Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Gondolkodjunk!


Aranyosi Ervin: Gondolkodjunk!

Hej, ha elfárad az elme,
hogyha lankad a figyelme,
nem azon jár, amin kéne,
változik a véleménye!
Vitatkozik önmagával,
s szembe fordul a világgal,
bárkivel is harcba szállna,
és ki tudja mivé válna!

Nem kéne elméd lekötni,
tudást disznók elé lökni.
Tán inkább uralnod kéne,
legyen teremtő esélye!
Gondolataid iránya,
jobb lenne ha jobbá válna,
ha célodra rátalálnál,
sorsod kovácsává válnál!

Mert az elme, csak egy szolga,
s nem a rettegés a dolga!
Ne hagyd hát, hogy programozzák,
figyelmedet rosszak vonzzák!
Keresd inkább, miért jöttél,
a világra, mért születtél?
Hiszen okod volt a létre,
hogy mi az? Találd meg végre!

Ne hagyd kifáradni elméd!
Te irányítsad figyelmét,
hogy világod szebbé váljon,
hogy az útra rátaláljon,
ami jobbá, élhetővé
teszi léted, válj erővé,
mely tudja, hogy többre képes,
lelkében késztetést érez.

Mindannyian azért lettünk,
boldoguljunk és szeressünk,
hogy a fényben megfürödjünk,
sorsunk szép kerekén lökjünk.
Elménk hát minket szolgáljon,
a gondolat javunkra váljon,
a félelmünk is elmúljon,
a múlt tengerébe hulljon.

Gondolkodjunk és teremtsünk,
másoknak többet jelentsünk!
Az elménk minket szolgáljon,
amiért van, azzá váljon!
Akarj többé, jobbá válni,
saját sorsodért kiállni,
lásd át világodat végre,
emelt fővel nézz az égre!

Aranyosi Ervin © 2021-01-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A rettegés (f)oka

Aranyosi Ervin: A rettegés (f)oka

A félelmet megkoronázták,
vírusként terjed a földtekén?
Az értelem elbújt előle,
s talán az erdők rejtekén
nem tombol úgy már, riogatva,
talán a híre sem jut el.
Ha nem tudsz róla, meg sem fertőz!
Ki, a szabadba, menni kell!
Hallgatni, hogy a szíved dobban,
s nem szorítja a rettegés,
el kéne bújni nagy titokban,
oda ahol a hír kevés.
Nincs is halálosabb, rossz átok
annál, mit szór a média.
Rettegve bújik álarcába,
maszkja mögé a nép fia.
A csapból víz helyett is ömlik:
– Rettegjetek! Rettegjetek! –
Nem gyilkos kór, ami özönlik,
csak félelmet keltő rejtjelek.
A félelem, mit a hazugság,
a megtévesztő hír fokoz,
– ó bárcsak tudnád –
hogy a tüdőkben micsoda változást okoz.
Nem vírus az, és nem betegség,
nem az támad meg, nem a kór!
A félelem, hogy belehalhatsz
az életedbe bármikor!

Aranyosi Ervin © 2020-03-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Céltalan élet


Aranyosi Ervin: Céltalan élet

Az évek múlnak és megrémít halálod,
hogy egyszer csak, többé már nem leszel.
Rettegve élsz és szánakozva várod,
s az életben egyebet sem teszel.

Figyeled, miképpen fárad tested,
s a rettegés kitölti életed.
Bár volt idő, míg utadat kerested,
hittél benne, majd egyszer megleled.

Ez lenne hát? Egy út az elmúláshoz?
Ezért küzdötted végig életed?
A félelem, az ami meghatároz,
s nem lehet gazdagabb a lét veled?

Hisz célt találni mindig lehetséges.
keresd meg lelked, miben tehetséges!

Aranyosi Ervin © 2018-02-24
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva