Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 19. rész

könyv tündére 19Aranyosi Ervin: A könyv tündére 19. rész

Repülnek a napok,
mint vándormadarak,
az óra elsiet,
a perc tovaszalad.

Én meg jövök hozzád,
űz a kíváncsiság,
mit rejthet számomra
ma a mesevilág.

Kedves, jó könyvtündér,
folytasd hát a mesét,
a tündér királylány
várja már kedvesét.

Ki átjut az elsőn,
a szívjóság próbán,
milyen feladatot
kap ezen a tornán?

Mit rejt a második
elvarázsolt szoba?
Ki túljut az elsőn
az juthat be oda?

Abban a szobában
vadállatok voltak,
s kik rájuk támadtak,
nyomban meglakoltak.

Nem segít fondorlat,
itt nem segít erő.
Csak az alázatos,
nyíltszívű a nyerő.

Párduc és oroszlán,
tigris fente karmát,
fitogtatva erőt,
hallatta a hangját.

Rémületet keltett,
acsargott, üvöltött,
a halálfélelem,
gyilkos ruhát öltött.

Aki futni kezdett,
nyitott ajtó várta,
és az ajtón álló,
éles alabárdja.

S bizony a gyávák is
pokolra jutottak,
egyenest az ördög
karjába futottak.

Ám az sem járt jobban,
aki szembeszegült,
bármely vadállattal
háborúba került.

Mert a vadak győztek,
megfutamították,
s lám a pokol ajtót
neki is nyitották.

Csak néhány nyílt szívű
juthatott át rajta,
ki nem erőszakos
s nem is félős fajta.

Ki az állatokra
lélekként tekintett,
s volt hozzájuk szép szó,
s megértő tekintet.

Ki nem háborúzni,
vért ontani akart,
aki megnyugtatott,
s nem emelte a kart.

Ők kevesen voltak,
néhány szelíd lélek,
akik szerencsésen
az új szobába léptek.

Ebben a teremben
furcsa próba várta,
étellel telt asztal,
és a királylányka.

Romantikus hely volt,
a szoba oldalát,
nem kőfal alkottak,
virágzó rózsafák.

A másik oldalán,
épp érő gyümölcsfák
kínálták termésük
húsát és zamatát.

A fák ágai közt
madarak daloltak,
s nem csak jó zenészek,
gyönyörűek voltak.

A tündér királylány
fogadta vendégét,
majd hellyel kínálta,
figyelve személyét.

Traktálta étellel,
varázslatos borral,
megadta a módját,
közben tartva szóval.

Ám, hogy a királylány
melyiket választja,
arra meg a választ,
csak a holnap adja.

Mert eljött a vége
a mai mesének,
de ha jössz, holnap is
mindent elmesélek.

A folytatáshoz kattints ide

Aranyosi Ervin © 2016-07-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 18. rész

koldus és katonaAranyosi Ervin: A könyv tündére 18. rész

Folytassuk a mesét
ahol abba maradt,
engedjük szárnyára
az álommadarat.

Mesélő tündérem,
tiéd a figyelmem,
ne kelljen tudásod
tőled irigyelnem.

Tegnap ott tartottunk,
hogy a kérők jöttek.
Mesebeli álmot,
szép vágyakat szőttek.

A tündérkirálylány
kezére pályáztak,
és hogy bejussanak
hosszú sorban álltak.

Mind-mind azt képzelte,
különb, mint a másik,
s volt, ki a tündérek
kincseire vágyik.

A sor élén állott
egy dalia vitéz.
Hát be is engedték,
– mutasd meg, hogy mit érsz!

És, amint belépett
az első terembe,
sok nyomorék, koldus
jött ott vele szembe.

Kezüket nyújtották,
alamizsnát kértek,
mocskos rongyaikkal,
a vitézhez értek.

A kérő kezeket
magáról leszórta,
visszalökte őket,
helyükre, a porba.

– Kevés az én pénzem,
s azt harcban szereztem,
nehogy néhány koldus
okozza a vesztem!

Ne szegülj hát szembe
az akaratommal,
mert szembe kerülhetsz
erős, hős karommal.

Kérkedett a vitéz,
s a szobán átvágott,
s a szoba túl felén
lám, két ajtót látott.

Már az ajtónálló
az egyiket nyitja,
s a benéző vitézt
gyorsan behajítja.

Ott, az ajtó mögött
a küszöbhöz tolva
tüzes csúszda indult
rögvest a pokolba.

Mert kinek nincs szíve,
aki nem tud adni,
ki nem tud szeretni
és ember maradni,

annak nincs itt helye
szép Tündérországban,
azt az ördög várja
a pokol kapujában.

Jött a következő,
aztán jöttek sorban,
hej sokan végezték
ott lent a pokolban.

Ők szív nélkül éltek,
s várt rájuk az ördög,
velük hát több időt
én már nem is töltök.

Aztán volt, ki adott
a kérő szegénynek,
másik ajtó nyílott
annak a legénynek.

Aki nem sajnálta,
s kenyeréből tépett,
annak más ajtó nyílt,
s azon tovább léphet.

Az első szoba
a szeretet próbája,
csak kit szív vezérel,
e próbát az állja.

A kérők nagy részét
a pokol elnyelte,
méltó fizetségként
ezt a díjat nyerte.

Volt, ki tovább jutott
a másik terembe,
megállt, s körülnézett,
– némelyik remegve.

Ám, hogy mit rejt vajon
a második terem,
úgy hiszem, hogy holnap
azt is megismerem.

A mai mesének
a végére értünk.
A könyvem bezárult,
s nyugovóra tértünk.

A folytatáshoz kattints ide

Aranyosi Ervin © 2016-07-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tanulás az élet

tanulás az élet.
Aranyosi Ervin: Tanulás az élet

Van úgy, hogy az élet, rosszul bánik véled.
Ne add fel, ne veszd el jóban a reményed.
Ezt most azért kapod, hogy tanulj belőle,
ez csupán egy próba, ne fuss el előle.
Töröld ki a könnyet szomorú szemedből,
gondold végig, mit kell megtanulnod ebből,
s ha a feladatot felfogod, megérted,
eggyel kevesebb lesz tudatlan miért-ed.

Aranyosi Ervin © 2016-05-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Pápai lakatfal

lakatfal

Fotó: Travelo.hu

Aranyosi Ervin: Pápai lakatfal

Az Egyesületünk lakatfalat állít,
ami majd mutatja, hány szerelmes járt itt.
Lakat lesz jelképe hosszú szerelmüknek,
– a lakat zárása, fogadalmi ünnep.
Mert a lakat jelkép, kiállandó próba,
maradandóbb e nyom, mint lábnyom a porban.
Két hűséges szívet lakat kapcsol egybe,
akik már a Földön, eljutnak a mennybe.

Szerelmi vallomás, örök szerelemmel,
amilyet az útján ritkán tesz az ember.
Mert tudod a lakat, őszinte üzenet,
s komolyan gondolja, aki szívből szeret.
A lakat odaköt egy helyszínhez téged,
ahol boldogságod pároddal megélted.
E kis zár egyúttal, szép titkok őrzője,
szájra is, és szívre, egyként jut belőle.

Hidd, aki lakatot csatol fel e falra,
az e pillanatot őrizni akarja,
ám nem csak emlékként, a lelkében szépen,
hanem az anyagban, itt e földi létben.
Maradandó módon akar nyomot hagyni,
örökre szívedben ott akar maradni.
S visszatérni újra e csodaszép helyre,
ahol kivirágzott élete szerelme.

A lakat az képes sorsot összekötni,
van, hogy a szív másképp nem képes működni,
Ellenáll gonosznak, rémes jégverésnek,
megőrzi a titkot, mit a szívbe vésnek.
Ha van, akit szeretsz, kit szívedbe zárnál,
állj meg a szerelem szép lakatfalánál,
legyen a lakatod örök fogadalom,
hűséged záloga itt, a lakatfalon!

A Pápai Nagycsaládosok Egyesületének felkérésére íródott vers.

Aranyosi Ervin © 2015-08-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva