Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Teremtsünk a tiszta szóval!


Aranyosi Ervin: Teremtsünk a tiszta szóval!

Ki kellene mondanunk a szép, őszinte tiszta szót,
megértetni a lelkünket, és megélni a valót.
Meglátni az értékeket, dicsérni, amit lehet,
könnyedébben kéne vennünk ezt az egész életet!

Meg kellene tapasztalnunk, hogy a hála mit okoz,
hogy az ember is teremthet, s nem létezik a gonosz!
Élnünk kéne napjainkat, élvezni az életet,
azon kéne elmélkednünk, jobbá válnunk hogy lehet?

Ám mi mégis gyakran bántunk, olyat is aki szeret.
valahogy a jó szívekbe sem jut el az üzenet.
Szeretetlenség virágzik, értetlenség, düh, harag,
nem próbáljuk megérteni a megfáradt másikat.

A pozitív gondolatok csak lesajnált közhelyek,
hiába is súgom, használd, hisz nem nélkülözheted.
Gyakori a panaszkodás, siránkozás, bú-beszéd,
és az ember búslakodni használja csak az eszét.

Pedig tudjuk, a gondolat képes csak teremteni,
de mit okoz, ha az ember sirámokkal eteti?
Ne siránkozz, használd inkább pozitívan szavadat,
hálás szívvel emeld végre fel a porból magadat!

Teremtsünk egy szebb világot, hálás szívvel, okosan,
olyat, amit rég szeretnénk, miben álmunk benne van.
Legyen egy szebb világképünk, teremtsünk egy szebb jövőt,
szeretettel, figyelemmel, fájdalmakat megtörőt.

Merjük végre kimondani, mi az, mire vágyunk rég,
higgyük el, hogy meghallgat majd bennünket a Föld, s az ég!
Próbáljuk meg, s látni fogjuk, hogy a szép szó mit jelent,
használjuk fel teremtéshez a jövőnkért a jelent!

Aranyosi Ervin © 2019-06-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Leld meg az utat önmagadhoz!

Leld meg az utat önmagadhoz
Aranyosi Ervin: Leld meg az utat önmagadhoz!

Találd meg az utat, vissza, önmagadhoz!
Szeretet ösvényén járva, megleled.
Eredményt a tetted, pozitív szavad hoz,
mert a lélek útja csak a szeretet.
Szereteted oszd meg, és ragyogtasd másra,
szíved tiszta fénye szebb létet teremt.
Mások lelkét vonzza fénye, ragyogása,
s láthatod a cseppben, a teljes végtelent.

Egyetlen napod van, mindig élj a mában,
a múlt fájó terhét ne cipeld tovább!
Élvezd ki a percet a lét áramában,
óvd, őrizd a tested, lelked otthonát!
A jövődet álmodd, s hagyd valóra válni,
ne törődj a világ rút dolgaival!
Képes vagy a saját két lábadra állni,
s meglátod, hogy lefog omlani a fal.

Hiszen önmagadtól csak ez a fal zár el,
csak a félelmeid ejtenek rabul.
Ám, a szeretetre, ha az ember rálel,
lelke börtönéből, lám, kiszabadul.
Félelmeid csupán elképzelt bilincsek,
cseréld örömökre, s éld az életed!
Ott vannak előtted el sem képzelt kincsek,
melyre a fájdalmad elcserélheted.

Szabad-e a lélek, így, anyagba zárva,
vagy csak rút bilincsét csörgeti vadul?
Van-e teremtője? Vagy magányos, árva?
S megmentőre vár míg ki nem szabadul?
Te vagy a teremtő, ám, amíg nem látod,
hogy börtönöd rácsát magad építed!
Általad változhat, javulhat világod,
akadályod csupán a sok tévhited.

Szeresd szebbé, jobbá környező világod,
küldj örömöt, békét, vidám perceket.
Változzon az élet, úgy, ahogy kívánod,
s építőleg használd szeretetedet!
Találd meg az utat, vissza, önmagadhoz!
Szeretet ösvényén járva, megleled.
Eredményt a tetted, pozitív szavad hoz,
mert a lélek útja csak a szeretet.

Aranyosi Ervin © 2016-08-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva