Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Állatkert


Aranyosi Ervin: Állatkert

Állatkertnek hívják.
Valójában börtön,
ahol életemet
rácsok mögött töltöm!
Nem volt semmi bűnöm,
mégis egy rab vagyok,
s akik idezártak,
azok meg “szabadok”.
Hiszed, gyermekednek
közelről kell látni,
ötpercnyi örömért
bámulni, csodálni?

Az én életemmel
nem törődik senki,
a szabadságomat
egy kifutó jelenti.
Csodálsz, de nem sajnálsz,
nem érzed, mit érzek,
nem tudod, hogy belül
ezer sebből vérzek.
Hisz a szabadságom
ellopta az ember.
Pedig puszta kézzel
szembeszállni sem mer!

Nekem a világban
szépség nem is terem,
s közben elpusztítják
régi életterem.
Nem boldogít az sem,
hogy az ember kihal,
elpusztítja Földjét
modern dolgaival.
Gyilkolja szeméttel,
ráöntve a mocskát.
Ugyan mért sajnálna
egy ketrecbe zárt macskát?

Világát uralja,
lassan pénzzé teszi,
erre az engedélyt
vajon honnan veszi?
Más fajokat pusztít,
saját vágya szerint,
és, ha kedve szottyan
öl és gyilkol megint.
Kivágja az erdőt,
feléli a fákat,
nem talál lakhelyet
vadon élő állat.

Gyerekének pedig
büszkén mutogatja,
távoli vidékét
milyen állat lakja.
Maga élettelen
városba költözik,
s állatok bőrébe,
szőrmébe öltözik.
Húsevővé válva,
bele is betegszik,
és a test fájdalma
lelkének nem tetszik.

Ám a ma embere
nem akar tanulni,
ősök örökéhez
nem tud visszanyúlni.
Pusztítja világát,
a szép természetet,
s gyárt sok műanyagot,
rengeteg szemetet.
Vegyszerekkel próbál
gyógyítani testet,
és mert folyton harcol,
nem nyerhet, csak veszthet.

Nagy tehát az Isten
valós állatkertje,
s nem látja az ember,
ma már ő él benne.
Éppen úgy bezárva,
miként a vadállat,
s azt hiszi, hogy szabad
és bármit csinálhat.
Ki kellene nyitni
a ketrec ajtókat,
szabadon engedve
az élőket, jókat!

Ám, amíg létezik
ez az elmebörtön,
addig a világom
a ketrecben töltöm.
A rács két oldalán
bekerített rab vagy,
te sem érezheted
magadat szabadnak.
Ott is be vagy zárva,
ahol nem látsz rácsot,
hogyan szabadulhatsz?
Én adjak tanácsot?

Aranyosi Ervin © 2020-06-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mit ér a lét?


Aranyosi Ervin: Mit ér a lét?
(dalszöveg)

Mikor a rab nem is tud börtönéről,
saját bilincse köti meg kezét.
Tudatlanság süt a tekintetéből,
s megy csak egy úton, nem is tekintve szét.

Mikor a rab nem is tud börtönéről,
saját bilincsét boldogan csörgeti.
Elszánt önkínzás süt tekintetéből,
s a megkínzóit boldogan élteti.

Refrén:
Mit ér a lét, ha folyton megvezetnek?
Látod a fényt, de sosem éred el.
Éhes szíved fáj, hisz sosem szeretnek,
de belül érzed, bizony, szeretni kell!

Hiába adnád kezébe a kulcsot,
eldobná úgyis, hisz reménytelen,
az élet vize kezéből kicsorgott,
csak végig sétál az egész életen.

(Szenved a lelkem, hisz szeretni vágyom,
s mindent megtennék, hogy szeressenek.
Megalkuszom mindennel, bármi áron!
Nem zavarnak már a felgyűlt gondhegyek!)

Refrén:
Mit ér a lét, ha folyton megvezetnek?
Látod a fényt, de sosem éred el.
Éhes szíved fáj, hisz sosem szeretnek,
de belül érzed, bizony, szeretni kell!

Hogy emelhetném magasra a lelked,
mikor te ott lent érzed jól magad!
Nem kéne más, csak szép utad meglelned,
de ez számodra egy ócska feladat.

Nincs iskola, amely megtanít élni,
üres tanokkal tömik agyadat.
Nem oktatnak, csak megtanítnak félni,
s kiút a létből végül nem marad.

Refrén:
Mit ér a lét, ha folyton megvezetnek?
Látod a fényt, de sosem éred el.
Éhes szíved fáj, hisz sosem szeretnek,
de belül érzed, bizony, szeretni kell!

Aranyosi Ervin © 2018-03-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Szabadságvágy


Aranyosi Ervin: Szabadságvágy

Szabadnak születik egyszer minden lélek,
rabbá teszi mégis egy felső hatalom.
Szeretném, ha látnád, én is vagyok, élek,
és a lét csodáját látni akarom!
Ám Te jogot formálsz, hogy dönthess felettem,
határt szabsz, s köröttem bezárul a tér.
Hiába is érzem, szabadnak születtem,
s hiába ugatok, itt az mit sem ér!

Aranyosi Ervin © 2018-02-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Reménye vesztett szerelem

reménytelen szerelem
Aranyosi Ervin: Reménye vesztett szerelem

Rólad szól minden a világban, minden mi el nem érhető.
Csillámló csermely csobogása, völgy fölé nyúló hegytető.
Szárnyaló sólyom lebegése, lelkemben kélő gondolat,
mikor a kéz nem ér el mégse, s a szó, csak bennem ott marad.
A csoda, amely csupán csak álom, és minden éjjel feldereng,
aztán napközben nem találom, s hiába vágyom, – nem lehet!
Csillag vagy nékem fenn az égen, s nekem ragyogsz ott, jól tudom,
s nyújtom kezem – téged elérjen – de elveszítlek félúton.

A remény olyan akár a lépcső, mely hozzád visz az égbe fel,
s a nap végén – tudom már késő – ma már nem érlek mégsem el!
Ám minden nappal újra kezdem, s ezt nem veheti senki el,
megfürdöm szép tekintetedben, s nekivágok, mert menni kell!
Küzdök érted, de el nem érlek, az élet játszik csak velünk,
a remény mégis újra éled, mert találkoznunk kell nekünk!
Előbb én voltam megkötözve. Házasság rabja voltam én.
Lelkem bilincsben hánykolódott, ezért hát vak volt a remény.

Mikor már végre szabadultam, te tetted rabbá lelkedet,
s hiába vágy, vagy csalfa ábránd, közös utunk mégsem lehet!
Szerelmünk így nem érhet véget! Nem porlad el, lángol tovább!
Legyőznék időt, messzeséget, bárcsak teremthetnék csodát!
Szívem, bár szinte belerokkan, szerelmem mégis élteti,
elsüllyed néma fájdalomban, de mindhiába: – Kell neki!
A boldogság elérhetetlen, hitem mégis éltet tovább,
nincs olyan pontja életemnek, ahol ne lelnék újra rád!

Mélységes fájdalomban élek, s hiszem, hogy egyszer véget ér,
mert szerelmem feladni félek, veled mindenem veszteném!
Mi marad röpke életemből, ha nem gondolhatok reád?
Járom utam, vakon, merengve, s várok, míg szemem újra lát.
Találkozunk a végtelenben, hiszem majd így lesz, érzem én,
talán a fátyol majd lelebben, szerelmünk boldog kezdetén.
Csak a remény, mi táplál engem, mely boldogsággal hiteget,
addig is őrzöm álmaimban elérhetetlen szívedet.

Aranyosi Ervin © 2016-10-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Rabul ejtve

Rabul ejtve
Aranyosi Ervin: Rabul ejtve

– Ajaj, a gazdám fojtogat,
nyakamon hagyva foltokat.
Magához húz, mert úgy szeret,
– s én nem kapok lélegzetet.
Én szeretem, de akarom:
– engedjen végre szabadon!
Szeretem mikor hívogat,
puha kezével simogat.
Ám nem vagyok egy rab madár,
nem jó, mikor börtönbe zár!
Tanítsd hát meg a gyereket,
hogy nem rablánc a szeretet!

Aranyosi Ervin © 2016-08-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

http://versek.aranyosiervin.com

By

Aranyosi Ervin: Egy rab kutya dala

Aranyosi Ervin: Egy rab kutya dala

Nem loptam semmit életemben,
nem öltem senkit meg soha.
Származásomról nem tehettem,
csakis a sorsom mostoha.
Megszülettem a vágy hevében,
s nem várt gyerekként jöttem én,
s ülök az EMBER börtönében,
halálom várom, s nincs remény!
Nem kértem én, hogy itt lehessek,
nem kértem könnyű életet!
De ha már vagyok, hadd szeressek,
segíts, hogy élhessek veled!
Legyél a gazdám, jó barátom,
legyél megmentőm, Istenem!
Engedd a létet jobbnak látnom,
tegyél csodát – kérlek – velem!

Aranyosi Ervin © 2014-06-08.
A versek megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin. A szerelem szárnyain

bekegalamb

Képzeld csak el, hogy szíved megszakadt,
s levált róla egy régi burkolat.
Egy abroncs, melytől dobogni nem tudott
s miből csak rabság, s nem boldogság jutott.

Engedd el végre szíved vágyait
tárd ki előtte zárt ablakaid,
láss végre fényt, éltető sugarat.
Enged szabadon a rab madarat.

Engedd el végre, s csodáld, hogy repül,
visszatér hozzád, s a válladra ül
miközben zengő hangját hallgatod
érezned kell, a szíved nem halott!