Adj hálát reggel az ébredő világnak,
- örökbe kaptál egy újabb, szép napot.
Engedd az érzést áradni szívedben,
szeresd hogy itt vagy, e föld az otthonod.
Hallgasd a dalt, mely apró madaraknak
hálával teli, reggeli éneke.
Engedd a nap tiszta fényét szobádba,
s ne kérdezd: ember élhet-e nélküle ?
Öltözz fel szépen, ünnepi ruhába,
a mosoly arcodon, ékszered legyen.
Tükrödön csillog szemed ragyogása,
hagyd, hogy a látvány boldoggá tegyen!
S ha tetszik mindez, mosolyogj magadra,
s érezd a lelked, magasabbra emel.
Tartsd ezt a mosolyt meg egy egész napra,
mert aki rád néz, ennyit megérdemel.
Hagyd hogy a mosoly átterjedjen másra,
- jó érzésed csak fokozódni fog -
a szeretet ilyen, apró kis sugára
teheti szebbé a hétköznapot.
Categories: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: ad, ébred, érzés, hála, mosoly, nap, reggel, vers
Mikor felébredsz én már dolgozom.
Angyali lépted mögöttem elsuhan.
Munkám alól magam feloldozom,
s karomba simulsz kissé még álmosan.
Egymást ölelve testünk összeér,
szeretet-burkunk lágyan vesz körül.
E perceket nem adnánk semmiért,
vibrál a lelkünk, szívünk így örül.
Mindentől megvéd e szeretet-páncél,
vigyáz reánk, könnyíti lépteink.
Olyan előny, mint futónak a hátszél!
- Kik nem próbálták, meg sem érthetik.
Feltöltődés és frissítő bizsergés,
szívmelengető és lágyan ringató,
mint tűző napon, lágy szellő didergés,
- megnyugtató és egyben biztató.
Indul a nap a kávé illatával.
Két falat között elbeszélgetünk.
Reményeinket keverjük a mával,
hiszünk abban, hogy mindig itt leszünk.
Így lehet hát a hétköznapból ünnep!
Útravaló, akárhová megyünk.
A szeretet közöttünk meg sem szűnhet,
s hogy napról napra boldogok legyünk.
A Valentin nap nekünk csak egy lépés,
egy lépcsőfok, mely sikerhez vezet.
Éveken át kitartó, boldog érzés,
amit te adsz, s én adhatok neked.
Legutóbbi hozzászólások