Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Hétköznapi teremtés


Aranyosi Ervin: Hétköznapi teremtés

Esik kint az eső, ez  az amit kértünk.
Látod, a jó Isten mindent megtesz értünk.
Nedves lett a világ, szép Napunk is elbújt,
már a kánikula, hőség minket nem sújt.
Vajon elégedett, ki most megy nyaralni,
jobb lesz az esőben hűvös fagyit nyalni?
Vagy most az embernek az eső a baja,
folyton csak bosszantja valami nyavalya?

Meleg van, hideg van, télen esik a hó,
nincs elégedettség, mindig más lenne jó!
“Ki az isten” tudna a kedvünkben járni,
muszáj nekünk mindig jobbra, szebbre várni?
Muszáj – bizony – mindig, mert ezzel teremtünk,
vágyaink válhatnak teremtővé bennünk.
Ám a teremtéshez két dolog hiányzik,
a hála a jóért, s mi vajon a másik?

Mert, amit megkapunk illik megköszönni,
s nem azért, mert akkor még több fog majd jönni,
hanem mert a hála csodás energia,
mért nem tud hát bánni vele emberfia?
A hála jó rezgés, felemeli lelked,
elvárt örömödet meg kell ünnepelned!
Fizetség a jóért, ha így jobban érted,
bár az adás-kapás nem üzleti érdek.

Ha hálát küldesz ki a zajló világba,
az felemel téged, s meg leszel majd áldva,
közelebb kerülhetsz minden vágyott jóhoz,
vagy ha jobban tetszik, a Mindenhatódhoz.
Ráhangolódhatsz a bőséget adóra,
úgy, ahogy rádión hangolsz egy adóra.
Pont olyat fogsz kapni, mivel együtt rezgel,
hát a hálaadást kezdd el rögtön reggel!

A rossz gondolatok mind-mind földre húznak,
vágyakat, álmokat ízzé-porrá zúznak,
és ami nem tetszik, kin kéred majd számon?
Más lesz a felelős mindig, s mindenáron.
Pedig jobban járnál, mindent jobban tennél,
ha minden sérelmet végleg elengednél.
Megbocsájtanád azt, ami történt véled,
s nem téged mérgezne kibocsájtott mérged!

Vajon mi hiányzik még a teremtéshez?
Ki tanulni vágyna, az most visszakérdez!
Vajon mi lehet még vágyunknak motorja,
mely, mit elképzelünk, szépen összehordja?
Hitünk és bizalmunk teremtő lelkünkben,
mindent megkaphatunk jelen életünkben!
Mind anyagi téren, mind a lelki szinten,
ha magasan rezgünk, megadja az Isten.

Higgy hát önmagadban, s emeld fel a lelked,
ott van élő lifted, s emelkedhet benned.
Ha hited felemel, eléred a polcot,
s eléred, mi eddig olyan távol volt ott!
Ám ha lelked lent van és fetreng a porban,
hiába nyújtózol, fent marad a sorban,
minden vágyott kincsed tőled távol marad,
ha hittel, reménnyel nem emeled magad.

Ha ezt nem hiszed el, az is a te hited!
Szabad a gondolat, s bárki, bármit hihet.
Nyalogathatod lent rég fájó sebeid,
bosszankodva azon, rajtad mért nem segít!
Vagy változtass rajta, akarj szebben élni,
ami nem működött, le tudod cserélni.
Minden új nap esély egy új, szebb világra,
hangolódj a jóra, szeretetre, vágyra!

Azt add a világnak, amit te is várnál,
és ha hálás lennél, sokkal jobban járnál.
Napról-napra, egyre emeld fel a lelked,
az életet folyton, így kell ünnepelned!
Lásd meg a jóságot, vedd észre a szépet,
engedd, hogy a szíved vezethessen téged!
Teremtsd valóságod tudatosan, hittel,
s világod megszépül, látni fogod! Hidd el!

Aranyosi Ervin © 2017-08-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nem verseny az élet!


Aranyosi Ervin: Nem verseny az élet!

Az élet nem verseny, nem is kell hát nyernünk,
nem kell megharcolnunk, nem kell megfelelnünk!
Nem kell az élettel folyton szembeszállnunk,
nem kell ellenkeznünk, mindig ellenállnunk!

Nem kell félned attól, hogy valaha veszíthetsz,
jobb, ha az utadra rózsaszirmot hintesz!
A rettegés helyett, élvezz minden percet!
Játszd az életedet, legyél boldog gyermek!

Nincsen ellenfeled, mindenki egy véled,
ha ezt elfogadod, s világod így éled,
ha képessé válsz a világod csodálni,
akkor leszel képes jó emberré válni!

Ne harcolj hát többé, hadd legyen már béke!
Ébredj rossz álmodból, legyen végre vége!
Álmodj meg helyette élhetőbb világot,
amely teremtődnek fényétől megáldott!

Bocsásd meg a fájót, engedd el a rosszat,
vedd el figyelmedet arról, ami bosszant!
Irányítsd a szépre, a teremtő jóra,
válts egy szebb világot, szebb álmot valóra!

A figyelem rezgés, erősít, támogat,
mire irányítod, az teremt álmokat.
Félelem, düh, harag élteti a rosszat,
az energiád hát a jó felé osszad!

Ne harcolj, ne győzz le, inkább segíts máson,
sose járjon eszed a háborúzáson!
Emelj fel másokat, adj reményt és hitet,
mert ezt a világot a szeretet menti meg!

Gondolatod mindig fókuszáld a jóra,
legyen gondod másra, igaz, tiszta szóra!
Merülj el békédben, ott, a lelked mélyén,
tanulj és változtass önmagad személyén!

Válj igazzá, jóvá, alkoss új világot,
amire a lelked kisgyermekként vágyott!
Nem szenvedni, félni születtél a Földre,
állítsd a boldogság lámpáját ma zöldre!

Tudd, hogy rajtad múlik, sosem múlhat máson,
ezért ne gondolkozz szörnyű elmúláson!
Halál nem létezik, nincs hát mitől félned,
csak tanulószoba neked ez az élet.

Ha időd itt lejár, elmész honnan jöttél,
mert leszületéskor, szerződést kötöttél.
Tanulás a célja egész életednek,
és nem tud figyelni, aki végig retteg!

Élvezd ki a létet, változtasd meg sorsod,
a teremtés kulcsát a szívedben hordod!
Válassz egy szebb utat, élvezd szeretettel,
legyél önmagadért, jót teremtő ember!

Aranyosi Ervin © 2017-07-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szívből jövő szeretet


Aranyosi Ervin: Szívből jövő szeretet

Szívből jövő érzésekkel írom én a verseket.
Szeretném, ha megtalálná szívedet a szeretet!
Szeretném, ha szíved mélyén éreznél rá késztetést,
– s mit ültettem, learatnád – mint egy gazdag, szép vetést.
Begyűjtenéd szív-kamrádba, a szeretet magokat,
s szereteted szebbítené onnantól a napodat.
Ahol járnál, szeretetet a világba szórva szét,
segítenél terjeszteni. Továbbadni volna szép!

Egyre több szívre találna szívből jövő üzenet,
egyre többen gyújtva lángra szép szeretet-tüzemet.
Mosoly legyen gyufaszálad, szép szó szaladjon vele,
reményt, hitet, boldog álmot csepegtessünk még bele!
Emeljünk fel rászorulót, egyesítsünk nemzetet,
– pártoskodva és megosztva szépen élni nem lehet!
Szívből jöjjön el a jövő, bélelje ki szeretet,
valóságra, szebb világra nyissunk csukott szemeket.

Adjunk értelmet a létnek, szívből jövőt, élhetőt,
egymás kezét megszorítva érjük el a hegytetőt!
Lássunk egy gazdag jövőbe, hol a boldogság terem,
ahol jókedv és vidámság látszik minden emberen!
Szívből jöjjön el e jövő, s bontogassa szárnyait,
s érezze itt minden ember, hogy a mennyben, itt lakik!
Ébredjünk a fájó múltból, jöjjön el a Kánaán,
együtt, egyként, összetartva épüljön újjá hazám!

Ez a jövő, ha szívből jön, többé itt baj nem lehet,
tanítsunk meg szebben élni minden apró gyermeket!
Járjunk elöl jó példával, lássák a lét élhető,
szeretettel minden csoda tisztán felismerhető!
Szívből jövő érzésekkel írom hát a verseket.
Remélem, a gondolat majd szebb jövőnkbe elvezet!
Szeretném, ha hinnél benne, s tennéd dolgod boldogan,
s remélem, a szeretet-mag minden szívben megfogan!

Verses Könyváruházam ahol a versesköteteim megrendelhetők: http://verses.boltaneten.hu

Aranyosi Ervin © 2017-06-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ülj le itt a padra!


Aranyosi Ervin: Ülj le itt a padra!

Ülj le itt a padra,
s gondolj önmagadra,
s gondolj a lelkedben
élő pillanatra!

Mikor boldog voltál,
mikor álmodoztál,
lelkedben szép reményt,
szép jövőt hordoztál.

Tudd meg ez a módja a szép teremtésnek,
mert a vágyak élnek, s örök nyomot vésnek.
Álmok fénylő útján a forrásod látod,
s eléred a mindent teremtő világot!

Csak kaput kell nyitnod,
s meglelned a titkot,
melyet lelked hordoz,
s meg is mutat itt-ott!

Csak észre kell venned,
mert ott él rég benned,
megmutatja, hogy élj,
hogy mit is kell tenned!

Bizony, ez a módja a szép teremtésnek,
lelkedbe a vágyak örök nyomot vésnek.
Ha követed őket, világod kitárul,
s minden csúf akadály előled elhárul.

Aranyosi Ervin © 2017-05-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Csodákra vársz?


Aranyosi Ervin: Csodákra vársz?

Csodákra vársz, s nem veszed észre őket.
Látsz bús férfiakat, szeretetlen nőket,
s elhiszed, hogy neked ugyanúgy kell élni,
nem mered az utad másikra cserélni.

Pedig annyi csoda lézeng körülötted,
csak a figyelmedet hamishoz kötötted.
Gondolat kátyúban kereked elakad,
mások rossz nyomában vezetteted magad.

Nem is mersz álmodni nagyot vagy merészet,
előre lejátszod szinte az egészet,
kétségek közt vergődsz, magadat legyőzöd,
hamis próféciák térképeit őrzöd.

Pedig csak múltadból kellene kilépned,
s végre az önálló életedet élned,
hagyni, hogy a lelked szabad legyen újra,
saját útját járni végre megtanulja!

Hunyd be a szemedet, teremts a hiteddel,
ne küszködj a léttel, mint megannyi ember!
Engedd, hogy a lelked szép célokat lásson,
ne rágódjon többé múlton, elmúláson!

Légy csak gyermek újra, akarj nagyra nőni,
holdfényben fürödni, Napban tündökölni,
szabadon táncolni életed szép táncát,
lerázni magadról a magány rút láncát.

Keresd a lelkednek szerethető felét,
s hidd el a sorsod majd tálcán hozza eléd,
keress komoly, szép célt, s indulj el feléje,
s hagyd, hogy éhes lelked önmagát megélje!

Újra gyermek szemmel figyeld a világot,
s élvezz minden percet, mellyel Isten áldott!
Ébredjen szívedben boldogságos hála,
s érezd, minden percben a mennyben vagy, nála!

Aranyosi Ervin © 2017-04-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Április köszöntő


Aranyosi Ervin: Április köszöntő

Eljött az április,
bolondosan, szépen.
Nap sugara ragyog
az egyik kezében.
A másikban felhőt
csavargat, hadd sírjon,
s ihleti a költőt,
róla verset írjon!

Hát kedves április,
ami engem illet,
nézem szép világod,
ami verset ihlet.
Barackfa virágzik,
cseresznye bont lombot,
fű festi zöld színre,
a mezőt, a dombot.

Madarak dalára,
szélúrfi lejt táncot,
virágozni hív most
orgonát, akácot,
aranyeső szórja
aranyszín virágát,
sárgán irigykedve
lesi a világát.

Kék ibolya bújik,
nyurga fa tövében,
szőlőn új hajtások
sorakoznak szépen.
Tulipán és nárcisz
színezi a kertet,
csodás festményükhöz
szép színekre leltek.

Április, április,
te bolondos hónap,
reményt adsz a léthez,
szebb lesz majd a holnap,
Megtöltöd a létet
érzéssel, reménnyel,
feléleszted lelkünk
élő, tiszta fénnyel.

Bolondos április
vidáman köszöntünk,
üres poharunkba
tiszta vizet öntünk.
Nevetéssel kezdünk,
vetéssel folytatjuk,
bizakodó hittel
önmagunkat adjuk.

Aranyosi Ervin © 2017-04-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Jöjj elő Napsugár


Aranyosi Ervin: Jöjj elő Napsugár

Égi folyó habja kél,
esőcseppként földet ér,
ettől lesz a fű kövér.

Éltető víz áradó,
földre hulló, áztató,
visz tovább egy nagy hajó.

Eső cseppek hullanak,
felhő mögé bújt a Nap,
felhő mögött sírogat,
áztat ősi sírokat.

Jöjj elő hát Napsugár,
fényed küld az égre már,
szirmot bontson a virág,
éledjen fel a világ!

Eső, földet áztató,
érző szív, mely lázadó,
új reménnyel átható.

Nyújtsd hát kezed kikelet,
fényre jussak ki veled,
legyen ez az üzenet!

Jöjj elő hát Napsugár,
fényed küld az égre már,
szirmot bontson a virág,
éledjen fel a világ!

Szárítsd fel a könnyeket!
mutasd, élnünk hogy lehet!
Jöjjön végre lenge szél,
mely a tavaszról beszél!

Újuljunk meg, ha lehet,
erről szól a kikelet!
Úgy mennék már ki veled!

Ám az eső nem csitul,
pedig víz csak, ami hull,
mi meg tűrjük jámborul.

Mindenkinek fáj kicsit,
ami éppen ráesik,
Csak sajátjuk fáj nekik.

De ha Nap süt, fény ragyog,
sokkal boldogabb vagyok,
hívlak jöjj el Napsugár
fényed küldd a Földre már!

Hadd nézzünk az égre fel,
lelkünk közös fényre lel,
megújulhat a világ,
szívünk nyíló kis virág…

Aranyosi Ervin © 2017-03-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tavaszodik

tavaszodik
Aranyosi Ervin: Tavaszodik

Levetette a Föld  téli rossz gúnyáját,
most az égi pásztor terelgeti nyáját.
Rossz kedvű felhői a télért zokognak,
könnyeik a földre vízcseppként potyognak.
Sírjatok csak felhők, én bizony nem bánom,
végre sutba dobom megunt nagykabátom.
Kitárom a lelkem, szép tavaszra várva,
végre szabad leszek, nem leszek bezárva.

Végre repülhetek zúgó szelek szárnyán,
nem borongok tovább téli napok árnyán.
Kitárom lelkemet, hagyom megújulni,
vele komor kedvem biztos el fog múlni.
Arcomon a mosoly bimbódzik, virágzik,
napsugara fénylik, derű-cseppben ázik.
Kinyílik a tavasz ezer kis virága,
új rügyeket növeszt szép fám minden ága.

Lám még a szívem is jókedvűbben dobban,
éled a természet, s nem marad titokban,
hiszen kismadarak viszik szerte hírét,
dalukkal a remény magvát terítik szét.
A fű kíváncsian bújik ki a földből,
eddig csak álmodott puha, selymes zöldről,
most majd megalkotja, összefogva, szépen,
ahogy széjjel terül a tavaszi réten.

De jó, hogy világunk képes megújulni,
hogy a sötétség már lassan el fog múlni,
s megtelik a lelkünk vággyal, szeretettel,
kikelet szavára felébred az ember.
Fúj a tavaszi szél, a felhők repülnek,
hideg, téli napok emlékbe merülnek.
Egyre erősebben ragyog ránk szép Napunk,
sugarától reményt, fénylő hitet kapunk.

Aranyosi Ervin © 2017-03-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Áradjon a szeretetet

Császár Tamás festménye

Császár Tamás festménye

Aranyosi Ervin: Áradjon a szeretetet

Ha majdan egy napon a szeretet fénye
egyformán árad szét minden földi lényre,
árnyék és sötétség, mind elmenekülnek,
s ha a bűnös lelkek is fénybe kerülnek,
akkor itt e Földön eljön a Mennyország,
s mosolytól ragyognak az emberi orcák.

Ha majd minden lélek adni, s kapni képes,
s közeledni akar a másik szívéhez,
akkor látni fogjuk, mily nagy az ereje,
milyen erősen vonz szívünknek deleje!
Mindenki képes lesz csodát létrehozni,
s nem akar majd senki, semmit elorozni!

Mert a szívszeretet, mások szívét vonzza,
az ember örömét, jó kedvét fokozza,
és terjedni képes szerte a világban,
így fürdik a lélek szerető fényárban.
A szeretet erő, mi a jót fokozza,
lelked egy boldogabb, fénylőbb szintre hozza.

Elmúlhat az önzés, meggyógyul világunk,
megértjük a létet, s nem féljük halálunk.
Megtaláljuk Istent, egyéb célunk nincsen,
nem marakodunk már kétes, földi kincsen,
csupán csak élvezzük létünk tiszta fényét,
magunkhoz ölelve a világ egészét.

Gyújtsunk hát szívünkben szép, szeretet lángot!
Fényünkkel ragyogjuk be e szép világot!
Egyetlen egy szív se maradhasson árva,
ne lehessen lélek gondok közé zárva!
Ne legyen éhező, mindenkinek jusson,
a szeretet fénye a Földön szerte fusson!

Jöjjön el az Isten fénylő Mennyországa,
boruljon a világ fénybe és virágba!
Egymás kezét fogva a nép ünnepeljen,
önmagába nézve megnyugvásra leljen.
Minden éhezőnek jusson elég étel,
boldoguljon mind-mind, ne legyen kivétel!

Legyen világosság, hogy mindenki lásson,
segítsen önmagán, és segítsen máson!
Kezdd el osztogatni szereteted fényét,
add vissza az ember utolsó reményét,
hited szent vizével locsolgasd álmait,
érezze, hogy az Úr a lelkében lakik!

Aranyosi Ervin © 2017-01-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A szeretet melegével

A szeretet melegével
Aranyosi Ervin: A szeretet melegével

Önző, vad világban jéggé fagy a lélek,
szívbe hideg markol, bánt a téli szél.
Üressé, kihalttá változik az élet.
Ennek a világnak tűzhelye legyél!
Fűts be önmagadba, légy felizzó kályha,
mely a hideg éjben áraszt meleget!
Szíved szép érzése legyen tüzed fája,
s áraszd melegséged, szeretetedet!

Vonzd a csüggedőket szeretetkörödbe,
tüzed bűvkörében melegedjenek!
Ne maradjanak az árnyékban örökre,
végre melegségre, fényre leljenek.
Meglátod, mennyien éheznek a jóra,
mennyi fázós lélek gyűlik majd köréd.
Mennyire szükség van bátorító szóra,
mikor szívbe markol a fagyos sötét.

Adj esélyt a mának, hogy jövőbe nézhess,
s mások is hihessék: jön majd kikelet!
Szívdobbanásoddal más szívben zenélhess,
hitesd el, érdemes itt élni veled!
Egy kedves mosollyal, mennyei derűvel,
hited erejével álmodj holnapot.
Légy az, aki mással varázslatot művel,
melyhez szívjóságod adhat alapot.

Szíved közelében a remény feléled,
s élhetővé válik a fagyos földi lét.
Szeretetvirágod szép mosollyá érleld,
add csak tiszta szívvel, s másé lesz tiéd!
Hagyd hogy köréd gyűljön, aki melegedne,
vidám tüzed gyújtson éltető reményt!
Aztán ismételd meg, – Miért ne lehetne? –
ezt a hitet nyújtó csodás eseményt!

Aranyosi Ervin © 2017-01-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva