Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: A Nap halála


Aranyosi Ervin: A Nap halála

Láttam, ahogy meghalt,
a tengerbe veszett.
Életben maradni
nem is igyekezett!
Feladta a reményt?
Nem hitt a csodában?
Örökre itt akart
maradni a mában?

Aztán jött a hajnal
és ő feltámadott,
szerény életének
még egy esélyt adott!
Hogy megint tanuljon,
újat tapasztaljon,
aztán, mikor végzett,
a tengerbe haljon…

Tudta és érezte,
nem lehet így vége!
Mindegyik új napon
felmászott az égre.
Felmászott az égre,
mert hitt a csodában,
mert hitt Istenében,
s a feltámadásban!

Mi mind Napok vagyunk,
fogjátok fel végre!
Hát mindennap fel kell
röppennünk az égre!
Sohasem halunk meg,
mindig feltámadunk,
hiszen mind az Isten
gyermekei vagyunk!

Aranyosi Ervin © 2019-02-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Álmodni merj!


Aranyosi Ervin: Álmodni merj!

Légy olyan, aki élni mer,
s valóra váltja álmait!
Ha szíved szép vágy tölti el,
megkapod majd, mi ott lakik!
Ne rántson földre vélemény,
mely nélkülöz szép álmokat,
te csak hidd el, tiéd lehet
és váltsd valóra álmodat!

Ne halld meg irigyek szavát,
hit nélkül élni nem szabad!
Benned csírázik szép csodád,
tedd teremtővé önmagad!
Ne figyelj arra, ki lehúz
és azt mondja: – Azt nem lehet!
Hisz nincsenek is álmai,
hát nem tud szárnyalni veled!

Hány csodát adtak álmodók,
így fejlődött a tudomány!
Ők voltak a reményt hozók,
s a titkukat már tudom ám!
Addig-addig fogtak bele,
amíg csak végül sikerült,
s az álmok fogaskereke,
egyszer csak helyére került.

Hisz minden álom működik,
s a hit táplálja, a remény!
Amíg a szellem ügyködik,
hajtóerejét érzem én!
Általad lehet több a lét,
élhetőbb, élőbb majd a Föld,
mert vágyad leteszi eléd,
miért szellemed tündökölt!

Aranyosi Ervin © 2019-01-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ébredjen a fény


Aranyosi Ervin: Ébredjen a fény

Attól van sötét,
hogy hiányzik a fény,
gyújtsunk gyertyát,
hadd térhessen vissza a remény!
Öltözzön a lelkünk
a tiszta fénybe fel,
a karácsony, a szép szívünkbe
hitünket hozza el!

Nyújtsd csak a kezed,
ébredjen szeretet!
Gyújtsunk gyertyát,
emeljük fel a fázós lelkeket!
Hadd szikrázzon a hó,
hadd terjedjen a jó,
higgyük el, hogy él szívünkben
a mindent megváltó!

Gyújtsunk gyertyát
karácsony éjjelén,
minden élő szívet
hadd járjon át a fény!
Gyújtsunk gyertyát,
és nyújtsuk a kezünk,
kapjuk vissza szép hitünket,
hogy boldogok leszünk!

Attól van sötét,
hogy hiányzik a fény,
gyújtsunk gyertyát,
s ünnepeljünk karácsony ünnepén!
Öltözzön a lelkünk
a tiszta fénybe fel,
s érezzük, hogy a szép világunk
velünk ünnepel!

Aranyosi Ervin © 2018-12-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Őrizzük a fényt!


Aranyosi Ervin: Őrizzük a fényt!

Nem a hó,
nem a hideg,
ami bántja a szívet,
a sorra kihűlt lelkeket,
ma mond ki menti meg?

Nem a fagy,
nem a sötét,
nem a kínnal teli lét,
az álmainkat nem a tegnap
árnya tépi szét!

Refrén:
Hát őrizzük a fényt,
és álmodjunk nagyot,
éltessük reményeinkkel
az élő holnapot!
A hófelhők mögött,
a napunk ott ragyog,
nem hűlhet ki a végtelen,
legyünk bátran nagyok!

Hadd hulljon a hó,
hadd fújjon csak a szél,
a vándor addig képes menni,
amíg csak remél.

De kell, hogy felemelj,
egy mélyben csüggedőt,
ne adjuk fel a vágyainkat
céljaink előtt!

Refrén:
Hát őrizzük a fényt,
és álmodjunk nagyot,
éltessük reményeinkkel
az élő holnapot!
A hófelhők mögött,
a napunk ott ragyog,
nem hűlhet ki a végtelen,
legyünk bátran nagyok!

Hát őrizzük a fényt,
legyen végre szebb világ!
De tudnod kell, hogy egyek vagyunk
szükségünk van rád!
Hát őrizzük a fényt,
a reménynek élni kell!
Hát fogjunk össze
és világunk új életre kel!

Aranyosi Ervin © 2018-12-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Elalszanak a Tisza fái

Festmény: Forgóné Vera

Aranyosi Ervin: Elalszanak a Tisza fái

Elmúlt a nyár, a Nap vére a fákra folyt.
Zöld színük bebarnult, vörösre fakult.
Millió levél még éli azt az álmot,
de lassacskán elalszik a nem túl régi múlt.

Madárdal emlékét őrzik a szívükben
és a tiszavirág röpke ünnepét.
Bronzzá aszalódó levelek peregnek,
s szállnak a szél hátán lengén szerteszét.

Lám, egy pillanatra megáll minden élet,
és az elmúlásnak hírén elmereng.
A Nap megfakultan bámulja az égről,
s lassan, álmodozón tovább ténfereg.

Csónakok a vízen lágyan ringatóznak,
nyári kalandvágyuk szálkásan kopott.
Tán új tavaszt várnak – csendben, elmerülve –
ami a folyóra életet hozott…

Partokat övező fáink elpihennek,
erőt kell gyűjteni, míg itt lesz a tél!
Felkészül a világ az újjászületésre,
s majd akkor feléled minden, ami él.

Lassan az enyészet veszi át uralmát,
elgyengül a világ, pislákol a fény.
Csak a szívek mélyén, s magok belsejében,
éli túl a telet a teremtő remény!

Aranyosi Ervin © 2018-11-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Éhező szívek farkasai


Aranyosi Ervin: Éhező szívek farkasai

Eljön a tél, s a világra
az a sok hó rászakad.
Az emberek feldíszítik
kívülről a házakat.

Égők gyúlnak utak mentén,
csillogón és fényesen,
csillagokkal telik a Föld
s fontos is, hogy szép legyen!

Kirakat lesz a világunk,
a gazdagság látható,
fényfüzérek pislogása,
fényjátéka várható.

És az emberek szívében?
Ott is kigyullad a fény?
Nem láthatják, hogy ott bujkál,
s néha éhezik egy lény.

Ő a szeretet farkasa,
és a jóra éhezik,
az emberek nem is tudják,
azt, hogy ott bent létezik.

Persze, néha-néha érzik,
amikor fáj a szívük,
mikor elvész a reményük,
s köddé válik a hitük.

Ezt a farkast szeretettel,
megetetni kellene,
ne a gyomra korgásától
kapjon szárnyra a zene.

Szeretetet kéne adni,
a világba szórni szét!
Megetetni szép szívünket,
ápolni a másikét!

Könnyű lenne jóllakatni
szívünk éhes farkasát.
Szeretetet kéne adni,
nem csak fénylő maskarát.

Sokkal szebb, ha a szem csillog,
és a szívünk felragyog,
ha az emberek szívében
jól laknak a farkasok!

Aranyosi Ervin © 2018-10-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Csupán egy lépés


Aranyosi Ervin: Csupán egy lépés

Csupán egy lépést
kellene megtenned,
ahhoz, hogy elérd
mi életre kelt benned.
De te csak állsz
és másoktól várod,
mit életre keltett
benned büszke álmod.

Csupán egy lépést
még a hosszú úton,
hogy a lelked végre
vágyott célba jusson,
személyesen átéld,
mit álmod teremtett,
aminek szikrája
csiholódott benned!

Milliónyi lépést
megtettél korábban,
hittél, reménykedtél
a múltban, a mában,
ha hited megőrzöd
elérheted célod,
ha visszafordulnál
sohasem lennél ott!

Csupán egy lépést
kellene megtenned,
erőt merítened,
lélegzetet venned,
s eltépni a célod
szép jelző szalagját,
megélni a vágyad
reád mért darabját.

Egy lépésre vagy,
hát kell a kitartásod,
legyen lelkierőd,
ne is legyen másod,
lásd a teremtésed,
létező valóság,
hiszen megfordulni
hiábavalóság.

Aranyosi Ervin © 2018-10-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Borongva a világ baján


Aranyosi Ervin: Borongva a világ baján

Írtam már verset, több ezret, sok százat,
amelyben lelkem a világ ellen lázadt.
Annyi a kérdés és nincs rá magyarázat,
hogy hová tűnt az emberi alázat.

Egymásért kéne csak jót cselekedni,
a másik lelkét magasra felemelni,
és fentről nézni együtt a nagy világra,
egy szebb jövőre, egy jobb holnapra vágyva.

DE együtt kéne, egymással összefogva,
közösen lelkesedve, nem sírva, nyafogva,
hiszen a lélek, ha hagyod, jót teremt,
s elhozza végül a vágyott végtelent.

A Földünk annyi kinccsel van megáldva,
s boldoggá válnánk egymást megkínálva,
juthatna a jóból mindig, mindenkinek,
vajon a világ ezt, miért nem érti meg?

Mért harácsol megannyi gazdag ember?
S mért nem telik el sosem a sikerrel,
mért vágyik többre, mint amit megkapott,
miért takarja el más elöl a Napot?

Miért nem áll le, ki kincseiben dúskál,
ha vizet inna, mit merített a kútnál,
tovább mért iszik, ha már nem szomjazik?
Önző szomjúsága miből táplálkozik?

Nem esne jól, ha mást is megitatna?
A kút vizéből egy másiknak is adna?
Nem esne jól? Nem örülne a lelke,
ha végre ebben jó érzésre lelne?

Tolvajok, rablók uralják a világot,
s teremtenek éhséget, szolgaságot.
Mitől lett vajon a világ birtokuk?
Mitől lett nékik minden felett joguk?

Az Univerzum napról-napra tágul,
s a gazdagsága mind miénk igazából,
s mindnek az élőt kellene szolgálni,
a Földnek édenkertté kéne válni!

Az ember mögött pusztulás virágzik,
s ki együtt érez, a szeme könnyben ázik,
hisz nem kellene nagy erőlködés,
csak a jóhoz, a jószándék kevés!

A kapzsiság csúf ördögöt teremtett,
s az nem hagyott helyet a szeretetnek,
s ma már minden a démonit szolgálja,
s a kiutat az ember nem találja.

Szolgavilág, hát elfogadtad sorsod?
Uraidat a tenyereden hordod?
A rabszolgáit újra termeled?
Hisz szolgának szülted a gyermeked!

Tudom, tudom, nem borongani kéne,
belőlünk nőhet a szeretet fénye,
amely elűzi a szolgai sötétet,
s az elnyomásnak együtt vetünk véget.

Bizony, kell hát, hogy gyertyát gyújtogassunk,
hogy másokra a tiszta fénnyel hassunk,
hogy szeretetnek rájuk essen fénye,
hogy maradjon az embernek reménye!

Aranyosi Ervin © 2018-10-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mikor a szív fázik…


Aranyosi Ervin: Mikor a szív fázik…

Mikor a szív fázik, gyújts egy apró lángot,
segíts megtalálni így a boldogságot!
Legyél fény a ködben, hagyd hatni a szépet,
amely megmutatja, mitől szebb az élet!
Neked is jól esik, ha mást melegítesz,
mikor örömöket meglátni segítesz,
mikor a sötétben gyúl szeretet vágya,
és az éhes lélek végre megtalálja.
Ahol híján vannak szeretetnek, fénynek,
mutasd meg az útját éledő reménynek!
Engedd a magányost közelebb a tűzhöz,
ne lehessen többé, akit a sors üldöz!
Segítsd, hogy álmait válthassa valóra,
hogy az ő élete nem szól csakis róla!

Aranyosi Ervin © 2018-09-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Elmélkedés az őszről


Aranyosi Ervin: Elmélkedés az őszről

Az őszi Nap még rám nevet,
simítva fázós lelkemet.
Messziről int, s tovább halad.
A nyár, az emlék itt marad.

Nem viszi azt magával el,
benne a szív reményre lel,
mit támogat a hit maga,
hoz még nyarat nagy csillaga.

Ha megmarad a hit, remény,
belül kigyúl a kósza fény,
amit táplál a képzelet,
hogy holnapom még szép lehet.

S lám lángra kap a röpke vágy,
tovább lépni, élni muszáj!
Nem adhatom fel! Én, soha!
Jöhet a tél, a mostoha!

Amíg szívemben szikra él,
mit nem lobbant el cirka szél,
addig leszek, mert van jövőm,
vágy ébred bennem felnövőn.

Nem győzhet le sem tél, hideg,
míg lelkem vágy érinti meg,
amíg akadnak céljaim,
akadnak húzó álmaim.

Addig mindennap felkelek,
nem nyomasztanak reggelek,
s keresek újabb célokat,
s kihúzok fagyos tél fogat!

Addig is ébren álmodom,
múltam a tűzre rádobom,
s hittel várom az új tavaszt,
hogy nem hiába vártam azt.

S a Nap ígéri, úgy leszen,
s én ezt most komolyan veszem,
lelkemben őrzöm lángomat,
s addig gondolok rá sokat!

Aranyosi Ervin © 2018-09-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva