Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: A szeretet árnyéka


Aranyosi Ervin: A szeretet árnyéka

Tudod, a félelem, a szeretet árnyéka,
mikor a lelkedben kialszik a fény.
A hitetlenségnek csúf bizonyítéka:
– Kiürül a szíved, elfogy a remény.

Fény, s szeretet nélkül fázik csak a lélek.
elhalnak az álmok, kihűl a világ.
Félelem, irigység, düh, harag – mind méreg,
s mint egy sötét átok, úgy tud hatni rád!

Keresd hát meg a jót, keresd csak a szépet,
árnyékban, lelkedben ragyogjon a fény!
Ezer tiszta módot kínál rá az élet,
legyél újra gyermek, mint az elején.

Ragyogtasd mosolyod szerte e világra,
légy a környezeted fénylő napsugára!

Aranyosi Ervin © 2018-08-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A te kereszted..


Aranyosi Ervin: A te kereszted…

Hiába cipelted a terhed,
máig nem értett senki meg?
Vajon miért kellett cipelned?
A lelkeket, mi menti meg?

A szeretet ma is hiányzik,
kufároké a templomod.
A lélek gyűlöletben ázik,
az érzés mélyen elnyomott.

Az emberek a sorsban hisznek,
s azokban akik írják azt.
Vállukon kereszteket visznek,
s nem lelnek lelkükben vigaszt.

Hiába minden tanításod,
az ember nem lát ma se fényt.
Kereszted van és semmi másod,
teveled vesztettek reményt.

Mutattad, hogy hogyan kell élni,
de senki nem figyelt reád.
Az ember nem tud mást, csak félni,
s elmormolni pár írt imát.

Amit cipelsz, ma már csak jelkép,
vallási címer lett csupán.
Gonoszt elűző kis ereklyék,
amit csókolgatnak bután.

A lényeget nem értették meg,
a mondandód már súlytalan.
Megannyi ember félreértett,
a félelemnek súlya van!

Lelket nem lehet felszegezni,
a szeretet örök és szabad.
Ennek kéne érvényt szerezni,
hogy tovább éljen szép szavad!

Tedd hát le végre a keresztet,
kérlek, ne cipeld már tovább!
Hited gyökeret nem eresztett,
nem tanít jóra ostobát.

Csak egy kereszt, a te kereszted,
tovább cipelni nincs okod.
Legjobb, ha végleg elereszted,
s a jóknak kezét megfogod!

 Aranyosi Ervin © 2018-07-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Varázsolj szebb életet!

Aranyosi Ervin: Varázsolj szebb életet!

Légy önmagad,
sose játssz másért szerepet!
Legyél szabad,
kísérjen jóság, szeretet!
Ha bármi bánt,
legjobb, ha gyorsan feleded,
napfényben éld az életet!

Álmodj nagyot,
és váltsd valóra álmaid!
Vess el magot,
amely már lelkedben lakik,
kikelni lásd,
alkotni segítsen a hit,
mely mindig a jóra tanít!

Refrén:
Varázsolj hát,
hiszen van száz varázsszavad,
Éld meg a mát,
hisz lelked végtelen, szabad!
Tiéd a dal,
tiéd a szabad akarat,
belülről volt csupán az ajtódon lakat!
Teremts tehát,
értsd meg az élet lényegét,
Várnak terád,
általad teljesebb a lét!
Ne nyögd tovább
egy megírt sors ítéletét,
csak tedd a dolgod, hisz életed tiéd!

Tárd ki szíved,
nyugodtan engedd be a fényt!
Te érted van,
ne veszítsd soha a reményt!
Kovácsolj hát,
hiteddel megváltó erényt,
teremts egy érző, boldog lényt!

Refrén:
Varázsolj hát,
hiszen van száz varázsszavad,
Éld meg a mát,
hisz lelked végtelen, szabad!
Tiéd a dal,
tiéd a szabad akarat,
belülről volt csupán az ajtódon lakat!
Teremts tehát,
értsd meg az élet lényegét,
Várnak terád,
általad teljesebb a lét!
ne nyögd tovább
egy megírt sors ítéletét,
csak tedd a dolgod, hisz életed tiéd!

Aranyosi Ervin © 2018-06-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mostantól csak veled! (dalszöveg)


Aranyosi Ervin: Mostantól csak veled!
(dalszöveg)

Én többé nem tudok már nem gondolni rád,
szemedben ott ragyog az egész nagy világ,
Mióta élek mindig téged vártalak,
te vagy a boldogság, s én megtaláltalak.

Én többé nem tudok már élni nélküled,
eddig csak lézengtem, de célt kaptam veled,
Általad lettem azzá, aki most vagyok,
te tőled értelmet kaptak a holnapok.

Refrén 1.:
Tele van a szívem élettel,
a lelkem is tőled ébredt fel,
minden percem értelmet kapott,
ha nem vagy itt, rólad álmodom.

Tele van a szívem álmokkal,
a te lelked így hat rám okkal.
Minden álmunk már közös, tudom,
kézen fogva járunk új úton.

Én többé nem vagyok, ki egykor voltam én,
veled ez új történet, sokkal szebb regény,
közösen írtuk, s mindig téged vártalak,
világra álmodtalak, megtaláltalak!

Refrén 2.:
Tele van a szívem élettel,
már te érted ébredek reggel,
minden álmom lám valóra vált,
mikor szívem végre rád talált!

Tele van a szívem álmokkal,
tudatnom is kell ezt másokkal!
Megtaláltam lelkem jobb felét,
leteszem a szívemet eléd:
– Szeretlek!

Aranyosi Ervin © 2018-03-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Milyen jó barát…

Aranyosi Ervin: Milyen jó barát…

Milyen jó barát a csend,
bennünk szép békét teremt,
ha lelkedben csend marad,
megtalálod önmagad!

Milyen jó barát a fény,
benne éled a remény,
és ha szebb jövőd hiszed,
szabadabbá lesz szíved!

Ref.:
Szeretettel sokkal könnyebb,
ha szemedbe csal is könnyet,
ne bánd hisz az jól esik,
lelked széppel megtelik.
Szeretettel élni álom,
mosolyom, ha megtalálom,
benne lelkem felragyog,
s rögtön látod: Itt vagyok!

Milyen jó barát a hit,
mikor hiszel, megsegít,
és ha magadban hiszel,
napjaidba jót viszel!

A béke is jó barát,
a világ szebb oldalát
megmutatja mind neked,
amikor őt hirdeted!

Ref.:
Szeretettel sokkal könnyebb,
ha szemedbe csal is könnyet,
ne bánd hisz az jól esik,
lelked széppel megtelik.
Szeretettel élni álom,
mosolyom, ha megtalálom,
benne lelkem felragyog,
s rögtön látod: Itt vagyok!

Aranyosi Ervin – Komlósi Ferenc © 2018-02-17.
A dal bármilyen előadása csak a

szerzők írásos engedélyével
lehetséges. Minden jog fenntartva!

 

 

 

By

Aranyosi Ervin: A vér az élet (Véradók himnusza)


Aranyosi Ervin: A vér az élet
(Véradók himnusza)

A vér az élet, mely szíveden átfolyik.
Benned a lélek, szebb létről álmodik.
Ha véred adod, az új reményt ígér,
a hálát kapod, ami majd végig elkísér.

Köszönet jár minden csepp véredért,
köszönet jár, a megmentett életért!
Köszönet jár, de mégse azért tegyed,
adj új esélyt vele, egy élhető életet!

Refrén:
Segíts hát visszaadni mások álmait,
szeretettel, amely a szívedben lakik.
Szeretettel, amely a szíved mélyén él,
ami oly meleg, tiszta, s piros, mint a vér!

Figyeld önmagad milyen szép a földi lét!
Hogyan tehetnéd még szebbé a másokét?
Hogyan adhatnád vissza a jó reményt,
Egy szebb életre, hogy adhatsz új esélyt?

A vérünk élő anyag és nincs helyette más,
csak ember képes adni s ez már nem vitás.
Nélküle nincsen élet, nincs szép szerelem,
ha vért adsz testvérré is válhatsz te velem.

Refrén:
Segíts hát visszaadni mások álmait,
szeretettel, amely a szívedben lakik.
Szeretettel, amely a szíved mélyén él,
ami oly meleg, tiszta, s piros, mint a vér!

A vérünk a szeretet, az összetartozás,
egymásért áldozás, erény kovácsolás
egy véradó, ki szívből ad neked,
egyszerre megmenthet három szép életet.

Adj vért, a kérés véresen komoly,
a fizetség a hála és mosoly,
de az érzés az sokkal többet ér,
nap, mint nap tudd, hogy mily fontos a vér!

Refrén:
Segíts hát visszaadni mások álmait,
szeretettel, amely a szívedben lakik.
Szeretettel, amely a szíved mélyén él,
ami oly meleg, tiszta, s piros, mint a vér!

Aranyosi Ervin © 2017-11-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A fény születése

A festmény Dávid Júlia alkotása. A fény születése

Aranyosi Ervin: A fény születése

Karacsun a magyar népnek örömteli ünnepe,
szeretettel, reménységgel lesz a magyar szív tele!
A sötétség fordulója, a fény születése,
az elfáradt Napkorongnak újjáéledése!
Csodaszarvas az elgyengült napot felemelte,
ezt segítve örömtüzek gyúltak világszerte.

Hegygerincen örömtüzek kaptak erős lángra,
égen gyúló csodafények játékait látva,
Fenn az égen a Nap fénye haloványan látszott,
már délután lepihent és csodás álmot látott.
Ez az éj volt minden évnek leghosszabbik éje,
a Nap álmát őrizte a sámándob zenéje.

Karacsun, karacsun, gyúljon ki a fény,
Karacsun, karacsun, éled a remény,
hadd szülessen Napistenünk erre a világra,
hadd boruljon szép tavasszal minden fa virágba.

Téli napforduló után három szép nap eltelt,
a kerecsen sólyom röpte jelezte a reggelt,
égre szállt a turul madár a Napot felemelte,
a fénylő Nap az erejét lassan visszanyerte.
Az ég ura, turul madár felszállott az égre,
a magyarok fáradt lelkét feltöltötte végre.

Áldást küldött a világra, szeretettel telve,
kitárt szárnya védelmezett, minket ünnepelve,
a szívekben tiszta fény gyúlt, a szeretet lángja,
hitet, erőt, bizakodást biztosított szárnya,
védelmezte a Turulnak büszke nemzetségét,
megalkotta a magyarság csodaszép egységét.

Karacsun, karacsun, gyúljon ki a fény,
Karacsun, karacsun, éled a remény,
hadd szülessen Napistenünk erre a világra,
hadd boruljon szép tavasszal minden fa virágba.
Karacsun, karacsun, gyúljon ki a fény,
Karacsun, karacsun, éled a remény,
mert az élet világosság, a szeretet győzzön,
fejünk felett fénylő Napunk boldogan időzzön!

Aranyosi Ervin © 2017-12-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Élvezd a létet!


Aranyosi Ervin: Élvezd a létet!

Álltam a hídon és néztem a vizet,
ahogy a mélyben hömpölygött tovább.
A folyó a hátán egy faágat cipelt,
ahogy a múlt súlyát te is hordanád.

Le kéne tenned a múlt keserveit,
csupa jó dolog kísérjen tovább!
Nem kell örökké cipelned terheid,
álmodj szebb jövőt és éld a mát!

Ref:
Élvezd a létet,
álmodj új dolgokat,
élvezd a létet,
és legyél boldogabb!
Élvezd a létet,
tartsd nyitva két szemed!
Élvezd a létet,
hisz jobb ha élvezed!

Hagyd magad mögött
a múltad árnyait,
jobb ha a szívedben
a boldogság lakik!
Élő hiteddel
vértezd fel magad,
jobb, ha a lelked
a jó felé halad…

Nem nézek vissza, csak járom szép utam,
az árnyék mind csak mögöttem marad.
Napfényben fürdök, mosolygós arcúan,
a vidám kedvem másokra átragad.

Nem félek többé, csak élem az életem
amire vágyom, azt megteremtem én!
El tudom hinni, hogy a holnapom szép lehet,
sosem fogy ki belőlem a remény…

Ref:

Élvezd a létet,
álmodj új dolgokat,
élvezd a létet,
és legyél boldogabb!
Élvezd a létet,
tartsd nyitva két szemed!
Élvezd a létet,
hisz jobb ha élvezed!

Hagyd magad mögött
a múltad árnyait,
jobb ha a szívedben
a boldogság lakik!
Élő hiteddel
vértezd fel magad,
jobb, ha a lelked
a jó felé halad…

Aranyosi Ervin © 2017-11-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

11. 15.

By

Aranyosi Ervin: Költői kérdés


Aranyosi Ervin: Költői kérdés

Mi lesz vajon az emberből, ha költő,
s elszáll felette néhány emberöltő,
ám mégsem nő be őszes feje lágya,
és írni kezd, mihelyt kidobja ágya?

Mert írni kezd, mivel van véleménye,
és hajtja még egy szebb jövő reménye,
s hogy létezik, igyekszik azt tudatni,
hisz szeretne még boldog hitet adni.

Mi lesz vajon, az emberből, ha adna,
ha másokkal csupán csak jót tudatna,
ha szeretetét szórná a világra,
s az arcokat formázná át vidámra?

Mert vidámság a boldog élet sója,
vidítson hát, ha van pár olvasója,
ne bús versekkel szomorítson szívet,
szívdobbanásra írjon kedves rímet!

Mi lesz vajon az emberből, ha férfi,
s ha néhány olvasója félreérti,
mert azt hiszi, hogy mindig neki bókol,
pedig ő hű, és egyetlen nőt csókol.

Mert szerelemről csak neki tud írni,
és nem szívesen látná búsan sírni,
de mosolyában szeret elmerülni,
a szép szívéhez oly közel kerülni.

Mi lesz vajon az emberből, ha költő,
s minden napot a versírással tölt ő,
mert érzéseit tovább kéne adja,
s egy szebb világ létmódját felkutatja?

Mert verseiben szebb világot épít,
a szeretetnek szép nevében térít,
hisz utat mutat élő istenéhez,
és elmondja azt: – Mit gondol, mit érez?

Aranyosi Ervin © 2017-11-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Őszi Nap


Aranyosi Ervin: Őszi Nap

Bús, borongós őszben, alig ragyog fényed,
felhők között járva ritkán látszik lényed.
De tudom, hogy ott vagy, tudom, hogy látsz engem,
s messziről figyelve, a lelket tartod bennem.

Ott ragyog a remény most is szép arcodon,
talán kuncogsz rajtam, míg én kapaszkodom,
hiszen az őszt a tél, aztán tavasz követ,
most elhal, majd gyógyul minden élő szövet.

Aranysárga színed leveleknek adtad,
színpompába borult a világ alattad.
Elgyengült a fényed, tán belefáradtál,
hiszen mikor nyár volt fényesen áradtál.

Hullik a sok levél, mind a vesztét érzi,
szórt fényed testüket össze-vissza vérzi.
Az ágon ülőket a szél riogatja,
ha földre kerültek végig simogatja.

Te meg minden éjjel egyre többet alszol,
nem melegítsz úgy át, lelkembe jég markol.
Csak hitem ne vedd el, hagyd meg szép reményem:
– Én is visszakapom szép, viruló fényem!

Addig lelkem mélyén őrizem a nyarat,
a fényt, a meleget, melyből emlék maradt.
Én is úgy elbújnék felhő-paplanodba,
s visszaálmodnálak a mindennapokba.

Bús, borongós égen, tőlünk egyre messzebb,
járod az utadat, s hiszem, újra lesz szebb!
Fogod még csorgatni aranyfényed miránk,
s újra átmelegszik ez a kihűlt világ!

Aranyosi Ervin © 2017-10-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva