért! –
bár kell érte tülekedni,
hogy megkaphasd ennyiért.

Harácsolás állat módra,
szórhassad a pénzedet,
szerettednek bizonyíthasd,
hogy a szíved még szeret.

Hosszú sorban nyomakodsz
mely akár ezer méteres,
megmutasd, hogy van még munkád,
van olyan, ki még keres!

Hitelekkel terheled meg
bankszámlád, és majd nyögöd,
szerencséd lesz, ha nem rúg ki
jövőre a főnököd!

Lám a szép “fény születése”
fényűzéssé “nemesült”.
az erőszak és az önzés
a bejglibe belesült.

Lesz lakoma, evés-ivás,
pénz-erő fitogtatás,
Jézuskát és Istenfélést,
tanít a hitoktatás?

Ám ne izgulj, direkt van így!
Ilyen a társadalom!
Aki rendre kizsákmányol
azé itt a hatalom.

Birka vagy, hát karácsonykor,
a sorba újra beállsz,
s nem látod, hogy terelgetnek,
ebben rosszat nem találsz.

Megkerested munkád bérét,
van is némi hiteled.
Kell az “új cucc” a családnak,
bármi történik veled.

Mire eljön a karácsony
nem is örülsz már nagyon.
Egész évi munkád ára
elfér a kis asztalon.

Sírva búsul hát a magyar,
ilyen ünnep jut neki,
összeveszik a családdal,
mert azt joggal teheti.

Milyen szép lesz a karácsony,
minden csillog, csodaszép,
Csak előtte a vásárló
elveszíti az eszét.

Mire végre itt az ünnep,
már mindenki ideges,
számolgatja a hitelét,
s hogy jövőre mit keres.

Nincs már kedve a családhoz,
eszik, iszik jámborul,
s ha egy kicsit többet ivott
a fenyőfa ráborul.

Aranyosi Ervin © 2017-11-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva