Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 36. rész


Aranyosi Ervin: A könyv tündére 36. rész

Újabb nap teltével,
ismét csak ott álltam,
s alig vettem észre,
hogy mennyit is vártam.

Aztán zene csendült,
egy angyali dallam,
patak csobogása
talált rám a dalban.

Magas szólamokon
szellő fütyörészett,
hegedű hangolta
szebbé az egészet.

Hárfa és fuvola
versenyezni kezdtek,
melyikük szólama
lesz vajon a legszebb?

Üvegcsengettyűk
is vígan csilingeltek,
énekes madarak
beleénekeltek.

Aztán harsona szólt,
s megnyíltak az ajtók,
tizenkét kisgyerek
futott épp be rajtuk.

Rózsaszirmot szórva,
vidám táncot járva,
valami különös
új csodára várva.

Majd a zene elült,
s nagyon sűrű csend lett,
így fokozva bennem
a várakozó kedvet.

Tizenegy ajtó most
halkan becsukódott,
és peregni kezdett
halkan egy futó-dob.

Majd nagy dobbanással
hirtelen tett rendet,
a nyitott ajtóra
hívva fel figyelmet.

Akkor érkeztek meg
azok, kikre vártunk:
Varázsló, s a Fiú,
míg mi csendben álltunk.

A gyerekek, s én is,
néztük áhítattal,
s mocorogni kezdett
mellettünk az asztal.

Fénylő kémcsövekből
színes füstök szálltak,
csodás mesebeli
pillangókká váltak.

Majd felszálltak messze,
könyvespolcok között,
s fent az ablakon át,
mindegyik kiszökött.

Ám amíg felszálltak
szép spirált alkotva,
ámult és csak bámult,
ki még meg nem szokta.

Aztán a varázsló
mély, kellemes hangon,
megszólított engem.
Megkérdezve rangom,

nevem és az okát,
miért idejöttem,
a gyerekek köre
szétnyílt körülöttem.

Elmondtam ki vagyok,
elkezdtem mesélni.
Alig bírtam mesém
szép végére érni.

Elmondtam, tündérem
követeként jöttem,
a mesékért hála,
szerződést kötöttem.

Vagyis megígértem,
elviszem szerelmét,
hogy kiszabadítsa!
S nagyon hálás lennék,

ha ő velem jönne,
sassal földre szállna,
s rohanna, ahol már
régen várja párja.

A Varázsló közénk
Óriás kört rajzolt,
hogy mindenki lássa,
igen hatalmas volt.

A kör felületén,
mintha víz feszülne,
mely hullámot vetett,
színekbe merülve.

Mint varázsedényben
a víz, pont úgy látszott,
s mutatott egy messzi,
ismert szép világot.

Én meg néztem, néztem,
ahogyan csak tudtam.
Ám a varázslatba
jól belealudtam…

A folytatáshoz kattints ide!

Aranyosi Ervin © 2019-08-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ismerd meg önmagad!


Aranyosi Ervin: Ismerd meg önmagad!

Ismerd meg önmagad, mi az erősséged?
A jó Isten mivel ruházott fel téged?
Mert ott van a tudás mindenki lelkében,
mint a repülés vágy, kikelő lepkében.
Találd meg önmagad, mire is vagy képes,
hisz kibontakozni mindig lehetséges.
Legyél hát pillangó, tárd ki színes szárnyad,
éld meg szép világod, reptessen a vágyad!

Aranyosi Ervin © 2018-04-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Pávaszemes lepke

pávaszemes lepke
Aranyosi Ervin: Pávaszemes lepke

Ő a pávaszemes lepke.
hol tett ő szert ennyi szemre?
Tisztán látja a világot,
megtalál minden virágot.
Pete is volt, hernyó is lett,
ám nem maradt olyan nyiszlett.
végül egy bábból bújt elő,
látod, milyen előkelő!
Pillangó lett mesés, csodás,
lám, mit tesz az átváltozás!

Aranyosi Ervin © 2016-05-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Taníts meg repülni

taníts meg repülni
Aranyosi Ervin: Taníts meg repülni

Hej pillangó, pillangó,
taníts meg repülni.
Unok mindig egy helyben,
az ablakban ülni.

Kértem már egy madártól,
s közben éhes lettem,
így a madár megijedt,
s elrepült helyettem.

Hej pillangó, pillangó,
te nem vagy veszélyben,
csak mutasd meg, hogy szálljak
a csillagos éjben.

Magas fára ülnék én,
szállnék ágról ágra,
szűk világom nyílna ki,
szélesre és tágra.

Hej pillangó, pillangó,
taníts meg repülni.
Nem tudom, hogy szárnyak nélkül
fog-e sikerülni?

Aranyosi Ervin © 2015-10-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Virágomra pillangó szállt…

lepke
Aranyosi Ervin: Virágomra pillangó szállt…

Virágomra pillangó szállt,
ha már egyszer erre kószált.
Nem is kószált, hanem repült,
a virágra rápenderült,
vagy csak helyet foglalt rajta,
mert a lepke ilyen fajta.
Vonzza virág sárga szirma,
vidámabb lesz és nem sír ma.
Nem is sír ma, nem is zokog;
mert az élet, csodás dolog…

 

Aranyosi Ervin © 2013-09-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva


By

Pillangó vadász

Elbújtam a virágok közt,
Én, a pillangó vadász.
Úgy elkaplak, mint egy lepkét,
jól vigyázz, ha erre jársz!
Lopakodok, kúszom, mászom,
mindig lesből támadok,
Tudjátok, a legjobb vadász,
cicák között, Én vagyok!
(Aranyosi Ervin)
http://www.facebook.com/1kep1vers

By

Aranyosi Ervin: Kutyusnak lenni jó!


Aranyosi Ervin: Kutyusnak lenni jó!

Nap borzolja bajuszodat,
– Kutyus ébredj, várunk rád!
Ma is játszhatunk majd sokat,
vár a réten két barát.

Virágszirmok közt lebegve
pillangó incselkedik.
– repüljön el az a lepke,
mozgassa meg szárnyait!

Zsákba bújunk, majd kimászunk,
fogunk tépi, elszakad…
Egész nap bohócként játszunk,
s dalolnak a madarak.

Látod fogam nem vicsorog,
csak mosolyra áll a szám,
annyi itt a vidám dolog,
– Szép az élet, kiskomám!

Aranyosi Ervin © 2012-08-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A pillangó szabadsága


Aranyosi Ervin: A pillangó szabadsága

Egy csodás pillangó, apró bábba bújva,
megszületni készült és hogy megtanulja,
hogyan is repüljön fényes szelek szárnyán,
hogyan legyen úrrá égbe vonzó vágyán.
Egy jószívű ember a küzdelmét látva,
úgy dönt segít neki, – ne maradjon lárva!
Kézzel meglazítja bábja selymes szálát,
hiszi, visszaadja a lepke szabadságát.
S lám, a szép pillangó kiszabadult szépen,
s szomorúan verdes bábja közelében.
Amit jó emberünk nem tudhatott róla,
születés küzdelme a szárnyak rugója.
Attól erősödik, s képes repülésre,
ha küzdelem árán történt születése.
Így hát a pillangót földhöz köti lánca.
Földhöz ragadtan él, s elvész szabadsága.
Meg kell hát tanulnunk nyílt kézzel szeretni,
kéretlenül senkit nem szabad vezetni!
Fájdalom tüzén át, türelem vizével,
önként rendelkezzen saját életével.
Az igaz szeretet, enged, sosem gátol,
nem fosztja meg sosem a szabadságától,
kit szeret a szívünk, szabaddá kell tennünk,
annyit kell tudnia, mindig bízhat bennünk.
Mert, ha csüngsz csak rajta, a szeretet lánc lesz,
s el fog menekülni, kit legjobban féltesz.
Hagyd, hogy saját bőrén tapasztaljon, éljen!
Ne legyél te árnyék, s ne akard, hogy féljen!
Álljon ki magáért, s gondolja át tettét,
s vállalja a súlyát, hogy végre elengedték!
Saját kezében lesz boldogulása,
s végre kivirágzik ereje, tudása…

Aranyosi Ervin © 2011-09-26.
A vers  és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva