Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Itt van a csősz, itt van újra


Aranyosi Ervin: Itt van a csősz, itt van újra
(Rigó voltam – Petőfi után szabadon)

Itt van a csősz, itt van újra,
jön, mint mindig, rendesen.
Isten tudja, hogy mi okból
nem tréfa a fele sem.

Kiülök a szőlőskertbe
onnan nézek szerteszét,
s látom jön a csősz utánam,
mint ki eldobta eszét!

Lába döngve lép a földre,
csahol mérges agara,
van puskája, van sörétje,
– s némi elmezavara.

És valóban csősszel a föld
nem cidrizik, nem remeg,
úgy megennék néhány fürtöt
a szőlőből, s nem lehet.

Pedig vége a szüretnek,
pár fürt csak, mi itt maradt,
de a csősz engem lelőne,
mint egy éhes madarat.

Jobb, ha elrohad a száron,
mintha bennem olvad el.
Ám a csőszt ez nem zavarja,
boldog, mikor hadra kel.

Hát elbújok, s nem szemezve,
a lantomat pengetem,
versbe írom hogy a csősz itt
megint elbánt énvelem.

Csak az Isten ül le mellém,
s hallgat bennem szótlanul.
Míg dalom az eget járja,
s amíg s csősz elvonul…

Ma megcsókolt a természet.
A szőlő megmenekült…
A csősz boldog, mert a rigó
üres csőrrel elrepült…

Aranyosi Ervin © 2017-09-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Árva rigó

Árva rigóAranyosi Ervin: Árva rigó

Kiestem a fészekből, és meg kellett menteni,
szerencsémre nem jött macska, s nem akart megenni.
Szerencsémre gondoskodó, kedves hölgy talált rám.
Így most akad eledelem, s alvásomhoz párnám!

Lágy madár eledelt kapok, keze etet szépen,
szeretetet, gondoskodást látok a szemében.
Ilyen őrzőangyal mellet, persze könnyű élni,
nem akarok más rigókkal még helyet cserélni.

Bár hiányzik az anyukám, jól viselik gondom,
a szeretet puha fészek – tiszta szívből mondom!
Anélkül a rigó szíve magányos és árva,
a szeretet szabaddá tesz, nem bírnám bezárva…


Aranyosi Ervin © 2016-06-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére (1.rész)

A könyv tündére
Aranyosi Ervin: A könyv tündére (1.rész)

Kinyitottam egy nagy könyvet
és olvasni kezdtem.
Lassan feltárult egy ösvény,
s elindultam menten.

Magas fák közt, zöld erdőben,
keskeny kis csapáson,
vezettek a gondolatok,
eszem nem járt máson.

Csalogatott a gyalogút,
s amerre csak jártam,
a bozótos életre kelt,
s minden félét láttam.

Költő rigó tojásait
melengette éppen,
rókakölykök játszadoztak
almuk közelében.

A fák törzsén harkály kopog,
s nem akar bemenni,
keresi a fanyüvőket,
férget akar enni.

Ágak között napsugarak,
cikáztak vidáman,
fürödtek a fülemüle
vidám dallamában.

Pár méterre patak szaladt,
kövek hátán futva,
csobogása bölcsen hangzik,
mintha mindent tudna.

Sustorogva viszi hírét,
annak, amit látott,
élményekkel árasztja el
a tündér-világot.

Lám a patak szélesedik,
apró tóvá érik,
vize szalad be a tóba,
és halak kísérik.

Fénylő hátukon a napfény,
csillám-fényét szórja,
vidám strand a medencéjük,
a kis tó lavórja.

A tó partján kerek tisztás,
pázsit puha réttel,
ezer virág színes szirma,
– öltöztető ékszer.

Pázsit szélén kis nyulacska
ugrál, meg-megállva,
apró orra szimatol csak,
friss illatra várva.

Hosszú füle ég felé áll,
s szállnak felé hangok.
Gyöngyvirágok csilingelnek,
mint apró harangok.

Tisztás szélén, fák tövében,
cseppnyi kis ház épült,
ajtó mellett, egy kis lócán,
szárnyas kis tündér ült.

Amint meglát, talpra szökken,
meglepettnek látszik,
felém indul és az arcán
kedves mosoly játszik.

Üdvözöl és körül repül,
jól megnéz magának.
Nem talál kivetni valót,
elfogad barátnak.

Örül nekem, évek óta
nem járt erre senki,
ez bizony a tündérnek is
a magányt jelenti.

Csalogat hát, menjek vele,
majd megmutat mindent.
Cikázik és őt követni
lassú a tekintet.

Mutogatja a kincseit,
házát, kedvenc fáját.
Ház körüli kicsi kertjét,
csodaszép virágát.

Fűszálakra mászó csigát,
földtúró vakondot,
erdő minden élőlényét,
egy varázsos dombot.

Hamarosan elfáradok,
bár élveztem, tényleg.
Jó volt látni, örülni tud
minden apró lénynek.

Ám, most mégis elbúcsúzom,
elég lesz ez mára,
megígérem visszajövök,
s Ő már alig várja.

Előveszem a könyvjelzőt,
ma itt hagytam abba,
mert az ember belefárad,
a szép, hosszú napba.

Magamnak is megígérem,
visszatérek újra,
folytatom a tündér könyvét,
a meséken túlra.

Párnámra hajtom a fejem,
s rám talál az álom.
Ezt az utat végigjárni
újra megpróbálom!

A folytatáshoz kattints ide

Aranyosi Ervin © 2016-06-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Rigó vagyok

rigó vagyok
Aranyosi Ervin: Rigó vagyok

Rigó vagyok! Fütyülök a világra!
Ha kedvem szottyan, repkedek ágról-ágra!
Mert én vagyok az élet dalnoka,
mert én hiszem, mindennek van oka!

Szabad vagyok, mert nem kötnek szabályok,
s csavargó tán, mert erre-arra szállok,
de nem úgy élek, ahogy mások fütyülnek,
a parancsszó sosem zene a fülnek!

Kit érdekel, hogy mit mondanak rólam,
nem befolyásol másik dal, másik szólam.
Rigó vagyok! Fütyülök a világra!
Ha kedvem szottyan, repkedek ágról-ágra!

Aranyosi Ervin © 2015-04-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hallod, amit hallok?

Aranyosi Ervin: Hallod, amit hallok?

Aranyosi Ervin: Hallod, amit hallok?

– Jó reggelt, jó reggelt! – fütyül a rigó!
Pacsirta dalolja: – Vígan élni jó!
Madarak dalára ébred a világ,
Harmatcseppben fürdik minden kis virág.
Hallgasd csak a füttyöt, élvezd a zenét,
te is vedd magadra az élet örömét!
Arcodra mosolyt csal, s ha megfigyeled,
a természet játszik ily módon veled.

Reggeli ébresztő, csodás zeneszám,
madarak varázsa köszönt le reám,
hallgatom, s a kedvem általa vidul,
ahogy a természet éled, kivirul.
Próbáld elfütyülni, hogyan szól a dal?
Tudsz-e így zenélni az ő dalaival?
Füttyöd mire képes? Hamar kiderül,
s rigó válaszol rá, hogyha sikerül!

Aranyosi Ervin © 2014-06-24.
A versek megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva