Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Közös tánc az életünk


Aranyosi Ervin: Közös tánc az életünk

Rég kezdődött közös táncunk
keresztül az életen.
Összeköt száz apró ráncunk,
mégis nagyon élvezem!
Nevetésünk dallamára,
a szívünk is mosolyog.
Haragra és rosszallásra,
sosem akad komoly ok!

Ha rád nézek, mosolyodból
ma is árad a derű,
jókedvünket megőrizni,
ha akarjuk, egyszerű!
Elbújunk egy ölelésben,
ha kívül zord a világ,
szívem a szívedbe véstem,
s irigykedik, aki lát.

Pedig egymást jól szeretni
nem is nehéz feladat,
csak sétálni, kéz, a kézben,
míg a külvilág szalad.
Hagyni, szépen melegítse
szívünket a szeretet,
mosolyod akkor is látom,
ha behunyom szememet.

Folytassuk, hát ezt a táncot,
keresztül az életen.
Addig jó, míg velem járod,
hisz tetőled szép nekem!
Kacagjuk ki a világot,
hisz egymásnak itt vagyunk,
gyűjtögessünk öröm-ráncot,
mit arcunkon ott hagyunk!

Aranyosi Ervin © 2023-01-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Gyerek voltam, gyerek leszek…


Aranyosi Ervin: Gyerek voltam, gyerek leszek…

Gyerek voltam, de már elmúlt.
Én még most is játszom!
Nem érdekel, hogy mit szólnak,
hogy milyennek látszom.
Mindig kell a játékosság,
s vidámnak kell lennem!
Nem öregszik meg a lelkem,
míg játék él bennem.

Gyerek szeretnék maradni,
ameddig csak élek!
Megismerni árnyékomat,
amitől még félek.
Nem a ráncaim számolom,
nem éveim számát,
csak élem a szabad lelkek
üdítő világát.

Játszadozom a szavakkal,
sorba rakom őket,
s bátran merem követni
az álmokat szövőket.
Így hát amit elképzelek,
az valóra válik,
s ezt a játékot játszom majd,
egészen halálig.

De ne hidd, hogy ott már vége,
hiszem, tovább is van,
láttam már a folytatását
színes álmaimban.
Már pedig, ha van folytatás,
nincsen mitől félnem,
nincs más dolgom csak játszani
és álmaim élnem.

Hej, ha minden felnőtt ember
újra gyerek lenne,
úgy hiszem a világában
rögtön rendet tenne.
Mind-mind örülnénk a létnek,
tudva, hogy csak játszunk.
Elhitették, mindannyian
halandónak látszunk.

Ez az élet örökké tart,
s új játékot kezdhetsz,
ha félelmet és aggódás
mind szélnek eresztesz.
Gyermek voltam, öreg lettem?
Gyermek leszek újra!
Lelkem minden játékban
az életet tanulja!

Aranyosi Ervin © 2021-05-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Emelkedj fel…

Aranyosi Ervin: Emelkedj fel…

Lehajoltál, hogy bekössed a cipőfűződet,
ez egy lassú folyamat már, s közben jött egy ötlet.
– Ha már úgyis odalent jársz, van-e még akármi,
amit ott lent, lehajolva meg lehet csinálni.

Mert ugyebár lehajolni, nem megy már túl könnyen,
itt-ott, ez-az fájdogál és szemed úszik könnyben!
Ha már odalent vagy, nézd meg, nincs-e mit felszedni?
Tegnap elgurult a gyógyszer, s nem tudtad bevenni!

Kapd el gyorsan, ne engedd meg, hogy tovább guruljon,
nehogy már a jó egészség a mozgáson múljon!
Bár, ha nem a gyógyszert szednéd sokkal jobban lennél,
ha egy párszor lehajolnál, s felegyenesednél!

Ha élveznéd a perceket, jó nagyot sétálnál,
lelkedben fiatalodva kisgyerekké válnál!
Ha feladod, rozsdás lesz majd a kezed, a lábad,
megfájdul a mozdulattól, s szemed könnybe lábad!

Ne a ráncaidat számold a tükörbe nézve,
vágjál inkább vidám arcot és aztán vedd észre:
Ha mosolyogsz, s jókedved van, megszépül az arcod,
ha mosolyogsz, minden könnyebb, s nem vallhatsz kudarcot!

Ha már ráérsz, s nyugdíjas vagy, gondolkodj előre,
ne ücsörögj rendelőben, ott nem kapsz erőre!
Ne panaszkodj, figyelmedet inkább tereld másra,
a sétából, a jókedvből áradó hatásra.

Gyerekkorban álmodoztál, volt annyi szép álmod,
mondd csak mindaz megvalósult, ma emlékként látod?
Vagy akad, mit életedből ki kellett már hagynod,
mert nem volt rá elég időd és félbe maradt ott!

Most van időd, hát mi lenne, ha valóra válna?
Ha a kezed megmozdulna, s alkotni próbálna?
Ha szellemed szabadulna a test fogságából,
és kivennéd a részedet újra a világból.

Hisz kincseket gyűjtögettél, tudást bölcsességet,
s képes lennél megújulni, hiszen vár az élet!
Lehajoltál? Emelkedj fel, ne maradj a porban,
keresd meg a szépségeket mindig, minden korban!

Aranyosi Ervin © 2018-12-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Medvetánc


Aranyosi Ervin: Medvetánc

Medvetáncot táncolunk!
Homlokot nem ráncolunk.
Hisz elillan minden gondunk,
búnak, bajnak búcsút mondunk,
s élvezzük az életet!

Látod, ez a medvetánc.
Ha nem köt meg szörnyű lánc,
szabad lelkünk táncba fog,
vidám, s többé nem nyafog!
Csak élvezzük az életet!

Madárdalból zene szól!
Lépj a táncba bele jól!
Lépésedre jól ügyelj,
a ritmusra jól fülelj,
és élvezd az életet!

Hiszen a tánc lüktetés,
szíved szebben lüktet és
jó a kedved, táncba fogsz,
nem csüggedsz és nem nyafogsz,
élvezed az életed.

Aranyosi Ervin © 2018-05-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mit látsz a tükörben?

aranyosi_ervin-mit_latsz_a-tukorben

Aranyosi Ervin: Mit látsz a tükörben?

 Ha tükörbe nézel, mondd, mit akarsz látni?
Szemeden keresztül lelkedet csodálni?
Vagy az arcod nézed, keresed a szépet,
mennyi kedves nyomot hagyott ott az élet?
Szemeid sarkában, sok kis szarkalábat,
mit sírás, s nevetés évek alatt vágtak?
Vagy a homlokodon a sok apró ráncot?
– Gond és aggodalom lejtett rajta táncot?
Szájad szegletétől mosoly ránca ered,
te vagy a legvonzóbb, mikor ezt viseled.
Apró nyomott hagyott minden nevetésed,
a vidám perceket szép arcodra vésted.
Ám nyomot hagyott ott bús szomorúságod,
mikor nem találtad csodaszép világod.
S ott van az irigység, düh, s harag redője,
minden nyomorúság csalfa eredője.
Az arcod egy térkép, utadat mutatja,
rajta van életed minden kis darabja.
Fogadd el ilyennek, szeresd kicsit szebbé!
Hidd el a jó Isten ugyanezt szeretné!
Legyen életedben több öröm, vidámság,
engedd, hogy lelkedet jó kedvűbbnek lássák!
Gonddal és bánattal ne mélyíts el ráncot!
Lelkednek békéjét keresd, s megtalálod.
Arcod tegye szebbé mosoly, lágyság, derű,
mert az élet édes, – a nem lét keserű!
Mondd, mit akarsz látni, ha tükörbe nézel?
Egy boldogabb lelket, – édesítve mézzel?
Választás a tiéd, kövesd hát a vágyad,
rajzolja arcodat derű és csodálat!

Aranyosi Ervin © 2013-07-19.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva