Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Szeretetben élve


Aranyosi Ervin: Szeretetben élve

Kihűlő világban, Nappá kell hogy váljak,
szerető szavakkal, versemmel szolgáljak!
Fénnyel átitatnom megfáradt lelkeket,
hitet visszaadva, hogy igenis, lehet!
Lehet szebben élni, holnapot remélni,
olcsó hazugságot, igazra cserélni!
Mutatni, hogyan kell fénylő nappá válni,
terheket ledobva, fenn az égen szállni!
Visszanyerni jogot igaz szabadságra,
hallgatni lelkünkben élő tiszta vágyra!
Rabszolga láncokat letépni magunkról,
soha le nem térni a valódi útról!
Megtalálni Istent, itt a teremtésben,
szeretetre lelni, emberek szívében,
s ahol kialudt már, újra fényt gyújtani,
használni a szívet, jóra tanítani!
Mert az emberek már, sajnos, mást keresnek,
gazdagnak kell lenni, avagy sikeresnek?
Egyik sem boldogít, a lelkünk mást remél,
az igazán boldog, ki szeretetben él!
Meg kell hát mutatni, hogyan kell szeretni,
hogy kell sérelmeket könnyen elengedni!
Hogyan kell bejárnunk, itt, a földi létet,
válaszokra váltva számtalan miért-et!

Aranyosi Ervin © 2022-09-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Álmodj szépet és nagyot!


Aranyosi Ervin: Álmodj szépet és nagyot!

Gyermekszájak szóra nyílnak,
őszinték és jó pofák.
Ők még hiszik, s elképzelik,
hogy működik a világ!

Ha lelkedben gyermek maradsz,
minden meglesz ami kell:
Álmaid valóra válnak,
csak ne törődj senkivel!

Mit mond a sok okos felnőtt,
– rosszalkodni nem szabad!
De nem szállhat szelek szárnyán,
ki nyugton ül, s nem szalad.

Ezt ne csináld, azt ne csináld!
Tiltótáblák mindenütt.
Megkötik a képzeleted,
ami később visszaüt.

Úgy érzed, hogy rabszolgaként
tengeted az életed?
Pedig, ami határt szabhat,
a gondolat, s a képzelet.

Álmaidban szabadabb vagy
képzelsz jövőt, holnapot!
Váltsd valóra most az álmod,
s amit kívánsz, megkapod!

Aranyosi Ervin © 2022-07-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Gáz van!


Aranyosi Ervin: Gáz van!

Gáz van, gáz van az országban,
s drágább lesz a villanyáram.
Ne fűts, ne hűts, légy sötétben,
fogyókúrázz szomjan, s éhen!
Nincs ok rá, hogy minden drágább,
csak úgy felviszik az árát,
háborúra hivatkozva,
nálunk pánikot okozva!

Van gázunk, csak más nyeri ki,
a biztosítékot ez veri ki.
A vizünket mind eladják,
élősködő, rossz mihasznák.
A nyakunkon másik nép ül,
míg egy új erőmű épül,
mit a magyar ember fizet,
s nem kap áramot, meg vizet.

Érdemes hát megszakadni,
munkaerőd olcsón adni,
dolgozni megszakadásig,
vagy egy új feltámadásig.
Rabszolga nép, mondd ki ural?
Ki etet meg rossz áruval,
míg a magyar termékeket,
viszik olcsón. Mi lesz veled?

Gáz van, mert hát a gáz drága,
mindennek felmegy az ára,
s mert már nincs fény a fejekben,
csak a nagyok élnek szebben.
Most már látod, hogy becsaptak,
szavazatod odaadtad,
mégsem az van mit szeretnél,
minden hízelgést bevettél.

Vagy a másikra szavaztál?
Ürüléknek pofont adtál?
Hisz mindegyik ugyanannak
része, egy bérenc csapatnak!
Csak egy cég már magyarország,
birtokodat széjjelszórták,
s nem is látod, nincs holnapod,
kihűl az éltető Napod.

Nem jön el a te országod,
tolvaj néptől jött vallásod.
Pórázon tart, meg nem etet,
elhazudta Istenedet.
Nem lesz mindennapi kenyér,
csak te fizetsz meg mindenért.
Nem lesz víz se, gáz, se áram,
mert megszűnt a magyar állam!

Búzatenger ég a rónán,
füstje újabb verssort ró rám,
elégetik az élelmet,
aztán majd árat emelnek.
Betegséggel riogatnak,
hazugságot írogatnak,
égen chem-trail gépek szállnak,
sírját ássák a világnak…

Tűzijáték kell a népnek?
Ettől boldogabban élnek?
Mily sekélyes, blődli dolgok,
amitől a selejt boldog.
Épülnek a stadionok,
a nézők is mind boldogok.
A bűnözők jobban élnek,
mert ilyenek a törvények.

Szemfényvesztő, sátánfattya,
a magyart mért uralhatja?
Hiszen első István óta,
keserít minket a nóta…
Elhazudták történelmünk,
ősi tudás sincs már bennünk,
elorozták tudományunk,
más kezén van az országunk!

E honban a magyar lézeng,
nincs nyoma ősi hírének,
leigáztak a századok,
kentek ránk sok gyalázatot.
Tatár, Török, Habsburg, Muszka,
igát tett csak a nyakunkba.
Unióba betereltek,
azok meg jól kizsebeltek.

Mi maradt hát a magyarnak,
ezen csak páran agyalnak.
Nincs már itt nép, nincsen nemzet,
csak cipeljük a keresztet.
A koronánk raboskodik,
parlamentben porosodik,
hol árulók veszik körül,
s ennek csak a sátán örül.

Gáz van! Gáz van? Itt a vége?
Ki hagyta a villanyt égve?
Ég a villany, mért nem láttok?
Teljesül a régi átok?
Lassan vége lesz a dalnak,
a magyarok mind kihalnak,
csak azért, mert PÉNZ az isten,
nincs ki rajtunk még segítsen!

Aranyosi Ervin © 2022-07-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Hittel és reménnyel


Aranyosi Ervin: Hittel és reménnyel

Ne hagyd csónakod hánykolódni,
mások teremtett tengerén,
nem dolgod másokat okolni,
miközben elhagy a remény!
Saját sorsod neked kell írnod,
különben senkivé leszel,
ne hagyd megtépni lélek-szirmod,
mert önmagadért nem teszel!

Te vagy a sorsod teremtője,
ha azt formálni akarod.
Ha lelked vágyak temetője,
ha csak lógatod a karod,
ha csak hagyod, hogy mások írják,
rémregény lesz az életed,
ha arany gyapjadat lenyírják,
koldus lehet a lét veled!

Rabszolga had közé beállni,
parancsszóra szenvedni, kín!
Hagyd magad jobbá, többé válni,
Isten segít gyermekein!
Ha van saját értelmes célod,
a teremtőd majd támogat.
csak meg kell élned valóságod,
életre keltve álmokat!

Engedd az álmod útra kelni,
kinyílni, mint egy kis virág,
útközben fogsz eszközre lelni,
kezedbe nyomja a világ!
Ha élteted vágyad vizével,
szárba szökik a gondolat,
az érzéssel semmi sem ér fel,
ha te teremted sorsodat!

A megoldást is megtalálod,
mint jól eldugott kincsedet,
tálcán kínálja majd világod,
ha nem csüggedsz, hogy nincs neked!
Persze, lesznek majd akadályok,
de ezek próbák csak csupán,
s ha legyőzöd, valóra váltod,
ha csak nem adod fel bután.

Néha egy lépés választ el csak,
hogy álmodat kézbe vegyed,
de valósággá akkor válhat,
azt a lépést meg kell tegyed!
Minden elvész, ha visszafordulsz,
kicsúszik a kezed közül,
ne hezitálj, jobb ha most indulsz,
a lelked csak így üdvözül!

Üres a kéz, hit nélkül élve,
s ha vársz csak rá, az is marad!
Nem élhetsz csalódástól félve,
hittel erősítsd meg magad!
Menj hát végig, egész a célig,
tedd erőssé a lelkedet,
azok nyernek, kik hittel élik,
s tudatosan az életet!

Ha vágyaidat már elérted,
legyél hálás, szívből örülj!
Tűzz ki új célt, valami szépet,
legyél szabad, fennen röpülj!
És ne felejts el másnak adni,
megosztozni a kincseken!
Próbálj csak jó ember maradni,
ez az utad, hidd el nekem!

Aranyosi Ervin © 2022-07-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Istent keresve


Aranyosi Ervin: Istent keresve

Mikor Istent keresve bejárod a világot,
s mikor világodban sehol sem találod,
mikor rájössz, hogy rossz helyen kerested,
s lelkednek ruhája, csupán csak a tested.
A lelkedben ott él, s ott van fűben, fában,
ő maga a minden, ebben a világban.
Ha rátalálsz, meglátod, hogy egy vagy véle,
s nem is kérdés, hogy van-e, vagy, hogy él-e?

Nem ősz apóka, ki varázslatra képes,
ha így nézed, nem jutsz el lényegéhez!
Egy vagy vele, s amíg ezt meg nem érted,
a megvezetett, rabszolga léted éled,
mert másokban és másoknak hiszel.
Míg nem találod, az ördög visz el!
S bolyongsz csak egyre tévutakon járva,
és benne te sem leszel megtalálva!

Nem sikerülhet önmagadra lelned,
az anyag súlyát kell cipelje a lelked!
Ott van a csendben, jól elrejtve benned,
merülnöd kéne, csak mélyebbre menned,
s hagyni a lelked, hogy végre rá találjon,
tudatossággal, valóddal, eggyé váljon!
Lazulj csak el, add át magad neki,
hadd legyen lelked újra isteni!

Ha rátaláltál, utad is megtalálod,
nincs más dolgod, csak szebbítsd a világot,
rosszabb felét szeretgesd végre jobbá,
hadd váljanak a lelkek boldogokká!
Változtasd meg, mi világodat hajtja,
nyiss egy kaput és bátran lépj be rajta,
hol végre együtt lehetsz isteneddel,
s hited szerint, új világot teremtel!

Aranyosi Ervin © 2022-06-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Biztattam az embereket…


Aranyosi Ervin: Biztattam az embereket…

Biztattam az embereket éveken keresztül,
remélve a tisztánlátás egy napon hitet szül!
Úgy, ahogyan Jézusnak, a vállamon kereszt ül,
cipelem a terhét tán egy életen keresztül.

Hittem, hogy a szavaimat egyre többen értik,
s reméltem, hogy gondolkodnak, s jövőjüket féltik.
Reméltem, hogy felébrednek, s végre tisztán látnak,
s meglátják a buktatóit a hazug világnak.

Néhány ember – egy maroknyi – uralkodik rajtunk,
s olyat tesznek a világgal, amit nem akartunk.
Rabszolgává tettek minket, s emelik a tétet,
hogy legyen az emberekből vezetett kísértet.

Hazugságra épült világ meddig tud létezni,
meddig lehet még az embert így, vakon vezetni?
Mikor ébred, a még alvó, a tudatosságra,
mikor jön rá, gondolattól változik világa!

Aranyosi Ervin © 2021.12.23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Egyetlen út maradt!


Aranyosi Ervin: Egyetlen út maradt!

Leszakadt a híd mögöttünk,
megfordulni nem tudunk,
mostantól egy új irányba
vezethet csak az utunk!
Döntenünk kell a jövőnkről,
vagy majd mások döntenek,
s megígérik, életünkbe
mocskos löttyöt öntenek.

Valójában egy utunk van,
vagy elpusztul a világ!
Emberiség közös lelkén
élősködők foga rág.
Megmaradunk rabszolgának?
Még inkább azok leszünk?
Vagy teszünk az ősi módon,
s boldogulhat nemzetünk?

Eljött, ez az utolsó perc,
lépünk, vagy nem lesz tovább!
Egyesítjük lelkeinket,
vagy maradunk ostobák?
Lesz közünk a változáshoz,
vagy felettünk döntenek?
Gyógyulnunk kell, hisz a Földünk
és az ember mind beteg!

A félelem vírusával
fertőződött meg a lét!
A “megoldást”, az okozók
készen teszik le eléd?
Elhiszed a hazugságot,
s csörgeted a láncaid?
Vagy keresed a megoldást,
mi a lelkedben lakik?

Emberekké kéne válnunk,
tisztelni az életet,
legalább már annyit tudni,
mint egy újszülött gyerek!
Lélek szinten kapcsolódni,
felemelni másokat,
szívből jövő szeretettel
álmodni új álmokat!

Útjelző tábla előttünk,
e percben választhatunk,
most dönthetünk a jövőnkről,
hogy milyen választ adunk!
Mi alkotunk új világot?
Vagy hadd menjen így tovább?
Él-e ember majd a Földön,
teszünk magunkért csodát?

Nem lesz többé a világunk
olyan már, mint azelőtt!
Vagy teremtjük a jövőnket,
vagy kapunk egy szemfedőt!
Nekünk csak fel kéne állnunk,
s a sakktábla leborul,
technokrata vérszívóknak
örökre bealkonyul!

Ha maradunk kiszolgálók,
hát örökre elveszünk,
uralják a testünk, lelkünk,
rabbá teszik szellemünk!
Mi tudjuk a világunkat
emberibbé tenni csak,
szeretetre, emberségre
építve egy másikat.

Most uralhat a sötétség,
árnyék van a lelkeken,
széjjelhúz a szörnyű kétség,
a program embertelen!
Erőszakkal, háborúban
látjuk már, nem győzhetünk,
fényt vinni a nagyvilágba
úgy tudunk, ha szeretünk!

Szeretettel a tudásnak
magját szórjuk szerte szét!
Ébredezzen minden ember
és használja az eszét!
Ébredjen, ki élni nem fél,
aki gondolkodni mer!
Szeretni kell, okkal élni,
Földünk többet érdemel!

Tegyük jobbá a világot,
tőlünk legyen gazdagabb,
csak a szeretet emel fel,
csak ez az egy út marad!
Minden egyéb járhatatlan,
csak a pokolba vezet,
akkor válaszd azt az utat,
ha a horrort élvezed!

Ám, ha szebb jövőre vágynál,
s megóvnád családodat,
utódoknak jövőt adnál,
és nem adnád el magad,
érzéssel és békességgel,
nyújtsd hát ki a két kezed,
s látod majd, hogy szebb jövőbe,
csak egyetlen út vezet!

Ha majd egymást kézen fogva,
együtt, egyfelé megyünk,
új világot megalkotva
ismét emberré leszünk.
Az élethez mindenünk van,
amit csak elképzelünk,
építsünk a szeretetre,
s legyen több a lét velünk!

Aranyosi Ervin © 2021.11.29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hazugságok hálójában


Aranyosi Ervin: Hazugságok hálójában

Gyűlölöm a hazugságot,
utálom a titkokat,
az egész látszat világot,
mely rossz lelket simogat,
felemeli a selejtet,
gondolkodót elbutít,
butaságért könnyet ejtet,
s mindig tudja a tutit.

Tekintélyre támaszkodva,
hazugságon lovagol,
tudományra hivatkozva,
mit átírtak valahol.
Az igazság halott régen,
– szolga mind a földi nép –
mint a csíkok fent az égen,
mit a szél fúj szanaszét.

Igaz lelkek megvezetve,
bolyongnak az ég alatt,
életszéli szakadékhoz,
önkéntesen, mind halad.
Mint Babilon, összedőlhet,
a hazugságra épült vár,
s az is alá temetődhet,
aki szebb jövőre vár.

Nincsen jog és nincs igazság,
szabadság sem létezik,
s nincsen, aki válaszoljon,
hogy ezt velünk mért teszik?
Nincs kiút a hazugságból,
s nem tehetünk ellene,
nincsen, aki megmutassa,
hogy tennünk mit kellene?

Gyűlölöm a hazugságot,
kertünk felveri a gaz,
ez a csont már mind lerágott,
s rácsok mögött az igaz.
Ám ha látnád, mit kell tenni,
már az sem segítene,
mert legyőzne erőszakkal
a pénznek felkent istene.

Hány milliárd fejben kéne
egy cseppnyi fényt gyújtani?
Van az embernek reménye?
Tud még hitet nyújtani?
A hazugság sötét vára
felépült, s lett börtönünk,
alig vagyunk, akik látunk,
kik még fényben őrködünk.

Nem hiszem, hogy nincs megoldás,
nem győzhet le a gonosz!
Hiszem, hogy okkal születtünk,
s az ok, nem lehet a rossz!
Nem hiszem, hogy rabszolgákként
kell leélnünk életünk,
nem hiszem, hogy megvezetve,
csak árnyékban élhetünk.

De az igazság elveszett,
s oly kevesen keresik!
A többiek, nyomorítva,
már csak a hasznot lesik.
Az emberség fokmérője,
mára csupán a siker,
ki mást legyőz erejével,
más lelket gyilkolni mer…

Csak az lehet eztán képes
túlélni a másikat,
ezért kapar minden kurta,
mert a minta rá kihat.
Agyat, s az észt összemosták,
a lélek nem létezik,
a fejekben az agyrágó-
bogár egyre éhezik.

Mástól várni a megoldást,
ez a példa ragadós,
fentről kapott hitelekkel
kormányozzák az adóst.
A sok orvos gyógyszert ad el,
nem gyógyít, nem róla szól,
mindent lépésről, lépésre
követel a protokoll.

Főhatás tekintetében,
ne kérdezze orvosát!
Egészségügynek nevezett
ködön, nem lát orvos át.
Vagy átlát, de nem mer szólni,
kevés van, ki jót akar,
főleg a praxisát félti,
s jobban jár, ha jól kapar.

Te meg inkább hozzá fordulsz,
oldja már meg életed,
s nem látod, hogy gyógyszerektől
az egész világ beteg.
Az egészségügy, harci eszköz,
az erőszak része már,
de reménykedsz, hamarosan
egy rossz korszak vége vár.

Médiában politikus,
mint egy orvos, úgy beszél,
s nem száll vissza rá a dolga,
mert sosem fúj szembe szél.
Járványos az ostobaság,
hazugsággal fertőz meg,
csatornákon hazudoznak,
más csatornán rejtőznek.

Ellenzéki, kormánypárti?
Hatalom bal, s jobb keze,
elnézi a másik bűnét,
bármekkorát vétkeze…
Látszat kis csatározások,
lényegtelen dolgokon,
valódi bűnt eltakaró,
semmit mondó foltokon.

A hazugság olyan fénylő.
mint a “Salamon töke”,
kormányoknak a felső kaszt
az uraló főnöke.
Nincsen többé nemzetállam,
összefolyt már a világ,
s akit okolsz életedért,
az mind bábú, csupa báb!

Disznóságok titkosítva,
vagy már eleve titok,
úgy élhetem csak a létet,
ha a fűben lapítok.
Gőg és demagógok népe,
megvakított nemzetem,
ólom van a fületekben,
mért hallotok nehezen.

Hogy érhetne lelketekhez,
jószándékú akarat,
hogyan ébreszthetnénk alvót,
vagy a Turul madarat?
Szakadékhoz szorítottak,
pár lépés és elveszünk,
van-e elég erő bennünk
felemelni nemzetünk?

A hazugság mögé nézve,
az igazság ott lapul,
bárcsak végre előlépne,
de az ember nem tanul.
Hazug létben nincs szabadság,
fuldoklik csak a világ,
saját magát teszi tönkre,
aki ébred, aki lát.

Fuldoklunk, s ki kapaszkodna,
visszahúzza a tömeg,
a hazugot, az álságost,
a megvezetett védi meg!
Nincs tudomány, csak tekintély,
fizetett hazudozó,
az őszinte, a nép szemében,
csak egy hitvány lázadó.

Tehetetlenül lapulni,
meglátva az igazat,
üvölteni a világnak,
a lét rossz felé halad!
Ennyi volna csak a dolgunk,
ám nincs fórum, elveszett,
féreg rágja a világot,
s menekülni sem lehet.

Aranyosi Ervin © 2021.11.17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A játék csodája


Aranyosi Ervin: A játék csodája

A játék csodája éppen abban állhat,
– általa a lélek szabadabbá válhat!
Nincsenek korlátok, szabad a képzelet,
nincsen bántó szándék, így nem árthat neked.
A játék egy csoda, olyan mint az álom.
Az élet értelmét benne megtalálom.
Nem rémiszt a világ, nincs bennem félelem.
Hívlak, – az életben, – játsszál te is velem!

Mert amíg a lélek játszadozni képes,
nem lehet köze a megöregedéshez,
mert ameddig játszik, meg nem komolyodhat,
s nem éli meg soha életét halottnak.
Játék csak az élet, részt kell benne venni,
amíg játékos vagy, nem fogsz öregedni!
Nem hatnak teherként rád a napi gondok,
azok, kik játszanak – bizony – nem bolondok!

Játék hát az élet, játszadozni hívlak,
játékosan, de jól, élni megtanítlak,
hogy élvezhesd mindazt, mi történik veled,
s ha tetszik, majd lelked bensődből kinevet!
Mélyből elrévülve, mosolyként kiragyog,
érezheted végre: – Én élek, itt vagyok!
Ezért sose felejts el élőn játszani,
és ne akarj többé felnőttnek látszani!

Maradj inkább mindig lélekben kisgyerek,
és gondold bátran azt: – Én játszani merek!
Élvezd ki a létet, a játék örömét,
s a lelked meggyógyul, hogyha sok öröm ért!
Szabadítsd fel végre rabszolga lelkedet,
csalogass másokat, hogy szálljanak veled,
s legyen a lét csodás, mesés játék csupán,
mit végig élvezel, s nem átvészelsz bután!

Aranyosi Ervin © 2021.11.09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ébredni hívlak nemzetem! (az ’56-os forradalmunk emlékére)


Aranyosi Ervin: Ébredni hívlak nemzetem!
(az ’56-os forradalmunk emlékére)

Mindenünk van és semmink sincsen,
más osztozik az ősi kincsen,
s mi hagyjuk csendben, nélkülözve,
hogy idegen sarj lefölözze!
Magunkért semmit sem teszünk!

Hazánk már réges régen gyarmat,
elvették tőlünk a hatalmat,
ez ellen semmit sem teszünk?
Hazánkban rab szolgák leszünk?
Honunkban rabszolgák leszünk!

Jogot, s törvényeket betűznek,
saját birtokunkból elűznek,
mi lesz veletek magyarok?
Én élhető jövőt akarok!
Csüggedőknek reményt adok!

Ébresszétek az ősi népet,
felrázva alvó mindenséget,
hisz nem mehet ez így tovább,
vegyük vissza az őshazát,
s őseink jogát, igazát!

Idegen urak, idegen gyarmat,
bitorolja a magyar hatalmat,
eladja édes szülőföldünk,
sírhantnyi sem marad fölöttünk,
ami még ápol, s eltakar!

Elhagytuk ősi Istenünket,
idegen Isten ural és büntet,
amely kiirtani akar,
kinek útjában a magyar,
ha megalkudni nem akar!

Ébredjetek, itt tenni kéne!
Gyáva lenne Petőfi népe?
Vagy látó szeme megvakult?
Bilincsként feszül rá a múlt?
A nemzetnek bealkonyult?

Ébredj, ébredj, te drága nemzet,
dobd le válladról a keresztet,
másokért ne cipeld tovább,
s ne játssz el alvó ostobát,
ne tűrd a sátán ostorát!

Édes hazám éledni hívlak,
s ébredni drága nemzetem,
ne nézzenek többé naivnak,
jöjj, legyél újra nagy velem!
Érted világít szellemem!

Aranyosi Ervin © 2021.10.22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva