Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Dallamot szőttem…


Aranyosi Ervin: Dallamot szőttem…

Dallamot szőttem az életedbe,
belenevetve a szép szemedbe.
Lelkedbe láttam, s örömmé váltam,
a szárnyam lettél, általad szálltam.

Szavad vízével oltottam szomjam,
szívdobbanásodra én válaszoltam,
körül öleltem gyönyörűséged,
örökre szívembe zártalak téged.

Refrén 1:
Te rólad álmodtam
korábban én,
hogy jöttél felém
a lét reggelén.
Te rólad álmodtam,
s jöttél felém,
mert te vagy a fény,
az örök remény.

Álmokat szőttem, valóra válót,
érzéssel élőt, felhőkön szállót.
te tettél azzá, ki ma is vagyok,
mert a lelkedben ma is felolvadok.

Refrén2:
Te rólad álmodtam,
érted éltem,
rád kellett lelnem,
a szívedhez értem,
erőt merítve
viszonzást kaptam,
eggyé olvadva
egy szép pillanatban.

Azóta te vagy a valóm, s az álmom,
sikerült önmagam is megtalálnom,
te tettél azzá, akivé váltam,
utamra általad már rátaláltam.

Dallamot szövök az életedbe,
mosolygok ma is a szép szemedbe.
lelkedbe látok, örömmé válok,
megleltem benned a csodás világot!

Aranyosi Ervin © 2021-05-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nem adom soha fel!


Aranyosi Ervin: Nem adom soha fel!

Elmennék, elfutnék,
föld alá elbújnék,
hazuggal, csalóval
egy követ nem fújnék!

Nem adnám lelkemet,
szabad világomat,
nem adnám soha fel,
szívbéli álmomat!

Refrén:
A természet éli a szép életét,
hadd öntsek új reményt, hitet beléd!
Hadd legyek éltető lélek kutad,
mely szomjat olt,
s léptednek utat mutat!

Felnyitnék szemeket,
hogy végre lássanak,
gyógyítnék beteget,
hogy sírt ne ássanak!

Gondoznám lelketek,
s életem virágát,
jobbítva emberek
meggyötört világát.

Refrén:
A természet éli a szép életét,
hadd öntsek új reményt, hitet beléd!
Hadd legyek éltető lélek kutad,
mely szomjat olt,
s léptednek utat mutat!

Járom az utamat,
nem adom soha fel,
hiszem, hogy a lelkem,
bármit megérdemel!

Járom az utamat,
jöjj velem, kísérj el,
meggyötört lelkekhez,
szíveddel így érj el!

Refrén2.
A természet éli a szép életét,
mindenét kiteszi élőn eléd!
Forrásod szomjat olt, álmokat ad,
élvezd az életed,
s maradj szabad!

Aranyosi Ervin © 2021-05-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ki vagy te?


Aranyosi Ervin: Ki vagy te?

Ki vagy te? Nem ismerek rád.
Bár régi arcod hordanád!
Bár látnám érzéseidet,
amit rád szép lelked kitett!

De arcod árny takarja el,
pedig az többet érdemel!
Szerettem látni, hogy ragyog,
hogy mosolyodban ott vagyok.

Ki vagy te? Régen nem tudom,
csak eltévedtél az úton.
Talán pont magad keresed,
benned kihűlt a szeretet!

Szeretném visszaadni azt,
lelkednek nyújtanék vigaszt,
hogy újra önmagad legyél,
akiről látom újra él!

Ki vagy te? legyél újra hős,
egy régi kedves ismerős,
arcodra fess mosolyt megint,
a régi szép idők szerint!

Szeretném látni arcodat,
fejezd be fájó harcodat,
tárd ki becsukott szemedet,
és kezdd el élni életed!

Ki vagy te? Megmondom ki vagy!
Lélek, ki mást is élni hagy,
ki képes adni tiszta fényt
és visszaadja a reményt!

Aranyosi Ervin © 2021-05-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mindennap szükség van…


Aranyosi Ervin: Mindennap szükség van…

Mindennap szükség van
forró ölelésre,
biztató mosolyra,
lélekemelésre,
hitre, szeretetre
és gondoskodásra,
odafigyelésre
és álmodozásra.

Nem szabad az ember
hitét elrabolni,
muszáj reményt adni,
a szívekhez szólni!
Igazat beszélni,
földről felemelni,
reménytelenségből
kiutakra lelni.

Fontos megmutatni azt,
hogy hogyan éljen,
felvértezni lelkét,
hogy nincs mitől féljen.
Tiszta, igaz szóval,
jó irányt mutatni,
tudással, reménnyel
új álmokat adni!

Levenni egymásról
az ellenségképet,
fénnyel megtölteni
kongó sötétséget!
Hívni tovább élni,
együtt, kézen fogva,
szebb jövőt remélni
összemosolyogva!

Mindennap szükség van,
elgondolkodtatni,
elárvult szíveknek
élő reményt adni,
hogy majd a szükséget
bőségre cseréljük,
s újra megálmodott
életünket éljük!

Mert, ahol szükség van,
ott lesz segítség is,
hiszem, hogy világunk
szebbé válhat mégis!
Ha nem hagyjuk magunk
víz alá lenyomni,
ha képesek vagyunk
összemosolyogni!

Újra kell ölelnünk,
szívünkből szeretnünk,
éhező lelkeket
jó szóval etetnünk,
holnapot mutatnunk
igazak szavával,
új életet kezdve
több millió társsal!

Mindennap szükség van,
minden jó lélekre,
aki visszavezet
élhető életbe,
hol a félelemnek
nincsen ránk hatása,
ahol a világunk
lelkünk tiszta mása!

Aranyosi Ervin © 2021-03-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ébredj a mába!


Aranyosi Ervin: Ébredj a mába!

Álmot láttam istenit,
egy angyal földre szállt,
megváltozott minden itt,
amerre csak járt.
Tovatűnt a pillanat,
de az érzés megmaradt,
megváltozott a világ
egy éjszaka alatt!

Megszépült a végtelen,
és körül vett a fény,
érték lett az értelem,
és ránk lelt a remény.
Szeretettel átölelt
és belénk költözött,
megváltozott a világ
csodába öltözött

Refrén:
Ébredj a mába!
Öltöztesd a lelkedet fénylő új ruhába!
Ébredj, a mába!
Lépj be a szeretet gyógyító áramába!

Ne azt nézd, mit mondanak,
csak befelé figyelj,
ahol jársz, majd mindenütt
érzésekre lelj!
Legyen jobb hely a világ,
s legyen többé is veled,
szeretet kísérje majd
minden léptedet!

Refrén:
Ébredj a mába!
Öltöztesd a lelkedet fénylő új ruhába!
Ébredj, a mába!
Lépj be a szeretet gyógyító áramába!

Aranyosi Ervin © 2021-03-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Miért jövünk a létbe?


Aranyosi Ervin: Miért jövünk a létbe?

Miért jövünk a létbe?
Másokat szolgálni,
szeretni tanulni,
angyalokká válni!

Megtapasztalni
egy olykor zord világot,
keresve a vágyott
csodát, boldogságot!

Magunk jobbá válni,
mást is jobbá tenni,
megtanulni, hogy kell
őszintén szeretni.

S mikor mi már tudjuk,
mást is tanítani,
lelkünket megnyitva,
minél többet adni.

Miért jövünk a létbe?
Nem a halált várni!
Hanem a világban
csodákra találni!

Felfedezni minden
szerethetőt, szépet,
amit utunk során
elénk tár az élet!

S ott, ahol sötét van,
tisztán fényt gyújtani,
az eltévedteknek
hitet, reményt adni!

S jó annak, ki célját,
útját megtalálja,
mert azt a megnyugvás,
s a szeretet várja!

Aranyosi Ervin © 2021-02-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szemed tükrébe nézve

Hartman Anikó festménye

Aranyosi Ervin: Szemed tükrébe nézve

Szemed tükrébe, hogyha nézek,
megláthatom, ki is vagyok.
Visszahull rám, mindaz, mit érzek,
ha engem látva felragyog!
Szemeden át lelkedbe látok,
olvashatom érzéseid,
s eltűnik rólam minden átok,
mert feloldoznak szemeid!

Lelked, az érzésekben bízva,
engem többnek és jobbnak lát,
gondjaimtól megszabadítva,
kijavít minden rút hibát.
Vagy csak rám hagyod megbékélve,
elfogadva: az is enyém!
Értékeimmel együtt élve,
szép jövőnkre van még remény.

Talán, te is az én szememben,
tükörben látod önmagad,
s mikor a fátyol majd lelebben,
várod, hogy szép, mennyi marad?
Egymás szemében jobbnak látszunk,
s elhisszük jobbá válhatunk!
Megváltoztatjuk a világunk,
mikor lelkünkön át hatunk!

Aranyosi Ervin © 2021-02-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A szeretet ad esélyt


Aranyosi Ervin: A szeretet ad esélyt

Hiszem, a szeretet az egyetlen esélyünk,
hogy a helyes útra mind-mind visszatérjünk!
Ne szolgáljunk tovább egy gyarló világot,
mely csak hatalomra, s gazdagságra vágyott!

Csak egy igaz út van, fel kellene fogni!
Nem kellene félni, vacogva nyafogni,
csupán megérteni, miről szól az élet?
Rendbe kéne hozni végre az egészet!

Ne hagyd, hogy elvegyék az örömöt tőled,
elrabolják széppel megtöltött idődet!
Ne akard holnapod könnyen veszni hagyni,
akarj ember lenni, e korban haladni!

Ne hagyd, hogy elvegyék gyönyörű hazádat,
áldott honfi lelkünk ez ellen ma lázad!
Gyönyörű hazánkra más népnek fáj foga,
ha lemondunk róla, neki lesz rá joga!

Ne hagyd, hogy otthonod börtönöddé váljon,
önkényes hatalom világtól elzárjon,
néped szétszakítva, hazug törvényt ülve,
őseink igazát pénzért megkerülve!

Ne hagyd el magadat, mert elhagy az Isten,
tehetetlen népen, nem jön, hogy segítsen!
legyél talpig magyar, teremts új világot,
mely az igazságtól és békétől áldott!

Hiszem, a jövőnknek szeretet az útja,
s hiszem, túl él mindent, aki megtanulja!
A haláltól félünk, ez az akadályunk,
hogy az Istenünkkel újra eggyé váljunk!

A szeretet maga a jóságos Isten,
s amíg nem lelünk rá, hogy rajtunk segítsen,
addig csak vergődünk üszkös hazugságban,
s nem találjuk lelkünk a bűzös mocsárban.

Szeretni kellene újból megtanulni,
lélekszárnyon szállni, nem csak mélybe hullni!
Hiszem, hogy egymáshoz az igaz szó vezet,
s nem érhet semmi baj, hogyha szívünk szeret!

Eggyé kéne gyúrnunk újra nemzetünket,
s bár ez a feladat túl nehéznek tűnhet,
de valahol mégis bele kéne vágni,
nem hagyva lelkünkön csúf férgeket rágni!

Szeretet ad esélyt csak a holnapunkhoz,
vissza kell hát térnünk régi önmagunkhoz!
Egymást megbecsülve, egy nemzetté válva,
Isten szép országát méltón megcsodálva!

Mert a szeretetnél nagyobb áldás nincsen,
amikor lelkünkben ott él a jó Isten!
Lelkünkön keresztül nézünk mind egymásra,
így lehet reményünk a feltámadásra!

Aranyosi Ervin © 2021-01-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kedvetlenség…


Aranyosi Ervin: Kedvetlenség…

Kihűlt a lelkem és sivár?
Nincs kedvem verset írni már?
Nem is tudom, már rég, mi vár?
Nincs kedvem verset írni már!

Azt mondtam tegnap ne borongj,
s bennem kondult a vészharang,
belém sajdult egy égi hang:
– Hagyd a világot, ne szorongj!

Ne láss, ne mutass égi fényt,
úgysem akarják látni azt,
kinek adhatnál még vigaszt,
ha elvesztették a reményt?

A lélek csak zokogni jár,
nincs kedvem verset írni már!
Mi veszett, visszahozni kár!
Nincs kedvem verset írni már!

Legyen hát ez egy búcsúdal?
Mint egy utolsó lehelet,
itt éltem én is veletek,
csak élni épp nem lehetett!

Na jó, ne vedd ezt komolyan,
a költő olykor hitet veszít,
s lelke előtted vérez itt,
mikor pár álma elrohan.

Ám, nem rontásnak jöttem én,
inkább emelném lelkedet,
s ne tiltakozz, hogy nem lehet,
neked is szól e költemény.

Vannak néha rosszabb napok,
mikor megőrül a világ,
belevakul mind, aki lát,
de nem lehetünk mind vakok!

Hát nyitnom kell a szemeket,
fényt gyújtok, tűnjön a sötét,
reményt és hitet szórva szét:
– Hogy győzni fog a szeretet!

Aranyosi Ervin © 2021-01-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Legyen szívünkben karácsony!Aranyosi Ervin: Legyen szívünkben karácsony!


Aranyosi Ervin: Legyen szívünkben karácsony!

Teremtsünk egy új holnapot,
szebbet, jobbat, mint ez itt,
ébresszük fel a világnak
ma még alvó lelkeit.

Életünket tegyük jobbá,
hadd győzzön a szeretet,
mutassuk meg a világnak
élni szebben is lehet!

Teremtsünk egy szebb világot,
kedvességgel élhetőt!
Hiszem, hogy majd ad az Isten
– jósághoz – elég erőt!

Díszítsük fel lelkeinket,
melegítsen mosolyunk,
érezzük át: a világot
jobbá tenni van okunk!

Igazságban és békében
éljenek az emberek,
szeretettel teljenek meg
az utcák és a terek!

Szívünkben legyen karácsony,
s melegítsen szíveket,
mutassuk meg másoknak is,
jó szívével mit tehet.

A szeretet melegétől
elmúlik a félelem,
mosolyommal, öleléssel,
mások lelkét bélelem.

Vegyél részt e teremtésben,
legyél te is részese,
ne maradjon a szeretet
csupán álom, szép mese!

Hiszek abban, hogy a lelkünk
szeretetre született,
ünnepeljünk egész évben
és ne tartsunk szünetet.

Minden egyes szem ragyogjon,
gyúljon bennünk fel a fény!
Legyen szívünkben karácsony,
s éltesse azt a remény!

Aranyosi Ervin © 2018-12-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva