Aranyosi Ervin: Ébredni hívlak nemzetem! (az ’56-os forradalmunk emlékére)


Aranyosi Ervin: Ébredni hívlak nemzetem!
(az ’56-os forradalmunk emlékére)

Mindenünk van és semmink sincsen,
más osztozik az ősi kincsen,
s mi hagyjuk csendben, nélkülözve,
hogy idegen sarj lefölözze!
Magunkért semmit sem teszünk!

Hazánk már réges régen gyarmat,
elvették tőlünk a hatalmat,
ez ellen semmit sem teszünk?
Hazánkban rab szolgák leszünk?
Honunkban rabszolgák leszünk!

Jogot, s törvényeket betűznek,
saját birtokunkból elűznek,
mi lesz veletek magyarok?
Én élhető jövőt akarok!
Csüggedőknek reményt adok!

Ébresszétek az ősi népet,
felrázva alvó mindenséget,
hisz nem mehet ez így tovább,
vegyük vissza az őshazát,
s őseink jogát, igazát!

Idegen urak, idegen gyarmat,
bitorolja a magyar hatalmat,
eladja édes szülőföldünk,
sírhantnyi sem marad fölöttünk,
ami még ápol, s eltakar!

Elhagytuk ősi Istenünket,
idegen Isten ural és büntet,
amely kiirtani akar,
kinek útjában a magyar,
ha megalkudni nem akar!

Ébredjetek, itt tenni kéne!
Gyáva lenne Petőfi népe?
Vagy látó szeme megvakult?
Bilincsként feszül rá a múlt?
A nemzetnek bealkonyult?

Ébredj, ébredj, te drága nemzet,
dobd le válladról a keresztet,
másokért ne cipeld tovább,
s ne játssz el alvó ostobát,
ne tűrd a sátán ostorát!

Édes hazám éledni hívlak,
s ébredni drága nemzetem,
ne nézzenek többé naivnak,
jöjj, legyél újra nagy velem!
Érted világít szellemem!

Aranyosi Ervin © 2021.10.22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva