Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Van egy békám!


Aranyosi Ervin: Van egy békám!

Mekkora nagy békám van,
földig ér a lába!
Könnyen ugrik hát fejest
a nagy pocsolyába.
Én is ugrom egy nagyot,
nagyon vicces játék,
felugrom és követem,
mintha égben szállnék.
Egymás után pattogunk,
ő elöl, én hátul,
aztán elbeszélgetünk,
ő brekeg békául.
Én meg persze unszolom,
ugorjunk még egyet,
s ő mutatja az utat,
nehogy eltévedjek!

Aranyosi Ervin © 2018-02-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Esőtánc


Aranyosi Ervin: Esőtánc

Csipeg-csepeg az eső,
háztetőket verdes ő.
Ablakokon bekopog,
fák ágain lecsorog.

Friss vizével meglocsol,
utcán, járdán locspocsol.
Pocsolyákat önt neked.
hátha támad ötleted?

Hátha pocsolyára vágysz,
víg ám esőben a tánc,
hadd loccsanjon szerteszét,
hullám vigye, jaj de szép!

Az eső csipeg-csepeg,
szép ritmusban csepereg,
dallam kell csak, s jön a dal,
az idő még fiatal.

Tócsa csillog mindenütt,
esőcsepp vállamra üt,
levelekről lecsepeg,
vidám leszek, s nevetek!

Mért is lennék szomorú?
Mert a gödör homorú?
Összeszedi a vizet,
elnyeli és nem fizet!

Az eső az jár neki,
esőfelhő eteti,
legyen nagy a pocsolya,
ragyogjon a mosolya!

Aranyosi Ervin © 2017-07-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A pocsolya vonzásában


Aranyosi Ervin: A pocsolya vonzásában

Hova visz a gyerek lába?
Egyenest a pocsolyába!
Ki nem tapicskol így vizet,
az majd rossz kedvével fizet.
De ki benne vígan pancsol,
annak lelke jóra hangol,
nevetésre, vidámságra,
derűsen néz a világra.

Aranyosi Ervin © 2017-02-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mosoly az esőben

mosoly az esőben
Aranyosi Ervin: Mosoly az esőben

Bújócskázik a Napocska,
csak a felhők sírnak.
Nem találják jókedvüket,
csak zokogni bírnak.
Bennem is van egy Napocska,
elbújt, mégsem sírok,
esernyőmmel pocsolyába,
hullámokat írok.

M’ért is kéne elvesztenem
kedvem, ragyogásom?
Mosolygok a Napom helyett,
hogy mindenki lásson!
Hisz az élet csupa derű,
s csupán rajtad múlik,
képzeleted elvezet-e
síró felhőn túlig?

Az én lelkem a szép Napról
sok emléket ápol.
Valahányszor rágondolok,
felragyog magától.
Ragyogását nem tartom meg,
tovább adom másnak,
mosolyomtól látszom mindig,
vidámnak, mókásnak.

Mikor víz hullik az égből,
rögtön tócsák nőnek,
az összegyűlt esőcsepp már
nem kell a felhőnek.
Lent, a földön összegyűlik,
kis tükörré, látod?
– Mosolyod, ha belenézel,
te is megtalálod.

Milyen muris, ha belelépsz
egy nagy pocsolyába,
hullámokat, vízköröket
vet a gyerek lába.
A hullámok elcsitulnak,
visszamosolyognak,
te is látod tükörképét
a szép mosolyodnak!

Sírjatok csak buta felhők,
nekem jó a kedvem,
a Napocska esőben is
szépen ragyog bennem.
Aztán, majd, ha kifáradtok,
felragyog az ég is,
vidám lesz az egész világ,
kiragyogok én is!

Aranyosi Ervin © 2016-10-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Pocsolya

Aranyosi Ervin: Pocsolya

Aranyosi Ervin: Pocsolya

Az okos felnőttek nem értenek engem.
Miért kelt jó érzést egy pocsolya bennem?
Miért jó megállni, benne tapicskálni,
a nagy pocsolyából, sok kicsit csinálni?
– Áh, úgy sem mondom el! Te ezt úgy sem érted,
mert neked nehézség, akadály az élet,
Én meg csak élvezem, ahogy a víz freccsen,
hagyom, hogy az eső az arcomra essen…

Aranyosi Ervin © 2014-06-23.
A versek megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva